„Stabil, de törékeny” – így néz ki magyar vezetés alatt a koszovói NATO-misszió
Magyar tábornok vezeti a következő egy évben a NATO legnagyobb katonai misszióját. Kajári Ferenc vezérőrnagy a múlt héten vette át a még mindig többezres KFOR parancsnokságát Pristinában. A Válasz Online riportere ott volt a helyszínen, és leginkább arról érdeklődött, hogyan sikerült elérni a komoly katonadiplomáciai sikernek számító kinevezést. S meggyőződött arról is: a KFOR 22 év után sem ok nélkül állomásozik Koszovóban. Riport.
„I’ll take you to the candy shop” – dünnyögi fülünkbe 2005-ös slágerét 50 Cent a honvédségi autóbuszon. Szürreálisabb nem is nagyon lehetne a helyzet, a Pristinába vezető autóúton ugyanis legfeljebb krumplival és paprikával meg persze használt Volkswagenekkel boltolnak. Cukorkával nem. Sok minden a levegőt sem édesíti – a hideg őszi levegőbe a közeli Obilićban pöfögő két ligniterőmű, Kosovo A és B füstje vegyül.
A Balkánon erősek a szimbólumok. A pristinai repteret például a terrorcsoport minősítést nyugati politikusoktól is kiérdemlő Koszovói Felszabadítási Hadseregnek (UÇK) a jugoszláv fegyveres erők által 1998-ban, mintegy hatvan családtagjával együtt megölt legendás vezetőjéről, Adem Jashariról nevezték el. A 2008-ban egyoldalúan kikiáltott függetlenséghez nyújtott nemzetközi támogatás iránt érzett hála az Arizona Motelben és Aviano Hotelben manifesztálódik. Utóbbi azt az olasz légibázist jelöli, ahonnan Jugoszlávia 1999-es bombázása, az Allied Force hadművelet idején – a magyarországi Taszár mellett – a NATO vadászgépei felszálltak. A köszönet-totem, a Bill Clinton-szobor ezúttal nem esik útba, ugyanis a Pristina északnyugati külvárosába települt KFOR-központba, Film City Táborba tartunk.
Mióta – csúfos – véget ért a NATO afganisztáni szerepvállalása, a szövetségnek a KFOR lett a legnagyobb missziója. És a legrégebbi is.
Létrehozása 1999 nyarán, az ENSZ BT 1244-es határozata nyomán volt lehetséges, amely a világszervezet világos üzenete volt a koszovói albánok függetlenségi törekvéseire etnikai tisztogatásokkal – értsd: tömeggyilkosságokkal – válaszoló Szlobodan Milosevics rezsimjének. A dokumentum, amelynek egyik premisszája, hogy a térségbeli helyzet veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot, világos feladatokat szab a KFOR számára:
- tűzszünetfenntartás és -kikényszerítés,
- az UÇK lefegyverzése,
- a menekültek visszatérésének biztosítása,
- közbiztonság és közrend fenntartása,
- aknamentesítés,
- a nemzetközi polgári jelenlét támogatása,
- szükség esetén határellenőrzési feladatok ellátása,
- nemzetközi szervezetek védelme és mozgásszabadságuk biztosítása.
Mivel ennek jó része már teljesült, a kezdetben 39 közreműködő nemzet által felajánlott 50 ezres létszám mára mintegy 3500-ra, a felajánló nemzetek száma pedig huszonnyolcra csökkent. Ennek ellenére is igaz:
a KFOR vezetése nagy dolog. S még nagyobb, hogy azt Magyarország vette át.
Ez a múlt pénteki Film City-beli parancsnokság-átadó ünnepségen is látszott: több tucat ország nagykövete, katonái, vallási vezetők, illetve a legfőbb koszovói közjogi méltóságok dideregtek az eredetileg a Peja sör reklámsátraihoz gyártott ponyvák alatt a metsző szélben és a zuhogó esőben. S várták a három főszereplőt: Robert P. Burke admirálist, a NATO Nápolyi Összhaderőnemi Parancsnokságának parancsnokát, a KFOR leköszönő parancsnokát, Franco Federici tábornokot és utódját, Kajári Ferenc vezérőrnagyot.
