Kanyarban előztünk volna, de kicsúsztunk – Madár István inflációról és gyenge forintról [HetiVálasz 130]
Rekordmagas euróárfolyam, kétszámjegyű infláció, elszabaduló energiaárak. Meg a háború. A világgazdaságot megrángató válságköteg Magyarországon fokozottan hat. Miért? Mi az oka annak, hogy a forint a lengyel złotyhoz vagy a horvát kunához képest is látványosan gyengül? Hova vezetett a magyar gazdaság túlfűtése és az egyre lazuló költségvetési fegyelem? Miért drágul hetente a vaj, és jogos-e „háborús inflációról” beszélni? HetiVálasz podcastunkban ezekre a kérdésekre is válaszol Madár István, a Portfolio vezető elemzője. A műsorvezető Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Miért teljesít rosszabbul a forint az euróval szemben – a régiós valutákhoz képest is?
„A forint az orosz–ukrán válság kitörése óta – de akár az év elejétől kezdve – masszív alulteljesítő a régióban. A lengyelek keményebben beleálltak a háborúba, mint mi, vagyis akár kockázatosabbnak is tekinthetné őket a befektető, mint minket, akik elvileg ki akarunk belőle maradni. Ehhez képest a złoty a háború kitörése óta 1-2 százalékot gyengült, a forint meg 11-12-t. Ennek a különbségnek több tényezője van. Az egyik az energiának emelkedése. Aki ugyanis sok energiát importál, az folyamatosan megy ki a devizapiacra, és a saját kis forintját lobogtatja, hogy ő kér érte devizát, mert majd abból – euróból vagy dollárból – fog tudni venni energiát. Mivel az energiaárak elszálltak, ezért most sokkal többet importálunk értékben, mint korábban. Vagyis – a magyar gazdaság importigényének növekedése miatt – folyamatos az eladói nyomás a forinton. Ez pedig azért erősebb nálunk, mert a mi gazdaságunk kevésbé energia-önellátó, mint a többi. A mi pozíciónkat sokkal jobban rontotta az energia-áremelkedés, mint mondjuk a lengyelekét vagy a csehekét vagy a szlovákokét. A másik tényező, hogy hiába mondjuk azt, hogy kimaradunk a háborúból, ez a másik oldalról nézve azt mutatja csak, hogy az Európai Unióval szemben több konfliktust vállalunk, s ezek miatt is csökkenhet annak az esélye, hogy meg tudunk állapodni az Európai Unióval, és újra el tudjuk kezdeni lehívni az uniós forrásokat.”
Mennyire jogos a kormány által használt „háborús infláció” kifejezés?
„Olyan szempontból jó kifejezés, hogy rávilágít a mostani infláció egy tényezőjére. Abból a szempontból meg nagyon megtévesztő, hogy azt gondoljuk, ez minden bajnak az okozója. Tavaly júniustól durrantak el a világban az energia- és nyersanyagárak – robbanásszerűen és azonnal, őszre tulajdonképpen az ár ott volt, ahol most is van. Tehát ilyen szempontból a háború látszólag semmit nem okoz. Ám nyilván, ha nem lett volna háború, valószínűleg könnyebb lenne a megnyugvás az energiapiacon, talán már elkezdődött volna a rendeződés. De magát az inflációs sokkhatást nem a háború váltotta ki, hanem a koronavírus-válságból való egyenetlen visszatérés, a keresletek eldurranása, az, hogy a világban mindenhol – nálunk is – a költségvetések és a monetáris politikák drasztikus élénkítéssel próbálták visszarángatni a gazdaságokat a koronavírus-válság előtti teljesítményszintre, ami, kiderült utólag, túlzó volt talán. Az is hozta a piaci zavarokat, hogy a kormány rádurrantott a választásokra, és óriási költekezést hajtott végre. Ez mind-mind egymásra rakódott, és ez a több sokkhatás együtt hozta el azt, hogy az infláció ennyire makacs jelenség lett a világban, és sajnos Magyarországon is.”
Sikerült a „kanyarban előzni”?
„Nem. Nagyon jó kép egyébként, mert jól kifejezi a rizikót: külső íven, kanyarban, nagyobb sebességgel megpróbálni előzni, az pont azt jelenti, hogy simán kicsúszhatunk. És tulajdonképpen ez történt. A magyar makrogazdaság-politika eléggé félrevitte az elmúlt időszakot. Nem tudta megtartani a forint stabilitását, vastag ikerdeficitet hozott létre fölboruló állami költségvetési pozícióval. Matolcsy György is elismerte: az árstabilitás, a költségvetési stabilitás és a külső egyensúly szempontjából is nagyon-nagyon sokat romlott a magyar gazdaság helyzete. Az egyik legsérülékenyebb ország vagyunk a régióban, és a piaci szereplők is láthatóan így gondolják. A kanyarban előzés pont azt eredményezte, amit gondoltunk: kisodródott a magyar gazdaság, és pályamódosításra van szükség. Ezért látjuk azt például, hogy a költségvetésben idén is meg jövőre is a GDP 3-3 százalékát kitevő kiigazítást kell végrehajtani. Ami egyébként ugyanakkora, mint a rendszerváltás óta elszenvedett ikonikus – 1995-ös vagy 2006-os – kiigazítások, a fiskális alkoholizmus ugyanis folyamatosan velünk él.”
Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs
