„Mindenképpen én leszek a hibás” – a kutyapárt vezére 2022-ről
Az ellenzék egy vicc, de Orbánnál ők is jobbak – mondja a Magyar Kétfarkú Kutya Párt társelnöke. Kovács Gergely szerint Márki-Zay Péter mára elszabadult hajóágyúnak látszik. Korrupció, fűlegalizálás, kampánypénzek… Évindító nagyinterjú a viccnek indult társaság vezetőjével, akin idén akár országos ügyek is múlhatnak majd.
– Kutya egy évünk lesz?
– A kínai naptár szerint az már lejárt, de majd kezdeményezzük a kínai naptár reformját. A kétfarkú kutyák éve persze még anélkül is bőven lehet 2022. Ha például a legfrissebb Medián-mérést nézzük, az alapján úgy fest, bejuthatunk a parlamentbe idén. Üröm az örömben, hogy ez a közvélemény-kutató valamiért általában négyszer akkora támogatottságot mér nekünk, mint a többi.
– Mit fizetnek ezért?
– Azt sajnos nem árulhatom el.
– Ősszel, az előválasztáson ön volt a legnagyobb Dobrev-drukker, nemde?
– Alapvetően örültem Márki-Zay Péter győzelmének, ahogy a legtöbb kutyapárt-szimpatizáns is. Azért is volt furcsa, hogy utána az első dolga volt minket rugdosni.
– Fájt?
Életem legrosszabb hónapja következett azután, hogy szó szerint könyörgött az embereknek: ne ránk szavazzanak. 15-16 éve csináljuk ezt a pártot, de ennyi gyűlöletet, haragot sosem kaptunk.
Nem tudom, belegondol-e Márki-Zay Péter, hogy amikor ilyeneket mond, azzal mit vált ki emberek tömegeiből.
– Milyeneket?
– Hogy a Fidesznek jó, hogy indulunk, meg hogy a kampánypénzért csináljuk.
– Miért, nem?
– Nem. Persze ha Dobrev Klára nyert volna, akkor már ősszel nyilvánvalóvá válik, hogy nem csupán bejutunk idén, de tíz százalékunk lesz. Az viszont nagyon unalmas lett volna úgy. Túl kényelmes. Úgy még Márki-Zay is ránk szavazott volna – azt mondta nekem telefonba legalábbis, hogy akkor elgondolkozott volna ezen. Így, hogy végül ő nyert, sokkal izgalmasabbnak látszott az út tavaszig.
– Ősszel igen. Amit a most már Egységben névre hallgató ellenzék széthúzás terén produkált az előválasztás óta, az alapján viszont most sem kell nagyon aggódnia a bejutás miatt.
– Amit produkáltak, na, az tényleg vicc. Ha jól tudom, Márki-Zay kicsit erőszakos volt, túl sokat akart, az ellenzéki pártoknak meg nincs annyi befutó listás helye, hogy csak úgy odadobhatnának neki egy frakciót. Nem látszik még mindig, mire jutnak, az elmúlt hónapokban viszont emiatt elfelejtettek kampányolni. Pedig nem lett volna teljesíthetetlen a feladat. A szavazóik nem csodát vártak tőlük. Annyi dolguk lett volna, hogy kitaláljanak három üzenetet, kétnaponta kiálljanak sajtótájékoztatóra, meg csináljanak egy jó plakátkampányt. Nem sikerült. Holott az előválasztásig elég jól működtek. A viták jók, szakmaiak voltak. Fantasztikus volt.
– Egyesek már keresgélik Márki-Zay utódját. Vállalná?
– Csak ha Békesi László is támogatja a listavezetőségemet! Akkor a kutyapárt listáját is vezetem meg az összellenzékét is! Történelmi pillanat lenne.
– Ha bejutnak és önökkel lenne meg csak a többség, kormányra azért menne az ellenzékkel?
– Hogy aztán mindent támogatnunk kelljen? Nem. Ettől függetlenül számíthatnának ránk külsősként. Akármilyen figurák is vannak ott, akármilyen rosszul kezelték az elmúlt hónapokat, még így is örülnék, ha meg tudnák verni a Fideszt. Annál rosszabbul ugyanis aligha lehet kormányozni, ahogy Orbán teszi.
– Hogyhogy? Biztonság van, a recesszióból is kilábalt a gazdaság, pénzt is szórnak épp.
