Orbán vagy Márki-Zay? – a fideszes és a Fideszből kiábrándult jobboldali vitája
Bencsik Gábor ismert kormánypárti véleményformáló – talán az utolsó azon a térfélen, aki nem a propagandaszólamok szintjén értelmezi a honi politikát. Most, amikor az ellenzék jobboldali embert választott kormányfőjelöltnek, összeültettük hát Szalma Botonddal, aki korábban a KDNP fővárosi elnöke is volt, azonban megcsömörlött a Fidesztől, s Márki-Zay Péter mellé állt. Vita kormánypártról és ellenzékről – a fideszes és a Fideszből már kiábrándult jobboldali konzervatív között. Meglepő fordulatokkal.
– Ott voltak az utcán október 23-án?
Szalma Botond: Az első tíz ember között voltam már szeptember 17-én, rögtön mentem a Parlament elé, amikor meghallottam a Gyurcsány-beszédet. Nem balhézni, csak egyszerűen úgy gondoltam, hogy most van az a pillanat, amikor le kell mondani. Ahogy később Schmitt Pálról is gondoltam és mondtam is – még KDNP-s budapesti elnökként. Semjén Zsolt legnagyobb megrökönyödésére. Aztán kint voltam persze október 23-án is.
Bencsik Gábor: Én is ott voltam aznap a Dohány utca és a Kiskörút sarkán. Olyan volt, mintha valami hollywoodi forgatáson lettem volna.
– Mindketten a 15 évvel ezelőtti október 23-ra asszociáltak. Pedig arról akartunk érdeklődni, hogy most kint voltak-e: Szalma Bontond nyilván az ellenzéki megmozduláson, Bencsik Gábor a békemeneten.
Szalma: Családi hétvégénk volt, nem voltam a fővárosban, úgyhogy nem.
Bencsik: Én voltam a békemeneten, igen.
Szalma: Az elsőn én is voltam. Ezen már nyilván nem lettem volna akkor sem, ha a városban vagyok.
– Elégedettek a rendezvényekkel?
Bencsik: A békemenet olyan volt, amilyenre számítani lehetett. A tömeg is akkora volt és nagyjából azt a beszédet hallottuk, amit várni lehetett. Az ellenzéki gyűlés viszont meglepett. Úgy gondoltam, ötvenezres tömeg azért elvárható azután, hogy – akárhogy tálalta is a kormánypárti sajtó – volt egy sikeres előválasztás, amely hónapokon át tematizálta a közbeszédet. Érthetetlen, miért csak háromezer ember ment el az október 23-i ellenzéki megmozdulásra. Az ellenzéknek komoly feladata szerintem, hogy megfejtse ezt.
– Ha Szalma Botond magát már az ellenzékhez sorolja, vegye magára és fejtse meg!
Szalma: Én inkább a harmadik harmadhoz sorolom magam – másfél éve dolgozom azon, hogy a normalitás visszatérjen a politikába. Nem látom értelmét ezeknek a méregetéseknek sem. Mindegy, hány százezer ember ment el Orbán Viktor beszédére – ő sokszor bizonyította már, hogy sok embert ki tud vinni az utcára. Inkább ahhoz hasonlított számomra a helyzete, mint 2006-ban, amikor már Bod Péter Ákost is megjelölte kínjában, mint lehetséges miniszterelnök-jelöltet.
– Most azért nem jelölt meg senkit magán kívül.
Szalma: Nem, persze, de a képlet ugyanaz. Nem szabad őt lebecsülni, okos ember, rengeteg pénze van, a hálózata jól működik és van még legalább három forgatókönyv a zsebében. A mostani viszont az volt, hogy a NER pozícióját megerősítse, szinten tartsa az embereit.
Körbevitte a véres kardot. Érzi, hogy új helyzet van. Az ellenzék is próbálkozott erődemonstrációval, de hát az ellenzék ma ennyit tud. Utoljára Csurka István tudott ellenzékiként százezreket mozgatni. Amikor az internetadót be akarták vezetni, na, akkor volt utoljára nagy tömeg. De ennek az egésznek nincs nagy jelentősége.
