Fájni fog – így tudja elvágni Európa az orosz energia köldökzsinórját
Az Európai Unió állam- és kormányfői megbízásából az Európai Bizottságnak májusig kell elkészíteni az orosz gáztól- és olajtól való leszakadás tervét. A „függetlenségi nyilatkozat” valóságos gazdasági földrengéssel jár, hiszen az EU jelenleg gázigényének negyven százalékát orosz forrásból szerzi be. Az azonnali szakítás azonban két-háromszorosára növelné a már amúgyis drága gáz árát, miközben jelentősen csökkenteni kellene az európai fogyasztást. Vajon Magyarországon elég lehet a geotermikus energia az ország kifűtésére? Európa megbarátkozik a környezetvédelmi szempontból aggályosnak tartott palagáz-kitermeléssel? Meddig akadályozhatják a német Zöldek az atomerőművek újraindítását? Nagykép.
Két orosz oligarcha találkozik. „Nézd, most vettem ezt a nyakkendőt 150 dollárért a GUM Áruházban” – mondja az egyik. „Megőrültél? Két sarokkal arrébb ugyanezt megkapod 200 dollárért!” – válaszolja a másik.
Ezzel a viccel válaszolt az egyik nagy magyar energiaipari cég első embere, amikor a Válasz Online az orosz gáztól és olajtól való függéstől való szabadulásról kérdezte. Amennyiben az EU le akarja vágni magáról a jól bejáratott orosz köldökzsinórokat, sokat kell költenie, hogy ugyanazt az energiamennyiséget beszerezze más szállítóktól vagy más forrásokból. (Legyen szó szél- és napenergiáról, atomról vagy geotermikus energiáról.)
A háború mellett az elmúlt napokban aligha volt többet tárgyalt téma Európában. Hogyan lehet lazítani ezt a függést úgy, hogy közben az EU nem teszi tönkre saját iparát és terheli agyon saját polgárait? A helyzet kényessége miatt lapunknak névtelenül nyilatkozó üzletember arra utalt a történettel, hogy könnyű megoldás nem létezik.
Az Európai Unió tagállamainak vezetői múlt héten az EU soros francia elnökségének meghívására Versailles-ban gyűltek össze, hogy egy látszólag feloldhatatlan dilemmára próbáltak választ találni. A képlet a következő: miközben Oroszország az EU közvetlen szomszédságában 1945 óta indított legvéresebb háborúval próbál uralma alá hajtani egy szuverén államot, s ezzel az európai országok alapvető biztonsági érdekeit is fenyegeti, eközben az EU tagállamai havonta több milliárd euró értékben vásárolnak energiát (elsősorban gázt és olajat, kisebb mértékben szenet) ugyanettől az Oroszországtól.
Erkölcsi szempontból kényelmetlen a helyzet: áttételesen az EU-s tagállamok is részt vesznek Putyin háborújának finanszírozásában. Még egyértelműbbé válik saját sérülékenységük is, hiszen Moszkva az energiaszállítások és -árazások manipulálásával, „a hosszú korbács–rövid udvar” politikáját követve befolyásolhatja a kisebb és sérülékenyebb tagállamokat. (Persze ez sem automatikus, hiszen a gázimportját száz százalékban orosz forrásból fedező Csehország miniszterelnöke tegnap lengyel és szlovén kollégájával az ostromlott Kijevbe érkezett, hogy kifejezze szolidaritását Ukrajnával. A nyolcvan százalékban orosz gázt vásárló Magyarországot vezető Orbán Viktor kormányfő viszont március 15-én lényegében egyenlőségjelet tett megtámadott és támadó közé. Semlegességet hirdetett abban a konfliktusban, amelyben szövetségi rendszerünk minden tagja a megtámadott Ukrajnát segíti.)
Az energiatérkép újrarajzolásának ugyanakkor van egy optimista olvasata is.
