Felmérhetetlen szenvedés jöhet – vendégünk Rácz András és Resperger István ezredes [HetiVálasz 113]
Egy hete tart Oroszország háborúja Ukrajna ellen. Mit történt múlt csütörtök óta, mennyit haladtak előre az oroszok, és van-e reménye Ukrajnának a feltartóztatásukra? Hogyan épül(t) fel az orosz támadás, és elkerülhetetlen volt-e a háború? Baj-e, hogy nem engedjük át az EU-s fegyverszállítmányokat? HetiVálasz podcastunkban az egy hét alatt felvetődött dilemmákat Rácz András Oroszország-szakértő, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet munkatársa, illetve Resperger István ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetbiztonsági Intézetének igazgatója válaszolja meg. A kérdező Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ezt az adásunkat (kivételesen) Youtube-on is közzétettük. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Mennyire volt váratlan az orosz támadás felépítése?
Resperger István: „A műveleti sorrend nem lepett meg minket, hiszen tudtuk, hogy mennyiségi, minőségi és döntő fölényben vannak szinte mindenben az orosz erők. Ilyenkor mindig az ellenség vezetési pontjainak, radarállomásainak, reptereinek megsemmisítése az első, annak érdekében, hogy a légi uralmat biztosítsák. Ukrán légi győzelmek azért fordulhatnak elő, mert a futópályák kijavíthatók, ám a radarállomások nem pótolhatók. Az oroszok az első napokban nem tömegével lőtték ki a rakétákat, hanem precíziós csapásokat hajtottak végre. Ezt követően a szárazföldi erők léptek be, majd következtek a páncélos felderítők, harckocsik, mögöttük pedig a gyalogsági harcjárművek és a gépesített tüzérség.”
Rácz András: „Engem meglepett, hogy Kijevnek is nekimennek. 3,5 milliós, óriási területű város. Ehhez képest a legfontosabb csapásirány a főváros ellen irányult. Ma már tudjuk: azzal a tervvel, hogy 3-4 napos villámháborúval kiiktatják egész Ukrajnát, ideértve az ukrán felsővezetést is. Ez lehetett az első célja a Kijev melletti Hosztomel repterén végrehajtott, egészen vakmerő légideszant műveletnek. Ilyesmit akkor van értelme végrehajtani, hogy ha a szárazföldi erők hamar be tudnak érkezni – felmentik a légideszantot –, Hosztomeltől viszont a legközelebbi belarusz határátkelőhely 128 kilométer közúton. Az oroszok tényleg úgy gondolták, hogy ezt villámháborúval meg lehet oldani, nem nagyon lesz ellenállás, ami van, azt gyorsan leküzdik, onnantól pedig sétagalopp. A legvégső indikátor erre – klasszikus orosz slendriánság –, hogy a RIA Novosztyi orosz állami hírügynökség véletlenül élesített egy cikket, ami már az orosz győzelmet volt hivatott felmagasztalni.”
A Kremlben most juthattak el oda, hogy „Kijevet bármi áron”?
Rácz András: „Azt hiszem igen. A katonai mögötti politikai logika leírható úgy, hogy »lehet-e eléggé megnövelni a polgári lakosság szenvedéseit ahhoz, hogy az ukrán vezetés inkább feladja; felelős politikusként hány civil lakost vagyok hajlandó feláldozni azért, hogy a pozíciómat és Ukrajna szuverenitását megőrizzem?« (…) Egyelőre annyira magas Zelenszkij elnök támogatottsága – 94 százalék, soha ukrán elnöknek nem volt ilyen népszerűsége –, hogy nem látszik, hogy ez belátható időn belül elfogyna. Nem tudjuk, pontosan mit fog Oroszország rázúdítani a lakosságra – benne van, hogy felmérhetetlen szenvedés jön az ukránság számára.”
Miben bízhat Ukrajna? (A műsor felvétele, március 2. este óta Herszon városa elesett – a szerk.)
Resperger István: „Katonai téren abban, hogy elhúzódnak a városi harcok, bár már mutatkoznak hiányok élelmiszerben vagy kórházi felszerelésekben. Ha nagy veszteségeket sikerül okozni az előretörő orosz erőkben, akkor változhatnak a folyamatok. S noha nem egyből hatnak és főleg nem a Kremlre, de bízhatnak még a szankciókban és abban, hogy a hatásaik a társadalmi folyamatokat is elindítják: annyian mennek ki az utcára, hogy már nem tudnak mindenkit letartóztatni.”
Hogyan értékelhető, hogy nem biztosítunk átjárást Ukrajna felé az EU-s fegyverszállítmányoknak?
Rácz András: „Ha valaki fegyvert akart szállítani Ukrajnának, az a célja, hogy az minél hamarabb bejusson. A létező leglassabb út a Kárpátalján keresztüli: rosszak az utak, kevés van belőlük, kicsi az áteresztő kapacitásuk, ráadásul kilométeres sorokban állnak a Magyarország felé menekülők autói. A gyors szállításhoz a lengyel és a román határ a legalkalmasabb. Szakmai oldalról nem látom, kinek jutna eszébe Magyarországon keresztül vinni fegyvert, azt ugyanakkor nem értem, hogy a tiltást miért volt szükséges bemondani. Úgy is lehet nem szállítani fegyvert, hogy nem beszélünk róla hangosan.”
Nyitókép: megrongálódott orosz harci járművek a Kijev közelében lévő Bucsa településen 2022. március 1-jén (fotó: MTI/AP/Szerhij Nyuzsnyenko)
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
