Gyermekvédelmi lázban ég az amerikai jobboldal is – de ott ennek tényleg tétje van
Nemcsak nálunk téma, hogy „védjük meg az iskolásokat az LMBTQ-lobbitól”: Amerikát a magyarhoz hasonló floridai gyermekvédelmi törvény tartja lázban. A különbség: a tengerentúlon valóban jelen van az oktatásban a genderidentitás-ideológia, sőt sok helyütt a szülők tudta nélkül eshetnek át a nemváltás első állomásán a gyerekek. A szülői jogok az amerikai belpolitika aduászává válhatnak, és mivel a Fidesz láthatóan eredményesen használja a nyugati kultúrharcos témákat, a vita itthon sem közömbös.
„Orbán Viktor képes arra, amire az elavult angol-amerikai konzervativizmus nem: megvédeni azt a társadalmi intézményt, amelyre leginkább szükség van: a családot” – írta néhány hete a Wall Street Journal hasábjain Rod Dreher, a magyar miniszterelnököt nagy becsben tartó amerikai író. Eközben Jordan Klepper, a nemrég hazánkban járt progresszív humorista elrettentő példaként festette fel az „az LMBTQ közösséget démonizáló” Orbán képét. De mégis miért lett téma a magyar kormányfő Amerikában?
Nos, azért, mert Ron DeSantis, a 21 milliós Florida republikánus kormányzója március végén aláírta a „szülői jogok az oktatásban (Parental Rights in Education) című jogszabályt, amelyet a fősodratú média az ellenzők által ráaggatott címként használva „Ne mondd ki, hogy meleg!” (Don’t Say Gay) törvényként emleget.
A jogszabály megtiltja a szexuális orientáció és a genderidentitás tárgyalását a negyedik évfolyam alatt, valamint azt a gyakorlatot, hogy a szülők értesítése nélkül hozzanak a tanuló mentális, érzelmi és testi jólétét befolyásoló döntéseket. A gyermekvédelmi hullám nem áll meg Florida határainál: több mint tizenkét másik állam kezdett hasonló törvényhozási folyamatba Arizonától Iowáig, Ohiótól Georgiáig.
Annak sulykolása, hogy a gyerekek nevelése a szülők kizárólagos joga, illetve a gyerekkori nemváltás népszerűsítésének tiltása valóban közös elem a magyar „gyermekvédelmi” törvény és népszavazás, valamint az amerikai jogszabály között. Mégis elsietett következtetés lenne készpénznek venni azt a magyar sajtóban is megjelent értelmezést, hogy DeSantis Orbán Viktor kottájából játszik.
Fókuszban a szülői jogok
Noha a nyugati jobboldalon egyre többen kezelik totemállaként a magyar kormányfőt, és az a LMBTQ-lobbi ellen küzdő, a keresztény értékeket és a hagyományos családmodellt védő magányos harcost látják benne, az amerikai republikánusok „szülői jogok” iránti lelkesedése nem annyira magyar export, mint inkább a COVID, illetve a Black Lives Matter mozgalom körül 2020 óta zajló, végletesen polarizált viták folytatása.
A tengerentúlon sokkal inkább kultúrharcos törésvonal volt a járványkezelés, mint Európában, és ez az oktatásban is kicsúcsosodott. A republikánus törvényhozók és kormányzók folyamatos harcot vívtak azért, hogy az iskolák mielőbb visszatérhessenek a jelenléti oktatáshoz, és ne kelljen a legkisebb gyerekeknek is folyamatosan maszkot viselniük, míg a demokrata politikusok és balra húzó tanári szakszervezetek, iskolakörzeti tisztviselők általában a drákói szigor pártján álltak.
Mindeközben George Floyd meggyilkolása után a viták középpontjába került az úgynevezett kritikai fajelmélet (Critical Race Theory, CRT). A „felvilágosult” társadalomtudományi karokon évtizedek óta hirdetett teória úgy definiálja újra a rasszizmus fogalmát, mint ami színes bőrű emberek elnyomása egy társadalmilag felépített faji hierarchia alapján, amely előnyben részesíti a fehér embereket. Ennek megfelelően az Egyesült Államok egész történelme, minden intézménye és jogszabálya rasszista, ahogyan minden fehér ember is alapból elnyomó (függetlenül személyes meggyőződésétől, döntéseitől, cselekedeteitől).
2021 folyamán a republikánus vezetésű államok egymás után fogadtak el vagy indítottak útjukra olyan törvényeket, amelyek betiltják a CRT tanítását az iskolákban. A kritikákat a baloldal azzal ütötte el: nem is tanítanak semmi ilyesmit, az egész csak szélsőjobbos hisztéria. Ez annyiban igaz is, hogy a kritikai fajelmélet mint komplex társadalomtudományi koncepció valóban nem része a tanterveknek, viszont az abból fakadó történelemszemlélet számos iskolakörzetben átitatta az elmúlt években a történelem, az irodalom vagy az „etnikai tanulmányok” oktatását.