Bencsik: Nincs? Én az ellenzék helyében azért mégiscsak elvégezném ezt a munkát. Kíváncsi lennék, mi történt. Az ugyanis tagadhatatlan, hogy történt valami. Gondoljunk csak bele: néhány hete Márki-Zay Péter saját rendezvényén a Fővám térnél több ember volt jelen, mint most az összellenzéki megmozduláson. Ez azért csak jelent valamit.
– Mire tippel?
Bencsik: Volt a színpadon egy győztes és egy csomó vesztes. Nem csak a személyek voltak vesztesek – a híveik is. Az ellenzéki pártok támogatóinak többsége tehát veszteségként élte meg a történteket. Ha én ellenzék lennék, a következő hónapokban mindenképp ezt a veszteségérzést igyekeznék csökkenteni.
Szalma: Majdnem egyetértünk. Van azonban még egy vesztes: a Fidesz. Nem azt kapta ellenfélnek, akit szeretett volna. Márki-Zay Pétert ráadásul két váratlan dolgot is tett. Új hangot hozott a politikába, másrészt meg tudta szólítani a fiatalokat. Utóbbira senki nem volt igazán képes az elmúlt két évtizedben: a Jobbik és a Momentum is csak részsikereket ért el náluk. A Fidesz pedig régen elvesztette már őket. Márki-Zay személyében ráadásul jobboldali kihívót kapott Orbán Viktor – erre nem számítottak.
– Bencsik Gábor most vághat közbe, hogy Márki-Zay nem is jobboldali!
Bencsik: Nem állítok ilyet.
– A kormánypropaganda már ezerrel nyomja ezt.
Bencsik:
Elnézést, nem vagyok a kormánypropaganda része.
Szalma: Az nem szégyen!
Bencsik: Tudom. Mindenesetre én is hűteném az ellenzéki kedélyeket. Az előválasztás az ellenzéki térfélen zajlott. Meg sem karcolta a másik térfelet. Ilyen szempontból teljesen mindegy, Márki-Zay jobboldali vagy sem. Nem ezek alapján döntenek majd a választók.
Szalma: Azért jelentős zavar van az erőben a Fidesznél miatta. Orbán Viktor is arról beszélt, hogy még a saját maga szervezte választást sem tudta megnyerni a baloldal, azaz, hogy Márki-Zay nem baloldali. Közben baloldalizzák a megmondóemberei.
Bencsik: Az előválasztást az ellenzéki pártok szervezték és valóban nem sikerült megnyerniük – egy párton kívüli futott be győztesként. Ez tény, egy poén bőven bele is fér emiatt. Az ellenzék 80 százaléka ráadásul baloldali. Márki-Zay tehát, ha pozícióba kerülnie, sem tudna más politikát vinni, mint amit a mögötte állók megszavaznak. Kár mással áltatnod magad.
Szalma: Nem is teszem.
Bencsik: Jó, de az ellenzék sok ponton áltatja önmagát mégis. Például azzal, hogy azért voltak olyan sokan a békemeneten, mert vidékről buszoztatták az embereket.
Szalma: Ne tagadjuk már le, hogy volt buszoztatás!
Bencsik: Voltam egy ötezer lelkes városban, nyolcvan Fidesz-tag van, összejött 63 ember egy buszba, ők maguk dobták össze, fizették az árát.
– A borsodi fiatalemberek is maguk fizették az utat, akik meg sem tudták mondani, miért kell megállítani Gyurcsányt? Meg hogy egyáltalán ki az?
Bencsik: Sok minden előfordulhat egy nagy tömegben, én a saját tapasztalatomról beszélek.
– Csak idekívánkozik azért a cikkünk, amely megmutatja: épp buszbeszerzésekre is mennek Fidesz-potentátoknak közpénzek – civil és kulturális közpénzek, választókerületi alapon.