Eszerint az orosz invázió kataklizmája éppúgy felgyorsítja az EU régóta esedékes függetlenedését, ahogy a 2008-2009-ben indult világgazdasági válság, majd az eurózóna szétesésének veszélye alapvető pénzügyi reformok elfogadásához vezetett, amelyek ütésállóbbá tették az Európai Uniót.
Első látásra furcsa az orosz energiával kapcsolatos európai aggodalom, hiszen az EU szempontjából Oroszország inkább másodrendű kereskedelmi partner. 2020-ban a két fél közötti árucsere majd’ 175 milliárd eurót tett ki; ez az orosz összkereskedelem 37, míg az európainak csak 5 százaléka. Míg az EU tagállamai 311 milliárd eurónyi befektetéssel az orosz külföldi működőtőke-állomány 75 százalékát adták, az EU-ban a külföldi befektetéseknek kevesebb mint két százaléka volt orosz.
Egyetlen területen igazán nehézsúlyú gazdasági szereplő Oroszország, s ez az energia: az EU gázellátásának 40, olajának közel 30 százalékát orosz forrásból szerzi be. (A nyersanyaexportra alapozó orosz gazdaság pedig ezektől a bevételektől függ.) Ez a magyarázata annak, hogy miközben pénzügyi szankciókról lényegében egy hétvége alatt döntött az EU, s az orosz központi bank külföldi tartalékainak befagyasztása, pénzintézetek és oligarchák szankcionálása nem okoz alapvető gondot az európai gazdaságnak, az energia ügye egészen más tészta. Az USA és Nagy-Britannia viszonylag könnyen betilthatta az importot, mert Amerika kőolaj-fogyasztásának kevesebb mint öt százaléka származik orosz forrásból. Európa függősége ennél nagyságrendekkel jelentősebb.
Nem véletlen, hogy a versailles-i csúcson – hiába szorgalmazták a balti tagállamok és Lengyelország – nem vették fel a szankciók közé az orosz energiahordozóktól való azonnali megszabadulást. Megbízták viszont az Európai Bizottságot, hogy májusra készítsen részletes tervet az orosz függőség csökkentésére. Még a háború előtt, tavaly decemberben a Bizottság már tett egy előterjesztést. Ez alapján már látni lehet az új irányokat: többek közt épületszigetelési programok növelésével, új beszerzési források felkutatásával és a megújuló energiákba való masszív befektetéssel nyirbálnák a köldökzsinórt. Az első céldátum 2030 volt, de a versailles-i csúcson Ursula von der Leyen már arról beszélt, 2027-re meg is lehetne szabadulni az orosz függéstől; Frans Timmermans bizottsági alelnök még optimistábbnak mutatkozott. Szerinte már az idei év végéig kétharmadával lehet csökkenteni az orosz forrásból származó energia felhasználását.
A Bizottságtól származó javaslatok összecsengenek a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA), a legfejlettebb országokat tömörítő OECD szakosított szervének irányaival. Az IEA úgy véli, egy éven belül 30 milliárd köbméterrel lehetne növelni az új forrásokból beszerzett gáz mennyiségét, a szél- és napenergiát hasznosító beruházások felpörgetésével hatmilliárd köbméternyi gáz váltható ki, s az ügynökség szerint az atomenergiára is intenzívebben kell támaszkodni. De még a milliárd köbmétereket és nagyberuházásokat mérhetetlenül távolinak érző fogyasztók számára is van javaslata az IEA-nak: a lakások hőmérsékletének egyfokos csökkentése tízmilliárd köbméternyi gázt takarítana meg az EU-ban.
Itt a csodarecept, Putyin reszkethet? A Bizottság és az IEA javaslatai roppant jól hangzanak, a valóság azonban sokkal bonyolultabb.
