Ötödik Orbán-kabinet: a rendszer a csúcsra ért, tisztán hatalmi kormányzás jön [HetiVálasz 124]
Miért volt az oktatás és az egészségügy „büntetőtárca” 2010 előtt? Hogyan teljesedett ki a „reszort” helyett a hatalmi kormányzás Magyarországon? Podcast az új kabinet alakulása alkalmából Élő Anitával és Zárug Péter Farkas politológussal. Műsorvezető: Borbás Barna.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
A rendszerváltozás óta 12 kormány volt, ebből 8-nak volt külön oktatási, egészségügyi, környezetvédelmi minisztériuma. Három ciklus óta új trend van. Miért?
Élő Anita: Ezek a területek – egészségügy, szociálpolitika, oktatás – alapvetően szakmai kérdések, és főként a kormányzat által lekezelően emlegetett bürokratáknak és szakértőknek kellene működtetni őket. Menedzser szemléletű vezetőknek. A politikának pedig nem kellene feltétlenül ezekkel foglalkoznia, vagy nem olyan szinten foglalkozni, ahogy ez most történik, hogy politikai termékek alapja legyen. Példa: „gondos órát” készítünk, megkapja a másfél millió ember, mégsincs mögötte szociális tartalom.
Zárug Péter Farkas: 2010 előtt „reszort” szerinti minisztériumi struktúra volt jellemző, vagyis ágazatonkénti felépítés, amelynek a lényege az volt – ahogy már Eötvös József is megfogalmazta –, hogy az eltérő logikák kormányasztalra kerülését segítse. Mert más logikája van a kultúrának, oktatásnak, és más van a pénzügyminiszter fiskális szemléletének.
Élő Anita: Eszerint a logika szerint voltak a 2010 előtti koalíciós kormányokban „büntetőtárcák”: az SZDSZ-nek megmondták, hogy megkapod, mondjuk, a gazdasági minisztériumot, de viszed hozzá az egészségügyet is. Amivel, ugye, csak a baj van, sosem lesz elég benne a pénz.
Zárug Péter Farkas: És akkor ehhez képest jött egy kétharmados kormányzat 2010-ben, megérkezik minden idők legerősebb és legambiciózusabb miniszterelnöke, és azt mondja, hogy akkor mostantól a kormányzati struktúrát átalakítjuk: reszort szerinti miniszteriális rendszerből egy politikai ügyeket vivő rendszerré. És ehhez kitalálták a csúcsminisztériumi rendszert. […] Az értelem világos volt: a kormányülésre Orbán Viktor elé nem kellett vinni ezeket az ügyeket, és nem kellett, hogy ő ott végighallgassa, hogy az egyiknek az egészségügy a fontos, a másiknak meg a gazdasági rész, és akkor ő mint „jó király” tegyen igazságot. Levitte egy szinttel lejjebb: ezek voltak az államtitkári értekezletek. […] Ebben az egyedfejlődésben most jutottunk el oda, hogy miután felbomlottak a csúcsminisztériumok, még inkább igazodás történt Orbán Viktor elvárásaihoz, a politikai kormányzáshoz. Mára egyértelműen kialakult a „kamarilla” struktúra. A politikai végrehajtás társul a miniszterelnök közvetlen akaratával. […] Nem kíván a „reszort” szinttel egyáltalán foglalkozni.
Nyitókép: Zárug Péter Farkas politológus (fotó: Vörös Szabolcs)