A jobboldal új ásza
A szülői jogok hangsúlyozásának van hagyománya az amerikai jobboldalon: korábban elsősorban evangéliumi keresztény aktivisták küzdöttek azért, hogy otthonukban, saját értékeik szerint taníthassák gyermekeiket, vagy hogy az evolúció mellett a kreacionizmus is legyen része a tantervnek. Ám most először vált választásokat befolyásolni tudó, az egész pártot mobilizáló – és középen álló, politikailag nem feltétlenül elkötelezett szülők millióit is megszólítani képes politikai témává.
A szülői jogok 2021-ben már olyan sikeres eszköznek bizonyultak a republikánusok kezében, hogy Genn Youngkin sokak szerint ezért nyerte meg meglepő fölénnyel a virginiai kormányzóválasztást. A párt várhatóan az idei félidei választásokon is főszerepet szán a szülői jogoknak, és azzal kampányol majd, hogy kisöpri az iskolákból az ideológiai indoktrinációt. DeSantis pedig olyan népszerűségre tett szert, hogy a felmérések szerint csak ő szoríthatja meg Donald Trumpot, ha a volt elnök ringbe száll a párt 2024-es előválasztási küzdelmeiben. Ha pedig nem, egyenesen ő az esélyes.
A floridai törvény hetek óta foglalkoztatja a közvéleményt. Az utóbbi években progresszív erényfitogtatás fesztiváljává vált Oscar-gála emlékezetes momentuma volt, amikor három színésznő a gay szót ismételgetve reagált a floridai törvény gúnynevére (don’t say gay). New York város baloldali vezetése pedig plakáthelyeket vásárolt Floridában, amire szintén ezt a szót írták rá sokszor.
Eközben nyílt háború alakult ki Florida kormányzója és a világ legnagyobb szórakoztatóipari vállalata, az államban székelő Disney között. Az óriáscég vezetése eleinte megpróbált kimaradni az egészből, és a törvény aláírásáig nem is kommentálta a témát, de végül beadta a derekát progresszív alkalmazottai nyomásának, és elítélte a jogszabályt. Sőt: több, gyermekeknek szóló LMBTQ tartalom gyártását helyezte kilátásba, ami viszont a jobboldal szemében vörös posztó. DeSantis kezdeményezésére a floridai törvényhozás megvonta a Disney adókedvezményét és azt az 55 éve fennálló kiváltságát, hogy az orlandói Disney World területe önálló, „megyei jogú” közigazgatási egység.
Ennek a háborúnak azért van önmagán túlmutató jelentősége, mert a nagyvállalatok hagyományosan a Republikánus Párt támaszai (és fordítva), viszont a lobbicsoportok és egyre hangosabb munkavállalói aktivizmus nyomásának engedve egyre több cég fogalmaz meg progresszív politikai üzeneteket (ez a szivárványos kapitalizmus), ami erodálhatja ezt a történelmi viszonyt.
Élet-halál kérdése
A magas hőfokon izzó indulatok oka, hogy olyan kérdés körül zajlik a vita, amelynek mindkét oldal jelentős tétet tulajdonít – szó szerint élet-halál kérdésnek tartja. A törvényre aggatott félrevezető gúnynév dacára egyáltalán nem a homoszexualitás kérdése osztja meg ennyire az amerikai társadalmat (annak elfogadottsága körül, beleértve a 2015-ben intézményesített azonos nemű házasságot is, hovatovább konszenzus van). Hanem a transzkérdés, azon belül is a gyermekek nemváltása.
Az egyik fél szerint az iskolákban zajló genderidentitás-ideológiai agymosás olyan úton indítja el a gyerekeket, ami összezavarja a pszichoszexuális fejlődésüket, az esetek kisebb részében pedig visszafordíthatatlan, súlyos kockázatokkal járó, ráadásul a hirdetettnél sokszor szerényebb eredménnyel járó nemváltási folyamat (tranzició) felé indítja el őket. A másik fél szerint viszont az jelent végveszélyt a gyerekekre, ha nem hagyják őket megélni belső genderidentásukat, mert az ilyen gyerekek nagy része az öngyilkosságba menekül, de legalábbis súlyos depresszióba süllyed.
