Szent László nem erről álmodott: társasházat építettek az egyik leghíresebb Árpád-kori apátság romjaira
A mogyoródi bencés apátság a korai magyar történelem kiemelten fontos, Szent László királyhoz köthető helyszíne, a védett régészeti lelőhelyre mégis négylakásos társasházat húztak fel rohamtempóban. Az önkormányzat tiltakozik, de teljesen eszköztelen, a helyiek a pincéiket féltik, a romok valószínűleg súlyosan károsodtak. A történelmi emlékhely tönkretételét már nagyon nehéz lenne jóvátenni, az államnak mégis példát kellene statuálnia.
A korai magyar történelem kiemelt helyszíneinek kutatása rég nem látott lendületet vett az elmúlt években: a Válasz Online is beszámolt a tihanyi királykripta újabb feltárásáról, az abasári Bolt-tetőn folytatott jelentős régészeti kutatásról, és a székesfehérvári ossariumban található csontok vizsgálatáról. A kora Árpád-kor egyik legjelentősebb történelmi helyszíne viszont nem ilyen szerencsés: a mogyoródi bencés apátság romjaira az elmúlt hónapokban húztak fel rohamtempóban egy túlméretezett társasházat, ami – ha a helyén marad – örökre lehetetlenné teszi egy méltó emlékhely kialakítását, és minden bizonnyal súlyos vagy talán végzetes károkat okozott a majd’ ezeréves romokban. Pedig a mogyoródi Klastrom-domb a mai országhatárokon belül az egyik legfontosabb Szent László királyhoz köthető emlék, bár soha nem kapott ennek megfelelő megbecsülést. A romok papíron mindenesetre kiemelten védettek voltak, ami a jelek szerint nem sokat ér.
A mogyoródi csata 1074. március 14-én az Árpád-ház talán legsúlyosabb belső viszályának végére tett pontot. Ekkor dőlt el, hogy nem a Tihanyban nyugvó András király, hanem öccse, Béla ága kerekedik felül az akkor már másfél évtizede tartó gyilkos belháborúban. A győzelem megnyitotta az utat a trónhoz az idősebbik Béla-fi, Géza előtt (az ő zománcképe szerepel a Szent Koronán), a későbbi hagyomány azonban a katonai sikert főként öccsének, Lászlónak tulajdonította, aki három évvel később a trónt is megörökölte. A mogyoródi ütközet azért is fontos esemény, mert véget vetett annak a több évtizedes törekvésnek, hogy a fiatal magyar államot a német-római birodalom fennhatósága alá vonják.
A csata körüli legendákat már a középkori magyar történetírás kanonizálta, mindenekelőtt László király 12. század elején összeállított Gestája, és ennek nyomán a Képes krónika. A mogyoródi ütközet idején mutatkozott meg ugyanis elsőször a hagyomány szerint László kiválasztottsága, ami őt később az Árpád-ház második szent királyává emelte. A csata előtti napokban László fényes nappal mennyei jelenést látott: az Úr angyala leszállt Géza fejére, és aranykoronát illesztett a fejére, miközben a haditervről tanácskoztak. Ezt a jelenést – hangsúlyozza a krónika – csak László érzékelte, Géza nem. A testvérek mindenesetre egy-egy fogadalmat tettek: győzelem esetén Géza Szűz Máriának ígért templomot (ez lett aztán a váci székesegyház), László pedig közvetlenül a csata előtt, amikor csapataik a Mogyoród-hegy lábánál táboroztak
„fogadalmat tett Szent Mártonnak, ha az Úr neki adja a győzelmet, az a helyen templomot épít Szent Márton tiszteletére. Így is történt.”
A korai Árpádokat többnyire az általuk alapított templomokban temették el, László sírja azonban nem a mogyoródi bencés apátságban volt, hanem a váradi székesegyházban. Ennek ellenére az apátság a középkori Magyar Királyság legfontosabb, királyi alapítású monostorai közé tartozhatott.
Ha ma Mogyoródra látogatunk, és a történelmi helyszínt keressük, szinte semmit nem találunk. A falu közepén a Klastrom-dombnak nevezett, alacsony magaslat neve utal az apátságra, a Kiss Ernő út és a Mély út sarkán lévő háromszögletű parkocska szélén pedig egy emlékkő állítja, hogy a monostor helyén járunk. Ez azonban nem teljesen igaz.
