Fideszes turbómozgósítás: ezekre a szavazókörökre érdemes figyelni vasárnap

Választási földrajz

| 2022.04.01. | Nagytotál

Egy a közelmúltban az Átlátszó birtokába került fideszes munkaanyag alapján példátlan mértékű mozgósításra készül a kormánypárt egy borsodi választókerületben. Ez eléggé összecseng az általunk pár héttel ezelőtt közölt vizsgálattal, amelynek egyik legnagyobb vihart kavart állítása szerint a Fidesz még mindig képes növekedésre, új választók megszerzésére. 2018. április 8-án, a magas napközbeni részvételi adatok kapcsán bizakodott az akkori ellenzék, majd hatalmas pofonba szaladt bele. Megmutatjuk, miért. Azt is, hogy hol tudott már 2018-ban is jelentősen mozgósítani a Fidesz. Egy biztos: ezekre a szavazókörökre nagyon figyelnie kell majd az ellenzéknek április 3-án. A Választási földrajz Válasz Online számára készített elemzése.

A választások napjának a részvétel napközbeni alakulása szempontjából van egy kialakult ritmusa. A 2002-es országgyűlési választások óta például mindig a reggel 9 és 11 óra közötti idősávban mennek el a legtöbben szavazni, de az is visszatérő motívum, hogy Budapest, valamint a megyeszékhelyek polgárai pár órával később eszmélnek és keresik fel a szavazóhelyiségeket, mint a vidék Magyarországa. Hazánk több mint 10 ezer szavazókörének napközbeni részvételi adataiból rekonstruálni tudjuk, hogy az urnák előtt melyik napszakban milyen forgalom zajlott, a névjegyzék hány százaléka szavazott le, milyen ütemben érkeztek a választók.

Ez az információ önmagában sem teljesen értéktelen, hiszen maguk a pártok is rajta tartják a szemüket, amióta az informatika ezt lehetővé teszi a számukra. Szavazóköri szinten profiloznak. A rendelkezésre álló humán erőforrás és felépített támogatói adatbázisok függvényében képesek megfigyelő vagy reagáló stratégiával viszonyulni ahhoz, ha a számukra kedvező szavazókörök tömegeiből érkeznek jelzések nem várt mértékű választói passzivitásról. Érdemes felidézni például a kormányfő nagyon visszafogottnak tűnő, az önkormányzati választások reggelén, az egyik budai szavazóhelyiség elhagyása közben tett nyilatkozatát 2019. október 13-án, 09:45-kor. Itt már azt hangsúlyozta, hogy az önkormányzati választás a helyi ügyekről szól elsősorban. A vájtabb fülű szakértők máris úgy értékelték; Orbán Viktor egy esetlegesen relatíve rossz eredményt próbál meg eltolni a személyétől. Mint kiderült, ez a vélekedés nem volt megalapozatlan.

Számottevő erőforrásokkal rendelkező pártok napközben még időben reagálhatnak, mozgósíthatnak, kopogtathatnak, felkereshetik azokat, akikről tudják, hogy még nem vették fel a szavazólapokat.

(Ugye mennyire nem mindegy, melyik párt delegáltja ül a legközelebb a névjegyzék-füzethez annál a bizonyos asztalnál?) A szavazóköri szintű választói részvételi mozgások ismerete a voksolás napján tehát ma már inkább a kötelező minimum kategóriája. Ahogy már mondtuk, a választások napjának van egy 20 éve kialakult menete, de megfigyeltük, hogy bizonyos szavazókörökben, az országos, de akár településtípus szerinti átlagtól is meredeken eltérő ütemben jelennek meg a választók a szavazóhelyiségekben. Egyszerre, nagyobb tömegekben szavaznak. 2018-ban ugrásszerűen. Mivel arra gyanakodtunk, hogy az adott területen valamilyen mozgósítás történhetett, újabb indikátorokat vontunk be a vizsgálatba, ezekkel is szűkítve azt a listát, amelyen végül, az általunk mozgósítási szempontból gyanúsnak tartott szavazóköröket soroltuk. Fontos rögzíteni, hogy „mozgósítás” alatt jelen esetben azt a tevékenységet értjük, mikor helyismerettel rendelkező szereplők, koordinátorok tömegével vesznek rá olyan lakosokat a voksolásra, akik abszolút nem gyakorlott szavazók, többnyire nem rendelkeznek semmilyen választói, vagy egyéb állampolgári ismerettel, a társadalomtól dezintegráltan élnek. Ezt a vizsgálati szempontot is érvényesítve az alábbi változók segítségével válogattuk át a számunkra érdekeseket a több mint 10 ezer szavazókörből:

• A szavazókörök 2 óránként kötelesek jelenteni az aktuális részvételi adatot a központnak reggel 7-től. Ezt jellemzően a névjegyzék-könyvben, a már megjelentek neve mellé, a margóra behúzott strigulával segítik, de vannak más módszerek is. Azokat a szavazóköröket válogattuk le, ahol az országostól eltérő, nagyon kiugró részvételnövekedést tapasztaltunk, tehát egy adott idősávban váratlanul sokan szavaztak le.
• Mivel azt feltételezzük, hogy egyik vagy másik politikai szereplő érdekében végzik ezt a mozgósítást, kritériumként adtuk meg azt, hogy adott szavazókörben az egyéni jelölt az adott OEVK-ban elért eredményéhez képest 20 százalékkal jobban szerepeljen. Mivel az összes többi felsorolt indikátor együttállása csak akkor maradt fent, ha a FIDESZ–KDNP egyéni indulójára számítottuk a modellt, ezért kizárólag velük kellett, hogy folytassuk a vizsgálódást. Magyarán, 2018-ban egyetlen olyan szavazókör sem létezett Magyarországon, ahol akár az MSZP, a DK vagy a Jobbik jelöltje a saját maga kerületi eredményéhez képest 20 százalékkal jobban szerepelt volna napközbeni részvételben tapasztalható „ütemtévesztések” mellett, valamint az alábbi feltételek is teljesültek volna.
• Az egyéni jelölt több szavazatot kap, mint az őt indító párt listája. Ez azért fontos indikátor, mert a terepről érkező visszajelzések alapján a nem túl gyakorlott választóknak az egyéni jelölt nevét sulykolják, a pártlistás szavazat már másodlagos, bár nem elhanyagolható preferencia.
• Az országos átlagnál magasabb a rontott szavazatok, valamint a hiányzó szavazólapok aránya. Előbbi megint csak arra utal, hogy tömegével jelennek meg rutinosnak semmi esetre sem nevezhető szavazók, utóbbi pedig az úgynevezett „láncszavazás” klasszikus jele.

Mivel a fenti jellemzők egyenként sok olyan kistelepülésen teljesülhetnek, ahol a szervezett szavaztatás nem volt jellemző, fontos még egyszer hangsúlyozni, hogy ebbe a vizsgálatba kizárólag azokat a szavazóköröket vontuk be, amelyekben ezek a mutatók együttesen teljesülnek. A Szabolcs megye 3-as, Kisvárda központú választókerületében például Seszták Miklós még a Fidesz pártlistát is megverte 5 százalékponttal 2018-ban, ebből azonban nem következik az, hogy valami turpisság történt az adott választókerületben (habár hét gyanús szavazókört itt is találtunk). Itt sokkal inkább a jelölt személyes márkaneve az, ami felhúzta az egyéni szereplését. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a nemzetiségi listára szavazók nem szavaznak pártlistára, így minimális torzító hatása ennek is lehet, például a német nemzetiség által sűrűbben lakott térségekben (Baranya és Tolna megye).

A Fidesz támogatottsága és a rontott szavazatok aránya fordított arányban áll a település lélekszámával; minél kisebb településre megyünk, annál nagyobb valószínűséggel találkozunk kormánypárti szavazóval és annál magasabb a rontott szavazatok aránya is. Az egészen törpetelepüléseket a vizsgálat elején kizártuk, két okból. A nagyon alacsony elemszám (választók száma) miatt torzító hatása lehet annak, ha egy 30 fős falu tagjai egyszerre szavaznak le, egyfajta közösségi élményteremtő aktusként, vagy adott esetben valamilyen közös társadalmi esemény (családi ebéd, vasárnapi mise/istentisztelet) után keresik fel a szavazóhelyiséget. A politológiából ismert szomszédsági hatás okán ráadásul nem ritka, hogy ezek a voksok amúgy is egy irányba mennek egy ilyen mikroközösségben. Éppen ezért a vizsgálatba bevonható szavazókörök lélekszámát 200 főben minimalizáltuk. Ez azok szempontjából is logikusnak tűnhet, akik a választások napján agitálnak ezeken a településeken, hiszen nem feltétlenül hatékony, ha a legapróbb zsákfalvakban töltik az értékes időt a „koordinátorok” egy átlagos városi lépcsőháznyi ember mozgósítása érdekében.