A három tábornok beszédéből sok konkrétum nem derült ki, bár az ilyen megszólalásoknak nem is ez a céljuk, inkább udvariassági gesztusok. Aktuálpolitikai utalást talán egyedül Burke admirális tett, amikor „dinamikus időszaknak” nevezte az elmúlt egy évet. Nem beszélt a levegőbe: az elmúlt egy hónap különösen mozgalmas volt. Szeptember végén azért alakult ki konfliktus, mert a koszovói hatóságok elkezdték leszedetni a szerb rendszámtáblákat az országba belépő autókról, helyettük 5 euróért két hónapra érvényes ideiglenes táblát kellett kiváltani a határon. Válaszul az észak-koszovói szerbek blokád alá vették az átkelőket a koszovói–szerb határon. Tovább élezte a helyzetet, hogy a pristinai vezetés különleges rendőrségi alakulatokat küldött Koszovó főleg szerbek lakta északi részébe, Belgrád pedig páncélosokat vonultatott fel a közös határ mentén. Az átmeneti megoldás – két hétig tartó, uniós közvetítéssel zajlót tárgyalások után – az lett, hogy az állami jelképeket matricákkal takarják el, a KFOR pedig átmenetileg átvette a határellenőrzést. Feszültség ugyanakkor októberre is jutott: múlt szerdán a rendőrség csapott össze Mitrovicában azokkal a koszovói szerbekkel, akik egy csempészetellenes akciósorozat ellen tüntettek Észak-Koszovó több településén. Mindez azt jelzi: Kajári vezérőrnagy a szokásosnál is turbulensebb időszakban vette át a KFOR-parancsnokságot.
„Folyamatosan figyeljük a helyzetet, ennek függvényében születik döntés a tartalék zászlóalj készenlétbe helyezéséről és a szükséges erők kirendeléséről. Fontos feladat ugyanakkor az egyeztetés: ha bármilyen kockázatot érzékelünk, a parancsnok elkezdi felvenni a kapcsolatot a felekkel, és megegyezésre próbálja bírni őket. Ez történt a rendszámtáblák ügyében is, Federici tábornok heteken át tárgyalt. KFOR-parancsnokként Koszovóban fel tudom hívni az elnököt, a miniszterelnököt és a minisztereket is, Szerbiában pedig a vezérkari főnököt” – mondta a Válasz Online-nak kinevezése után Kajári Ferenc. E rövid munkaköri leírásból is látszik, hogy
a KFOR-parancsnokság nem a történelemkönyvekből ismerős hadvezér-szerep, hanem sokkal inkább diplomáciai-politikai feladat. Komoly elismerés, hogy erre most egy magyar tábornokot találtak alkalmasnak,
az efféle missziókban a főbb posztokat ugyanis az alapján szignálják ki, hogy melyik nemzet mekkora hozzájárulást ajánl fel. Márpedig a mintegy 400 fős magyar kontingens csak a harmadik legnagyobb, az amerikai és az olasz után. Az átadási ceremóniára ugyancsak kiutazó Ruszin-Szendi Romulusz, a Magyar Honvédség parancsnoka kérdésünkre azt mondta, Magyarország évekkel ezelőtt jelezte a NATO-nak, hogy ambicionálná a KFOR-parancsnokságot, már csak konfliktusgóc közelsége miatt is. „Számunkra fontos a Nyugat-Balkán, a boszniai EUFOR-Althea törzsfőnöke is magyar; a parancsnok kiválasztásánál van egy erősorrend, akiket megkérdeznek, vagyis nem elefántcsonttoronyban születik a döntés. Ez már nem harcászati szint, hanem kőkemény stratégia, talán közelebb van a politikához, ezért fontos a nyelvtudás is. Kajári vezérőrnagyot még az elődöm, Korom Ferenc választotta ki a feladatra, de én sem tudnék nála jobbat” – mondta az altábornagy. Maga Kajári ezt azzal egészítette ki, hogy Amerika jópár éve nem kéri a KFOR-parancsnoki beosztást, ezért 2013 óta olasz vezetés alatt állt a misszió: „Diplomáciai siker, hogy az olaszok átadták erre az egy évre a parancsnoki feladatok ellátását, de ehhez meg kellett kapnunk a többi ország – az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Olaszország és Törökország – hozzájárulását is. Az, hogy ezt megtörtént, annak jele, hogy ők is biztosak benne: a Magyar Honvédség felnőtt a feladathoz.” A magyar küldöttséget vezető Benkő Tibor honvédelmi miniszter szerint szép dolog a szerénység, de nem most, a pozícióért ugyanis hosszú évek munkájával „meg kellett harcolni”.