Szalma: Pontosan. Csak közpénzből megy a dolog. Közpénzt költenek propagandára és toborzásra is. Ez tény. Ahogy az is, hogy adva van két és félmillió Fidesz-szavazó. Nagyjából ennyi ellenzéki szavazó is. Őket lefedi Dobrev Klára, még jobban is, mint Gyurcsány Ferenc, meg eddig a többieket Karácsony Gergely – kedves, aranyos, rokonszenves, ha leültetjük a sarokba, elvan ott, senkit nem bánt, nem köpköd az utcán, nem rugdalja a járókelőket a zebrán… A baloldalnak jól eladható: meg is verte Tarlós Istvánt, akivel egyébként nem volt különösebb gond szerintem. Nem lopott, például. Viszont a maradék harmadik harmadot, a kiábrándultakét, a sosem szavazókét, a fiatalokét csak egy jobboldali jelölt tudja megszólítani. Ezt tette most Márki-Zay Péter.
Bencsik: Dehogy. Azokat az ellenzékieket szólította meg, akiknek elegük van Gyurcsányból. Először jelent meg az ellenzéki térfélen olyan politikus, aki tökéletesen nem Gyurcsány.
Szalma: Hollik Istvánnak volt igaza tehát. Aki azt mondta, hogy nem Gyurcsány embere – holott most azóta már ezt sütik rá a fideszesek.
Bencsik: Hollik István azt mondta, hogy Márki-Zay azért nem nyerhet, mert nem Gyurcsány embere. A számos téves jóslat közül ez volt az egyik, valóban. Nem azt mondom egyébként, hogy Gyurcsány embere. Nem is azt, hogy nem az. Azt mondom, hogy ő nem Gyurcsány. Ezért
mindazok, akiknek már csömörük van a DK-tól, akik unják az MSZP-t, hideglelést kapnak a Jobbiktól, a Párbeszédet pedig egy asztaltársaságnyi tréfának tartják, most megmozdultak. De nem a kiábrándult fideszesek, nem a kiábrándult jobboldaliak. Hanem a liberálisok.
– Mivel magyarázza akkor, hogy a hagyományosan jobbosabb Budán Márki-Zay sokkal jobban megverte Dobrev Klárát, mint máshol?
Bencsik: De hiszen a jobbosok nem is szavaztak most! Az ellenzéki térfélen zajlott a meccs!
Szalma: Ellenzéki jobbos szerinted nincs? Akkor én mi vagyok?
Bencsik: De, van, kis számban és aki ilyen, az régen eltávolodott már a Fidesztől. Nem most, nem Márki-Zay megjelenésére történt csoda. A budai polgáremberek mentek el szavazni, akik próbálkoztak régen az SZDSZ-szel, nem olyan régen a Momentummal, és igen, esetleg a Fidesszel is, jóval korábban. Ők kerestek maguknak egy nem Gyurcsányt. Találtak egyet. Nem azért szavaztak tehát rá, mert jobboldali.
Szalma: Talán érezték és elegük lett abból, hogy a jelenlegi parlamenti ellenzék nem szeretne kormányozni – csak be szeretne kerülni a parlamentbe. Ez nem jó hír Márki-Zay Péternek. Mögé a patkóba mindenképp erő kell. Ha a harmadik harmad emberei nem jutnak be a parlamentbe, nem sok jót ígér a jövő.
Bencsik: Az általad folyton emlegetett harmadik harmad: illúzió. Ezt a játékot úgy játsszák, hogy van egy kormánytöbbség, meg van egy ellenzék.
– A DK viszont nagyon kevés befutó helyet szerzett az előválasztáson a súlyához képest. Nem fura így azt harsogni, hogy Gyurcsány rángatja a szálakat?
Bencsik: De. Valóban nem Gyurcsány bábjai ülnek az ellenzéki térfélen. Nem ő rángatja a szálakat, de nagy játékos azért. Ki fogja hozni a listaállításból a maximumot. Márki-Zay harmadik harmados, saját frakciós ötlete számomra amúgy is elég furcsa.
Szalma: Az egyetlen járható út, amely előtte van.
Bencsik: Nem járható. Konkrét sorsokról van szó. Pártemberek pozíciójáról, fizetéséről. Nem fognak lemondani róla.
Szalma: Nehéz meccs lesz, az igaz, de egyik pártnak sem érdeke szétfeszíteni az összefogást, kockáztatni, hogy visszalépjen a kormányfőjelöltjük.
Bencsik: Persze, aki békebontó, annak vége. Akire a többiek rásütik, hogy ő rúgta fel az egyezséget, azt a választók meggyilkolják. Csakhogy lehetnek itt még olyan ütőkártyák, főleg Gyurcsány Ferenc kezében, amelyeket habozás nélkül ki fog játszani a listaállításnál.
– Milyen ütőkártyája volt Márki-Zaynak a nála erősebb Karácsony Gergellyel szemben? Mégis nyert.
Bencsik: Igen, mert volt egy ütőkártyája, amelyről mi csak később szereztünk tudomást. Az ugyanis, hogy Karácsony unta az egészet. Ő meg nem.
Szalma: Abban igazad van, hogy lehet muníció Gyurcsánynál, de az igazi aduász ő maga – mégpedig Orbán Viktor kezében. Ha nem így lenne, nagyjából most jönne ki a börtönből.
Bencsik: Itt is vagyunk a másik ellenzéki önáltatásnál. Amelynek neve: elszámoltatás. Nincs ilyen. Sosem volt.
Nem azért nincs Gyurcsány Ferenc börtönben, mert az aktivitása jól jön Orbán Viktornak. Hanem azért, mert jogilag nem lehetett megfogni. Politikai bűnökért politikai büntetés jár – azt pedig a választók osztják, választáson. Az ellenzéki szavazók átverése tehát az elszámoltatás ígérete, nem más.
Szalma: Azért azt elismered, hogy jól jön Orbánnak Gyurcsány.
Bencsik: Természetesen jól jön neki, hogy a pályán van, de az elszámoltatás illúzió.
Szalma: Ezek szerint az összes fideszes propagandaállítás hazug, amely azt lajstromozza, hogy mit lopott ki Gyurcsány Ferenc az országból.
Bencsik: Az összes propagandaállítás hazug, amely azt lajstromozza, hogy mit lopott ki Orbán Viktor az országból. Komolyra fordítva: a jog nem alkalmas politikai elszámoltatásra.
Szalma: Nem hiszem, hogy ne lehetne jogilag megfogni a lélegeztetőgépek beszerzését például. Amikor a kormányfő közvetlen környezete gazdagszik milliárdokkal egy ilyen bizniszen úgy, hogy aztán elajándékozzák a gépeket, mert nincs is rájuk szükség. De ezer példát hozhatnánk. A hűtlen kezelés például eléggé jogi fogalom.
Bencsik: Egészen biztos vagyok benne, hogy 99 százalékban ezek a döntések sem sértenek jogszabályt.
Szalma: Azért egy próbát megérne a vizsgálatuk. Az ilyen ügyeké biztosan, mint ez a lélegeztetőgépes. Ellentétben azokkal az ellenzéki lázálmokkal, hogy feles többséggel majd alkotmányt lehet negligálni. Ilyet nem lenne szabad nyilvánosan mikrofonba mondani. Én inkább ebben érzem a néphülyítést, nem az elszámoltatási ígéretekben.
– Tehát néphülyítőnek nevezi Márki-Zayt, akinek kampányolt az előválasztáson?
Szalma: Nem, nem nevezem néphülyítőnek. Ennek a kérdésnek és az elszámoltatásnak a kezelésében inkább amatőrizmust látok. Ami még mindig sokkal jobb, mint ami a Fideszből lett – meg a KDNP-ből, amelynek tagja, fővárosi vezetője voltam.
– Abból mi lett?
Szalma: Csicska. Lakájpárt, amelynek semmi szava nincs. A tisztességes szó nem s jut el oda, ahova el kellene jutnia. Az én köreimben, talán nem árulok el nagy titkot, viszonylag kevés a Gyurcsány-rajongó. Egészen pontosan nulla. Ennek az értelmiségi körnek viszont a hócipője tele van azzal, hogy ebben a mai rendszerben sehol nem lehet észérvekkel hatni. Hogy nincs értéke a becsületes munkának. Hogy csak a hajbókolásnak van. Ahol azért küldenek valakit nagykövetnek, mert együtt rúgja a bőrt a külügyminiszterrel. Meg ahol a gyúrót küldik másodtitkárnak Ausztráliába. Az oktatással harminc éve nem foglalkozik senki, ahogy az egészségüggyel sem. Ebből
a harminc évből tizenhat Orbán Viktoré. Ezért nem szeretném őt még egyszer miniszterelnöknek. Sokkal többet vártam tőle – 2010-ben még örültem is a kétharmadnak. Mára silány zsákmányszerzéssé alacsonyodott az uralma, amely kiölte a párbeszéd lehetőségét is.
