Ez életveszély – magyar különutasság Ukrajna árnyékában
Magyarország érdeke az euró bevezetése, az önálló magyar monetáris politika mérlege ugyanis rendkívül szerény, válságok idején pedig a forint nem véd, hanem azonnal zuhanni kezd, így komoly sérülékenység forrása – írja Győrffy Dóra. A politológus-közgazdász MTA-doktor egyetemi tanár sorai aktuálisabbak nem is lehetnének: 380 forint fölött jár az euró. Győrffy a Bojár Gábor által a Válasz Online-on indított, Magyarország uniós szerepéről szóló vitában kér szót. Vélemény.
Az ukrajnai orosz invázió árnyékában a Bojár Gábor cikkével kezdődő vita a magyar EU-tagságról egészen új értelmet kapott. Ha esetleg a fehérorosz forradalom sorsa nem lett volna elég figyelmeztetés, most ismét láthatjuk, milyen az unión kívüli élet a közép-kelet-európai régióban. Az ukránok vérrel fizetnek azért a vágyukért, hogy beléphessenek az EU-ba és a NATO-ba. Ebben a tükörben látszik az, milyen elképesztő felelőtlenség volt kockára tenni Magyarország tagságát az egyre erősödő Nyugat-ellenes retorikával. Most talán senkinek nem jut eszébe komolyan, hogy ezt az irányvonalat folytatni kellene, és a háború árnyékában a magyar kormány is deklarálta, hogy „részese vagyunk a közös uniós álláspontnak”, ám a kisodródás veszélye, ahogy Kósa András írta, valóban fennáll. És sajnos nem is biztos, hogy csupán rajtunk múlik.
Demkó Attila véleménye szerint Magyarország nem tudja belülről szétverni az EU-t vagy a NATO-t, mert e szervezeten belül nagyobb erők mozognak, és az igazán fontos állásfoglalásokat eddig mindig megszavazta a magyar fél is. Az érvelés mindkét része csak félig igaz.
Remélhetőleg Magyarország valóban nem tudja szétverni sem az EU-t, sem a NATO-t, de ez nem azért lesz, mert nem próbálkozott a miniszterelnök, hanem mert végül nem hagyják magukat.
Mivel mindkét szervezetben számos döntéshez teljes egyetértés szükséges, Magyarország akár egyedül is képes akadályozni a cselekvést. Akár fontos kérdésekben is. Idén februárban országértékelő beszédében a miniszterelnök például határozottan beígérte a vétót Bosznia ügyében: „Szóba sem jöhet szankció, büntetőpolitika, kioktatás vagy bármilyen más, nagyhatalmi arrogancia.” A NATO-ban pedig idén januárban (!) egyedüliként blokkolta Ukrajna csatlakozását a tallinni székhelyű NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjához. És ha mindez nem lett volna elég, az orosz invázió idején a kezdeti európai szankciós tárgyalásokon a kiszivárogtatások alapján rendszeresen a puhább szankciók mellett kardoskodott. Egyszerűen nem igaz, hogy a teljes transzatlanti szövetség számára nincs jelentősége annak a politikának, amit folytatunk. Önmagában az is óriási baj, hogyha az egység megbomlik, a gyanú árnyéka mindig Magyarországra vetül először.
Háborús helyzetben a megbízhatatlannak tekintett szövetségesek súlyos veszélynek vannak kitéve. Látványos a kontraszt Brüsszel folyamatos kioktatásával szemben az orosz agresszió határozott elítélésére való képtelenség a kormányzat részéről. Ma a transzatlanti szövetségben széles körben elterjedt vélemény, hogy Magyarország megbízhatatlan szövetséges, az oroszok és kínaiak trójai falova, stratégiai fenyegetés a szövetség egészére nézve. Úgy is mondhatjuk, hogy „Mi vagyunk a homok a gépezetben, a bot a küllők között, tüske a köröm alatt” – már Bojár Gábor is idézte, ahogy a miniszterelnök 2021. október 23-i beszédében megosztotta törekvéseit a hallgatósággal.
Mindez Magyarország számára a mostani háborús helyzetben egyszerűen életveszélyes. Akkor is, ha Magyarország éppen nem vétóz meg fontos döntéseket, részt vesz a NATO-missziókban és nyugatról szerzi be fegyvereit. Befolyásos amerikai elemzők már az ukrajnai orosz invázió előtt arra céloztak, hogy az április választások után a transzatlanti szövetségnek át kell gondolni Magyarország tagságát. Az ukrán invázió után pedig a NATO keleti szárnya könnyen destabilizálódhat – figyelmezet rá Robert Kagan és Timothy Garton Ash.
