Elégedetlen Polgárok, Egyszerű Emberek: bemutatjuk a „Márki-Zay-forradalom” európai előzményeit
Sokáig a varsói gyors volt a magyar politika metaforája, Márki-Zay Péter tegnapi győzelmével viszont a Prága–Pozsony–Varsó–Bukarest–Szófia körvasút ért el Budapestre. Az elmúlt években mindegyik országban felemelkedtek, sőt néha hatalomra is kerültek a hagyományos pártokkal élesen kritikus, antikorrupciós retorikával népszerűséget szerzett politikusok. Érdekesség, hogy az ideológiák meghaladását hirdető mozgalmak társadalom- és gazdaságpolitikája inkább jobboldali karakterű. Bármilyen furcsának tűnhet is elsőre, Andrej Babiš cseh milliárdos, a Fábry Sándor és Kis Grófo keresztezéseként leírható bolgár Szlavi Trifonov és Márki-Zay Péter között számos közös vonás van. Nagykép.
„Elfelejtetted, hogy te alkottál engem, te, a korrupt jobboldal. Végülis ODS-szavazó voltam” – a minapi cseh parlamenti választáson kormányfőként megbukott Andrej Babiš még 2015-ben, miniszterelnök-helyettesként vágott vissza így az őt cégügyei miatt élesen bíráló jobboldali ODS képviselőinek.
A kifakadás jól összefoglalja azt az egész Közép-Európán végigsöprő elitellenes hullámot, amely Babišt is a hatalomba repítette: a kommunizmus bukása óta ő volt ugyanis az első cseh kormányfő, aki nem a szociáldemokraták vagy a jobboldali ODS soraiból került ki. A jelenség ismerete nélkül Márki-Zay Péter ellenzéki előválasztáson aratott tegnapi sikere is érthetetlen. Azé a politikusé, aki állítása szerint 2009-ig Fidesz-szavazó volt, de még 2010-ben is Orbán Viktor pártjára voksolt listán.
A vasárnapi győzelmi beszédében kormány- és ellenzékváltásról egyszerre beszélő hódmezővásárhelyi polgármester nem afféle magányos magyar jelenség, amilyennek elsőre látszik.
A 2010-es évek elejétől hozzá sok szempontból nagyon hasonló politikai karakterek tűntek fel térségünkben: a jobb- és baloldali establishmentet egyaránt bíráló, hangsúlyosan antikorrupciós agendát képviselő, alapvetően EU-párti erők több országban alaposan megkavarták a politikai kártyajárást. Fontos jellemzőjük továbbá, hogy az új politikusok és mozgalmaik közpolitikájukban – például az adórendszer ügyében vagy társadalmi kérdésekben – inkább jobbra húznak. Nem véletlenül jegyezte meg szomorkásan a minap az előválasztáson gyengén teljesítő, majd visszalépő Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, hogy Magyarországon ma nincs többsége a baloldali politikának.
Ugyanígy igaz ez az egész térségre. A cseh Andrej Babiš és ANO pártja, a szlovák Igor Matovič és az Egyszerű Emberek, Szymon Hołownia televíziós személyiség Lengyelország 2050 elnevezésű formációja, a bukaresti civil aktivizmusból kinőtt Mentsétek meg Romániát (USR), Szlavi Trifonov, a bolgár Van Ilyen Nép vezetője, illetve Márki-Zay különbségeit persze hosszan lehetne sorolni. Csehország második leggazdagabb embere, a magyar kisvárosi polgármester, illetve a leginkább Fábry Sándor és Kis Grófo keresztezéseként leírható bolgár showman más-más társadalmi környezetben és választási rendszerben működik, politikai stratégiájuk is eltér. Ráadásul közülük van, aki már eljutott a csúcsra – és ki is bukott onnan, lásd Babiš-t, illetve a 2020-21-ben Pozsonyban rövid ideig miniszterelnökösködő Matovičot. Mások még küzdenek az élettérért: Hołownia és Dan Barna, az USR akkori elnöke egyaránt harmadiknak futott be a 2020-as lengyel, illetve a 2019-es román elnökválasztáson. Trifonov új pártja ugyan második lett az idén áprilisi bolgár választásokon, majd első a júliusban megismételt voksoláson, de képtelen volt életképes koalíciót összekovácsolni. Márki-Zay Péter pedig csak a startvonalra állhatott fel, a jövő tavaszi az első országos választása lesz.