A százmilliárdokba kerülő kék plakátok, a szintén milliárdokba kerülő Stop Gyurcsány-Stop Karácsony, amely most ment a kukába és lett belőle Stop Márki-Zay… A Pesti Srácok, a nemlétező Magyar Nemzet, a kinyírt Heti Válasz, a Magyar Hang hétről hétre ismétlődő kitiltási bohózata – nevetséges. Az én jobboldali kormányfőm engedjen be minden újságot – akkor is, ha nem tetszik neki. A mostani „vezénylő tábornok” eközben nem azt mondja, hogy „Utánam!”, hanem csak azt, hogy „Előre!” Közben ő kaviárt eszeget és pezsgőt iszogat hátul, egy jachton. Miközben Borsodban azért elég rosszul élnek az emberek, a társadalmat pedig sikerült kettészakítani.
Bencsik: Semmi nem támasztja alá utóbbi állításodat. Az EU-ban is csökken a különbség a felső és az alsó tízezer között, Magyarországon meg még annál is gyorsabban. Minden kimutatásból ez derül ki. De persze, akik a Fidesz mellett kitartanak, tehát a választók fele, köztük én is, szintén látnak egy sor dolgot, ami nem tetszik nekik. Ám ahogy embereket is ismerünk, akiknek a jó tulajdonságuk egyben a rossz tulajdonságuk is, elválaszthatatlan tehát a kettő, úgy a Fidesz esetében is ez van. Az érmét sem lehet lapjával kettészelni.
– Önnek mi nem tetszik?
Bencsik: Egy példát nyugodtan hozhatok. A területről, amelyen magam is tevékeny vagyok negyven éve: média.
Nagyon nem értek egyet azzal az egyoldalúsággal, amellyel a Fidesz a médiát kezeli. Szerintem még politikailag is többet hozna a lényegesen bátrabb és nyitottabb médiakezelés. Mégis kitartok a párt mellett.
– Mert?
Bencsik: Az egyik ok praktikus: jó a gazdaságpolitika. A foglalkoztatás a Fidesz-kormányok alatt mindig nő, a baloldali kormányok alatt mindig csökken. Az EU-átlag fölött emelkedik most is. Van munka. És ha az van, minden van – ebben nagyon egyetértek Orbán Viktorral. Tény ugyanakkor, hogy a Fidesz és Orbán Viktor rendkívül nagy erőforrás-koncentrációt hajtott végre. Média, gazdaság – ilyet Nyugaton valóban nem szokás csinálni. Az írott jog szabályait azonban sosem lépik át.
Szalma: Az Elios-ügynél sem lépték át?
Bencsik: Szerintem nem.
Szalma: Inkább visszafizették az EU-támogatást az adófizetők pénzéből, miután az OLAF kimondta, hogy de.
Bencsik: Jó, lehet. De a hazai jogszabályoknak mindig megfelelnek.
– Hát hiszen azokat ők hozzák kétharmaddal.
Bencsik: Ezért is nem tud fogást találni rajtuk az EU. Joguk van meghozni a törvényeket. Legitim.
– Azt is beleírhatják a választási törvénybe, hogy a következő választás száz év múlva esedékes. Az is jogszerű. Bencsik Gábor szerint ezért rendben is lenne?
Bencsik: Nem. Valóban nem. Megfogott. Vannak határok, amelyek átlépése bár jogszerű lenne, mégsem ildomos. Ilyet viszont nem tett az Orbán-kormány. A valóban fontos kérdés viszont az, hogy miért hajtja végre ezt az erőforrás-koncentrációt. A válasz pedig, hogy azért, mert a Nyugat, ahová tartozunk, nagyon rossz irányba tart. Persze nagyon magasról hanyatlik, mi pedig nagyon mélyről jövünk felfele. De igenis ellen kell tartani neki.