– Meg vannak közpénzek magánzsebekben, van alapítványokba szervezett közvagyon. Amit a szocik huszonöt évig próbáltak ellopni, mondjuk a csillebérci úttörőtábort, azt a Fidesz egy tollvonással ellopta most. Felfoghatatlan.
– Kimutatások szerint viszont régiósan nem is nálunk a legnagyobb a lopás.
– Rengeteg nem látszik. Ami igen, ott meg tényleg észveszejtő arányok vannak. Ahol lakom, mi, lakók voltunk kénytelenek összedobni az utat. Száz méter volt hárommillió. Ezeknek, ha közbeszerzéssel csinálják, ugyanennyi út százmillió. De
még csak nem is a mérték a fő gond, hanem ami következik belőle, ha újabb Fidesz-győzelmet hoz ez az év. Akkor ezt a pártot soha nem lehet már leváltani. Ezért kell most. Ezért örülnék az ellenzék győzelmének, akármilyen is.
Bár nem látszik most, mit hoznának ők, van itt még valami, ami legalább annyira fontos egy ország életében, mint a közpénzek útja és a Fidesz lement már a legaljára abban is.
– Mi lenne az?
– A hangulat. A kormány politikája régóta nem szól másról, mint hogy éppen kit kell utálni. Annyira kipipáltak már minden utálható csoportot, hogy a bankokon, az EU-n, a bevándorlókon, a hajléktalanokon, a melegeken át eljutottunk az óvodások nemváltó műtétjéig. Ami ugye: nincs.
– De lehet, hogy van, aki akarja, hogy legyen!
– Lehet, hogy van három ilyen ember egy tízmilliós országban, hogyne, eddig mindenesetre még ők sem jelentkeztek.
– Végül is jó, ha nemlétező csoportokra kell haragudni. Nem lesz atrocitás, ha nincs kit megütni.
– Persze, cigányozni nem mernek telibe, zsidózni nem is akarnak valószínűleg. Ez jó. A hisztériakeltés viszont így is káros. Azok, akik most rettegnek a nemváltó műtétektől, a hazára fenekedő veszélyforrásként tekintenek azokra, akik nem hajlandók ilyen ökörségektől ijedezni. Olyan emberek utálják egymást, akik egyébként együtt élnek. Együtt állnak sorban a boltban, egymás mögött ücsörögnek a dugóban. Amikor először csináltuk a bevándorlós plakátkampányunkat, 2015-ben, emlékszem, a bevándorlóellenesek az ország felét tették ki. Ma ez úgy 90 százalék. Istennek hála nincsenek itt bevándorlók sem, így nem tudják bántani őket a tőlük rettegő falvakban. Valójában teljesen mindegy, mit gondol a magyar a bevándorlásról, merthogy ide nem jönnek. Hogy mit gondol a német, a svéd – az számít.
– Azért sokáig Brüsszel tényleg el akarta osztani az oda vágyókat is, amikor a németeknek elegük lett.
– Pár ezres szám volt, ha jól emlékszem. Annyi bevándorlót kellett volna befogadnunk.
– Első körben.
– Nagy bajom nem lett volna vele.
– Nyitott határok, mindenki jöjjön, aki akar, közben szívjunk füvet? Ez a kutyák jövőképe?
– Füvet legálisan szívni jó lenne, de amúgy: nem. Nyugati országokban tényleg jobban elengedték a bevándorlást, mint kellett volna, tud is gondot okozni. Minden országnak el kell döntenie, mennyit hajlandó befogadni.
– A nulla is szám.
– Csak kevéssé emberséges. Meg kell vizsgálni, ki honnan és milyen okkal jönne. Magyarországon ez nem történik meg. De tényleg mindegy ez a mi szempontunkból. Ha Magyarország be is fogadna mondjuk ötezer bevándorlót, egy hét múlva mind Németországban lenne. Hacsak nem építünk kerítést a nyugati határra is. De még ha itt maradna ötezer, az is kisebb kárt okozna, mint amit az ellenük való hergelés okoz. Mindenkiben van jó is és rossz is. Minden emberben. Mindenkiből ki lehet hozni egyiket is, másikat is. Ha arra költesz százmilliárdokat, hogy a gonoszt hozd ki az emberekből, sikerülni fog. Sikerült. Ezért voltam elképesztően szomorú, amikor Márki-Zay Péter is migránsozással volt képes előállni óriásplakáton.
