„Nem biztos, hogy a választópolgárok rosszul döntöttek” – Karácsony Gergely az ellenzék hiányosságairól
„Nem akarok az a rabbi lenni, akinek még mindig lennének ötletei, holott már rég meghaltak a libák” – fogalmaz beszélgetésünk elején Karácsony Gergely a hatalmas bukta után kialakítandó ellenzéki stratégiával kapcsolatban. Aztán mégis hátra lép kettőt és elmondja: nem biztos, hogy a választópolgárok rosszul döntöttek, amikor ennek az ellenzéknek most nem adtak megbízást az ország kormányzására. A főpolgármester azért az Orbán-féle verziónak sem lett híve: nem hiszi, hogy megérné a kormánynak tovább facsarnia a fővárost, szerinte akkorát nyert most a Fidesz, hogy „megpróbálkozhatnának most már az úgynevezett kormányzással is”. Meg is nevezi, miben lenne érdemes együttműködniük. Elárulja azt is, hogy áll az általa beígért „Tiborcz-adó”, meg még sok mást is pogácsázó baloldali értelmiségről, a Fidesz demokratikus leválthatóságáról, saját felelősségéről és újrázási esélyeiről, valamint arról, kiknek jár a Szürke kardigán-díj. Nagyinterjú.
– „Baszd meg, Gergő!”?
– Hogyan? Ja… Jó, rendben. Értem.
– Állítólag januárban így fordult önhöz Gyurcsány Ferenc.
– Januárban… is.
– „Te hoztad a nyakunkra ezt az embert, ez a te felelősséged!” – mondta a Direkt36 cikke szerint önnek akkor, Márki-Zay Péterre utalva.
– Megeshet, bár a cikkbe csak belenéztem, nem olvastam végig. Unom már kicsit ezt a témát, meg aztán főpolgármester vagyok, értekezleteket tartok reggelente hosszú cikkek olvasgatása helyett.
– Becsülendő, de ezúttal nem volt igaza Gyurcsánynak?
– Nyilván megvan a szerepem az ellenzék lesújtó választási eredményében, de ekkora kudarcot aligha lehet egyetlen személy nyakába varrni. Szívesen vállalom a magam részét, csak sajnos nem látom a tömött sorokat, ahol azok gyülekeznek, akik szintén vállalnák a sajátjukat.
– Az öné mi?
– Yoda mester jut eszembe a Csillagok Háborújából. „Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!” Az én miniszterelnök-jelöltségem elég kényszeredett volt. Márpedig ezt nagyon kell akarni. Ez például Márki-Zay Péter esetében stimmelt. Nála meg más hiányzott.
– Egy éve miniszterelnöki reményei lehettek, mozgalmat szervezett, az MSZP–Jobbik–Párbeszéd-összefogás is körvonalazódott az ön vezetésével.
– Tény.
– Egyetért azzal a G. Fodor Gábor-féle megállapítással, hogy mára viszont politikai élőhalott lett önből?
– Nyilván nem értek egyet. Már miért lennék az?
– Múlt héten Lengyel László szervezésében több ízben is találkoztak balos értelmiségiek, budapesti polgármesterek, hogy a főváros jövőjéről beszélgessenek – ön nélkül. Ha a saját hátországa sem bízik már önben…
– Ők lennének az én hátországom? Nem hinném. Akkor nem ülnék itt.
– Elvileg igen, természetes hátországnak kellene lenniük.
– Inkább az a 350 ezer budapesti, aki rám szavazott. Ne értékeljük túl, hogy a választási vereség után mindenféle beszélgetések elindulnak. Budapest nagyon is élő főpolgármestere vagyok a ciklusom közepén. A fővárosban az ellenzék nyert a földindulásszerű országos Fidesz-tarolás idején is, én pedig az ellenzéki pártoknál is nagyobb támogatottságot tudhatok magam mögött. A világjárvány után, a kormányzati elvonások, meg
a szomszédunkban dúló, az egész világra kiható háborús helyzet közepette hadd ne az legyen a legnagyobb problémám, hogy szürke kardigános politológusok hívására baloldali értelmiségiek pogácsát esznek. A meghívott polgármesterek pedig erős szövetségeseim.
– Ön is részt vesz efféle beszélgetéseken, a bukta utáni új, országos ellenzéki stratégia kialakításában?