A múlt pénteki kinevezéssel egyébként a magyar szerepvállalás is növekszik, hiszen a parancsnoki törzsben a parancsnok személyéhez kötöttek a beosztások. Magyar lesz a Kajári politikai tanácsadója – Somogyi Gyula, a Külügyminisztérium diplomatája –, a jogi tanácsadó – Samu Tímea ezredes –, illetve az altiszti állományt irányító vezénylő zászlós – Zsíros Tamás főtörzszászlós. A parancsnok rendelkezésére álló, az egész misszió legmozgékonyabb erejének számító tartalék zászlóalj évek óta magyar katonákból áll – hozzájuk a magyar küldöttség külön is ellátogatott a Pristina melletti Novo Selo Táborba –, de a következő egy évben itthon áll készenlétben még egy úgynevezett horizonton túli zászlóalj, amely, ha akkora a baj, „néhány nap alatt” bevethető a műveleti területen. Kinevezésekor a parancsnok saját mottót is választ,
a Kajári vezette 26. KFOR-váltás jelmondata: „Kötelesség, megbízhatóság, elkötelezettség.”
De mi szükség egyáltalán a KFOR-ra, és mit mond el róla az, hogy 22 év alatt sem sikerült stabilizálni egy két Békés megye nagyságú térséget? A válasz alighanem Koszovó államiságában keresendő. Amíg a függetlenségét csak 103 ország fogadja el, amíg nem lehet tagja nemzetközi szervezeteknek, amíg Szerbia kimondva-kimondatlanul továbbra is igényt formál rá, a KFOR-t egyszerűen nem lehet kivonni. Az ország lőporos hordó, a felek pedig mind gyufával játszadoznak.
„Ez egy condition-based művelet: a műveleti parancsban lefektetett – Koszovó biztonsági helyzetére, a rendfenntartó erők képességeire és feladat-végrehajtási készségére vonatkozó – feltételeknek kell megfelelni, hogy a következő, a minimális jelenlét fázisába lépjünk, de még nem tartunk itt. Hogy mikor fogunk, az a Belgrád–Pristina-dialóguson múlik” – emlékeztetett Kajári vezérőrnagy.
Az elmúlt hónapban történtek fényesen igazolták a misszió létjogosultságát: ha nincsenek békefenntartók, szerbek és albánok valószínűleg egymásnak estek volna.
Arra pedig, mint azt Benkő Tibor is elmondta, épp Afganisztán a példa, mi történik, ha a terepen lévő katonák tanácsainak ellentmondva a politika egyoldalúan dönt a csapatkivonásról. Az emlegetett, EU által menedzselt Belgrád–Pristina-párbeszéddel szemben számos kritika felróható, jobbat azonban egyelőre nem találtak ki, a KFOR pedig pont annak biztosítéka, hogy a szerb–albán tárgyalásokhoz – a következő egy évben Kajári Ferenc mediátorkodásával – a szükséges biztonságos környezetet szavatolja. Amely környezet a NATO értékelése szerint: „stabil, de törékeny”.
*
Nyitókép: Kajári Ferenc vezérőrnagy átveszi a NATO-zászlót Robert P. Burke admirálistól a KFOR pristinai központjában 2021. október 15-én (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Részletek >>>