Ezzel együtt, mint látni fogjuk, figyelemreméltó hasonlóságok jelennek meg a „közép-európai kívülállók” programjában és mozgásában. Valami tényleg lehet a levegőben, mert a jelenség messze nem csak térségünkre jellemző. Emmanuel Macron 2017-ben úgy nyerte meg a francia elnökválasztást, hogy bár egy baloldali kormányban volt miniszter, az 1959-ben megalapított V. köztársaság történetében ő lett az első elnök, aki nem a gaulle-ista vagy a szocialista pártból jött, és mára lényegében jobbközép program alapján kormányoz. (Ugyan az 1974-ben megválasztott Valéry Giscard d’Estaing a centrista UDF élén állt, de pályáját ő is de Gaulle pénzügyminisztereként kezdte.) A régi pártok és az elit bírálata persze furcsán hangzott a sikeres francia befektetési bankártól, de amiként a szupergazdag Babištól, úgy Macrontól is elfogadták ezt következetlenséget a választok. Számukra fontosabb volt, hogy a sokszor évtizedek óta szem előtt lévő politikai körökön kívülről érkezett. Ez a tényező mindegyik tárgyalt közép-európai szereplőnél kulcsfontosságú, s alighanem döntő elem volt Márki-Zay Péter tegnapi győzelmében is. Az ország alig három éve, a 2018. februári hódmezővásárhelyi időközi választás idején ismerte meg a nevét. Amikor 2004-ben Dobrev Klára már a Miniszterelnöki Hivatal EU Támogatások Hivatalának elnökhelyettese volt, Márki-Zay szellőzőrácsokat festett és autóalkatrészeket árult az Egyesült Államokban. Arról nem is szólva, hogy Dobrev férje, Gyurcsány Ferenc iránt ugyan rajong saját dobtáras keménymagja, de tizenkét évvel a miniszterelnöki székből való távozása után még mindig az egyik legnépszerűtlenebb magyar politikus.
Amikor a Közép-Európában újonnan felbukkant elitellenes politikusokat vizsgáljuk, feltűnő, hogy majd’ mindegyiküknek van médiás vagy marketinges előélete. Andrej Babiš (politikusi pályafutása idején hivatalosan másra ruházott) cégcsoportja, az Agrofert tulajdonában áll a két legfontosabb cseh napilap. Igor Matovič országos reklámlaphálózatot épített fel Szlovákiában, mielőtt 2010-ben megalapította az Egyszerű Emberek nevű pártot. Szymon Hołownia Lengyelországban közismert újságíró volt politikai szerepvállalása előtt, még televíziós tehetségkutatókban is szerepelt. (Pártja, a Polska 2050 alelnöke szintén egy volt sajtómunkás, Michał Andrzej Kobosko.) Szlavi Trifonov pedig Bulgária legismertebb médiaszemélyisége, éjszakai showműsora 2000 óta megszakítás nélkül megy, turbofolk slágereit nemcsak odahaza, de a diaszpórában is imádják. Öt évvel ezelőtt több mint 20 ezer bolgár tombolt zenéjére Európa legnagyobb koncerttermében, a londoni O2 Arénában.
Márki-Zay Péter életének egy szakaszában marketingvezetőként dolgozott, alighanem innen származik harsány jelmondatokhoz való vonzódása. Például: „Le kell váltani Magyarország ezeréves történelmének legkorruptabb rendszerét!”
Szlogenjéhez hasonlót mindegyik közép-európai kollégájától hallani. Ebben persze nincs újdonság, a politikusok ellenzékben általában lánglelkű ellenfelei a hatalom visszaéléseinek, hogy aztán kormányra kerülve már megértőbbek legyenek az élet bonyolultságával. Az viszont figyelemreméltó, hogy az elitellenes mozgalmak felemelkedésében az elmúlt években milyen nagy szerepet játszott a közép-európai középosztályok korrupcióellenes dühe. Az Egyszerű Emberek nagyban profitált a Ján Kuciak oknyomozó újságíró megölése utáni tömegtüntetésekből, amelyek 2018 márciusában Robert Fico miniszterelnök lemondásához vezettek. Trifonov felemelkedése szintén összefüggött 2020-2021-es bulgáriai demonstrációhullámmal, amelynek során az országot 2009 óta irányító Bojko Boriszov miniszterelnök és általában a saját zsebre dolgozó politikai elit távozását követelték. Ugyanígy egyik szervezője és kedvezményezettje volt az USR a Romániát 2017 és 2019 között több hullámban ellepő, a kormányzó posztkommunista PSD ellen irányuló tüntetéseknek.
Még Babiš is azzal indokolta az Elégedetlen Polgárok Akciója (ANO) elnevezésű mozgalma 2011-es elindítását, hogy meg kell tisztítani az államot a lobbisták befolyásától és le kell vágni a korrupció hidrájának fejét.