– Nem akarok az a rabbi lenni, akinek még mindig lennének ötletei, holott már rég meghaltak a libák. Nem véletlenül nem indulok újra a Párbeszéd társelnöki tisztéért sem.
– Gyurcsány Ferenc önt már kitette az Elnökök elnevezésű Signal-csoportból?
– Még nem, hiszen még társelnök vagyok.
– De számít rá, hogy másnap kapja az értesítést, ahogy Márki-Zay megkapta rögtön április 4-én?
– Alig várom.
– Tény, hogy nem működött az összefogós stratégia, ahogy más mondatai is rosszul öregszenek. „Ha nyerünk, a Fidesz békét fog kötni velünk.” 2019-ben mondta.
– Joggal gondolhattam ezt, amikor a főpolgármester-választás előtt beszélgettünk. Volt is egy békés időszak, amelyet aztán felülírt a pandémia okozta kormányzati stratégiaváltás. De nincs kőbe vésve most sem, hogy az ország és a város számára egyaránt előnyös együttműködések nem jöhetnek létre.
– Azért kicsit szomorú, hogy Hajnal Miklós nyerte a hegyvidéki mandátumot?
– Hogy lennék szomorú? Mellette kampányoltam!
– Fürjes Balázst verte el, aki ezért kibukott a Budapest-fejlesztések éléről is. Ön tehát mostantól Lázár Jánossal lesz kénytelen egyeztetni, akivel még Tarlós Istvánnak is meggyűlt a baja…
– Egyelőre nem tudjuk, kivel jár jobban a város. Fürjes Balázst egyébként emberileg kedvelem, szakmai kérdésekben sokkal kevesebb vita van köztünk, mint bárki gondolná – más kérdés, van-e még helye a szakmai kérdéseknek a mai belpolitikában. Nem is kérdés. Nincs. Nyilvánvalóan csak a hatalmi kérdéseknek van. Hogy építenek egy alternatív városházát Fürjes vezetésével, s Budapesten így tartják majd a felszínen a Fideszt, elsődlegesen hatalmi stratégia volt – és pontosan tudtam, hogy nem fog működni. Volt azonban mögötte szakmai elképzelés is, fontos fejlesztésekkel, az pedig nagyon rossz lenne, ha ezek leállnának, csak mert más alá kerülnek az új kormányban.
– Még egyszer: Lázár János alá. Kemény két évre számít?
– Igen, de ez független attól, ki felel a budapesti ügyekért a kormány részéről. Egyelőre nem látom, Lázár János és Navracsics Tibor között mi lesz a feladatmegosztás, de nem is ez a lényeg. A Fidesz Budapestet és az önkormányzatokat érintő stratégiája számít csak. Ebben pedig úgyis a miniszterelnök dönt.
– Megszüntetik a közvetlen főpolgármester-választást? Többször felvetette már, hogy ön szerint ez következik.
– 2011 óta ott van már az asztalukon ez a terv, az eszközeik megvannak, ha meg akarják lépni, meg fogják lépni – erre nincs hatásom, ezért nem is foglalkozom vele. Csinálom azt, amire van hatásom és amire a budapestiek felhatalmaztak. A várostól elvontak már, amit tudtak, ezt már nem érdemes fokoznia a Fidesznek. A saját érdekük is az, hogy erről az útról lekanyarodjanak. A magyar GDP 38 százalékát termeli meg a főváros. Csak a hozzánk irányuló nemzetközi turizmus a magyar GDP 5 százaléka. A Magyar Falu Programot is nagy részben ebből fedezi a kormány. Márpedig ez a bevétel akkor nő, ha a város fejlődik.
– Ha mégis inkább a kivéreztetés mellett döntenek, mit érez majd abból a fővárosi lakos?
– Nem fogjuk megvágni a közszolgáltatásokat akkor sem.
– Inkább durván eladósodnak?
– Annyira biztosan nem, mint a magyar állam. Vagyonfelélés és közszolgáltatás-nyirbálás mindenesetre nem lesz. Racionalizálni lehet még. Úgy is, hogy bár ez nem nagyon üti át az ingerküszöböt, de az elmúlt harminc év legnagyobb cégátszervezését vertem végig a rendszeren a Budapesti Közművek létrehozásával. Megszüntettünk ötven politikai és egyéb vezetői pozíciót a fővárosi közműveknél, évi 3 milliárdot spóroltunk ezzel.