Szalma: Az EU-források azért jók, ugye? A sokmilliárd euró, az azért kell.
Bencsik: Valóban rengeteg pénzt adnak nekünk, miközben nem lettek volna kötelesek adni. Tisztelettel megköszönöm. Ettől még a nyugat minket rossz irányba tol.
– A bűnös nyugat, amely nem tartja be a Tízparancsolatot – amiről Semjén Zsolt beszél?
Szalma: Azt mondjuk Semjén Zsolt sem tartja be…
Bencsik: Nem erről van szó. Inkább olyan a helyzet, mint a kínai ópiumháborúk alatt. Benyomultak a nyugatiak, elkezdték hozni az ópiumot is, ami szétrohasztotta a kínai társadalmat. Kína nem akarta engedni, a nyugat meg a szabadkereskedelem nevében háborút indított. A második ilyen háborút követően a kínai GDP a felére esett vissza.
Szalma: De nekünk a nyugat éppen megdobja a GDP-nket! Bocsáss meg, mi elfogadtuk a nyugati sztenderdeket. A saját döntésünk volt. Márpedig ha beházasodunk egy családba, akkor elfogadjuk a játékszabályait.
– Bencsik Gábor említette a praktikus okokat, amiért kitart a Fidesz mellett. Melyek a nem praktikusak?
Bencsik: Az értékrend, amelyet a Fidesz képvisel.
– Szájer, Borkai meg Kaleta?
Bencsik: Borkai a Fidesz sara. Nála elszaladt a ló. Szájer más eset. Meleg ember, aki sok más meleg emberhez hasonlóan nem jött elő ezzel, de a melegségével nincs gond. Az orgián való részvételével van, de arról aligha a Fidesz tehet. Kaleta pedig pedig tipikusan olyan eset, amelyről a természetéből adódóan senki nem tudhatott a lebukásig. Az értékrend pillérei, amelyet Fidesznek tulajdonítok: kereszténység, család és nemzet. A nemzetépítés értékes, még gazdaságilag is előnyös folyamat. Nem szeretném, ha megakadna.
– Márki-Zay is keresztény.
Bencsik: Az, hogy valaki hisz a Szentháromságban és az Eucharisztiában, azzal a politikának nincs dolga. A kérdés az, hogy az adott politika megvédi-e a keresztény alapokat, amelyekre az európai kultúra épül. A harmadik pillér, a család esetében is ez számít. Márki-Zaynak, tudom, hét gyereke van. Ez nagyon tiszteletreméltó. Komolyan. De nyugaton azt mondják erről, hogy magánügy. Én pedig úgy gondolom, hogy pozitív, ha az állam nem így látja, hanem támogatja, hogy minél több gyerek szülessen.
– Márki-Zay sem venné vissza a családi támogatásokat, adókedvezményeket – ezt már most jelezte.
Bencsik: Önmagában Márki-Zayt azonban, ilyen háttérrel, nem látom erre biztosítéknak. Ha a szándékokat nem vitatom el, az eszközök akkor sem látszanak.
Szalma: Szerintem az is elég jó keresztény értékrendi alap lenne, hogy például nem lopunk közpénzt magáncélra meg pártcélra. Tudod, Gábor, ebben a te felelősséged, meg az enyém, különösen nagy. Engem nem érdekel, ha Gyurcsány Ferenc lop. Nincs hozzá közöm. Az viszont személyes szégyenem, szégyenünk, a tiéd is, amikor a Fidesz, az úgynevezett jobboldal lop. Meg lehet ideologizálni stratégiai erőforrás-koncentrációként, de a rövidebb kifejezés pontosabb. Lopás. Tudom, miről beszélek. A MAHART éléről is azért raktak ki, mert nem engedtem politikusokat lopni. Nem Gyurcsány akart lopni – az első Orbán-kormány egyik embere akart. Magamnak is eltehettem volna 50 milliót úgy, hogy senki nem veszi észre. Nem tettem el. A KDNP-ből is azért tettek ki, mert nem fogadtam el magasztos célként a hajbókolást némi lopott koncért. Az állami hittérítés is visszataszító persze – húsz év múlva isszuk majd meg a levét igazán mi, keresztények. De ez mellékszál. A lényeg, hogy nekünk, kereszténydemokratáknak kellett volna a féknek lennünk a fideszes vonaton. Neked is, Gábor, hiszen te tisztességes ember vagy. Csak olyan kicsit, mint az anyósom volt, aki kilencven évesen is rettegett a kommunistáktól, holott azok húsz éve nem voltak már sehol. Viszont emiatt a félelem miatt bármit elnézett volna Orbán Viktornak.