– Saját elmondása szerint azzal a migránsozó Fidesz kétarcúságára igyekezett felhívni a figyelmet.
– Kitette az ötvenezres számot, amelyről aztán nem volt nehéz kiderítenünk, hogy nagyrészt az EU-ból legálisan hozzánk költözőket takarja. Ennek ellenére rögtön mögé tette mindig a „bűnöző” szót. Értem én, hogy a letelepedési kötvényes oroszok, kínaiak vagy Orbán-haver arabok között lehetett néhány bűnöző is, de ezt ne az előtt a tábla előtt mondja már el, ahova felrakott egy ötvenezres számot, amelynek harmada nagyjából határon túli magyar! A kötvényes konstrukciónál ráadásul nem az volt az égbekiáltó, hogy bejöhettek külföldiek, hanem az, hogy Rogán köre tollasodott rajta, nem a magyar állam, nem a magyar közösség. Meg ugye: már rég ki is vezették a letelepedési kötvényeket. Szóval nem értem, mi a relevanciája ennek most.
– Hátha politikailag bejön. Valószínűleg ez a megfontolás mögötte.
– Jobban migránsozni mint a Fidesz? Halott vonal. Ezzel biztosan nem lehet szavazatot szerezni. Ezt több ellenzéki párt is látja, de mostanra tényleg elszabadult hajóágyúnak látszik Márki-Zay.
– Gattyán György minek látszik?
– Nem tudom, de mindenképp megkeressük. Pornóapátiban érdemes lenne közös jelöltet állítanunk. Ha meg bejutunk, koalíciót kötünk és bevezetjük a dugódíjat.
– Komolyodjunk meg kicsit!
– Nehéz. Nem hiszem ugyanis, hogy van ebben az országban, aki tudja, mit akar Gattyán György. Idesorolva Gattyán Györgyöt is. Egy szempontból mindenképp érdekes kísérlet lesz, hogy hirtelen beindul egy ember, akinek semmilyen múltja nincs a magyar politikában, aki nem ismeri az országot, viszont sok pénze van.
– Mi ebben az érdekes?
– Le lehet mérni pontosan, mire elég a pénz. Hogy hány százalékot ér egymilliárd, ha a világon semmi más nincs mellette.
– Ha önök beálltak volna az előválasztásba, az összefogásba, százmillió körül kapnának állami kampánypénzt, külön indulva viszont majd’ félmilliárd üti a tappancsukat. Nem logikátlan, hogy ezért döntöttek így.
– De, az, hiszen így sem kampányra költjük majd a nagy részét. Odaadjuk azoknak, akiknek szükségük van rá. Háromszáz milliót megpályáztattunk. Szóval ennyire igaz, hogy a pénz miatt nem álltunk be az összefogásba. Semennyire. A maradékból hozzuk majd ki a kampányunkat.
– Miért nem az egészet pályáztatják meg?
– A kutyapárt szimpatizánsait nem egyszerű meggyőzni még arról sem, hogy menjenek el szavazni. Ők a legkevésbé biztosak abban, hogy ott lesznek azon a vasárnapon. Így aztán kivételesen kénytelenek leszünk elmondani, hogy menjenek el és szavazzanak ránk. Én ezt a műfajt nem nagyon szeretem, de nem lesz más választásunk. Mindenesetre nem akarok 450 milliót költeni erre. 150 elég lesz. Ráadásul van remek webshopunk, ahol kétfarkúkutya-szőrt is árulunk. És: veszik. Amíg ez így van, én nem aggódom.
– Aztán ha mégsem mennek el elegen a kutyapártiak, önök kapnak 4 százalékot, nem jutnak be, a Fidesz pedig megnyeri a választást. Nem túl nagy ár ez egy viccpárt tovább éléséért?
– Az akkor pech. Kutyapárt viszont akkor is lesz, ha nem jutunk be, meg akkor is lenne, ha egyáltalán nem lenne állami támogatásunk. Egyébként pedig mindenképpen én leszek a hibás, ebbe már beletörődtem. Fontos eleme a magyar politikának, hogy mindig meg kell találni a hibást, lehetőleg jó előre, amikor még nincs is hiba.
– Megosztja az ellenzéki tábort, miközben a Fidesz egységes. Ez azért tény.
– Amiből az is következhet, hogy elmennek azok, akik erre az ellenzékre nem szavaznának, meglesz az öt százalékunk, és így nem lesz meg a Fidesz többsége.
