Petőfi, az első szélsőbalos polgári kapitalista – vendégünk Margócsy István irodalomtörténész [HetiVálasz 127]
A befogadó nacionalizmus hozta át a szlovákságból a magyarságba, a kapitalista módszer tette lehetővé, hogy csavargóból polgárrá váljon. Ha 200 évvel ezelőtt ezek nincsenek, ma talán nem is tudjuk, kicsoda Petőfi Sándor – derül ki könyvheti podcastunkból. Vendégünket, Margócsy István irodalomtörténészt az általa szerkesztett, a napokban megjelenő Petőfi Sándor emlékezete című kötetről kérdezzük.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
A kötetben olvasható egyik tanulmányban úgy fogalmaz: Petőfi Sándor „kapitalista módszerrel” futott be a 19. század Magyarországán. Ez mit jelent?
Margócsy István: Petőfi kezdetben valóságos csavargó életet élt vidéken, de aztán Pestre jött, ahol nagyon gyorsan része lett az irodalmi elitnek. Ugyanis befogadták: nyilván tehetsége okán, de persze szánalomból is. […] Mindjárt a legfontosabb irodalmi folyóirat segédszerkesztője lett. Ha tetszik: irodalmi munkát kapott. És egy idő után már csak az irodalmiságból élt. Ez újdonság volt. Magyarországon csupán az 1830-as évek legvégén jönnek rá az emberek, hogy az irodalmat el lehet adni a piacon, az olvasók megveszik. A harmincas évek előtt a folyóiratok nem fizettek honoráriumot, a költők pedig maguk adták ki a könyveket, saját költségen. A ’40-es években alakul ki Magyarországon – persze még csökevényes formában – a kapitalista irodalmi piac: hogy az írás munka, az írók pedig eladják az irodalmat. Petőfi ezt fedezte föl: ő volt az első a magyar költők között, aki minden családi- vagyoni háttér nélkül, diploma nélkül, értelmiségiként pusztán az írásainak a jövedelméből meg tudott élni. Ráadásul úgy, hogy tudta támogatni elszegényedett szüleit is, és Pesten egy mai szemmel nézve elfogadható értelmiségi életmódot tudott folytatni. […] Az is újdonság volt, hogy Petőfi kizárólagos szerződést kötött a Pesti Divatlappal a művei közlésére. Pontosan lefektette, hogy mit ad és mit kap. És még valami: ma már tudjuk, hogy nem kis részben azért gerjesztett hatalmas vitákat maga körül, mert tudta, hogy ennek hatalmas reklámértéke van. […] Mindennek meglett a gyümölcse. Az első hatalmas kötete háromezer példányban fogyott el fél év alatt. Pedig nagyon drága volt. Újranyomták kisebb kiadásban, hogy olcsóbb legyen. Az is mind egy szálig elfogyott. Az így keresett pénzből tudta feleségül venni Júliát.
Melyik szellemi hagyomány tarthat inkább igényt Petőfire: a forradalmi vagy a polgári?
Margócsy István: Mind a kettő. […] Már-már „avantgárd lendülettel” robbant be az irodalomba, és ez politikai lendülettel is párosult. Ebből következően Petőfi az elmúlt 150 évben a politikai baloldalnak állandóan, hogy mondjam, politikai védangyalaként funkcionált. A XIX. század végén a szociáldemokraták úgy ünnepelték Petőfit, mint a felszabadító mozgalmak elődjét. Az 1950-es években a marxista-szocialista kultúrpolitika teljesen kisajátította. Azt mondták, néha nagyon durván, hogy Petőfi azt akarta, amit ők akarnak szocialista társadalomépítés címén. […] Mi tagadás: Petőfi bizonyos értelemben szélsőbaloldali politikus volt, aki azt hirdette: „Akasszátok föl a királyokat!” Másrészt jámbor családember volt ő, aki az Alföldön, juhászok között érzi jól magát. Nagy konzervatív figurák, például gróf Apponyi Albert terjedelmes előadásokat hallgattak arról, hogy Petőfi nem is volt forradalmár, mert a költeményeiben mindig az anyukáját, a családját és a téli estéket dicsőítette.
Petőfi Sándor szinte teljesen szlovák környezetben született, mégis a legjelentősebb magyar nemzeti költő. Ő egy személyben a kultúrnemzet eszmeiségének győzelme?
Margócsy István: Igen. Ez nagyon fontos kérdés. Petőfi valóban szlovák családba született, szlovák községben élte életének legelső hónapjait, és semmi okunk nincs feltételezni, hogy a szülei egymás között ne tótul beszéltek volna. Emlékezések szerint az édesapja folyékonyan, de hibásan beszélt magyarul, az anya viszont igen gyengén. […] Petőfi családja a kapitalizálódó mezővárosi polgárságnak a képviselője volt. Az apa gondot fordított arra, hogy a fiai iskolába járjanak, lépjenek egyet feljebb a társadalmi hierarchiában. Ehhez hozzátartozott, hogy akkor meg kell tanulni magyarul. Ebben az időben a nacionalizmus rendkívül erőteljes és abszolút befogadó jellegű volt. A magyar kultúrát a XIX. században igen nagy mértékben a magyar kultúrához asszimilált nem magyar születésű emberek csinálták. A magyar irodalomtörténet atyja, Toldy Ferenc német névvel, német családban született, később tanult meg magyarul. Ebben az időben a magyar nacionalizmus tágkeblű, befogadó ideológia volt. Érdemes volt hozzá igazodni.
Nyitókép: Margócsy István előad az OSZK-ban
