„Vannak veszélyei, ha egyedül maradunk” – Deák András a magyar olajembargó-vétóról [HetiVálasz 123]
Európát és Magyarországot is napok óta lázban tartja az EU hatodik szankciós csomagja, amely olajembargót vezetne be Oroszországgal szemben. Mivel ismét Magyarországot nevezik meg az egységes uniós fellépés kerékkötőjének, a vita itthon is szenvedélyes indulatokat kelt – mai műsorunkban ezekben igyekszünk rendet tenni. Mivel jár valójában az embargó-terv? Gazdasági atombomba – ahogy Orbán Viktor mondja –, vagy energiabiztonsági szükségszerűség? Oroszországnak valós károkat okozó szankció, vagy puszta szolidaritás Ukrajnával? HetiVálasz podcastunk vendége Deák András energiapolitikai szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa; a kérdező Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Miért kerül ennyibe az olaj?
„Az olajpiac, ellentétben más energiahordozókkal, rendkívül rugalmatlan. Viszonylag kis egyensúly-elmozdulás relatíve nagy ármozgást okozhat. (…) A mostani ár fundamentálisan és makrogazdaságilag nem tűnik indokoltnak: lassul a világgazdaság – recesszió küszöbén áll Európa és az Egyesült Államok –, Kína bezárt. A »prémiumot« azért fizetjük, mert az a várakozás, hogy gond lehet a kínálati oldalon – az sem kizárt, hogy ennél is magasabb lesz az olajár, akár 150-200 dollár.”
Pontosan mi az EU terve az orosz olajjal kapcsolatban, és milyen következményei lehetnek ennek?
„A terv az, hogy aki tud, 2022 végétől, aki nem, az valamivel később ne vegyen orosz olajat. Logisztikai problémákat is okozhatunk, ha nem engedjük be a Nyugat-Európán át például Indiába szállítandó – de a Boszporusz szűkös áteresztőképessége miatt főként Rotterdamban átrakodott – olajat. Vannak kétségeim, hogy az így előálló kivitel-csökkenés okoz-e bevételkiesést. Egyrészt elkezdődik a tilitoli: Európa máshonnan szerzi be az olajat – de rá kell licitálnia már érvényes szerződésekre például a Közel-Keleten –, a Távol-Keleten ellátatlanul maradók pedig megveszik az orosz olajat. Egy ilyen átalakulás mindig drágulással jár – minél gyorsabb az átalakulás, annál nagyobbal. Vezethet volumenveszteséghez Oroszországban, de ezt árhatásként visszakapják. Másrészt az orosz terv egyébként is az, hogy már májustól az olajuk nagy részét a Távol-Keleten adják el. De ha meg is oldják a rövidtávú logisztikai problémákat, az energiaszektorukat érintő technológiai szankciók biztosan hatni fognak – 2023-tól biztosan visszaesik emiatt az orosz termelés. Ha nem akarunk ársokkot, lassabb leválásra lenne szükség, mert az kevésbé izzítja a spekulációt. De az az elgondolás biztosan fals, hogy a mostani szankciók csökkentik az orosz bevételeket, ez pedig véget vet a háborúnak. Érdemben biztos nem csökkenti, de még ha csökkentené is, az sem biztos, hogy a háború végéhez vezet.”
Ha Szlovákia egyetlen, szintén orosz olajra optimalizált finomítója MOL-tulajdonban van, miért csak Magyarországnak fájnak látványosan az orosz olajról való uniós leválás tervei?
„Szemmel láthatóan mások is várták azt, hogy a magyarok majd úgyis keménykednek, és be tudnak állni a szélárnyékba. A bolgárok és a csehek kiemelten ilyenek. Nehéz belpolitikai helyzet, mert nincs alternatív olajipari elitünk – nehéz megkérdőjelezni, amit mondanak. A legkiélezettebb helyzet Bulgáriában várható, ahol van egy, az oroszokat nemigen kedvelő kormány, és egy, az orosz Lukoil tulajdonában álló finomító Burgaszban. Utasítani fogják a Lukoilt, hogy álljon át? Arra majd bemondanak valami eszetlen összeget. Mit fog tudni tenni a bolgár kormány?”
Meddig mehet el a vitában Magyarország, és milyen kockázatokkal?
„A MOL részéről ez elemi profilkérdés. Hogy a kormányzat ebbe miért állt bele, és miért fújta feljebb – az olajáron kívül valószínűleg a helyreállítási alap miatt. Orbán Viktor lehetőségként éli meg az alkufolyamatot, szélárnyékában a régió országaival. Ellátásbiztonsági szempontból viszont ez va banque („mindent egy lapra” játék), mert más játékosok is meg tudják ezt másképp közelíteni. Az Európai Bizottság például tehet javaslatot vámokra – ennek megszavazásához nem kell konszenzus a Tanácsban –, amiket csak akkor oldana fel, ha látja az orosz olaj kiváltásának tervét. Az ukránok is leállíthatják a szállítást – nem olyan jó a kapcsolatuk a magyarokkal –, háborús helyzet van, megtehetik. Vlagyimir Putyin közben elnöki rendelettel már arról is dönthet, mely szerződéseket mondjanak vagy függesszenek fel – a lista felterjesztését már kérte a törvényhozástól. Ha ez minket is érintene, mehetnénk tárgyalni a – Hernádi Zsoltot nem igazán kedvelő – horvátokhoz, hogy az Adria vezetéken szeretnénk tovább szállítani orosz olajat, amire nyugodtan mondhatják, hogy orosz olajat márpedig nem táplálnak a csőbe. Hiányolom a veszélyérzetet a kormányból, mert vannak veszélyei, ha egyedül maradunk.”
Nyitókép: Deák András (fotó: Vörös Szabolcs)