– Draskovics Tibor pozija azért megvan még?
– Meg. És szerintem nézzük az emberek teljesítményét, ne címkézgessünk.
– Vele elégedett?
– Igen. Draskovics Tibor a BKK igazgatótanácsi elnöke, amely cég Walter Katalin vezérigazgató vezetésével 20 százalékkal csökkentette a működési költségeit úgy, hogy közben javult a szolgáltatás színvonala, lásd például a Budapest GO-t vagy a rendkívül sikeres új MOL Bubit. Melyik állami vállalat volt képes ugyanerre? Aztán: hat veszteséges közműcégből csináltunk egy nyereségeset. Tarlós István is elkezdte ezt 2010-ben, de neki beletört a bicskája. Ezen az úton tovább tudunk menni, de tényleg nem hiszem, hogy megérné a Fidesznek tovább facsarnia a fővárost. A valóságban ugyanis nincs érdekellentét főváros és vidék között. Persze lehet érzelmileg szítani ilyet, meg arra politikát építeni – de akkorát nyert most a Fidesz, hogy megpróbálkozhatnának most már az úgynevezett kormányzással is. Akár. Ezt a szerény javaslatot fogalmaznám meg. Ha megfogadják, én bárkivel együtt tudok dolgozni, a személyi kérdések nem zavarnak.
– És az, hogy a Városligetben folytatódnak az építkezések?
– Az zavar. Főleg, hogy a miniszterelnöknek volt egy ígérete, amellyel ez szembe megy.
– Dehogy. Azt mondták, ha nyernek, épül.
– Ki volt plakátolva, hogy tovább építkeznek, ha nyernek?
– Ha valamit Baán László nyilvánvalóvá tett, az pont ez volt.
– Baán Lászlóra szavazott bárki ebben az országban? Szerintem Orbán Viktorra szavaztak, Budapesten meg rám. Nem tekintem ezt lezárt ügynek.
– Jogilag nincs mozgástere.
– Politikailag meg van.
– Mire készül?
– Nem fogom magam fához láncolni, mert ahogy a kormányt ismerem, akkor meghosszabbítják az egészet Bicskéig. Egyelőre szerényen jelezném, hogy a miniszterelnök a szavát adta, hogy nem lesz Liget-projekt, ha a főváros vezetése nem akarja. Márpedig mi a parkban továbbra is a fákat szeretjük. Egyébként meglepődnék, ha az elkövetkező két évben lenne ötszáz milliárd egy galéria megépítésére. Háborús környezetben, felfüggesztett EU-s pénzek mellett.
– Azokat majd visszaszerzi a miniszterelnök.
– Remélem is, mert erre nekünk is szükségük van. Az EU és Orbán Viktor közötti vitákat nagyjából tényleg leírhatjuk úgy: viták, amelyeket végül Orbán Viktor nyer meg.
Ha igaz, hogy a magyar költségvetés irdatlan pénzeket kap majd, hogy leváljon a fosszilis energiahordozókról, akkor zöldpolitikusként még meg is emelem a kalapom a miniszterelnök előtt. Más kérdés, hogy 12 éve a magyar energiapolitika az orosz függőség irányában mozog, nagyon nagy ára van tehát a fordulatnak.
Mindenesetre ezt nem a magyar emberekkel kellene megfizettetni. Ha energiahatékonysági beruházásokra a kormány kapna pénzt, azt Budapesten meg tudnánk duplázni akár – van ugyanis egy klímasemleges városok-program, rengeteg kiegészítő EU-forrás állhat benne rendelkezésre. Ilyeneken érdemes lenne együtt dolgozni.
– Nem naivitás ez? Ha megszerez mondjuk közvetlenül ilyen pénzeket Brüsszelből, a kormány elvonhatja azokat is. Nem járna jobban a főváros egy fideszes főpolgármesterrel?
– Veszélyes logika azért ez. A végén feltehetjük a kérdést, minek vannak választások, minek vannak törvények…
– Tehát az itthoni választások teljesen normális választások?
– Trükkök százait tartalmazza a választási rendszer, de butaság lenne tagadni, hogy a Fidesznek valós társadalmi támogatottsága van. Ahogy annak a politikának is Budapesten, amelyet én képviselek. Lehetne értelmesen együttműködni – nagyon boldog voltam például, hogy múlt héten Tarlós Istvánnal közösen adtuk át a 3-as metró új szakaszát.