– Ez csak akkor igaz, ha önök keményen kampányolnak az ellenzék ellen is. Akkor tényleg olyanok mennek önökre szavazni, akik rájuk nem adnák a voksukat.
– Kampányolni az ellenzék ellen? Elvégzik ők ezt a munkát helyettünk, ránk ehhez semmi szükség. Az elmúlt két hónapra talán ők sem büszkék. Elég nagy mínuszba mentek olyan területeken is, ahol egyébként előnyük volt.
Nemcsak a már említett migránsszámlálós plakátok ilyenek, de az a kavar is, ami Márki-Zay Péter befutásával kialakult a program körül. A kormány az adópolitikával elfeledkezett az ország egy-két millió szegényéről. Ahol kellene, ott hiányoznak a normatív jellegű támogatások, ahol nem kell, ott van ilyen. Olyan, mintha Márki-Zay Péter ezt szeretné folytatni. Szerintem nem jó út, hogy a tehetősek medencefűtését is mi fizessük.
– A rezsicsökkentéssel kapcsolatban Márki-Zay ugyanezt mondja.
– Tényleg! Ez igaz. Bocs.
– Új még, hogy ilyen országos ügyekkel kell komolyan foglalkoznia?
– Mindenképp. Én csak vicces plakátokat akartam csinálni tizenöt éve, amikor elkezdtük a kutyásdit. Aztán ez lett a vége: lehet, hogy idén rajtunk is múlik majd valami az országos politikában. Zavarban is vagyunk. Ugyanez volt egyébként, amikor bekerültünk önkormányzatokba. Az első üléseken elmondtam néhány poént, mosolyogtak a testületben, aztán hazamentem és éreztem: ennek semmi értelme így. Mást, értelmesebbet kellene csinálnom.
– Rá is ment a helyi korrupciós ügyekre. A parlamentbe jutva amolyan Hadházy Ákos 2 lenne önből?
– Ha bejutunk, fel tudunk venni alkalmazottakat, havi kétmilliót lehet költeni erre. Abból erre kellene is költeni. Ha nyer az ellenzék, akkor sem felesleges egy ilyen korrupciófigyelő csapat – Hadházy Ákos azért inkább a fideszes mutyikat tárta fel. Vicces volt egyébként, hogy őt jelölték meg az elszámoltatás felelősének. Őt, aki alapvetően mégiscsak állatorvos, ráadásul az ellenzék közös jelöltje. Nem ártana valamilyen tényleg független szervet megbízni a lopások kivizsgálásával. Szerencsére ezt ő is látja, ha jól tudom.
– Nem hisz a nagy, eredményes elszámoltatásban?
– Néhány hónapja nagy verseny volt, hogy ki tud majd több fideszest lecsukni, a helikopterek meg nem szállhatnak majd fel… Értem én az emberek haragját, azt is, hogy sokan bosszút szeretnének állni, de van egy rossz hírem.
– Hallgatjuk.
– Ezek az ügyek nagyrészt törvényesek. Látom a kerületben is, itt, a Hegyvidéken. Nagyon rossz véleménnyel vagyok Pokorni Zoltánékról, akik konkrétan csináltak egy céget arra, hogy megnyerje a kerület közbeszerzéseit. Vérlázító? Az. Törvénytelen? Egyáltalán nem. Így aztán nem tudok olyanokat ígérni, hogy vezetőszáron vezetik majd el Pokornit, ha felvirrad az igazság nagy napja. Nem fogják. Építési beruházásoknál 300 millió forintig meghívásos pályázatokat lehet kiírni. Ezt meg kellene szüntetni. Mert így az van, hogy ha még esetleg ki is derül, hogy egy közbeszerzésnél csaltak, kit lehet megbüntetni? Az ajánlatkérőt. Tehát mi, adófizető polgárok fizetjük a büntetést azért, mert minket, adófizető polgárokat megkárosítottak. Az önkormányzati politikusoknak, a polgármesternek semmilyen felelőssége nincs. Abszurd. Ezen túl is van még néhány szabály, amely mintha csak arra lenne, hogy eredményesen lehessen lopni.
– Például?
– Például nem nyilvánosak a magánfelek között köttetett ingatlanos adásvételi szerződések.
– Miért lenne köze ahhoz bárkinek?