Németország szinte egy éjszaka alatt feladta sokévtizedes biztonságpolitikai stratégiáját, az orosz támadás után fegyverkezni kezdett. Olaf Scholz kancellár százmilliárdos eurós fegyverkezési programot jelentett be, amelynek keretében Németország az Egyesült Államoktól nukleáris robbanófejjel ellátott rakéták hordozására is alkalmas F-35-ös vadászbombázókat vásárol. Berlin azonban az orosz energiáról való fájdalommentes leválásban láthatóan nem hisz, illetve minden áron el akarja kerülni a gáz- és olajembargót. (Németország gázának több mint hatvan százalékát Oroszországtól szerzi be.) Még a versailles-i csúcs előtt Scholz figyelmeztetett, hogy Európa legnagyobb gazdasága nem engedheti meg magának a hirtelenkedést: „Polgáraink és iparunk számára elsőrangú fontosságú ez a beszerzés, s míg a függés csökkentése kiemelten fontos, azt nem lehet egy éjszaka alatt végrehajtani.”
Scholz ugyanis azzal kalkulál, hogy a radikális leválás a német gazdaság számára a földebecsapódással lenne egyenértékű és nem látja azokat a forrásokat, amelyekből hirtelen pótolni lehetne a kieső orosz importot. Nem alaptalanul: ahogy a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont hatástanulmányában megjegyzi, az orosz energiától való megszabadaulás nemcsak 17 százalékkal csökkentené az Európában felhasználható gáz mennyiségét, de a már amúgyis magas árak 200-300 százalékkal emelkednének.
A sokak által csodafegyverként emlegetett LNG, azaz cseppfolyósított földgázszállítmányok kapacitása véges. (Ezt a hajós szállítást rendszerint akkor használják, amikor a földgázt túl nagy távolságokba kell eljuttatni, vagy az exportőr és az importőr között nincs vezetékhálózat.) A világpiacon már amúgyis túlkereslet van a LNG-ből, a fő exportőr Katar és az Egyesült Államok piaci elemzések szerint nem tud annyit szállítani, amennyire Európának azonnal szüksége lenne. Ráadásul a szükséges infrastruktúra sem áll mindenütt rendelkezésre. Hiába rendelkezik például Spanyolország viszonylag nagy LNG-kapacitással, Franciaország felé a csővezetékek szűkös kapacitása nem teszi lehetővé a gáz továbbítását. Ez a gond a mi házunktájával is. A horvátországi Krk-szigetén található LNG-terminál legoptimálisabb esetben is a magyar fogyasztás 15 százalékát képes biztosítani. Az év végéig elkészülhet a lengyel és a szlovák hálózatot összekötő, összesen évi hatmilliárd köbméter kapacitású interkonnektor (határkeresztező gázvezeték), amelynek révén Norvégiában kitermelt gáz érkezhet Közép-Európába. Ugyancsak befejezés előtt áll a görög-bolgár csatlakozás, amelynek révén görög és azeri energiahordozó érkezhet. Mindegyik beruházás javíthat valamit a helyzeten, ugyanakkor az ár jelentősen növekedhet.
Minél messzebbről, minél összetettebb rendszeren érkezik ugyanis a gáz, annál többe kerül. „Úgy számolunk, ha Magyarországra begyűjtenénk az összes nem orosz forrásból vezetéken behozható és cseppfolyósított gázt, akkor is hiányozna még 3,5-4 milliárd köbméter” – mondja a korábban idézett gázipari üzletember.
Hasonlóan vélekedik Kaderják Péter közgazdász, a Budapesti Műszaki Egyetem Zéró Karbon Központjának vezetője, aki 2018 és 2021 között energiáért és klímapolitikáért felelős államtitkár volt. „Az orosz gázról való leválás közép- és hosszútávon reális lehet, rövidtávon nem. Az Európai Unió gondolkodása most egyértelműen a függetlenedés irányába megy el, de a helyzetet bonyolítja, hogy a tagállami érdekek egymástól jelentősen eltérnek” – magyarázza a Válasz Online-nak. A szakértő azt is mondja, a háború nélkül is kellett volna megoldást találni arra, hogy az EU szegény fosszilisenergiákban, ugyanakkor a termelőktől való függése miatt sérülékeny is. Jobb lett volna az átmenetet a gázszállító-partnerekkel (Algéria, Norvégia, Oroszország) egyeztetve levezényelni, de Moszkva a mostani háborúval olyan határt lépett át, ami lehetetlenné teszi a velük való tárgyalást.
Amikor arra kérjük, hogy pontosítsuk az időtávokat, Kaderják Péter úgy fogalmaz: a rövidtáv az áprilisig tartó 2022-es, illetve a 2022-2023-as fűtési szezon, ezt követően már belépünk a középtávba. A szakértő megerősíti, hogy az orosz gázról való azonnali leválás egész Közép-Kelet-Európában hatalmas áremelkedéssel járna, és ezen felül még 30 százalékkal csökkenteni kellene a fogyasztást is. Kaderják Péter szerint nem véletlen tehát, hogy egy ilyen radikális lépéssel kapcsolatban Németország is roppant óvatos. Ők ráadásul igen nehéz helyzetbe lavírozták magukat: a zöldek nyomására a 2022-re az összes atomerőművüket be akarták zárni. A jelenleg koalíciós partner német Zöldek mereven elutasítják a reaktorok újraindítását. A német gazdaságnak már az is komoly ütést jelentett, hogy felfüggesztették az Északi Áramlat 2 vezeték üzembehelyezését. (A csővezeték a Balti-tenger alatt, Ukrajna kikerülésével szállított volna orosz gázt Németországba.)
A környezetszennyezés a probléma a legkézenfekvőbb megoldások egyikével: az orosz gázimportot az európai szénerőművek teljesítményének növelésével, új egységek építésével lehetne leghatékonyabban kiváltani. Csakhogy ez a technológia a leginkább szennyező, s a szén felhasználásának növelése ellentmondana az EU klímacéljainak. A szakértők egyetértenek abban, hogy fogyasztáscsökkenés nélkül aligha lehet megszabadulni az orosz gáztól, igaz, az energia árának drágulása miatt már így is csökken a felhasználás. Magyarországon például legfontosabb műtrágyapiaci szereplője, a Nitrogénművek Zrt. beszüntetette az ammónia termelését a drámaian megnövekedett gázárak miatt. (A lépés tovább drágítja majd a terményárak miatt már amúgyis sokat drágult élelmiszereket.) Újabb energiahatékonysági projektek bevezetése sem halasztható, például a LED-égők tömegessé válása jelentősen csökkentené az áramfogyasztást. Az európai gáztermelés fokozása is napirenden van, igaz, ezt legfeljebb Hollandia esetében jöhet szóba. A nap- és szél, vagy a Magyarországon jelentős geotermikus energia szintén a megoldás része lehet – de önmagában egyik sem elegendő az orosz gáz kiváltására.
Kérdés az is, hogy meddig tartható fenn a palagáztól való európai idegenkedés. A geológiai alakzatok apró üregeiben található gáz csak repesztéssel hozható felszínre, azonban a Egyesült Államokban széleskörben alkalmazott technológiával kapcsolatban sok a környezetvédelmi aggály.
Jelenlegi tudásunk szerint nincs olyan forgatókönyv, amely szerint az orosz energiától való függetlenség kecskéje is jóllakik, de az olcsó energia káposztája is megmarad. Mindenképpen fájni fog Európának a régóta szükséges függetlenedés.
Sovány vigasz, hogy Oroszországot még inkább gyomorszájon vágja az energiaháború. Az Urals típusú nyersolaj ára hordónként 80 dollárra esett, ami az idei legalacsonyabb ár, s eközben világszerte jelentősen csökken az orosz olaj iránti kereslet.
Nyitókép: gázvezeték-építés (forrás: AFP)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
