Szabad-e írni a „megszállt sajtóba”? – Tóta W. Árpád vs. Vona Gábor [HetiVálasz 103]
Az elmúlt hetekben – Tóta W. Árpád, a HVG publicistája és Puzsér Róbert szóváltásával – előkerült a dilemma: ellenzékinek elkönyvelt közéleti szereplőként szabad-e írni a kormány által megszállt médiumokban – például az Indexen? Még akkor is, ha változtatás nélkül közlik az írást. HetiVálasz podcastunkban a vitát az érintettekkel folytattuk volna le, de mivel Puzsér nem vállalta a szereplést, Tóta W.-vel az Indexen ugyancsak rendszeresen publikáló Vona Gábor volt Jobbik-elnök ült le. Éles ütközet zsoldosságról, az Index hatalmi hasznosságáról és törzsi logikáról. A kérdezők: Stumpf András és Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Miért ír az Indexre?
Vona Gábor: „Szabad akaratomból, azért, hogy elmondhassam a véleményemet. Egy feltételem van: amit írok, az abban a formában jelenjen meg. Amíg ezt megkapom, addig élek a lehetőséggel és a felülettel – bárhol is legyen. Miért kéne egy véleményformálónak bocsánatot kérnie azért, hogy egy felületet használ a maga véleményének közlésére? (…) Akárhova megyek, nem az alapján választok, ki a tulajdonosi kör. (…) Ha hív a HVG, oda is fogok írni. (…) Az a barométer, amit annak idején a telexesek használtak, nálam még nincs piros kategóriában.”
Mi a cél ismert külső szerzők foglalkoztatásával?
Tóta W. Árpád: „Az Indexet kell legitimálni. Ha itt valaminek megrendült a legitimitása, szavahihetősége, hitele – az az Index, ami előtte Magyarország nyitólapja volt. Egész Európa értesült róla, hogy mi történt – hogy elfoglalta az a Vaszily Miklós gauleiter, akinek az a szerepe, hogy felégessen és sóval vessen be független médiumokat. S ezek után valahogy meg kéne győzni az olvasókat arról, hogy ez nem egy pártlap. (…) Nincs problémám a cikkeid tartalmával [Gábor], nem vagy fideszes, de rossz dealt kötsz meg, hogyha a színpad kedvéért, kvázi a Gestapo előzenekaraként is fellépsz – és még élvezed is.”
A mai Origo egyenlő a mai Indexszel?
TWÁ: „Nem olyan nehéz belátni, hogy ha egy hatalom jelentős anyagi és még nagyobb erkölcsi áron elfoglal egy komoly médiumot, akkor azt használni is fogja. Nem azért foglalta el, hogy játszóteret nyisson Vona Gábornak és Puzsér Róbertnek, hanem azért, hogy a hatalmi érdekeit alátámassza vele. [Az Origo és az Index] valóban más regiszterben játszanak. Valószínűleg arra jöttek rá, hogy jó lenne nekik néhány olyan médium, amelyikről nem üvölt, hogy fideszes – nem úgy nyomja fullba’ a kretént, mint Deák Dániel vagy Philip, hanem van egy alapjárata, ami úgy néz ki, mint egy újság, és amikor majd nagyon kell, bele lehet dobni ezt is. A Pesti Hírlap szintén ezt a szerepet vitte, amíg valakinek nem támadt az az ötlete, hogy beavatkoznak az előválasztásba és jól alávágnak Márki-Zay Péternek. Nyilván a Hit Gyülekezete orgánumai is ide tartoznak.”
Hol van a határa annak, hogy valaki a hatalomnak dolgozik?
VG: „A választóvonal ott van, hogy zsoldos vagy-e. Zsoldos az, akinek megmondják – és ezért fizetik –, hogy »őt kell megvédened, és őt kell letámadnod!« Nekem ilyet nem mond senki, mert ha ilyet mondana, nyilván felállnék. Ha az Index tulajdonosi háttérköre hasznos idiótának tart, akkor ezt a sapkát visszateszem az ő fejükre, mert amit én az írásaimban képviselek, az egy objektív elemző nézőpont.”