– Azért, mert ha az önkormányzat elad egy ingatlant gyanúsan olcsón, majd a vevő nem sokra rá továbbadja, senki nem láthat rá, mennyiért adott túl az ingatlanon. Ráadásul az önkormányzat ahelyett, hogy meghirdetné az ingatlan.com-on, amit el akar adni, megnehezíti a hirdetésekhez való hozzáférést: ötvenezer forintért lehet egyáltalán megnézni a portékát.
– Kerületi feltűnése előtt miért nem jöttek ezek a sztorik?
– Amikor idejöttem, mindenki azt mondta, hogy Tüttő Kata az, aki itt nagyon dolgozik, de ő meg ingatlanügyekben ugye nem lehetett valami aktív.
– Úgy is, mint Leisztinger Tamás gyerekeinek anyja.
– Úgy is. Meg persze ez meló. Át kell nézni, ki kell gyűjteni, meg kell írni. Ráadásul ha kirakok egy vicces táblát a kerületben, többen lájkolják, mint amikor heteket dolgozom egy-egy ilyen ügyön.
– Akkor minek dolgozik velük?
– Egyrészt élvezem, másrészt valakinek meg kell csinálni, merthogy a Hegyvidék újság nyilván nem foglakozik ezekkel. Pedig ez még viszonylag korrekt lap, nincs tele migránsozással, csak nem foglalkozik politikával – és már azt is politikának tekinti, ha egy ellenzéki képviselő felhívja a figyelmet a kerületvezetés korrupciógyanús gyakorlatára. Mondjuk arra, hogy a Böszörményi útra tervezett tizenkétmilliárdos önkormányzati építkezésről elfelejtik tájékoztatni a környékbelieket – de még közbeszerzést sem írnak ki rá. Persze
szinte mindegy, hogy az Archibona Kft. közbeszerzésen nyeri el a munkát, vagy így. Úgyis az nyeri el. Estig tudnám sorolni az ügyeket.
– Tényleg jól beleásta magát. Itt is indul egyéniben, ugye?
– Igen.
– A momentumos Hajnal Miklós megkereste már?
– Hogy ne induljak el?
– Mondjuk.
– Nem.
– Pedig ebben a választókerületben tényleg nyerhet a Fidesz egy akár sorsdöntő mandátumot, ha két erős ellenzéki között oszlanak meg a szavazatok.
– Jó, de arról tényleg nem tehetek, hogy az ellenzék az elmúlt tíz évben itt milyen munkát végzett. Hajnal Mikit bírom, nagyon kedves figura, de egy évig képviselő volt itt. Azon kívül, hogy minden nap más volt a frizurája, sok dolgot nem tudok mondani, amit letett volna az asztalra. Aki utána jött a Momentumtól, Vadász Gábor, ő inkább próbál dolgozni.
– Tehát egyéniben meg akarja nyerni a mandátumot? Számol ezzel tényleg?
– Ha Miki visszalépne a javamra, nyilván könnyebb lenne. Még könnyebb, ha a fideszes Fürjes Balázs sem indulna el! Erre buzdítom innen mindkettőjüket. Annyiban pedig nagyon szívesen segítünk bárkinek, aki a Fidesz ellen indul, hogy feltárjuk a Fidesz helyi ügyeit – ami vélhetően csökkenti a Fidesz szavazóinak számát. Nem tudom, mit tett ezért a csökkentésért eddig Hajnal Miki. Az előválasztáskor egyébként kint állt a MOM-nál egész nap, dőltek a fizetett hirdetések is – akkor dolgozott tényleg. Ez a szomorú nekem az egészben. Hogy amikor itt volt és legalább tájékoztathatta volna a kerületieket, nem tette meg.
– Viszont önöknek teljesen mindegy az egyéniben kapható szavazat. Listán kell öt százalék fölé kerülniük. Nem tisztább azt mondani, hogy aki kormányváltást akar, listán szavazzon önökre, egyéniben meg az összellenzéki jelöltre?
– Ha megvan az öt százalék, azzal mi már boldogok leszünk valóban, és igen, ez a megoldás számunkra is megfelelő lenne. De megoldják majd az emberek.
Aki annyira szeret minket, az mindkét szavazatát ránk adja, aki hülyén érezné magát, hogy nem tett semmit a NER ellen, az listán ránk szavaz majd, egyéniben pedig az összefogott ellenzéki jelöltre.
