„Az Indexnek nem pártszimpátiája, hanem olvasottsága van” – a véleményrovat vezetője válaszol
Nem a kormánypártok politikai fegyvere az Index, hanem termék, mégpedig sikeres termék – állítja Ambrus Balázs. A legnagyobb hírportál véleményrovatának vezetője azért kért szót hasábjainkon, mert múlt heti podcastunkban, Tóta W. Árpád és Vona Gábor vitájában alapvetésként hangzott el, hogy a kormány emberei által elfoglalt portált a hatalom saját érdekében használja. A válaszadás lehetőségét természetesen biztosítjuk. Vélemény.
Szabad e véleménycikket írni az Indexre? Ezt járta körbe a Válasz Online podcastadásában Tóta W. Árpád, az Index egykori, és Vona Gábor, lapunk jelenlegi publicistája. A vita alapállítása: aki lapunkban publikál, az akarva vagy akaratlanul (hasznos idiótaként) a NER szekerét tolja. E kijelentés, amellett, hogy a beszélgetés izgalmas felütése, súlyos vád is egyben, amelyre megszólítottként mindenképpen reagálnom kell.
Köszönöm, hogy a Válasz Online szerkesztősége megszólalási lehetőséget adott nekem is az ügyben, mert így az Index véleményrovatának szerkesztőjeként lehetőségem nyílik arra, hogy a vitázó felek és az olvasók előtt is félrehúzhassam a szerkesztőségi műhelymunkát takaró függönyt. Ám mielőtt összefoglalnám azt a pár szempontot, amely a vélemények összegyűjtése és közreadása mögött húzódik, érdemes kitérni arra, hogy mi az a koncepcionális alaphelyzet, melynek téves értelmezése Vona Gábor és Tóta W. Árpád vitáját vakvágányra vitte.
A sokat emlegetett és ostorozott szekértábor-logika olyan mélyen beivódott a közélettel foglalkozó újságolvasók és – amint a vitatkozó Tóta W. Árpád érvkészlete is jelezte – publicisták jelentős részének valóságértelmezésébe, hogy a médiumokat is ab ovo a nagy bal–jobb kirakósjátékban képesek csak elhelyezni. A beszélgetésben fel sem vetődött annak lehetősége, hogy egy sajtótermék esetleg nem valamelyik politikai oldal buzogányaként forgatott harci eszköz, nota bene politikát alakító Wunderwaffe, hanem olyan piaci termék, mint a cipő, amelynek értékét és minőségét az mutatja, hogy megveszik-e a boltban vagy sem. Kétségtelen, hogy az Index több mint 20 éves fejlesztésével 2020 nyarára az internetes lappiac meghatározó brandjévé fejlődött. Az akkori szerkesztőség összehangolt távozásával ez a brand ment volna a kukába, ha nem lett volna másokban kellő tehetség és akarat a megmentésére. Szögezzük le: a változás időszakában nem a sikeres átmentés, csupán az volt borítékolható, hogy 2020 szeptemberétől mások készítik majd az újságot, más rendezőelvek alapján. Az új lapvezetésnek az újság megtartásánál ambiciózusabb tervei voltak: a gödörben lévő Indexet ismét piacvezető orgánummá akarták emelni. A felálló új szerkesztőség rendkívül heterogén összetételű lett, a lappiac különböző szegleteiből érkeztek a munkatársak. Az általam itt leírt saját teljesítmény szubjektív értékelése persze akár még gyanús is lehetne, ha nem lennének elérhetők az olvasottsági mérőszámok. Ezek azonban rendelkezésre állnak és azt jelzik, hogy
az Index 2020 novembere óta újra a leglátogatottabb portál. Nemcsak az olvasók bizalmát sikerült visszaszerezni, de még az előző szerkesztőség által elért olvasottsági teljesítményt is sikerült felülmúlni, ami meggyőződésem szerint a politikai vélemények és érvelő állásfoglalások kiszervezésének tulajdonítható.
