Új Trianon-kutatás: tényleg mese a szabadkőműves összeesküvés – vendégünk Ablonczy Balázs [HetiVálasz 126]
Először beszél részletesen a napokban megjelenő új, Száz év múlva lejár? – Újabb Trianon-legendák című könyvéről Ablonczy Balázs történész. Szabadkőműves lobbik szakították-e szét a történelmi Magyarországot? Hogyan lehet bejutni a párizsi Grand Orient nagypáholy levéltárába? Miért játszanak rá sokszor a politikusok is az összeesküvés-elméletekre? Podcast a trianoni békediktátum 102. évfordulójának hetében.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. A beszélgetés ezúttal is elérhető Youtube-csatornánkon. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Miért tartotta fontosnak, hogy tisztázza a szabadkőművesek befolyásával kapcsolatos legendákat?
Ablonczy Balázs: Az utóbbi időben elég szép irodalma lett ennek a szűkebb témának, nagyon sokan tartották fontosnak, hogy hozzászóljanak. (A kapcsolódó vitákról korábban itt írtunk – a szerk.) Ahogy annak idején a lakótelepen a verekedés előtti bűvszó hangzott: „Oké, akkor játsszuk le!” Elmentem hát Párizsba, a legfontosabb szabadkőműves páholy, a Grand Orient levéltárába, megnézem – talán első magyar kutatóként –, hogy milyen levelezésük volt a magyar páholyokkal. Az Országos Levéltárban bizonyos szempontok alapján kiválogatva megnéztem olyan magyarországi páholyok iratait, amelyekről úgy gondoltam, hogy fontosak lehetnek a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban. Végső konklúzió: a nemzetközi szabadkőművesség nyilván olyan rettenetesen nem rajongott az Osztrák-Magyar Monarchiáért, a nemzetiségeket elnyomó katolikus birodalomnak tartották, de ha azt állítjuk, hogy a szabadkőművesség miatt van Trianon, tévúton járunk.
Mi derült ki a párizsi kutatásból?
Ablonczy Balázs: Ha az ember iratmennyiségre összehasonlítja a párizsi Grand Orient levelezését a magyar, illetve a román vagy a szerb szabadkőműves páholyokkal, akkor azt látja, hogy előbbi sokkal de sokkal intenzívebb volt. Miről szóltak ezek? Az üzenetek a protokolláris levelezésen túl néhány ügy körül csoportosulnak. […] Az egyik a nemzetiségi, főleg a román törekvések szabályos följelentése. Példa: az 1890-es években küldenek egy francia nyelven írott brosúrát arról, hogy minden, amit a románok állítanak a magyar államról az úgynevezett Memorandum-perben, hazugság. […] Az első kutatásaimat a francia külügyminisztériumi levéltárban 24 évvel ezelőtt kezdtem. Azóta néhány 10 ezer oldal dokumentum átment a kezeim között. Soha egyetlen egy olyan papírt nem láttam, amiben a leghalványabb lehetősége vetődött volna fel annak, hogy itt bármilyen, Franciaország érdekein túlmutató aktivitás lett volna. Nem láttam olyat, hogy ez vagy az a terület azért tartozzon Romániához a háború után, mert akár szabadkőművesek, akár mások ezt kérik tőlük.
Mi a „mítoszromboló” történetírás tanulsága? Van értelme a munkának?
Ablonczy Balázs: Van értelme. Sokszor tapasztalom, amikor megyek előadni, hogy egyes legendák már kikoptak a közbeszédből, talán nem függetlenül az első könyvemtől. Jönnek viszont újabbak: például az elmúlt két évben sokszor hallott Apponyi Albert-idézet („Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját.”), amely valójában nem létezett. Ezeket az Apponyinak tulajdonított sorokat 2017-ben írták le először. Az is újdonság, hogy különböző okokból a rossz vagy hamis tudások immár átlépnek a legnagyobb nyilvánosság terébe. Az előbb említett Apponyi-sorokat például emléktáblára is vésték. […] A könyvem részben azért született, hogy a politikusok ne beszéljenek hülyeségeket a történelemről. Félreértés ne essék: azzal nincs baj, ha egy politikus történelmi képeket használ. Azzal már igen, ha meg akarja mondani a történésznek, hogyan gondolkodjon. Ez nem korrekt. Mindenki tegye, amihez ért. Én sem akarok tb-törvénykezést folytatni.
Nyitókép: Ablonczy Balázs történész előad a Clio Intézet budapesti rendezvényén (a fotó felhasználásáért köszönetet mondunk a Clio Intézetnek!)