Babiš ezzel a cseh humor hagyományait folytatta, hiszen a közép-európai rendszerváltások után igen kevés nagyvagyont halmoztak fel glaszékesztyűben. A volt miniszterelnökről ráadásul kiderült, hogy a csehszlovák kommunista titkosszolgálat, az StB ügynöke volt, amely ténynek szerepe lehetett meggazdagodásában. Jelenleg eljárás folyik ellene uniós pénzek szabálytalan felhasználása miatt. Még az is kiderült a nemrég lezárult kampányban, hogy 2009-ben offshore cégen keresztül 22 millió eurót költött egy franciaországi kastély megvásárlására.
A médiaérzékenység és az antikorrupciós tematika leglátványosabban talán Igor Matovičnál kapcsolódott össze. Miután 2012-ben bekerült a pozsonyi parlamentbe, minden csőből tüzelt a korruptnak nevezett politikai elitre és különösen Robert Fico miniszterelnökre. A parlamenti képviselők mentelmi jogának szűkítéséről szóló kampányában Matovič a politikusok kiváltságait azzal demonstrálta, hogy szándékosan egy gyalogos átkelőre parkolt. Majd a kamerák kereszttüzében képviselői igazolványát lobogtatta a helyszínre érkező rendőröknek, akik mentelmi joga miatt nem büntethették meg.
Máskor a Fico tulajdonában álló szőlősbirtokon sátrazott, de azt is megtette, hogy az egyik korábbi kormánytag francia Riviérán található villájára „A Szlovák Köztársaság tulajdona” matricát ragasztott – az erről készült YouTube-videót több mint 170 ezren látták. (Márki-Zay Péter sikerében szintén komoly szerepet játszottak a csatornára feltöltött filmek: csak a Partizánban Gulyás Mártonnak adott interjú több mint 400 ezer megtekintésnél tart.)
A közép-európai elitellenes erők a korrupcióellenesség mellett másik legfontosabb üzenete a hagyományos pártokon való felülemelkedés, illetve a „szakértői politika”. „Abszolút a köztes út. Nem Gyurcsány és nem Orbán” – lelkesedett egy anyuka Márki-Zay Péter egyik kampányvideójában. A hódmezővásárhelyi polgármester többször elmondta, hogy a pártpolitikusokat és a pártokat szükséges rossznak tartja, a „szakértői kormányban” hisz. Ez a koncepció azt jelentené, „hogy mint egy vállalati menedzsmentben, a miniszternek felelősnek kell lennie a szakmai teljesítményért is.”
Szinte szó szerint ugyanígy fogalmazott az ANO 2012-es párttá alakulása idején Andrej Babiš. Kijelentette: a cseh politikusok olyan gyenge képességűek, hogy a magánszektorban képtelenek lennének helytállni. Le kell őket tehát cserélni az üzleti életben tapasztalatot szerzett emberekre.
Igor Matovič ezt az elitellenes populizmust nemcsak a kormányra, hanem saját pártjára is kiterjesztette. Az Egyszerű Emberek általa személyesen kiválasztott képviselő-jelöltjei olyan heterogén társaságot képviselnek, hogy egyáltalán nem túloz a szlovák sajtó, amikor az „utca emberének” pártjáról beszél.
A román USR ugyanígy a pártérdeken felülemelkedő pragmatizmus meghirdetésével robbant be a politikába 2015-ben. Bevallottan a „politikából kiábrándult” szavazókat igyekeztek megszólítani, miután a Mentsétek meg Bukarestet! mozgalommal számos sikert értek el a műemlékeket és zöldfelületeket beépíteni kívánó fővárosi vezetéssel szemben. A lengyel Szymon Hołownia programjának szintén lényeges eleme, hogy meg kell haladni a lengyel közélet PiS–PO, azaz a Kaczyński–Tusk-háborút, mert az szerinte már az ország fejlődését akadályozza.
Szlavi Trifonov elutasította, hogy jobb- vagy baloldalinak, konzervatívnak vagy liberálisnak nevezze mozgalmát. Hozzá hasonlóan Márki-Zay Péter is úgy fogalmazott az akkor még nem DK-s politikus Kálmán Olgával készült 2019-es interjúkötetében: „(2018 tavasza után) rengeteget beszélgettünk és végül nem új pártot hoztunk létre, hanem konzervatív és baloldali emberekkel együtt megalapítottuk a Mindenki Magyarországa Mozgalmat, mert azt láttuk, hogy nem az az igazi törésvonal ma Magyarországon, hogy jobb- vagy baloldal, hanem hogy lop vagy nem lop, épít vagy tönkretesz. Az igazán fontos az, hogy hiteles ellenzéki legyen, azaz elkötelezett ellensége a korrupciónak és a NER-nek, egy tisztességes demokrata és ebből a szempontból a jobb- és baloldal másodlagos.”