– Korábban még elfuserált beruházásként utalt erre, Tarlóst bírálva.
– Az a metrókocsi-beszerzésre vonatkozott. Az rossz döntés volt. Ezt Tarlós István is tudja, s nem is ő akarta egyébként. A kormány kötötte ki, hogy csak felújításra vehet fel hitelt a főváros. Maga a szakaszfelújítás viszont remek minőségben készül és nagyon fontos.
– Ha már Tarlós… Sem ő, sem ön nem tudott országos politikai tőkét kovácsolni abból, hogy a legtöbb ember által közvetlenül választott vezető lett. Miért érné meg akkor a Fidesznek megszüntetni a közvetlen választást?
– Szerintem sem érné meg. Amúgy lehet olyan közvetlenül választott főpolgármester is, aki azon kívül, hogy milyen kávét igyon az irodájában, semmiről sem dönthet. De ez nem lenne sem a város, sem az ország érdeke. A fontos az, hogy a város által megtermelt gazdasági javak mekkora része jelenik meg a város költségvetésében. Jelenleg ez már kevesebb, mint két százalék. Az általam ismert európai városok közül nálunk van a legnagyobb elvonás. Botcsinálta miniszterelnök-jelöltként egyébként megtapasztaltam, hogy a legrosszabb pozíció, ahonnan el lehet indulni a kormányváltás irányába, a főpolgármesteri.
– Miért?
– Vidéki körzeteken múlik a választás, Budapesten viszont egy baloldali polgármesternek igenis ki kell raknia a szivárványos zászlót és bicikliutakat kell építenie.
– Ki kell raknia? Soros parancsa?
– Jaj, ne már! Úgy értem, európai nagyvárosokban ez teljesen természetes, mi is örömmel és magunktól raktuk ki. A fővárosi miliőben ez jól rezonál, a vidék viszont más.
– Mucsa?
– Dehogy. Egyszerűen más. Viszont könnyű megkreálni vidéken a hangulatot, hogy „a budapesti főpolgármester ne mondja meg nekünk, hogyan neveljük a gyerekünket”. Egyébként én nem is akarom megmondani. Szerintem jobban értem a magyar vidéket, mint az ellenzéki politikusok többsége.
– Szóval tényleg nem értik a vidéket.
– Nem csak a vidéket: az átlagembert. Irgalmatlanul elitista a magyar ellenzék. Intézményekről, struktúrákról, makróügyekről beszélünk állandóan. Nem arról, hogy ebben a faluban nincs háziorvos, hanem arról, hogy nincs egészségügyi minisztérium. Na, tessék, máris megszegem a magamnak tett ígéretemet és belebeszélek az ellenzéki politikába…
– Nem bánjuk. Tehát?
– Tehát földközelibb, emberközelibb, életközelibb politikát kellene összehozni az eddigieknél. Amikor arról szól az ellenzéki diskurzus, hogy bemenjenek-e a parlamentbe, letegyék-e az esküt, vagy ne, csak másnap – az pont az az elitfoci, amely mélységesen nem érdekli az embereket.
– Nagy LMP-reunion? Ezt mondja Schiffer András és Ungár Péter is.
– Ebben speciel egyetértek velük.
– Szóval tényleg az önök bénasága okozta a bukást, nem a Fidesz-gépezet, amely lehetetlenné teszi a az ellenzéki győzelmet?
– Nem függetlenek ezek egymástól. Ilyen erős propagandagépezet képes úgy felnagyítani a kormányzásképességben meglévő valós problémákat, hogy így együtt ez tényleg ellehetetleníti a győzelmet. Az előválasztás második fordulója után azonban az ellenzéknek többsége volt. Onnan sikerült letornásznunk magunkat erre a szintre. Márpedig nincs kőbe vésve, hogy mindig el kell rontanunk a kampányt.
– Nem volt ez már elrontva tavaly is? A Jobbik szavazói tűntek el. Bőven lehet, hogy már októberben sem voltak meg: lásd még Jakab Péter előválasztási szereplése.