Az öngyilkossági narratíva annyira teret nyert, hogy sok felületesen tájékozódó szülő úgy éli meg az ilyen helyzeteket: ha nem támogatja gyereke nemváltását, azzal megöli őt. Több kutatás is arra utal ugyanakkor, hogy ezek a félelmek túlzók: noha az öngyilkosság esélye magasabb a genderdiszfóriával küzdő (biológiai nemükkel nem azonosuló) kiskorúaknál, még így is elenyésző, és részben magyarázható a társbetegségekkel, például depresszióval és étkezési zavarokkal. Arra sincs erős bizonyíték, hogy a nemváltás érdemben csökkenti a veszélyt.
Mit tanítanak az amerikai gyerekeknek?
Míg hazánkban az iskolai genderidentitás-propaganda és a gyermekkori nemváltás szinte nem vagy alig létező jelenség, és így a magyar kormánypárt problémafelvetése inkább szimbolikus, esetleg megelőző jellegű, semmint konkrét veszélyt elhárító lépés volt, az amerikai jobboldal félelme ténylegesen megalapozott. Vagyis: a tengerentúlon valóban van mitől védeni az iskolásokat.
Számos iskolában használnak például különböző tanítási segédanyagokat a genderidentitás-ideológia gyerekkori szemléltetésére. A leggyakoribb a Genderbread Person (ami a gingerbread man nevű, emberalakú, angolszász országokban népszerű mézeskalács „továbbfejlesztése”), amely 2011-ben ütötte fel először a fejét. Újabban pedig a Gender Unikornis kezdett el terjedni. Mindkettőt számos állam iskolakörzeteiben alkalmazzák (például Kalifornia, Massachusetts, Arizona, Oregon, Kansas).
A két szemléltető eszköz azt az ideológiát közvetíti a gyerekek felé, hogy a nemi identitás független a biológiai nemtől, illetve utóbbi objektív kategóriaként nem is feltétlenül létezik. A nemi identitás továbbá független a nem kifejezésétől (öltözködés és hajviselet), valamint a szexuális és romantikus vonzódástól, illetve ezek mindegyike egy folytonos spektrum, nem pedig bináris választás.
Noha a kritikai fajelmélethez hasonlóan itt is gyakran előkerül, hogy a genderidentitás-ideológia nem szerepel a hivatalos tantervekben, ez igenis előfordul (például New Jersey, Illinois). New Jersey-ben épp a hetekben okozott botrányt az idén bevezetni tervezett tanterv, amelynek vonatkozó fejezetéhez készült egyik (másodikos) óravázlat többek között ilyen mondatokat tartalmaz: „Lehet, hogy lánynak érzed magad, pedig olyan testrészeid vannak, amelyről egyesek azt mondanák, hogy »fiú« testrészek. És lehet, hogy sem fiúnak, sem lánynak nem érzed magad, hanem kicsit mindkettőnek.”
Nemváltás titokban
Az iskolák gyakran a szülők előtt is titkolóznak, harapófogóval kell kihúzni az intézményvezetőkből, mit is tanítanak a témában. A titkolózás ráadásul nemcsak a tananyagra terjed ki. Elterjedt gyakorlat, hogy ha egy tanuló az iskolában transzneműként „előbújik”, akkor tanárai ezt kötelesek készpénzként elfogadni, elősegíteni tranzicióját, és erről nem számolhatnak be a szülőnek. Vagyis előfordulhat, hogy miután a mit sem sejtő szülő kiteszi a suliban a lányát, az az igazgatói irodában átöltözik fiúruhába, tanárai fiúnevén szólítják, fiúként tartják számon, majd iskola végén mindez fordítva is lejátszódik.
Ez nem elméleti forgatókönyv: Floridában, Kaliforniában és Wisconsinban is indítottak már ilyen eset miatt pereket szülők az iskolakörzetek ellen, de sok más állam követ hasonló gyakorlatot (például: Észak-Karolina, New Jersey.) Ez a hivatalos ajánlása a legnagyobb amerikai jogvédő szervezet (ACLU), a legnagyobb tanárszakszervezet (NEA) és a legnagyobb LMBTQ lobbiszervezet (HRC) útmutatójának is. A gyakorlatot azzal igazolják, hogy „nem támogató” családi környezet esetén komoly veszélynek lenne kitéve otthon a nemváltó gyerek. Ezért került a floridai törvénybe e gyakorlat explicit tilalma.
Meg kell jegyezni, hogy amikor titkos iskolai nemváltásról beszélünk, akkor nem azt értjük alatta, amit a transzügyekben kevésbé tájékozott laikus, aki rendszerint „átoperálásra” gondol ilyenkor. Minthogy ilyen tényleg nem történik az iskolákban, ezzel látszólag le is söpörhetők a kritikusok érvei. A nemváltásnak azonban – a hivatalos kifejezés a nemi megerősítőterápia – négy fázisa van:
- 1. szociális tranzició (név, névmások, öltözködés, hajviselet). Ez még visszafordítható, és a gyakorlat szerint nincs alsó korhatára – sok amerikai szakember akár hároméves kortól vagy az alatt is ajánlja.