A 2018-as országgyűlési választás esetében a fent ismertetett szűrők alkalmazása után 495 szavazókör maradt fent a rostán. Ezen szavazókörök több mint 42 százaléka ezer főnél alacsonyabb lélekszámú településen található. Mivel a választási eljárásról szóló törvény értelmében egy szavazókörre mintegy hatszáz, legfeljebb ezerötszáz, a központi névjegyzékben szereplő választópolgár juthat, de minden településen lennie kell szavazókörnek, ezek mind úgynevezett egy szavazókörös települések. Tehát a szavazóköri szintű választási adatok, ebben az esetben a települési szintet is bemutatják. Az, hogy mennyire kistelepülési jelenségről beszélünk, mi sem érzékelteti jobban, mint hogy a potenciálisan mozgósított szavazókörök csaknem 80 százaléka 5 ezer főnél alacsonyabb lélekszámú településen található. Az ennél magasabb lélekszámú, városi szavazókörök többsége pedig szegregátum vagy a város szélén található városrész, amely sok esetben csak közigazgatásilag kapcsolódik az adott településhez. A legtöbb ilyen szavazókör Borsod-Abaúj-Zemplén megyében van, azon belül is a Tiszaújváros-Szerencs központú 6-os OEVK a leginkább érintett. Ez két okból tanulságos. Az egyik, hogy jellemzően nem ez a választókerület a legaprófalvasabb, hanem sokkal inkább a Cserehát és az abaúji részeket lefedő 4-es (Kazincbarcika központtal), illetve a 3-as ózdi (amelyek amúgy szintén top 10-esek országosan), a megye északi perifériáján. A másik érdekesség, hogy itt több, egymással szomszédos kistelepülés is bekerült a leválogatásba, szabályos mozgósítási gócpontot képezve ezzel. Ez döntően a Szerencstől délre található Taktaköz, ami a megye egyik legszegényebb vidéke, a Tisza és a ma már folyónak aligha nevezhető Takta közé ékelődő terület, olyan településekkel, mint Taktabáj, Taktaharkány, Taktaszada vagy Prügy. Ez a településhalmaz ráadásul minden esetben a 15:00 – 17:00 közötti idősávban mutatta a kiugró napközbeni részvétel növekményt. Magyarán a Taktaközben, délután 3 óra után támadt kedve szavazni az emberek többségének, mindezt úgy, hogy a Fidesz-KDNP jelöltje rendre 60-80 százalék közötti támogatottságot könyvelhetett el ezekben a falvakban a nap végén, de viszonylag sokan rontottak szavazatot.

Nagyon hasonló volt megfigyelhető a Kazincbarcika központú 4-es borsodi választókerületben is, ahol azonban az OEVK központi településétől kimondottan távol történtek a furcsa választói mozgolódások. Itt szinte kivétel nélkül az ebéd utáni órákban (13:00 – 15:00 között) érkezett meg az állampolgári cselekvési vágy a kistelepülések választóiba. Méghozzá a választókerület keleti peremén, a Hernád völgyében fekvő települések láncolatában (pl.: Forró mindkét szavazókörében, Kázsmárk, Homrogd, stb.). Ezzel szemben kifejezetten a késői órákban szavaztak le tömegével a Fideszre a Cserehát belsejében található zsákfalvakban (Rakacán, Rakacaszenden vagy éppen Lakon). Ugyanakkor ha egészen extrém példák után kutakodunk, a borsod 3-as ózdi körzetben találunk olyan települést is (a polgármesteréről inkább hírhedt, mint híres Tornanádaskát), ahol minden második választó ugyanabban az időszakban jelent meg a szavazóhelyiségben és 3 ember kivételével mindenki (266 választó) a Fidesz-KDNP egyéni jelöltjére (Riz Gábor) szavazott.