– 2019-ben őszén még megvoltak az ellenzéki koalícióban, az biztos. A Fidesz kampánya tántorította el őket idén. De bevallom, nem tudom, pontosan mi történt és miért történt. Azt sem, leváltható-e demokratikusan a Fidesz. De mégis, mi a másik lehetőség? Előállt azzal valaki? Átgondolta valaki? Országos sztrájkok? Netán felgyújtjuk magunkat a Nemzeti Múzeum lépcsőjén? Mi az alternatíva? Nem nagyon látom.
– G. Fodor Gábor mondta meg ezt is. Konstruktív ellenzékként működni, finoman kritizálni a kormányt a hatalomváltás igénye nélkül.
– Bravó, neki is jár a Szürke kardigán-díj! A demokrácia lényege mégiscsak az, hogy választásokon le lehet váltani a hatalmat. Amikor annak egyik fő ideológusa arról értekezik, hogy ez nem lehetséges, az azért nem olyan jó jel. Az viszont tény, hogy az ellenzék kormányzóképessége nagyon messze van attól, hogy Magyarországon választást nyerjen.
– Szóval jobban jártunk, hogy nem önök nyertek.
– Szerintem még így is jobb lett volna, ha nyerünk, de ha kettőt hátra lépve tekintek magunkra, azt mondom:
nem biztos, hogy a választópolgárok rosszul döntöttek, amikor ennek az ellenzéknek most nem adtak felhatalmazást a kormányzásra.
Ha egyet lépek hátra, akkor meg azt látom, hogy ebben az ellenzéki csetlés-botlásban itt a fővárosban mi mégiscsak büszkék lehetünk magunkra. Itt működik egy stabil, négypárti koalíció, a vitáinkkal a nyilvánosságot viszonylag ritkán szórakoztatjuk… Az ellenzék kormányzóképességének jelei nálunk tehát láthatók – ha a kampányban, országosan nem is voltak azok.
– Tehát akkor mégsem kellett volna visszalépnie Márki-Zay javára?
– Ebből ez nem következik.
– Hogy jobban össze tudta volna fogni a kampányt?
– De, az következik.
– Márpedig azt mondta korábban, nem annyira a személy számít, inkább a szervezettség.
– Továbbra is így gondolom. Csakhogy én azt az előválasztást nem nyertem volna meg akkor sem, ha nem lépek vissza. Akkor Dobrev Klára lett volna a jelölt. Mondjuk lehet, hogy jobb eredmény született volna úgy. Vagy nem. Ezt már sosem tudjuk meg.
– Azt viszont már tudjuk, hogy lezárják a rakpartot.
– Nem lezárjuk. Megnyitjuk. Az emberek, a gyalogosok előtt.
– Az autósoknak még rosszabb lesz.
– Mindenkinek jobb lesz. Közlekedési folyosó a város, vagy hely, ahol élünk? Erről szól a vita. Fontos vita. Durva nacionalizmussal én talán nem vagyok vádolható, de akármikor hazajövök Barcelonából, Berlinből vagy Párizsból, mindig azt érzem, hogy jó helyek azok, de Budapestnek nyomába nem érnek. Márpedig
most a világ legszebb helye autópályaként működik. Az a Duna-part, amellyel a Teremtő megajándékozta Budapestet, többet ér ennél.
Most annyit szeretnék elérni, hogy egy rakparti szakasz legyen gyalogos. Ott volt az ígéreteim között. Annyira nem kellene meglepődni, ha egy megválasztott zöld polgármester zöld programot valósít meg.
– A fővárosiak egészségesebbek már? Ez is szerepelt benne.
– A kerületi járóbeteg-ellátás fejlesztésére és a CT-várólisták rövidítésére ötvenmilliárdot tárgyaltunk ki a kormánytól, igen. Működik is, büszke vagyok rá.
– A másik ígéretre, a Városháza park ügyére is?
– Igen.
– Úgy is, hogy politikailag bukott rajta?
– Volt egy orosz típusú álhír-folyam, meg van a valóság. A kettőt ne keverjük össze! Semmi közük ugyanis egymáshoz.
– Jól hangzik ez az orosz típusú…
– Nem. Nagyon rosszul hangzik.
A kollégáimnál, akik becsületes, tisztességes emberek, soha egy fillért el nem loptak, házkutatást tartottak. A gyerekük szobájában is. Nagyon nem vicces, nagyon nem hangzik jól.