A mogyoródi apátság négyszáz évig létezett. Történetéről azonban elég keveset tudunk (Farkas György 1974-ben megjelent tanulmánya még mindig a leghasználhatóbb összegzés), alapítólevele sajnos nem maradt fenn, látható építészeti emléke pedig csupán egyetlen román stílusú oszlopdísztöredék. A forrásokban azért elő-előkerül, 1235-ben említi először egy oklevél, 1366-ban pedig Mogyoródon tartották a bencés rend nagykáptalanját, ami arra utal, hogy tekintélyes méretű, gazdag kolostor volt. A 15. század közepére viszont elszegényedett és elnéptelenedett, 1481-ben Mátyás király kérte a pápától megszüntetését. Utána valószínűleg Báthory Miklós váci püspök alakította egy részét reneszánsz udvarházzá, bár ez csak feltételezés.
Az épületegyüttes mindenesetre sokkal később pusztult el, még a török után is jelentős romként írták le 1725-ben.
Sorsát a mai barokk templom építése pecsételte meg 1747-49-ben, amihez felhasználták a kőanyagát. Rómer Flóris, a magyar műemlékvédelem egyik megteremtője 1875-ben próbálta a nevezetes romokat megkeresni, de arról számolt be, hogy a templomnak már csak a helye vehető ki. Érdemes lenne ásatásokat végezni, állapította meg, de sajnos a Klastrom-domb sorsa a modern korban egész másként alakult.
Mogyoród a 20. század közepéig kis falu maradt, amelynek lakói főként szőlészettel foglalkoztak, és a Klastrom-domb puha homokkövébe pincéket vájtak a magaslatot határoló mélyút (ma Somlói út) és annak zsákutcaszerű leágazása, a Pincesor út mentén. A dombtető beépítetlen maradt. A 20. század közepén azonban elkezdtek családi házakat építeni a mai Kiss Ernő út mentén, egy 1963-as légifotón már látunk négy nagyobb, akkor nyilvánvalóan új kockaházat, 1992-ben pedig már minden telek utca felőli részén állt egy lakóház.
Az apátság romjai ezzel elég reménytelen helyzetbe kerültek, mert egy öt telekre osztott terület magánkertjei alatt rejtőztek. Ezért is került az emlékkő a háromszögletű terecskére: a tényleges emlékhely megközelíthetetlenné vált, ekkor azonban még nem pusztult el.
A Klastrom-domb régészeti szempontból védett lelőhelynek minősül, szerepel a Magyar Nemzeti Múzeum közhiteles régészeti adatbázisában. Innen tudjuk, hogy folytak azért a területen kisebb-nagyobb kutatások, például egy ásatás 1955-ben, majd még egy, Kvassay Judit vezetésével 1986-87-ben. Ez utóbbi ásatás a Kiss Ernő utca 9/a számú telekre koncentrált, és a kertben viszonylag jelentős épületmaradványokat talált. Az egykor körítőfallal övezett dombtetőn két templom állt, az egyik kisebb méretű, kora Árpád-kori, a másik egy ezt felváltó jóval tekintélyesebb, háromhajós templom. „A mellékhajók rendkívül keskenyek, a pilléreknek sávalapozás készült. Szentélyét annyira szétdúlták, hogy formája megállapíthatatlan volt” – olvasható a dokumentációban. A régész megtalálta egy téglaépület romjait is, amit reneszánsz kőfaragványok díszítettek, és a 16. század közepén pusztulhatott el, ez lehetett az említett püspöki udvarház. „A kolostorépület a templom északi oldalához csatlakozott. Ennek alapjait Rómer még látta, de minden nyomát eltüntették az 1950-es években, amikor a 7. sz. és a részben a 9. sz. telek szintjét kb. 5 méterre lesüllyesztették.”
A leírásból egy nagyon rossz állapotú, bolygatott régészeti lelőhely képe rajzolódik ki, ahol már jórészt csak kiszedett alapfalakra lehetett bukkanni. A feltárt maradványokról rajz is készült:
Szomorú, de valószínűleg ez a legtöbb, amit a Szent László alapította apátság egykori megjelenéséről tudni fogunk.
A Kiss Ernő utca 9/a (273 hrsz.) alatti telek utca felőli részén egy nagy, kétlakásos családi ház áll, vélhetően az 1980-as évek óta. A telek hátsó, beépítetlen részét, vagyis pont azt, ahol a fent leírt apátsági romok állnak, eladták egy vállalkozásnak, amely az agglomerációban épít társasházakat. A cég (MAVIL 2001 Kft.) szeptember 2-án megkezdte egy négylakásos, hatalmas társasház építését a dombtetőn, amiről egyszerű bejelentést tett (az egyszerűsített hatósági eljárás alapján külön engedélyt kérni ma már nem kell, még egy ekkora építkezéshez sem).
