„Moszkvának most lépni olcsóbb, mint három vagy öt év múlva” – az ukrán háború kulisszatitkai [HetiVálasz 108]
Eddig nem látott nagyságú – és főleg: összetételű – orosz csapatösszevonás zajlik az ukrán–orosz határon, a háborús fenyegetés ráadásul Belarusz felől is megjelenőben van. Közben NATO-országok küldenek fegyvereket Ukrajnának. Miért éppen most történik ez? Ha megtörténik a legrosszabb, megnehezítheti-e az oroszok dolgát a 2014 óta látványosan felfejlesztett ukrán hadsereg? HetiVálasz podcastunkban minderről a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos munkatársával, Rácz András Oroszország-szakértővel beszélget Ablonczy Bálint és Vörös Szabolcs. Szóba kerül Orbán Viktor február 1-jei moszkvai látogatása is. De arra nincs magyarázat.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Miért most eszkalálódhat az ukrán–orosz háború?
„Ez alapvetően Ukrajnáról szól. Az oroszok reálisan attól tartanak, hogy Ukrajna előbb-utóbb katonailag megerősödik olyan szinten, hogy képes legyen visszafoglalni az oroszok által elfoglalt és megszállva tartott kelet-ukrajnai megyéket. Az ukrán hadsereg fejlődése 2014 óta nagyon látványos: Ukrajna Európa egyik vezető katonai hatalma. Majdnem 250 ezer fős hadserege nyolc éve harcol, ráadásul a legtöbb egységüket keresztülrotálták a keleti fronton, majdnem mindenki szagolt puskaport. Van tehát egy létszámában, felszereltségében, kiképzettségében folyamatosan erősödő haderő, amelyhez nagyszámú nyugati fegyver is érkezik, Oroszország pedig nem bízik abban, hogy Ukrajna nem erősödik meg olyan mértékben, hogy megpróbálhassa visszafoglalni a Donbasszt. Másképp fogalmazva: Moszkvában valószínűleg úgy számolnak, hogy most lépni olcsóbb, mint három vagy öt év múlva. (…) Oroszország nem akar közvetlen katonai konfrontációt a Nyugattal, mert ez olyan meccs, amit megnyerni biztosan nem tud, és jó eséllyel mindkét oldal belepusztul. Az orosz rezsim nem öngyilkosokból áll. (…) Miért most? Külpolitikailag ideális: az új német kormány még az irodáit keresi, az EU-elnökséget betöltő Franciaország az áprilisi elnökválasztásokra készül, Nagy-Britannia és a Biden-adminisztráció küzd a saját gondjaival, Ukrajnában pedig a gyakorlatilag permanens belpolitikai válságot súlyosbítja a magas energiaárak okozta szegénység és instabilitás. A harmadik motiváció az lehet, hogy Oroszországban a következő nagy dobás – az elnökválasztás – csak 2024-ben esedékes. Ha Putyin most lép valamit, még lesz két éve helyrehozni a következményeit.”
Miben más a mostani orosz csapatösszevonás az ukrán–orosz határon, mint az elmúlt évben tapasztaltak?
„Az eddig nagy orosz csapatösszevonások összetétele valójában sosem tette lehetővé, hogy Oroszország ténylegesen nagyléptékű támadást indítson Ukrajna ellen – bizonyos kulcsfontosságú képességek nem voltak ott. Most azt látjuk, hogy ezeknek a képességeknek egy jelentős része már felvonul. Másrészt a létszám is nagyobb más, miután január 17-én Belarusz és Oroszország bejelentette, hogy február 10. és 20. között nagyléptékű hadgyakorlatot hajtanak végre Belaruszban (…) nagyjából 200 tehervonatnyi – 200×50=10.000 vagon – hadfelszerelést készülnek oda vinni. (A legutóbbi nagy közös belarusz–orosz hadgyakorlatra, a Zapad-2021-re 29 vonat ment…) Olyan erők mennek Belaruszba, amelyek teljesen új minőségű fenyegetést jelentenek Ukrajna számára. Az eddig keleti és az épp megerősítendő déli (krími) front mellett északi irányból is megjelenőben a katonai fenyegetés. Összességében ez már nagyobb, mint amit eddig bármikor láttunk.”
Hogyan került Oroszország-szakértőként a Városháza-ügyet vizsgáló bizottság elé?
„Úgy, hogy a Városházáról meghívtak. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek – benne van a nevében – a közszolgálat az egyik vezető ethosza. Amikor egy demokratikusan megválasztott testület meghív szakértőként, demokrataként azt gondolom, kutya kötelességem elmenni, és legjobb tudásom szerint számot adni arról, amiről kérdeznek. (…) Azt mondtam el, hogy az Oroszországi Föderáció érdeke az volna, hogy a jelenlegi kormánykoalíció maradjon hatalmon, a 2016-os amerikai – meg még kéttucatnyi másik – eset pedig azt mutatja, hogy orosz részről megvan a képesség a választásokba való beavatkozásra. Hogy ténylegesen készülnek-e ilyesmire, arról nem tudok megalapozottan nyilatkozni. (…) Kaptam olyan kérdést, hogy a Városháza-ügynek a Rahimkulov családhoz van-e köze, amire az igazat mondtam: hogy nem tudom.”
Nyitókép: ukrán katona a kelet-ukrajnai front lövészárkában 2022. január 18-án (fotó: AFP/Anatolii Stepanov)
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
