Az állam a legnagyobb kényszerkatáztató: mi lesz több ezer orvossal, tanárral, nővérrel?
Ezrek kerültek bajba amiatt, hogy az állam Magyarország legnagyobb kényszerkatáztatója: több ezer bújtatott állami foglalkoztatottat alkalmazhatnak katás vállalkozóként. Tanárok, orvosok, nővérek, gyógytornászok, dietetikusok tömegei kényszerülnek váltani azért, mert az állam eddig maga is a katát használta olcsó bérezésre – főként a részmunkaidős és túlórás foglalkoztatottak számára. Három területen – az oktatás, a szociális ellátás és az egészségügy terén – mutatjuk be, milyen hatásokkal járhat, amikor az állam nem mondja ki, hogy adót emel, hanem csalót kiált. Önmagára is.
Kiss Éva általános iskolai kémiatanár. Nem tudott teljes állásban elhelyezkedni, mert nem jött ki a kötelező óraszáma, mivel az iskolájában hetente csak nyolc órát tanít. Kedvező megoldás lenne számára, ha kapna egy harmadállásra szóló szerződést a munkahelyétől, de nemet mondtak neki. Hiába érvelt azzal, hogy egy pedagógusnak hetente 22 tanórát kell a törvény szerint megtartania, ő neki pedig nyolc van ezen a helyen. A képlet egyszerű: 8/22= 0,36, könnyen meglehetne ebből egy harmadstátusz. Ehelyett vállalkozóként kötöttek vele szerződést, és havonta benyújt egy számlát, amit kifizetnek. Így lett katás egyéni vállalkozó a tanárnőből.
Lényegében bújtatott foglalkoztatott, csak olyan sikeresen bújtatták, hogy addig fel sem tűnt senkinek, amíg egy interjúban előbb Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, majd a Pénzügyminisztérium a csalásokkal kezdte indokolni a kata szigorítását. „Az új szabályozásra azért van szükség, mert a beérkező adatok és a kamarai visszajelzések alapján egyes munkaadók katás jogviszonyba kényszerítették munkavállalóikat, ezzel az államkasszát, a munkavállalókat és a tisztességes adózókat is megkárosították” – közölte a tárca.
A károsítók között tehát maga az állam is ott szerepel. Amikor ugyanis Kiss Éva megnézte a korábbi kata-jogszabályt és a Nemzeti Adóhivatal (NAV) által közölt tesztet, világossá vált számára, az iskolája őt is bújtatottan foglalkoztatja.
Első terület: oktatás, részmunkaidős foglalkoztatás
Nézzük, hogyan is néz ki egy adóhatósági ellenőrzés, amelynek elvileg mind a 413 ezer katás vállalkozó, minden tizenegyedik-tizenkettedik magyar munkavállaló alanya lehet. (Elvileg, a gyakorlatban éppen arra hivatkozva korlátozzák durván a katázási lehetőséget, mert nem tudták ellenőrizni, így a inkább megszüntették az intézményeknek, cégeknek való számlaadás lehetőségét.)
Az ellenőrzés során az adóhivatal eleve vélelmezi a bújtatott foglalkoztatást, egészen addig, amíg az alábbi körülményeik közül egynél több szabályt bizonyítva nem lát. Vagyis Magyarországon minden katás bújtatott foglalkoztatott, akire az alábbiak közül legalább kettő nem bizonyult igaznak.
- A kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte. – A tanárnő persze saját maga tanít, nem volt alkalmazottja, tehát ez nem jött be.
- Éves bevételének legalább 50 százalékát nem a megrendelőtől szerezte. – Kiss Éva több helyen is tanít, így ez a mondat igaz rá.
- A megrendelő nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára. – Dehogynem. Évának az iskolaigazgató a főnöke, a kollégáinak nagy része azt sem tudta, hogy nem ugyanolyan alkalmazott, mint ők, hanem vállalkozó az iskolában.
- A tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll. – Az iskola? Naná, hogy nem.
- Nem a megrendelő bocsátotta a kisadózó rendelkezésére a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat. – Már hogyne bocsátotta volna! Az iskola tábláján az intézmény krétájával írta fel a suli kémcsövében levő és szertárából való kémiai anyagok képletét.
- A tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg. Egy tanárnál? Az órarend, a ki- és becsengetés rendje is az iskolától származik.
- Heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll, vagy a kisadózó vállalkozáson kívül más vállalkozásban főállású társas vállalkozónak minősül. – Nem, nincs főállása.