A szerkesztőségi hüvelykujj-szabály szerint az Index főállású munkatársai nem vállalnak más médiumokban vagy rendezvényeken közszereplést, nem fogalmaznak meg nyilvánosan politikai véleményt. (A Válasz Online olvasói most ezeket a gondolatokat a főszabálytól való eltérésnek köszönhetően ismerhetik meg.) Nincsenek szerkesztőségi, iránymutató vezércikkek (megmondások), helyettük hírek, interjúk, elemzések és szórakoztató tartalmak olvashatók (nézhetők).
Miért nincs erre szükség? Mert az említett podcastban is felemlegetett toxikus politikai légkör kitermelt magából egy olyan – egyre szélesedő – olvasói közönséget, amelynek az elsődleges preferenciája már nem a közösségi oldalakon amúgy őt körülvevő véleménybuborék további pumpálása, hanem a puszta tények, közéleti események történéseinek megismerése. Olyan hírszolgáltatás, hírfeldolgozás, amely mindkét tábor híveinek, mi több a lövészárkokon kívüliek számára is referenciaértékkel bír. Ebből pedig az is következik, hogy az Index sikerét jelenleg nem a politikai hasznosság mérőszámai alapján kell és lehet meghatározni, hanem az olvasottsága alapján, amelyet a jobb sorsra hivatott állami médiumok közszolgálatiságának részbeni átvállalásával sikerült kivívnia.
A lap véleményrovata a nagy egésznek kicsi, de fontos szelete. Jellegénél fogva nem az értéksemlegességre törekszik: célja az aktualitásokra reflektáló, oldalfüggetlen, de színvonalasan érvelő álláspontok bemutatása. A pálya mindenki előtt nyitva áll, s ez bizony nem egy esetben zavart okoz az erőben. Noha nem tartom helyes iránynak, ha egy publicisztikai rovat pártpolitikusok megafonjának szerepét is magára vállalja, (szakpolitikai vagy más) indokolt esetekben előlük sincs hermetikusan elzárva nálunk az írás lehetősége. S hogy milyen zavart okoz mindez?
Koraősszel, az előválasztási kampány egyik hétvégéjén volt szerencsém megfordulni a pécsi vásárban. A vélemény rovatban ekkoriban az őszi parlamenti szezon várható tematikáját szerettük volna feltérképezni, politikusokat felkérve saját prognózisuk megfogalmazására. Ezért is jött kapóra, hogy a helyszín forgatagában egy aláírásgyűjtő stand mögött Mellár Tamással találkozhattam. Ha már így alakult, bemutatkoztam, váltottunk néhány szót, majd rákérdeztem, hogy megírná-e véleményét az Indexen. Zavartan kérdezett vissza, hogy jól érti e, abba a lapba, amelyik – értelmezése szerint – nemrég tért meg az „igazak seregébe”? Erről aztán kerekedett egy kisebb vita, hogy pontosan mire is gondol (pont arra, amire Tóta W. Árpád), ám végül az írást elkészítette, és az meg is jelent nálunk, Tudjuk, hogyan bontható le a NER címmel.
Ugyanebben a sorozatnak szánt körképben az ellenzéki összefogás egy másik pártjának vezető képviselője is közzétette gondolatait. Az egyensúly megtartása érdekében több fideszes vezetőt megkerestünk, ugyanezt a lehetőséget felkínálva nekik az ország legolvasottabb internetes újságjának felületén. Egyikük sem élt vele.
A Válasz Online beszélgetős műsorában többször is előkerült a vád, hogy aki az egyébként piaci logika alapján működő, kereskedelmi hirdetésekből élő, az olvasók és a hirdetők számára releváns lapnak tartott oldalunkon közöl írást, az a fennálló hatalom zsoldjában áll, munkájával annak tevékenységét legitimálja. De vajon hol érhető tetten a felrótt, egyfelé húzó vélemények vagy tendenciózus hírszerkesztések sorozatában megmutatkozó kormánypárti szimpátia? Én nem látom.
Ha azonban az eddig megjelent írásokat sorba rendezzük, és melléjük felsorakoztatjuk Puzsér Róbert és Vona Gábor publicisztikáit, Tóta W. Árpád legyen a talpán, aki az Indexet a Nemzeti Együttműködés lapjaként azonosítja!
Nyitókép: AFP/Kisbenedek Attila
