„A Fidesz beáldozta a polgárságot” – Hajnal Miklós hegyvidéki sikerről és ellenzéki bukásról [HetiVálasz 118]
Történelmi vereségbe vegyült történelmi győzelmet hozott a vasárnapi választás Hajnal Miklósnak. A Momentum elnökségi tagja 32 év folyamatosságot (MDF–Fidesz) tört meg azzal, hogy győzni tudott Buda talán leginkább polgárosodott választókerületében, miközben a kormánypárt országosan története legnagyobb győzelmét aratta, Hajnal pártja pedig még a legborúlátóbb várakozást is alulmúlta, várhatóan tizenegy fős frakciójával. Hogyan bukhatott ekkorát az ellenzék? Miért lett „oda Buda” a Fidesznek? Mekkora a felelőssége a kudarcban Márki-Zay Péternek, és mit rontottak el a háborús kommunikációban? HetiVálasz podcastunkban Hajnal Miklóst Stumpf András és Vörös Szabolcs kérdezi.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Történelmi győzelem a Hegyvidéken?
„Így gondolom. A Hegyvidéken 1990 óta mindig az MDF vagy a Fidesz győzött. Múlhatott ez most a saját jelöltségemen, a kampányon meg az ellenzék összefogásán, de legnagyobb mértékben azon, hogy azokat a szavazókat, akiket a Fidesz korábban polgárnak minősített – amikor még saját magát is a polgársággal azonosította –, beáldozta ezen a választáson. Már korábban is elkezdte, de most csúcsosodott ki.”
Miért ragaszkodott a vitához fideszes ellenfelével, Fürjes Balázzsal, ha vélelmezhető volt, hogy nem fog kiállni?
„Azt gondoltam, hogy ha összehozhatjuk az ország egyetlen vitáját, arra nem csak a Hegyvidéken figyelnének fel, s így nemcsak helyi vita lett volna, hanem országos hatású, és lehet, hogy befolyásolta volna a helyi meg az országos végeredményt. Ettől tarthatott a Fidesz, meg attól – és ezért tiltottak le mindenkit –, hogy inkoherens kép, hogy van, aki vitázik, a miniszterelnök-jelölt meg nem. (…) Az emberarcú fideszes mítosza megbukott: Fürjes Balázsra nagyjából annyian szavaztak, mint a Fidesz-listára. Akkor létezne ez a mítosz, ha Fürjes sokkal több szavazatot kap, mint a lista. Pokorni Zoltán esetében még beszélhetünk ilyenről – rá 2019-ben hajlandóak voltak ellenzékiek is leszavazni.”
Mennyire volt okozója az ellenzék kudarcának a háború körüli kampány?
„Sok tízmillió forinttal megtolt öt másodperces videókba sűrített ellenzéki elszólásokból (ezeket ki nem kényszerített hibának gondolom) kialakították a »háború vs. béke« keretezést. Ebben a keretezésben, amelyben nagyon domináns volt a kormánypárt, az ellenzék nem tudott győzni, nem volt rá erős válaszunk. Nyilván nem arról volt szó, hogy az ellenzék háborúzni akar, de tőlem is megkérdezték az utolsó előtti nap, egy Böszörményi úti fórumon, hogy mikor megyek a határra harcolni. Sajnos ez még a 12. kerületben is átment. Moralizálhatnék azon, hogy ilyet nem csinálunk, de a politika nem a moralizálásról szól, és igenis meg merték csinálni. Szerintem ez masszívan benne volt a vereségben – hogy a kétharmadban mennyire, azt nem tudjuk megmondani.”
Mit gondol arról, ahogy Jakab Péter Jobbik-elnök Márki-Zay Péter nyakába varrta a kizárólagos felelősséget a bukásért?
„Rettenetes volt az optikája, hogy vasárnap nem volt ott minden pártvezető az eredményvárón, és olyan volt, mintha bekészített videókat láttunk volna tőlük. Nem csak arról van szó, hogy nem elegáns – nem tudom, kinek jó ez és mire. Márki-Zay Pétert akarjuk még lejjebb nyomni politikailag? Minek? Elég mélyen van most, bár – Lázár Jánossal ellentétben – nem gondolom, hogy »politikai hulla« lenne. Frontemberként Márki-Zaynak óriási felelőssége van, és jogos vele szemben sok kritika, de izomból nekimenni, úgy, hogy erről szóljon a választás éjszakája – az nagyon nincs rendben. Közös kampány volt, osztott felelősséggel.”