- 2. pubertásblokkolók – ezeket 10-12 éves kortól alkalmazzák Amerikában, és a megerősítő terápiák hívei szerint visszafordíthatók, ugyanakkor a termékenységre és a szexuális öröm képességére negatív hatással lehetnek, és egyre több figyelem irányul a mellékhatásokra is (például kalciumhiány).
- 3. ellenkező nemű hormonkezelés (ösztrogén/tesztoszteron) – alsó korhatára a jelenlegi orvosi gyakorlat szerint 16 év, alapvetően nem visszafordítható, tartós testi változásokat és szinte biztos terméketlenséget okoz, komoly mellékhatásokkal járhat (például szív- és érrendszeri problémákkal).
- 4. nemi megerősítő műtétek – a nemi szervek eltávolításának/új nemi szervek kialakításának alsó korhatára 18 év, de melleltávolítást már 15-16 éves kortól elvégzik. Értelemszerűen nem visszafordítható.
Noha az iskolák csak az első fázisban vesznek részt (a többit az Egyesült Államokban működő legalább 60 gyermekgyógyászati genderklinikán végzik), a tapasztalatok szerint a megerősítő terápiák egyes fázisaiból a legtöbb páciens számára egyenes út vezet a következőbe. Így a republikánus félelmek szerint az iskolákban olyan spirálba kerülhetnek az érintett gyerekek, amelyekből nehéz a kiút.
Az iskolákat érintő törvényhozási hullámmal párhuzamosan számos, elsősorban republikánus vezetésű államban olyan törvények is úton vannak, amelyek alsó korhatárhoz kötnék a nemi megerősítő terápiák fázisait. Ez azért is szükséges lehet, mert a szülői jogok fetisizálása azokat az ultraprogresszív, esetleg helyettesítő Münchhausen-szindrómában szenvedő szülőket is helyzetbe hozhatja, akik épp a nemváltást erőltetik „fiúsabban” viselkedő lányaikra vagy „lányosabban” viselkedő fiaikra.
Európa már ébredezik
A genderidentitás-ideológiának nemcsak a jobboldalon van kritikája – a radikális feministák részéről is egyre többen kifogásolják, hogy a nőket sok területen (sport, öltözők) hátrányos helyzetbe hozza a transzmozgalom, sőt a nőknek mint objektív biológiai kategóriának a létezését is tagadja. Ennek a vonalnak az emblematikus alakja J.K. Rowling. Vannak kritikus hangok a homoszexuálisok körében is, hiszen ha például egy meleg férfi „csak” született férfiakkal, egy leszbikus nő pedig született nőkkel hajlandó ismerkedni, megkaphatja a transzfób bélyeget.
A fősodratú amerikai baloldal azonban a genderidentitás-ideológia pártján áll, és ebben lassan Európa legliberálisabb országaitól is távolodik. Mint arról beszámoltunk, egyre több helyütt kérdőjelezik meg a nemi megerősítő terápiák dogmáját, mutatnak rá, hogy a tudományos bizonyítékok gyenge lábakon állnak, és szigorítják a kiskorúakon elvégzett kezeléseket. A sort Finnország és Svédország kezdte, azóta Franciaország, sőt Ausztrália és Új-Zéland is megtette az első lépéseket, és ezt sehol sem kísérte olyan heves kultúrharc, mint amilyen most az Egyesült Államokban zajlik.
És hogy miért fontos ez Magyarországról nézve, amikor a hazai fiatalságot számos közvetlenebb veszély fenyegeti? Elsősorban politikai szempontból. A gyermekvédelmi népszavazás relatív sikere (200-300 ezerrel többen támogatták a kormány álláspontját, mint amennyi szavazatot a Fidesz és a Mi Hazánk együtt kapott) és a kérdéskör tematizációs képessége arra utal, hogy a kormány továbbra is előszeretettel és eredményesen használja majd a nyugati kultúrharcos témákat.
Kérdés, hogy az ellenzék hogyan reagál erre. A Momentum elnöke, Donáth Anna nemrég azt írta, hogy hiba „a nyugati identitáspolitikát beszivárogni a magyar ellenzéki politikába”, de a felhívás egyelőre nem talált nagy visszhangra, sőt a kommentelők egy része inkább értetlenségének adott hangot e pont miatt. Pedig a magyar közvélemény tekintélyes része nyitott szemmel jár a világban, követi a vitákat és nyitott a progresszív irányzatok kritikus megvitatására akkor is, ha egy-egy téma itthon kevésbé releváns.
Nyitókép: a „Don’t Say Gay” törvény ellenzői tiltakoznak Miamiban 2022. március 9-én (fotó: AFP/Getty Images/Joe Raedle)