Tanulságos kép rajzolódik ki, ha a településhierarchia magasabb szintjein is szétnézünk. Mindössze 22 megyei jogú városi szavazókört kapunk; hat miskolci, öt debreceni, három nyíregyházi, két-két pécsi és hódmezővásárhelyi, valamint egy-egy kaposvári, kecskeméti, salgótarjáni és végül tatabányai. Ami közös vonás látszik kirajzolódni, az a szavazókörök településeken belüli elhelyezkedése, ami jelen esetben sokkal inkább településen kívüli fekvést jelent. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek nem minden esetben szegregátumok, habár szép számmal találunk nagyon leromlott lakásállományú, többségében hátrányos társadalmi helyzetű csoportok, romák által lakott városrészeket is. Miskolcon egy-egy görömbölyi és szirmai szavazókör is fennakadt a rostán, amelyek a város magasabb státuszú polgárai által lakott kvázi kertvárosok, de a választói magatartás szempontjából úgy viselkednek, mint egy kistelepülés. Ugyanakkor a másik négy szavazókör a város egyik meglehetősen problémásnak mondható keleti felében (a Tiszai pályaudvar közelében), a Szondi telep és annak közvetlen szomszédságában (pl. az egykoron kijelölt türelmi zónaként is ismert Fonoda utca) található. Hasonló kettősséget tapasztalunk a keleti szomszédvárban, Nyíregyházán is, ahol a három szavazókör egyike az egykori Guszev, ma már Huszár telepre átkozmetikázott hatalmas roma szegregátum szívében fekszik, míg a másik kettő a várostól kilométerekre található bokortanyákon. Ezek a nyíregyházi szavazókörök mellesleg kivétel nélkül a Szabolcs megye 2-es, Tiszavasvárit is magában foglaló OEVK-jához tartoznak már. Tatabánya egyetlen idetartozó szavazóköre gyakorlatilag lefedi a „6-os telep” néven ismert szegénytelepet, Salgótarján esetében szintén egy romák által sűrűn lakott városszéli szavazókört kapunk. Hódmezővásárhely esete külön választásszociológiai tanulmányért kiállt, hiszen itt két olyan szavazókörben volt 70 százalék felett Lázár János, amelyek lokalizálása sem volt egyszerű a környékbeli tanyavilág romantikus összevisszaságában. Ugyanakkor azok egymástól is távol lakó választói mégis meglehetősen egy ütemben mentek el szavazni.

A nagyobb, de már nem megyei jogú városok esetében is folytatódik a fenti településföldrajzi minta. Vagy a városok közigazgatási határain belül fekvő falusias településrészek viselkedtek így, vagy a szegregátumok (a kettőnek létezik metszete, pl. Ózdon vagy Komlón). Utóbbiban Hoppál Péter kapott magasan a saját választókerületi átlaga felett szavazatokat, előbbiben a már emlegetett Riz Gábor zsebelte be a voksok csaknem 90 százalékát (ne felejtsük el, hogy mindezek mellett további általunk felállított kritériumoknak is megfeleltek ezek a szavazókörök).

Érdemes mindezt megnézni az OEVK szintjére aggregálva is. Az egyéni választókerületek képzeletbeli rangsorát aszerint állapítottuk meg, hogy az esetleges mozgósítás a teljes névjegyzék hány százalékát érinthette. Ahogy már jeleztük, az országos top 10-ben három borsodi kerület is található, de dobogós Lázár János körzete is (Csongrád 4), amely április 3-án egészen biztosan a reflektorfényben lesz, hiszen itt az ellenzék miniszterelnök-jelöltje lesz a kihívó egyéniben. Szintén előkelő helyen szerepel Vona Gábor egykori választókerülete, a Gyöngyös központú, amely hazánk talán természetföldrajzi értelemben leginkább tagolt választókerülete: a Heves megye 2-es. A Jobbik valamikori elnöke és miniszterelnök-jelöltje, 2014-ben csak néhány száz szavazattal maradt alul, azonban 2018-ban már sokkal nagyobb arányban kapott ki a kormánypárt jelöltjétől. Ez azért is érdekes, mert ugyanezt a számítást elvégeztük a 2014-es országgyűlési választások kapcsán is. Jól látható, hogy akkor ez a választókerület az első 30 leginkább „bemozgósított” között sem bukkan fel. Négy évvel később tehát a választókerület lakói egészen másként viselkedtek a választás napján.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy mekkora az átfedés az ugyanilyen kritériumok szerint leválogatott 2014-es és 2018-as szavazókörök között. Természetesen feltételezhetnénk, hogy 2014-ben nem volt rákényszerítve a kormányoldal a szavazatmaximálizálásra, ugyanakkor ez teljesen ellentétes lenne az elmúlt 12 év általunk ismert hatalomgyakorlási és kampányszervezési megközelítéseivel. Arról nem is beszélve, hogy az alkotmányozó többség megszerzése a magyar törvényhozásban kellő motivációval szolgálhatott a Fidesz operatív emberei számára. Gondolhatnánk arra is, hogy végig délibábot kergettünk, hiszen, ha ugyanazokat a szavazóköröket kapjuk vissza mindkét választási évben, joggal vetődik fel, hogy egy teljesen megszokott és átlagos, mondhatni berögzült választói viselkedésformát igyekszünk most démonizálni. Miközben csupán arról van szó, hogy ezek a kistelepülések minden választási évben ugyanazt csinálják.

Nos, az átfedés mértéke mindössze 28 százalékos, magyarán az általunk 2018 kapcsán leválogatott szavazókörök közül mindössze 139 darab „viselkedett” hasonlóan, mint négy évvel korábban, míg a fennmaradó 72 százalék (356 szavazókör) mondhatni „új belepő”. Ha ezeket a szavazóköröket összesítjük OEVK-szinten, nagy meglepetésekre nem számíthatunk, ugyanakkor találni érdekességeket.

Ebben a felsorolásban is toronymagasan első a Borsod 6-os körzet, ami jól mutatja, mennyire fontos a kormányoldal számára, hogy meg tudja tartani ezt a mandátumot. Erre már egy korábbi, csatatérkörzetek kapcsán megjelent cikkünkben is utaltunk, azonban Hadházy Ákos 2018-as körzetének a mi logikánk szerinti „felértékelődését” megint csak kár lenne bizonygatni. Elég csak visszaemlékezni a 4 évvel ezelőtti kampányra.

Tanulságok

Az általunk kiötlött módszertan nyilvánvalóan nem tökéletes. A vizsgálathoz felhasznált mutatókat személyes kutatói tapasztalataink, valamint olyan civilek és segítőszervezetek munkatársainak a visszajelzései alapján jelöltük ki, akik napi szinten tevékenykednek abban a világban (kistelepülések, városi szegregátumok), amely a leginkább érintettnek tűnt számunkra a vizsgálat korai szakaszában. Természetesen mindenfajta befolyásolási kísérlet hiányában is szavazhatnak egyszerre, nagyjából egy időben tömegek ugyanarra a politikusra sok rontott és hiányzó szavazólap kíséretében.

Az általunk kijelölt 495 szavazókör mindegyikében nehéz lenne bizonyítani a mozgósítás tényét, a jelenség viszont egyértelmű és világos.

Az sem tudjuk minden kétséget kizáróan kijelenteni, hogy ezáltal minden olyan szavazókört megmutattunk, ahol 2018. április 8-án mozgósított a Fidesz, hiszen sok olyan kistelepülés van, ahol akár 90 százalék körüli arányban kapott szavazatot a kormánypárt jelöltje, ugyanakkor a napközbeni választói aktivitás teljesen átlagosnak volt mondható (pl. Csenyétén). Mozgósítani egyenletes választói aktivitás mellett is lehet, csak valamivel több szervezést vagy egy adott településen jobban beágyazott embert (polgármestert?) igényel.

Egy azonban biztos: az, aki ma aggódik az április 3-i országgyűlési választások tisztaságát illetően, az általunk megjelölt szavazókörök között egészen biztosan megtalálja azokat, amelyekre fokozottan érdemes lesz figyelni – ahogyan ezt a Választási földrajz már az RTL-nek is jelezte. Persze ezeken túl is léteznek olyan helyszínek, amelyek a választási visszaélések tipikus gócpontjai, így például a „zárt intézmények” (idősek otthona, stb.).

A Válasz Online-on megjelent cikksorozatunkban többször leírtuk, hogy politikai értelemben a magyar még térségi összehasonlításban is szélsőségesen felülről irányított (integrált) társadalom. Kovách Imre szociológus életművét és szerzőtársainak munkáit bátran ajánlanánk azoknak, akik a magyar társadalom alsó harmadának az elmúlt években bekövetkezett mobilizációvesztési folyamatát szeretnék megérteni, valamint politikai döntési mechanizmusaik kapcsán tisztább véleményt formálni. A mindenkori kormánykritikus politikai szereplők sem érhetik be azzal, hogy kizárólag a választások időszakában fordítanak fokozott figyelmet a társadalom alsóbb rétegeire, miközben a vidéki szegénység vagy a romafelzárkóztatás kapcsán nem rendelkeznek kellő politikai innovációval és mondanivalóval. A magyarság hatalom által különböző eszközök által pacifikált alsóbb rétege ma összetett folyamat részeként jut el politikai cselekvésének végkifejletéig, s ez nem egyszerűsíthető le egy krumpliszsák parlamenti meglóbálásának médiaélményére.

*

Az elemzés szerzői:

Szöveg: Bódi Mátyás senior adatelemző, BASE life science – Barcelona

Ábrák: Kovalcsik Tamás geográfus, választási szakértő

Nyitókép: Orbán Viktor kormányfő, a Fidesz elnöke Makón, Lázár János országgyűlési képviselő, kormánypárti képviselőjelölt utcafórumán 2022. március 29-én (fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>