– Ön meg elnézi Márki-Zaynak, hogy mégiscsak Gyurcsánnyal van szövetségben. Ugyanaz pepitában, nem?
Szalma: Nem. Én ugyanis, bár tényleg odaálltam Márki-Zay Péter mellé, dönthetek még úgy, hogy nem megyek el szavazni, vagy a kétfarkúak listájára húzom az ikszet jövőre. Ha nem engedik Márki-Zaynak, hogy frakciót állítson maga mögé, akkor bizony be fogjuk lökni a kutyákat a parlamentbe.
– Épp hátba szúrja Márki-Zayt, akit eddig támogatott.
Szalma: Dehogy.
– Azt mondja, nem támogatná a listát, amelyet vezet!
Szalma: Csak arról beszélek, hogy erőt, frakciót kell szervezni mögé, máskülönben, önmagában a kormányfőjelölti pozíció miatt még nincs jövője sem neki, sem a józan, normális politikának, amelyet néhány amatőr húzást leszámítva mégiscsak képvisel.
Bencsik: Ellenzéki barátaimnak én is mindig mondom, hogy tessék csinálni egy jó ellenzéki pártot. Kimászni ebből a katyvaszból, hosszú meneteléssel végigjárni az országot, sokszor, felépíteni az alapoktól.
A Fideszre is nagyon ráférne egy tökös, hiteles ellenzéki párt. A kutyák egyébként rokonszenvesek nekem is, de nem szavaznék rájuk. Szerintem még szükség van a Fidesz által koncentrált erőre a veszélyes nyugati folyamatok ellenpontozására.
– Márki-Zay kizárt, hogy ellensúlyozná azokat?
Bencsik: Fogalmam sincs. Nem tudom, mit tenne, ahogy nem tudja róla senki.
Szalma: Antall Józsefről sem tudtunk semmit, amikor pozícióba került. Múzeumigazgató volt, ennyit. Aztán tessék.
Bencsik: Lehet, hogy alkalmas, lehet, hogy nem.
– Kétszer nyert Hódmezővásárhelyen, a város működik…
Bencsik: Megye 1-ben valóban jó, de még nem tudjuk, a válogatottban mit tud. Amelyet nem is ő állít össze, nem ő a kapitány, hat-hét párttal kell egyezkednie.
Szalma: Szerintem is problémás a háttér, de azért az elég természetes demokráciákban, hogy koalíciós kormányok alakulnak. Itthon is voltak – igaz, Orbán Viktor sportot űzött abból, hogy kinyírja, szétverje, aztán beolvassza koalíciós partnereit – kisgazdák, KDNP, MDF…
Bencsik: Szétverték azok magukat, láttam közelről, de régen volt, ebbe most már kár belemenni. Fontosabb, hogy a hat-hét ellenzéki párt között most is óriási ideológiai különbségek vannak. Ilyen távoli formációk nem szoktak koalícióra lépni nyugaton sem.
Szalma: Ez igaz. A mai magyar médiaviszonyok között viszont annyi esélyed van összerakni egy normális pártot, amennyi kurvának van a jámborságra. Most már tehát nem marad más, mint hogy megpróbáljuk áprilisig megerősíteni Márki-Zay Pétert, amennyire csak lehet. Még nem tudom, hogyan. Benne mindenesetre bízom. A pártokban, amelyek körülveszik – azokban meg nem.
Nyitókép: Székely János