A községben rémülten látták az építkezést: egyrészt a régészeti lelőhely, másrészt a pincék miatt. Mogyoródon még ma is van szőlészet, és sok pincét használnak, de a helyiek pontosan tudják, hogy a Klastrom-domb homokköve mennyire puha, helyenként kézzel morzsolható. Egy ekkora épület a pincék fölött azzal fenyeget, hogy a boltozatok repedezni kezdenek, és azt sem lehet előre tudni, hogyan változtatja meg az új épület az elszivárgó esővíz útját. A helyi hagyomány szerint a Klastrom-domb belseje szinte katakombaszerűen van átfúrva tekintélyes méretű, de mára eltömődött, elfelejtett járatokkal, ami szintén aggodalomra ad okot.
Az építkezés gőzerővel zajlott, és október elejére már eljutott a födém behúzásáig. Az önkormányzatnak nem volt eszköze a megállítására, mivel az építési hatósági jogkör átkerült a Pest Megyei Kormányhivatalhoz, noha feltételezik, hogy több jogsértés is történt. A legsúlyosabb nyilvánvalóan a kiemelten védett régészeti lelőhely vélhető elpusztítása, hiszen nehéz elképzelni, hogy a romok épségben átvészelhették a házépítést, de valószínű, hogy túlépítés is történt, mivel az 1328 négyzetméteres telken a régi kettővel együtt már hat lakás lesz, míg az építési szabályzat ötöt enged meg. Hogy a többi szabályt, például a 30 százalékos beépíthetőségre vagy a maximális épületmagasságra vonatkozót betartották-e, annak ellenőrzésére megint csak nincs eszközük.
A Mogyoród Turisztikai Kft. önkormányzati cég vezetője mindenesetre szeptember 30-án a kormányhivatal építéshatóságához fordult, hogy sürgősen vizsgálják ki, szabályos-e az építkezés, és mielőbb állítsák le, mielőtt bekövetkezik a romok teljes pusztulása.
„Ezt követően a munka két hétig állt, azonban utána újraindult, és olyan viharos gyorsasággal, hogy egyik nap több mixerkocsinyi betont öntöttek, másnap pedig fejmagasságig rá is falaztak. Észrevettük azt is, hogy a készülő lakásokat már árulják egy ingatlanos portálon” – mondja Zachár Zsolt, a turisztikai cég vezetője, aki egyben a helyi értéktár bizottság elnöke is. „A mogyoródi pincesor nemcsak védett értéke a településnek, hanem országos szinten is különleges, ugyanis kizárólag itt található meg az ún. hidegélesztős gombakultúra, amely fontos szerepet játszik a borok érlelésében. Az épület súlya komoly veszélyt jelent a homokkőbe ásott pincék szerkezetére, csapadékvíz-elvezetése pedig a pincék klímáját és vízháztartását veszélyezteti. Van olyan pincetulajdonos, akinek a borászat kizárólagos megélhetést jelent.”
Hogy történhet meg, hogy egy kiemelten védett középkori lelőhelyet, az Árpád-kori magyar történelem egyik leghíresebb helyszínét egy település szeme láttára egyszerűen szétrombolják?
Erre igazából nincs válasz. Birtokunkban van egy szeptember 3-i keltezésű ügyirat, amiben a Kormányhivatal ügyintézője felhívja az építtető figyelmét, hogy a régészeti védelem miatt egyeztetési kötelezettsége van az örökségvédelmi főosztállyal. Szerettük volna megtudni, hogy a főosztály milyen lépéseket tett a bencés apátság romjainak védelmében, de az örökségvédelmi ügyintéző telefonon azt mondta, nagyon szívesen elmondja az egész történetet, amennyiben erre a sajtóosztálytól engedélyt kap. A sajtóosztály – mondhatjuk, hogy természetesen – kérésünket válasz nélkül hagyta, és a Kormányhivatal a település önkormányzatával sem kommunikál.
Hivatalos vizsgálat nélkül nem tudhatjuk, hogy mi történt a romokkal, bár a látvány semmi jót nem ígér. Az viszont biztos, hogy a mogyoródi bencés apátság sokkal fontosabb helyszíne a magyar történelemnek annál, hogy így végezze, és végkép eltűnjön az agglomerációs beépítések alatt. Az alapvető hibát már a Kádár-korban elkövették azzal, hogy elmulasztották a dombtető kisajátítását, és megengedték a Kiss Ernő úti magánházak felhúzását. Az új épület azonban, amennyiben a helyén marad, ezt visszafordíthatatlanná teszi. A község polgármestere Kásler Miklóshoz, az emberi erőforrások miniszteréhez fordult, hogy lépjen közbe, és Abasárhoz hasonlóan az állam vegye kezébe a mogyoródi Klastrom-domb ügyét. Válasz egyelőre nem érkezett.
Nyitókép: a mogyoródi Klastrom-domb tetejére felhúzott modern társasház (fotó: Mogyoród Turisztikai Kft.)