Ahogy Lovasi András. Bár ő néha összekeveri, melyiket kell ránk adni és melyiket az összellenzékire. Ami nekem egyébként tetszik. Azt mutatja, hogy Lovasi nem a politikával kel és nem azzal fekszik. Ami nagyon egészséges. Mindenesetre teljesen elolvadtam, amikor láttam, hogy ránk szavazna, hogy minket bír a legjobban. Én is a Kispál és a Borzon nőttem fel! Mindenesetre már ’18-ban is szavaztak tudatosan emberek, most meg könnyebb is lesz a helyzet.
– Van mérésük arról, mit akarnak a szavazóik?
– Négyezer fős, nem reprezentatív. A túlnyomó többség azt mondta, azért szavaz ránk, amit csináltunk, nem valami vagy valaki ellen. Ennek örülök. Valószínűleg tehát a kampányban nekünk erről érdemes beszélnünk.
– Akkor most nem ígérik meg az örök életet?
– De! Hogyne ígérnénk meg! Az megmarad.
– Ingyen sör? Azt megígérheti még?
–Persze.
– Az örök életnél nyilvánvaló, hogy vicc, most viszont tényleg bejuthatnak, aztán számon lehet kérni az ingyen sörös ígéretet…
– Csakhogy nem mondtuk meg, kinek lesz ingyen a sör. Ilyen nagyhatású intézkedést természetesen nem lehet egyik napról a másikra mindenki számára bevezetni. A tesztfázis már elindult: engem elég sokan hívnak már meg sörre. Néhány év alatt, amikor a megfelelő mennyiségű sör és tapasztalat összegyűlik, értékelni fogom a hosszútávú hatásokat, s csak aztán, felelősségteljesen, az információk birtokában tesszük majd meg a konkrét lépéseket.
– Viccet félretéve: lesz a kutyapártnak komoly programja?
– Szeretünk olyasmivel foglalkozni, amin változtatni is tudunk: ezért festünk padokat, s ezért nem lesz mindenre kiterjedő, nagy programunk. Helyette inkább mondunk néhány dolgot, amit szeretnénk elérni, s ha úgy alakul, akkor azokat képviseljük. Az egyik ilyen ügy, amelyről már beszéltünk az imént: az a néhány intézkedés, amely egy fillérbe sem kerül és megakadályozhatná, legalábbis megnehezíthetné a jövőbeni korrupciós próbálkozásokat.
– A másik a már szintén említett legális füvezés?
– A fűlegalizálást is fontosnak tartom, igen.
– Dekriminalizálná vagy legalizálná?
– A dekriminalizáció értelmetlen. Azt jelenti, hogy fogyasztani nem bűncselekmény, viszont termeszteni az. De ha fogyasztani szabad, akkor miért bűn előállítani? Magyarországon 15 éve vannak marihuánatermesztő boltok. Lámpákat, tápoldatokat, mindent lehet kapni – csak magát a növényt nem. Aki egy ilyen boltból kijön, az termesztő. Nem lenne olyan nehéz dolga a rendőrségnek, hogy megfogja. Mégsem teszi. Valószínűleg nem akarnak több százezer fogyasztó ellen eljárásokat indítani. Szóval van egy törvény, amelyet nem tartanak be.
– Miért is kellene legalizálni, ha így is szívhat, aki akar?
– Ez részben igaz, de az a néhány tizenéves, akit mégiscsak elkapnak évente, bajba kerül.
– Nem látszik nemzeti sorskérdésnek.
– Más szempontból azért igen. A termesztőbolt tulaját például ismerem. Évekkel ezelőtt mutatott egy számlát: egymillióért vásárolt nála húszliteres tápoldatokat Ózd jobbikos polgármestere egy városi program számára. A csomagoláson hatalmas marihuánalevelek. A hódmezővásárhelyi Fidelitas egyik vezetőjét is nemrég fogták el marihuána termesztése miatt. Ha ez nem így menne, hanem szabályozottan, az marha nagy bevétel lenne az államnak. Amiből lehetne költeni arra is, hogy a valóban veszélyes biodrogokról legalább tájékoztassák a fiatalságot. Azokról ugyanis megfeledkezett az állam.
– Ön sokat szív?
– Nem sokat. Esténként csak.
– Bíróságon is értelmezhető beismerő vallomás nyilvánosan!
– Vagy nem. Viccpárt volnánk, ugye.
– Már csak félig.
– De félig igen!
*
Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs
