Felbecsülhetetlen műtárgyak, amatőr bakik – ez lett az einstandolt Árpád-házi kiállításból
Őstörténeti és genetikai vadhajtások nélkül, felbecsülhetetlen értékű műtárgyakkal, de több amatőr bakival és hiányzó történetekkel nyitott meg pénteken az eredeti szakmai csapattól a véghajrában „einstandolt” székesfehérvári kiállítás, melynek botrányát elsőként a Válasz Online írta meg. Kritika a Királyok és szentek – Az Árpádok kora című tárlatról.
A látogató egy-két árulkodó jelet leszámítva szinte gyanútlanul sétálhat végig a székesfehérvári Szent István Király Múzeum frissen megújult és kibővített Rendházépületén, melyben Vargha Tamás országgyűlési képviselő (Fidesz), Cser-Palkovics András polgármester és a szervező intézmények vezetői pénteken nyitották meg a Királyok és szentek – Az Árpádok kora című kiállítást. Kásler Miklós kultúráért is felelős emberierőforrás-miniszter ugyanakkor hiányzott a ceremóniáról. A legbeszédesebb, hogy a tárlat faláról mindenestül hiányzik az impresszum, melyen a kurátoroktól a látványtervezőn át a világítástechnikáért felelős szakemberekig fel szokás tüntetni a készítőket. A „stáblistát” az első vagy az utolsó terem falára illik felkasírozni, a Királyok és szentek látogatói azonban ilyesmivel nem találkozhatnak, így rejtve marad, kik dolgoztak a kiállításon.
Mi tagadás: nem is olyan egyszerű azt megmondani. A Válasz Online januárban írta meg, hogy Kásler miniszter karácsony előtt indoklás nélkül, azonnali hatállyal felmentette az Aranybulla kiadásának 800. évfordulójára időzített kiállítás kurátorait, a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tárának szakembereit, és ezt követően a teljes szakmai felügyelet a Magyarságkutató Intézet (MKI) kezébe került. Az új kurátor egy személyben Makoldi Miklós, az MKI Régészeti Kutatóközpontjának igazgatója lett. A tárlat kulcsfontosságú anyagai azonban ekkorra nagyjából megvoltak: a 2017-ben elfogadott koncepció, a 2021. november végére megírt forgatókönyv és az ezek alapján összeállított műtárgylista. Ami a szellemi munka zömét, a tervezést és az előkészítést illeti, Makoldiék „a készbe” ültek bele.
Szinte befejezett volt karácsony előtt a kiállítási katalógus is, vagyis az a tanulmány- és szócikkgyűjtemény, amely tartalmazta (volna) a vitrinekben látható műtárgyak mögötti legteljesebb történeti, régészeti tudást. Ám az eredeti kurátorok leváltása, az új vezetés szakmai múltjával kapcsolatos fenntartások (Makoldi Miklósnak nincs tudományos fokozata, ellenben a nevét adta A pozsonyi csata című botrányfilmhez), valamint egyes katalógus-témakörök önkényes kihúzása miatt a szerzők döntő többsége visszavonta az írását és kivonult a projektből. A lapunknak megküldött közös közleményben a 25 érintett így fogalmazott: „A szervező intézményeknek korábban jogukban állt volna másokat megbízni és más elgondolást érvényesíteni, de a megkérdezésünk és minden különösebb indoklás nélküli eljárást két és fél hónappal a katalógus megjelenése és a kiállítás megnyitása előtt aggályosnak, sőt az egész munka sikerét veszélyeztető lépésnek ítéltük. A hosszan kimunkált és szinte kész katalógus szerkezetébe való ilyen mértékű beavatkozás után sem a szerkesztők, sem a szerzők nem vállalhatták a részvételt a kötetben.”
Ezzel a kiállítás katalógusa lényegében kiürült, és elvezetett az ekkora méretű és presztízsű tárlatoknál példátlan helyzethez: a Királyok és szentek úgy nyitott meg, hogy nincs katalógusa. Ebből az egyszeri látogató csupán annyit érzékel, hogy a múzeum shopban a királyos hűtőmágnes, kulcstartó és bonbon mellől hiányzik a nagy, képes reprezentatív kiadvány, amely „hazavihetővé” tenné a tárlatot. Még kiállítási vezető füzet sem készült. Székesfehérváron érdeklődve lapunknak megerősítették, amit Makoldi Miklós máshol már nyilatkozott: a katalógust ha új szerzőgárdával és vékonyabban is, de pótolni fogják. A megjelenés dátumáról és a szerzőkről ugyanakkor nincs információ.
Semmi DNS
Ami a kiállítást illeti, Makoldi Miklós megjelenése a projekt élén nem jelentett hátraarcot. Törést viszont igen. Az MKI – 2019-es felállása óta – a szervezés részese volt, bár hatóköre kezdetben nagyjából kommunikációs feladatokban merült ki. A tárlat megvalósítását a róla szóló 2017-es kormányhatározat teljes egészében a Magyar Nemzeti Múzeum szakmai felelősségi körébe utalta; hozzájuk társult időközben a kiállítási teret biztosító székesfehérvári Szent István Múzeum, majd az MKI. Ez a hármas egyensúly borult azzal, hogy tavaly decemberben a fenntartó Kásler Miklós miniszter menesztette a projekt éléről a Nemzeti Múzeum Régészeti Tárának szakembereit, Ritoók Ágnes, Simonyi Erika és Kiss Etele kurátorokat.
A helyükre lépő Makoldi januári nyilatkozataiban konkrét vállalásokat tett. „A márciusi négynapos hétvégén már látogatható is lesz” – mondta a határidőről. A tárlat fő vonalainak megtartását ígérte, a koncepció „minimális átdolgozásával”. Szavai szerint kivesznek „olyan részeket a kiállításból, mint a Karoling Pannónia a IX. században vagy az a teremtartalom, amely a Nem keresztény népek az Árpád korban munkacímet kapta”, ugyanis szerinte „e tartalmak bemutatása nem e kiállítás feladata”. Ezen kívül azt ígérte, „mind a kiállításba, mind a kísérőkötetbe” beemelik „a DNS-vizsgálatokra építő kutatásokat az Árpád-házzal kapcsolatban”, hiszen „ezen genetikai eredmények mindenki előtt ismertek és elismertek”, így „érdeklődés van a szélesebb körben való bemutatásukra is”.
Mi valósult meg az új kurátor ígéreteiből? Nem sok. A Királyok és szentek csupán a március 15-i hosszú hétvége után nyitott meg, az MKI genetikai kutatásairól pedig még csak említést sem tesz.
Cikkünk megjelenését követően hallottunk olyan pletykát, hogy akár egy egész termet lecserélhetnek „a DNS-vizsgálatokra építő kutatások” érdekében, de ebből – valószínűleg a további felhorgadást elkerülendő – semmi sem lett. A „nem keresztény népek” kihagyásáról szóló ígéretet viszont sikerült beváltani: az Árpád-kori muszlim és zsidó népességre – magyarázó feliratok hiányában – a falvak és városok anyagában elrejtett tárgyak utalnak csupán.
Az új kurátor keze nyomát leginkább az első, honfoglalásos terem viseli: a helyben talált népességről szóló rész az eredeti tervekhez képest valóban karcsúsodott, a Karoling Pannóniából semmi sem jelenik meg. A falvakról szóló terem fő felirata szerint a honfoglalás után „joggal számolhatunk a magyarság által itt talált népesség részleges továbbélésével”, de a látogatónak abban már nincs lehetősége emélyülni, mi is volt az a bizonyos „itt talált népesség”. (Hogy tudományosan miért kifogásolható a Karoling Pannónia elhagyása, arról korábban Bálint Csanád régész beszélt lapunknak.)
Cserébe többet láthatunk a honfoglalók anyagi kultúrájából. De korántsem mindent: a szervezők pechjére éppen a Királyok és szentekkel egy időben rendezték meg Szegeden, a Móra Ferenc Múzeumban az Elit alakulat 2.0 – Honfoglalók, kalandozók című időszaki tárlatot, mely lekötötte hazánk talán leggazdagabb honfoglalás kori leleteit, a karosi temető vezérsírjaiból előkerült tárgyakat.
A Kárpát-medence elfoglalását bemutató terem feliratai visszafogottan, de adagolják az MKI-féle történelmi koncepciót: a krónikás hagyomány említése áll mindenek felett („Attila nagykirály sarjadékaiból származott Álmos fejedelem”) és hangsúlyos Anonymus is („a honfoglaló magyarok az ősi földről, Szkítáiból indulva, először Szuzdalt és Kijevet meghódítva érkeznek a Kárpát-medencébe”). A hun-magyar rokonság témáját viszont a tárlat nem forszírozza.
Félkész hangulat
A frissen felújított volt ciszterci rendházban a 17 darab kiállítótér-funkciójú terem két szinten, összesen 1800 négyzetméteren foglal helyet. A Királyok és szentek termeinek kiosztása és tematikája döntően az eredeti koncepció és forgatókönyv szerint valósult meg, viszont a terem- és tárgyfeliratokban javarészt nem a kiinduló szakmai csapat anyagait használták. A leírások rövidültek, néhol elmaradtak. Noha a kiállítás nemzetközi érdeklődésre is számot tartó anyagot, több külföldről kölcsönzött műtárgyat vonultat fel, az eredeti szándéktól eltérően a tárlatban egyetlen angol nyelvű felirat sem olvasható.
Azonban az elkészült magyar feliratokkal is gondok vannak. A királykoronázásokat bemutató 5-ös és az Árpád-ház szentjeinek dedikált 17-es terem több tárgyleírása – valószínűleg a kapkodó befejezés miatt – teljesen hiányzik. Az első látogatói csoportok között visszatérő panasz volt, hogy az üveg felületre matricázott sötétszürke kicsi betűk alig olvashatók, ezért nemcsak a hiányzó címkék pótlása van folyamatban, hanem a meglevők cseréje is. Arról, hogy a feliratügy nagyon nincs rendben, nem más, mint Székesfehérvár önkormányzati lapja számolt be: ha az elégedetlen látogatók „elteszik a belépőjegyüket, azzal később visszajöhetnek a kiállítás ideje alatt még egyszer megnézni a tárlatot”.
Technikai gikszer persze más kiállítással is akad. Sokkal nagyobb probléma, hogy a Királyok és szentek szép tárgyak egymás mellé csapott, laza koncepciójú együttesének tűnik. És ehhez képest a belefektetett 506 millió forint szinte magyarázhatatlan.
A kiállítás kedvéért Magyarországra hozták például az Admonti Biblia, az egyik legjelentősebb román kori (magyar relevanciájú) kódex Párizsban őrzött részeit, vagy az ausztriai Reinből a szentek legendáinak gyűjteményét, benne Szent István és Imre életével – de a látogató úgy megy el ezek mellett, mintha tetszőleges falumúzeum kösöntyűi között járkálna. A műtárgyak nincsenek súlyozva, hiányoznak a jelentőségüket megismertető feliratok, kiemelések. A látogató a korszakok közötti ugrást alig érzékeli, az egyház szerepéről szóló termek összefolynak, a kiállított kódexek megkülönböztethetetlenek. A volt rendház kiállítástechnikailag eredendően sem könnyű tér a kis méretű termek miatt, de a megvalósításnál a szűk terekben túl sok sötét színt használtak, és az élénk falmatricák – például a kiállítás témájától amúgy idegen, Anglia 1066-os, normannok általi elfoglalását bemutató bayeux-i falikárpit – elvonják a látogatók figyelmét az eredeti műtárgyakról. (A belsőépítészeti tervezés a Grafit Műterem Kft. munkája.)
Az egész tárlat apropóját a II. András-féle Aranybulla kiadásának 800. évfordulója adja, de erre a Királyok és szentek lényegében nem reflektál. Az aranypecsét és a dokumentum megjelenik a kiállításban, de semmilyen megkülönböztetést, hangsúlyt, plusz magyarázatot nem kap.
Az Árpád-kor bemutatása a töredékes források és a néha azoknak ellentmondó régészeti anyagok miatt nagy kihívást jelent. Ha a műtárgyak nincsenek sztorikkal, netán a korabeli funkciót láttató rajzokkal ellátva, a látogató könnyen elvész közöttük. Az eredeti forgatókönyv még kezdett valamit ezzel a problémával, de a megvalósításnál mintha csak az lett volna a szempont, hogy egységnyi idő alatt minél több műtárgy kerüljön egymás mellé a vitrinekbe, minimális kontextussal.
Az einstand árnyéka
Ami a Királyok és szentek kiállításból megvalósult, abban nincs semmi botrányos. Az új szakmai vezetés végül – valószínűleg a további konfliktusok elkerülése miatt, mely a választások előtt pár héttel még nagyobb zűrt okozott volna – elengedte meredek ötletei nagy részét. Az egyszeri érdeklődő pedig örülhet, hogy végre egymás mellett lát valóban felbecsülhetetlen értékű és szép emlékeket a tihanyi alapítólevéltől (melyből megvan az eredeti, ez még volt I. András királyunk kezében) az Ómagyar Mária-siralmon át Szent István Prágából kölcsönzött kardjáig. Tehát még egyszer, utóbbi nem a magyarországi kardmásolat, hanem az eredeti. Nívós műtárgyak érkeztek Párizstól a Vatikánig több helyről. (Bár a Makoldi Miklós által hangoztatott tétel, miszerint csak a háború miatt és csakis a szentpétervári Ermitázsból nem kapták meg az előre egyeztetett tárgyat, nem stimmel: végül a Szent László király feleségéhez köthető, páratlan értékű Adelheid-kereszt ereklyetartót sem sikerült kikölcsönözni Ausztriából.)
Módszeresen egybegyűjtötték tehát az Árpád-koros tárgyanyag zömét – a kiállítás mégsem lett jó. Hiányzik belőle a mélyebb tartalmi rendezés, a történetmagyarázó erő, a műtárgyakat legalább adott termen belül összekapcsoló kontextus. Nem azzal van az igazi baj, ami megszületett – azért viszont kár, amivé a tárlat ennyi befektetett pénzből és időből, ilyen fontos évfordulóra válhatott volna.
A Királyok és szentekről enyhe, de mégiscsak rossz szájízzel távozik a látogató – vélhetőleg az is, aki nem tudja ennek okát. Ami nem más, mint a kulturális „einstand” miatt távozott szakemberek hiánya.
A Királyok és szentek kiállítás megtekinthető a Szent István Király Múzeumban (Székesfehérvár, Fő utca 6.) június 15-ig.
Nyitókép: a Királyok és szentek kiállítás bejárata a Szent István Király Múzeumban (Borbás Barna / Válasz Online)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