Az Európai Unióból úgy is ki lehet sodródni, hogy maga az ország akar kilépni. Kósa András helyesen világított rá a párhuzamra: az Európai Néppárt kapcsán a Fidesszel ez már megtörtént. A 7. cikkely alkalmazása, azaz az EU-n belüli szavazati jog elvesztése már csak egy lengyel vétón múlik, ami akár egy lengyel kormányváltás, akár egy Oroszország miatti lengyel–magyar konfliktus okán megváltozhat. A jogállamiság mechanizmus az európai forrásokhoz való hozzáférést akadályozza meg. A két esemény együttes bekövetkezte már erős kísértést jelenthet a hazardírozásra, azaz a kilépés melletti retorika felerősödésére. Látványos, hogy a magyar miniszterelnök a mai napig nem ítélte el azt az elképzelést, hogy a NATO vonuljon ki a volt Varsói Szerződés országaiból és a kelet-közép-európai térség legyen egyfajta szürke zóna Európa keleti és nyugati fele között. Az eddigi pávatánc alapján ez a szürkezónás működés nem is feltétlen lenne ellenére. A magyar nemzeti érdekkel viszont teljesen ellentétes –
Magyarország szabadságát, jólétét és biztonságát csak a nyugati szövetség tudja garantálni. Ha esetleg ezeréves történetünk tanulságát elfelejtettük volna, Belarusz és Ukrajna sorsa élő figyelmeztetés számunkra.
Az EU-ból való kilépés remélhetőleg továbbra is a sci-fi kategóriája, és remélhetőleg csak azért kell foglalkozni vele, mert az elmúlt évtizedben korábban teljesen elképzelhetetlen dolgok is megtörténtek. Ám a realitás az, hogy Magyarország már most is az EU perifériáján van. A többsebességű Európa, avagy differenciált integráció ma már realitás és Magyarország számos uniós politikából már kimaradt.
A legfontosabb kérdés az eurózónából való kimaradás. Demkó Attila már-már lekicsinylően veti Bojár Gábor szemére, hogy üzletemberként tudhatná: a magyar gazdaság nem áll készen az euró bevezetésére, és ez a régiónk országaiban nem is bizonyult igazán sikeresnek. Mindkét állítás súlyos csúsztatás.
Vezető magyar közgazdászok, még az euróövezeti válság idején, 2012-ben is szinte teljes konszenzusra jutottak abban, hogy az euró bevezetése érdeke a magyar gazdaságnak. Ennek a vitának egy teljes számot (LIX/6) szentelt a Közgazdasági Szemle. Azóta ez a konszenzus erősödött. Ennek oka pedig az, hogy ellentétben a cseh vagy a lengyel esettel, az önálló magyar monetáris politika mérlege rendkívül szerény, és nehezen lehet amellett érvelni, hogy szükséges lenne a magyar gazdasági felzárkózáshoz. Válságok idején a forint nem véd, hanem azonnal zuhanni kezd, így komoly sérülékenység forrása. Békeidőkben a túlzott stabilitás bátorította a devizahitelezést a 2000-es évek elején, a túlzott erősödés sújtotta az exportőröket 2008-ban, míg a fokozatos és tartós leértékelődés a 2010-es években hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország benn ragadt a közepes jövedelem csapdájában és a minőségi verseny helyett továbbra is a költségalapú versenyképesség jellemzi. Számos régiós ország ezeket a dilemmákat már korábban felismerte, és bár az euró önmagában nyilvánvalóan nem old meg minden gazdasági problémát, a lakosság mindenhol ragaszkodik a közös pénzhez – az eurót használó országokban azok aránya, akik szerint a közös pénz jó az országának, 70 százalék.
Az euró bevezetését még sehol nem bánták meg, akármilyen súlyos válsággal is kellett szembenézniük. A politikai üzenete pedig a mag-Európához való csatlakozás, ami még soha nem volt annyira fontos, mint a jelen helyzetben. Önmagában már ez is döntő érv a mielőbbi csatlakozás mellett.
Összességében a magyar különutas külpolitika az elmúlt évtizedben teljes tévútnak bizonyult, ahogy Szent-Iványi István írta, az eredménye egy „nagy, kövér, szép semmi”. Ma pedig súlyos nemzetbiztonsági kockázat Magyarország számára. Bőven lehet amellett érvelni, hogy más országokban is volt közeledés Oroszországhoz és Kínához, például éppen legfontosabb gazdasági partnerünk, Németország ebben az élen járt. Az oroszok és a kínaiak a stratégiai korrupció és az információs háború eszközeinek segítségével legyengítették a Nyugat immunrendszerét és vakká tették azokra a problémákra, amelyeket e két autoriter hatalom felemelkedése jelent a második világháború után kialakult világrendre. Ukrajna orosz inváziója azonban ébresztőként szolgált, és a transzatlanti szövetség két évtizede nem látható egységet mutat. Ha nem is küldenek katonai segítséget Ukrajnának, a stratégiai korrupció és a dezinformációs kampányok felszámolására biztosan számíthatunk.
Nekünk is fel kell ébrednünk. Magyarországnak demonstrálnia kell, hogy hűséges szövetséges. Az orbáni pávatánc ideje lejárt.
Nyitókép: Orbán Viktor miniszterelnök határszemlét tart Hajdúhadházon 2022. február 26-án (fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