Azonban bármennyire is elutasítják az ideológiai besorolást, a közép-európai kívülállók közpolitikája alapvetően mégis jobbra húz. A szlovák Egyszerű Emberek az abortusz szigorítása mellett szálltak síkra 2019-ben és elutasítják az uniós migrációs kvótákat. Az USR szét is hasadt az azonos neműek házasságáról szóló 2018-as romániai népszavazás előtt, a pártoló kisebbség távozott. Ráadásul az egykor pártokfelettiségét hangoztató mozgalom mára összeolvadt a Dacian Cioloș korábbi miniszter, uniós biztos és miniszterelnök Plus nevű alakulatával, s utóbbi lett a szövetség elnöke. Az USR Plus élet-halál harcot vív a jóval nagyobb múltú Nemzeti Liberális Párttal a román jobboldal vezető szerepéért. Szymon Hołownia még dominikánus novícius is volt, így nem meglepő, hogy a Lengyelország 2050 társadalompolitikája erősen támaszkodik a katolikus egyház társadalmi tanítására. Márki-Zay Péternek pedig túl sok jó szava nincs a Fidesz-kormányról, de a középosztályra szabott családi adózást mindig megvédi az arra tüzet okádó baloldali pártokkal szemben. A már említett interjúkötetben pedig hosszan beszél a közmunkával kapcsolatos kedvező polgármesteri tapasztalatairól. Babiš pénzügyminiszterként és miniszterelnökként kifejezetten a vállalkozásoknak kedvező adópolitikát folytatott.
A térség újonnan jött elitelleneseit összeköti a határozott EU-pártiság. Ez még arra az ANO-ra is igaz, amelynek vezetőjét az uniós forrásokkal való visszaélésekkel vádolják.
Andrej Babiš többször éles csatát vívott az Európai Parlamenttel, illetve az Európai Bizottsággal, ennek ellenére az ANO európai parlamenti képviselői máig a legföderalistább frakció, a liberális Renew Europe soraiban ülnek.
A román USR alapító programjában szintén a mélyebb európai integráció mellett szállt síkra. Korábbi elnöke, Dan Barna pedig egyenesen uniós pályázatokkal foglalkozott, s mielőtt 2017-ben az USR elnökévé választották volna, a már említett Dacian Cioloș kormányában az uniós forrásokért felelős államtitkárként dolgozott. Szlavi Trifonov pedig egyszer kijelentette, hogy ő jobboldali meggyőződésű, és ami jó az EU-nak és a NATO-nak, az „jó a hazának is”.
Ugyan nem értelmezhető ideológiai szempontból, de figyelemreméltó, hogy a kívülállók koalíciója milyen sokat beszél az egészségügyről, visszhangozva a térség lakosságának elégedetlenségét. Márki-Zay Péter interjúkötetének talán ez a legkidolgozottabb része; az ellenzék miniszterelnök-jelöltje elutasítja a több-biztosítós modellt, de az ellátás javítása érdekében nagyobb szerepet szánna a versenynek. „Vegyünk egy konkrét példát: az állami biztosító mindegyik intézménynek százezer forintot ad egy vakbélműtétre. A verseny azt jelenti, hogy a beteg eldöntheti, a hódmezővásárhelyi, a szentesi, a szegedi vagy egy magánkézben lévő egészségcentrumban operáltatja meg a vakbelét. Az egyik intézmény azt nyújtja, hogy a százezer forintért, amit az államtól kap, teljesen ingyen megcsinálja a műtétet, semmi plusszolgáltatást nem ad. A másik azt mondja, hogy százötvenezer forintért végzi el az operációt, ebből százat áll az állam és ha a beteg őket választja, fizetnie kell saját zsebéből plusz ötvenezret, de kap egyágyas szobát, választható menüt vagy további szűrővizsgálatokat.”
A krónikusan alulfinanszírozott lengyel egészségügy feljavítására kínál megoldást Szymon Hołownia is, aki azt javasolja, fordítsák a lengyel GDP 7 százalékát az egészségügyre. (Lengyelországban a járvány előtt, 2019-ben 4,9, Magyarországon 4,5 százalék volt ez az arány.)
A kívülállók koalíciója tehát valamit megérzett az idők szavából és társadalmaik aggodalmaiból. Immár nem az a kérdés, hogy a politikai tájkép részei-e. Sokkal inkább az, hogy a zavaros üzleti ügyekbe belebukott Andrej Babiš, illetve az összeférhetetlensége miatt lemondásra kényszerült Igor Matovič mintájára vajon meddig maradhatnak „tiszták” azok, aki végső soron ugyanazt csinálják, mint az általuk leváltani kívántak: politizálnak és hatalmat akarnak.
Nyitókép: Igor Matovič kampányol a szlovákiai Losoncon 2020. február 14-n (fotó: AFP/Vladimir Simicek)