Amikor az első cikket megláttam az Indexen, abból, hogy a főszerkesztő írta, már tudtam is, hogy ez lesz. Ha van egy szerkesztőség, amelyet a Fidesz éppen átvett és a Rogán-féle utasításokat végrehajtó ember írja a cikket, abból ez tudható volt. De mit kellett volna tennem? Azon túl, hogy elmondtam az igazat: nem adjuk el a Városházát, hanem kinyitjuk. A tervpályázat is ki volt már írva akkor.
– Rendben, de mégiscsak kijöttek hangfelvételek, ahol fővárosi cégvezér magyaráz arról, hogy tényleg be kellene építeni a területet, meg Bajnai Gordon tárgyalgat róla…
– A városházi kolléga elmondta a magánvéleményét, de közben döntés volt már az ügyben. Bajnai Gordon szájából pedig akkor sem hangzott el az eladás, csak a fejlesztés, amikor csőbe húzták – sajnos a magyar belpolitika olyan, hogy még egy volt miniszterelnök is naivnak számít benne. De talán nem kell éppen önöknek magyaráznom, mi ezzel szemben a valóság: a Válasz Online-on nagy kritika jelent meg, aszerint remek tervek születtek a park hasznosítására.
– Tiborcz-adó? Azt is megígérte.
– Két évig kormányzati tiltás volt új adók kivetésére. Ez hamarosan lejár. A lakhatási válság megoldására pedig forrást kell találnunk.
– Tehát bevezeti?
– Első lépésként készítünk egy tervezetet a Margit-szigetre, amelyen gyakorlatilag mi vagyunk a kerületi önkormányzat. Mintaszabályozást alkotunk tehát, aztán tárgyalást kezdeményezünk a kerületekkel és figyelmükbe ajánljuk.
– A Margit-szigeten nem lakik senki. Nemhogy Tiborcz István.
– De ingatlanok vannak. Mondjuk ha jól tudom Mészáros Lőrinc érdekeltségében.
– Aztán a beszedett pénzt kifizeti a Lánchíd-felújításnál a felcsúti Puskás Akadémiát bőkezűen támogató cégnek?
– Olyan országban élünk, ahol mindenki mindenkivel jóban van, de ha egyenesen Mészáros Lőrinc építené meg a legolcsóbban, jó minőségben a Lánchidat, hát akkor ő építené. Volt közbeszerzésünk egyébként, amelyen elindult, de ő volt a drágább. Nem is nyert. Engem az érdekel, hogy érdemi verseny legyen.
– Nagyvonalú.
– Dehogy. Védem a közpénzt. Ha nem így állnék hozzá, bűncselekményt követnék el és börtönbe kellene mennem.
– Az sem nagyvonalúság, hogy az önök engedélyével használhatja a Pesti Srácok nevet a még a Fidesz szerint sem túl értékes, bezárás szélén egyensúlyozó heccportál?
– Az sem. A sajtószabadság hívei vagyunk. Amikor a Pesti Srácokon, ezzel a névvel leírják, milyen felháborító, hogy Ukrajnában fiatalok fegyvert fognak a hazájuk védelmében, akkor ugyan fogom a fejem, de a város nevének használatát ezen az alapon sem tilthatom meg. Mondjuk egy pornófilm-stúdiótól biztosan megtagadnám, de sajtóterméktől akkor sem, ha egyébként rosszul vagyok tőle.
– Egyébként ön szerint is a háború kezelése volt az utolsó szög az ellenzék koporsójában?
– Arra a kérdésre, hogy küldenénk-e magyar katonákat Ukrajnába, elég jó és egyszerű válasz lett volna. Az, hogy: nem. Tekintve, hogy NATO-tagok vagyunk és a NATO nem küld oda katonát. Nem ez, nem így hangzott el. Az viszont nehéz kérdés, hogyan lehet jól kezelni egy ilyen helyzetet: az a részvétlenség és érzéketlenség, amely a magyar kormányt az ukrán nép szenvedéseivel szemben jellemezte a kampányfinisben, számomra elfogadhatatlan. Nem csak politikusként az. Emberként. De hiszek abban, hogy igenis lehet emberi szempontokat érvényesítve sikeresen politizálni. Én például így politizálok, és ha lesz 2024-ben főpolgármester-választás, meg fogom nyerni.
*
Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs
Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