A tanárnő tehát csak egy feltételnek felel meg, ez alapján bújtatott foglalkoztatottnak minősülhet a revizorok szemében. A NAV ellenőrzésén átesett katások arról számolnak be, hogy ezen túl is egész kérdéssort kellett kitölteniük, és az adóhatóság még azt is firtatta: kinek a számítógépes programját használták a tevékenysége közben. Mondani sem kell, hogy még az e-napló is állami programmal működik. Kiss Éva – és számos munkatársa – vélhetően azonnal elbukna a teszten, ha bárki is vizsgálni akarta volna az elmúlt években a foglalkoztatotti jogviszonyát. De eddig nem akarta senki.
Egyszerűbb – és olcsóbb – volt szerződést kötni vele, és elvárni, hogy a saját vállalkozásán keresztül fizesse meg a közterhet. Pedig akár heti egy órára is be lehet valakit részfoglalkoztatottként jelenteni, és egy munkavállalónak több (részidős) munkahelye is lehet. Ám az ezzel járó kötöttséget, bürokratikus terhet gyakran még az állami munkahelyek sem vállalják.
Így lett a kata egyik gyakorlati funkciója a részmunkaidős – vagy töredékstátuszos – foglalkoztatás helyettesítése. Egymásra kacsintott a megbízó (mert neki sokkal olcsóbb és egyszerűbb volt így eljárni) és a munkavállaló (neki pedig több pénze maradt).
Vagy nem kacsingattak, mivel a nyugdíj előtt állók, családalapítást tervezők, esetleg krónikus betegséggel küzdők számára a főállású katázás nagyon is hátrányos (alacsonyabb összegű nyugdíjjal, anyasági ellátással vagy táppénzzel jár), mégis rákényszerítették ezt az adózási formát a vállalkozóvá minősített munkavállalóra.
Az állam által bújtatott foglalkoztatásban résztvevők első nagy csoportja tehát az oktatáson belül a részmunkaidőseké. Mintha egy státusz (vagy fél, negyed, harmad, nyolcad) óriási kegy lenne, és nem törvényi előírás. Nemcsak az általános iskolákban bevett ez a gyakorlat, de a gimnáziumokban, a felsőoktatási és az állam által létrehozott oktatási vagy kulturális intézmények egy részében is.
Szeptembertől azonban nem lesz rá lehetőség, mert katások főszabályként csak magánszemélynek számlázhatnak, államnak, egyháznak vagy más cégnek nem. Nagy az elkeseredettség a tanárok ezen speciális csoportjában, akik a nyomott béreken túl még ezt a nehézséget is kénytelenek a nyakukba venni. Lapunk nem találkozott olyan érintett pedagógussal, akit azzal kerestek volna meg, hogy szeptembertől töredékstátuszt vagy teljes állást ajánlanának volt katásként a számára.
Az államnak dolgozó katások másik csoportja nem közvetlenül az iskolának vagy a tankerületnek számláz, hanem például az állami szerv megbíz egy nyelviskolát, és a pedagógus ezzel a vállalkozással szerződik. A következő tanévben erre sem lesz lehetőség, az iskolák választás elé kerülnek: vagy felveszik a tanáraikat vagy kénytelenek lesznek megválni tőlük, esetleg ezután nem katázásba, hanem átalányadózásba kényszerítik őket.
Második terület: oktatás, helyettesítés katásként
A másik egyre terjedő kiváltó ok a tanárhiányban keresendő. Ha egy állást az iskola nem tud betölteni, két lehetősége marad: 1. minden órára beküld egy éppen szabad pedagógust. 2. Igyekszik mindig ugyanazt a tanárt csatasorba állítani.
Nyilvánvaló, hogy a gyerekek számára az utóbbi megoldás a kedvezőbb, mert így legalább szervezetten tudnak haladni. Ha egyik informatika órát a magyartanár tartja, a másikat a fizika munkacsoport vezetője, akkor nehezen jutnak előre. Komjáthy Anna a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) országos választmányának elnöke szerint ilyenkor eseti helyettesítés helyett az iskolák gyakran megbízási szerződést kötnek, és a túlmunkát vállalkozóként látja el ugyanaz a pedagógus, aki egyébként a saját osztályait közalkalmazottként tanítja az iskolában.
A tanárhiány pedig akkora, hogy van, aki már évek óta vállalkozóként helyettesít. Az országos választmány elnöke él a gyanúperrel, hogy ez is megfelel a bújtatott foglalkoztatás ismérveinek, mert minden az iskola eszközeivel, irányítása alatt történik, és az érintett pedagógusok a fenti teszt egyetlen pontjának felelnek csak meg – van főállásuk is.
Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom képviselője szerint jó volna tudni, hány embert érint mindez az oktatásban, de ilyen kimutatást nem találtunk. Cikkünk megjelenéséig a Kormányszóvivői Iroda sem válaszolt arra a kérdésünkre, milyen megoldást javasolnak a problémára. (Ha a válasz megérkezik, frissítjük cikkünket.)
„Nem találták ki előre, mi legyen a vállalkozó pedagógusokkal, mint ahogy semmit sem modelleznek, előbb jelentik be, utána gondolkodnak a részleteken” – véli az országos választmány elnöke.
A példánkban szereplő Kiss Katalin sem kapott állásajánlatot az iskoláktól, ahol tanít, de szerinte ebben a nyári szünetnek is szerepe lehet. Az iskolaigazgatók csak hetente egyszer mennek be ügyeletet tartani, és még nem jutottak el odáig, hogy átgondolják, mit kezdjenek ezzel a helyzettel. Viszont mindenhol azt hallja, a megoldás az lehet, ha átalányadózásra tér át. Így nagyjából háromszorosára emelkednének a közterhei, ráadásul a bújtatott foglalkoztatáson semmit sem változtat, ha egy másik vállalkozási formába kényszerítik.
Harmadik terület: szociális ellátás, részmunkaidős foglalkoztatás
Magyarországon tavaly 85 ezer ember élt a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint szociális bentlakásos intézményekben, amelyek fenntartását részben vagy egészben az állam finanszírozza. Az otthonoknak meg kell oldaniuk az ott élők egészségügyi ellátását is, szociális intézménybe ugyanis egészséges embereket ritkán vesznek fel. A legtöbb intézményben háziorvos mellett szakorvos is rendel, alkalmaznak gyógytornászt, dietetikust, pszichológust vagy beszédterapeutát, mikor mire van szükség – gyakran vállalkozói szerződéssel.
A szakemberek bérigényét az intézmények normál, bejelentett részállással sokszor nem tudják kielégíteni, ezek zöme ugyanis súlyos hiányszakma. Vállalkozói szerződéssel több pénzt tudnak biztosítani, mert így megspórolják a közterhek egy részét. Persze, mivel az állam a finanszírozó, akkor sem történne nagy baj, ha hivatalosan bejelentenék a munkavállalókat, legfeljebb a központi büdzsé egyik zsebéből a másikba kerülne az a pénz, amit adóként és járulékként befizetnének utánuk.
Elvileg. Ha katásként szerződnek a dolgozóikkal, akkor a jövedelmük nem az intézmények bérkeretét terheli, hanem a dologi kiadásait. Így az idősotthonok saját orvosi rendelőjében, az intézmény vizsgálóeszközeivel heti rendszerességgel (a rendelő ajtajára is kiírva) kizárólag az otthon lakóit ellátó orvosok is gyakorta katás szerződéssel dolgoznak. A kata eddig egyszerű megoldást kínált az intézményeknek a heti néhány órára igénybe vett szolgáltatások elszámolására. Ősztől azonban vége szakad ennek a lehetőségnek, mert ezt követően az intézménynek a katások már nem állíthatnak ki számlát.
A megoldás itt is az volna, ha az otthon és a munkavállaló fegyelmezetten megfizetné a közterheket. Ám ez olyan jelentős forrásigénnyel járna, ami központi döntést igényel.
Negyedik terület: otthoni szakápolás, megspórolt járulékok
Ha egy idős embert combnyaktöréssel hazaengednek a kórházból, akkor jön képbe az otthoni szakápolás. Fontos területe az egészségügynek, a legtöbben jobban szeretnek a saját ágyukban gyógyulni, mint egy kórteremben, és a legodaadóbb család is csak amatőr betegápoló. Az otthoni szakápolás keretein belül viszont szakképzett nővér, gyógytornász megy ki hetente két-három alkalommal a beteg lakására. Az ő munkáját nem a család, hanem az állam finanszírozza. Elvileg mindenki jól jár ezzel, mert az otthoni ápolás olcsóbb, mint az intézményi ellátás. Ám megint ingoványos területre érkeztünk.
– A vizitdíj hideg levesre sem elég – mondja erről Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke. A finanszírozási összeg ugyanis 1700–4000 forint körül alakul óránként, az alja nagyjából ott van, mint a gyorséttermek képzetlen diákmunkásainak bére. Nem csodálkozhatunk, ha a 250 szolgáltató 70 százaléka katáztatja a dolgozóit, ennyi pénzből ugyanis nem jön ki a kedvezményes adózásnál magasabb közteher az elnök szerint. Jó esetben az ápolóknak van főállásuk és mellékállásban dolgoznak a szolgálatoknál, rosszabb esetben viszont nincs bejelentett munkahelyük, főfoglalkozású katásként kénytelenek boldogulni.
Valójában ők ugyanúgy nem vállalkozók, mint a cikkünk elején említett pedagógusok. A helyzet annyiban bonyolultabb, hogy itt is közbeiktattak egy piaci szereplőt (mint az oktatásban a nyelviskola) így az állami pénzek nem közvetlenül landolnak a katás számláján.
Ám az új szabályok miatt ősztől dolgozóik nem számlázhatnak az otthonápolási cégeknek. A könyvelők által megoldásként javasolt átalányadózás jóval nagyobb adóteherrel jár, és a fedezetére nem elegendő az állam által fizetett vizitdíj. Ha a kormány nem segít ezen a helyzeten, akkor Balogh Zoltán szerint még a jelenlegi betegek ellátásával is baj lehet. A köztestületek ezért is kérték Novák Katalin államfőt, hogy megfontolásra küldje vissza a parlamentnek a jogszabályt. Nem így tett. Aláírta.
Ötödik terület: Sürgősségi ellátás, túlmunka a törvényes kereten túl
A kórházak, rendelők ügyeleti és sürgősségi ellátásában hagyományosan háromféle dolgozó van jelen:
- az intézmény főállású munkavállalói és
- más kórházak másodállásban vállalkozóként beügyelő dolgozói, valamint
- olyan vállalkozások is, amelyek az ügyeleti ellátásra specializálódnak, és dolgozókat közvetítenek ki.
Utóbbi kettőben az ügyeletet számlára látják el.
Az így bedolgozó orvosok, asszisztensek vagy mentőtisztek jellemzően főállású szolgálati jogviszonnyal rendelkeznek. A vállalkozási forma túlórázásra nem csak a közterhek miatt előnyös, de azért is, mert az egészségügyiek hathavi átlagban heti 60 órát dolgozhatnak, ennyiből azonban nem működtethető a rendszer.
Ha már túlvannak az engedélyezett kereten, akkor egy másik közintézményben vállalkozóként ügyelnek tovább. A katázás egyik célja tehát a túlzott túlmunka elrejtése. Az egyetlen terület, ahol kedvező változásról számolhatunk be, éppen ez.
Forrásaink szerint egyes vidéki kórházakban a szolgálati jogviszony bevezetése után megengedték, hogy például egy belgyógyász főállásban a saját osztályán dolgozzon, mellékállásban pedig ugyanott a sürgősségi osztály dolgozója legyen, mindkettőt bejelentett állami jogviszonyként. Közben viszont láthatóvá vált a dolgozók túlterhelése, amit a katáztatással könnyű volt elrejteni.
A jó jelek még csak feltünedeznek, nem általánosak, a Magyar Orvosi Kamara ellátási nehézségektől tart a kata ellehetetlenítése miatt, és Takács Péter egészségügyért felelős államtitkártól az ágazat számára mentességet kér a jogi személyeknek adott számla tilalma alól. Vagyis fenntartaná a katázást.
A helyzet nem egyszerű, a nővérhiányt az intézmények úgynevezett bérnővérekkel oldják meg, és ezeket a dolgozókat is gyakran katáztatják. Úgy látszik, ezt sem lehet majd az új törvény hatálybalépése után. A szakdolgozói kamara elnöke szerint nem ritkán a háziorvosok mellett is gyakran „vállalkozó asszisztensek” dolgoznak, akiknek jó része szintén nem állná ki a cikkünk elején idézett próbát. Balogh Zoltán ezért is gondolja, hogy csak 2023-tól kellene hatályba léptetni az új rendelkezéseket, amire a kormány – legalább a saját intézményeit – fel tudja készíteni a változásokra.
Jónéhány olyan terület marad még, ahol az állam közvetlenül vagy közvetve katáztatásra készteti a munkavállalóit. Írásunkban nem törekedtünk teljességre (nem térünk ki például a nagy állami beruházásokra, amelyek nyertes építőipari vállalkozói nem egyszer katáztatják, vagyis bújtatott foglalkoztatásban fizetik ki a dolgozóikat). Szerettük volna bemutatni, hogy a nagymértékű adóemelés indokául szolgáló bújtatott foglalkoztatás még a legnagyobb állami szolgáltatói területeken, az oktatásban, a szociális ellátásban és az egészségügyben is tömegével van jelen. Amennyiben a kormány valódi célja a foglalkoztatás tisztítása, az érintettek nyugdíjának biztosítása – ahogy a kormányfő fogalmazott –, akkor a legsérülékenyebb munkavállalók ezrei számára meg kellene mondaniuk, mi történik majd velük szeptembertől. Ki fedezi majd és miből foglalkoztatásuk kifehérítésének költségeit. Egyébként a kényszerkatázás után jöhet a kényszer-átalányadózás korszaka. Szürkefoglalkoztatás adóemeléssel.
Nyitókép: résztvevők a Fidesz Lendvay utcai székházánál a Momentum Mozgalom tüntetésén, amelyen a kisadózó vállalkozók tételes adója (kata) módosítása ellen tiltakoztak Budapesten 2022. július 13-án (fotó: MTI/Balogh Zoltán)
