Nulla rezsi – így szabadulhatna ki Magyarország az energiacsapdából
Ha a jogállamiság megsértése miatt visszatartott uniós pénzekhez hozzájutnánk, és azokat a lehető legnagyobb mértékben gázfüggésünk megszüntetésére fordítanánk, Magyarország rövid időn belül kiszabadulhatna az emberek millióit fogva tartó csapdából – véli Papp József közgazdász. Vendégszerzőnk írását a lapunkban Győrffy Dórával és Lentner Csabával megjelent nagy közgazdasági-energiaügyi kibeszélőre adott reakcióként közöljük.
A rezsicsökkentés populista kártyavárának összeomlása hazardírozó kapkodásra kényszeríti Orbán Viktort: váratlanul energia-vészhelyzetet hirdetett, és a rezsicsökkentés fenntarthatatlanságának bejelentése mellett kiviteli tilalmat rendelt el az energiahordozókra. „Ez lényegében betarthatatlan, és nincs is semmi értelme. Hacsak az nem, hogy megakadályozza az Ukrajnába irányuló földgázszállítást” – állapítja meg a g7. Következtetésüket továbbgondolva: Orbán mintha arra számítana, hogy ha továbbra is szívességeket tesz Putyinnak, cserébe olcsóbb gázban reménykedhet. Ha megkapja, mennybe fog menni, mert mégsem lesz akkora rezsinövekedés, mint amivel most sokkolja az ország népét.
Ez azonban nagyon rossz lenne Magyarországnak, mert elodázná a jelenlegi, tarthatatlan helyzet megoldását.
A szakadékba vezető hazugságspirálról való leválás legfőbb akadálya, hogy az energiamixben a megengedhetetlenül nagy kitettségű gáz aránya – köszönhetően az „eredményes és sikeres” rezsicsökkentés tíz évének – 30%, miközben az uniós átlag csak 10%. „Az úgynevezett rezsicsökkentés azt hazudta a magyaroknak, hogy mi – valamilyen isteni csodának és a miniszterelnök úrnak köszönhetően – felette állunk holmi piacnak, kínálatnak és keresletnek; hogy nem kell szigetelni, hatékonyságot növelni és takarékoskodni, mert egy kormányrendelettel felül lehet írni a világpiaci árakat is. Az úgynevezett rezsicsökkentés hazugság volt, mert 2014 óta valójában legtöbbször többet kellett fizetni az energiáért, mint amennyibe a piacon került volna, ebből persze jelentős haszon keletkezett. Aztán amikor megfordult a széljárás, egy darabig akkor is kitartottak amellett, hogy márpedig fix ár van és kész – nagyjából egészen a választásokig.” Hadházy Ákosnak a hazugságokat mindenki számára érthetővé tevő sorait olvasva, jogos felháborodás lesz úrrá az emberen. Még leírni is szégyen: anyagi érdeke fűződött a kormánynak (vagy inkább a NER-nek) ahhoz, hogy a gázfogyasztás ne csökkenjen! Az a cinizmus pedig, hogy ezek után Orbán azt mondja: az átlag feletti fogyasztók szerezzenek több pénzt, vagy csökkentsék fogyasztásukat, hogy ki tudják fizetni a „lakossági piaci árat”, arra utal, valóban nagyon súlyos lehet a helyzet.
Pedig lenne megoldás! Ha a jogállamiság megsértése miatt visszatartott uniós pénzekhez hozzájutnánk és azokat – a lehető legnagyobb mértékben – a gázfüggésünk megszüntetésére fordítanánk, Magyarország rövid időn belül kiszabadulhatna a kilátástalan helyzetbe kerülő emberek millióit fogva tartó csapdából.
Az eszközök ismertek: az energiahatékonyság javítása és a megújuló energiaforrások hasznosítása.
A pénzek megkapásának legfőbb akadálya – sokat sejtető, hogy erre a Válasz Online-on megjelent interjúban éppen Lentner Csaba, Matolcsy bizalmasa hívja fel a figyelmet – maga Orbán Viktor. Ez nagyon nagy kár, mert az uniós transzferekre alapozva maximálisan kiaknázhatnánk, hogy Magyarország geotermikus nagyhatalom: a termálvíz gyakorlatilag mindenhol jelen van, hasznosíthatósága annak függvénye, hogy milyen kitermelési technológia áll rendelkezésre. A felszíni rétegekben található talajvíz hője is alkalmas fűtésre (és hűtésre is), az ország területének mintegy negyven százaléka kavicságyon fekszik, ahol már családi ház szintjén is érdemes lehet a hasznosításával foglalkozni.
Az Orbán-kormány a tizenkét év alatt, amióta hatalomban van, nem fordított figyelmet a geotermikus energia hasznosítására. A csodafegyvernek tekintett rezsicsökkentés teljesen elvakította. Árulkodó, hogy még most is csak az jut eszükbe, hogyan lehetne átállítani az iskolákat fatüzelésre. De ugyancsak Hadházy Ákos kutatásaiból tudjuk, hogy egy jó kormányzati kapcsolatokat ápoló cég geotermikus kutak fúrására ki tudott préselni azért több mint 10 milliárd forintos uniós támogatást, ám ebből a temérdek pénzből semmi sem épült meg. Pedig a távfűtés kiváltására – mint ez a szegedi példa is mutatja – a termálenergia nagyon is alkalmas. A magas hőfokú – termelőkúton keresztül kiszivattyúzott – víz hőjével egész lakótelepeket lehet fűteni, a lehűlt víz visszasajtolásával pedig a természet egyensúlya sem bomlik meg.
A visszajuttatott víz újra felmelegszik a mélyrétegekben, vagyis ez valóban megújuló energiaforrás.
12 év alatt a távfűtés jelentős részét át lehetett volna állítani, és akkor az energiamixben a gáz aránya a 30-ról akár 20% alá is csökkenhetett volna.
Hasonlóan vérbeli megújuló energiás megoldás a kétkutas hőszivattyús rendszer: a 12-14 fokos – termelőkúton keresztül kiszivattyúzott – talajvíz hőjét hőszivattyú hasznosítja az adott ingatlan fűtésére, a lehűlt vizet itt is nyelőkút segítségével juttatják vissza a talajba. A rendszer eddig azért nem terjedt el, mert a visszasajtolási technológia alkalmatlansága miatt a nyelőkutak minduntalan eldugultak, és a magas javítási költségek lehetetlenné tették a gazdaságos működtetést. Ám egy magyar találmánnyal (amelyet már egy korábbi írásomban említettem) ez a probléma kiküszöbölhető, és ahol magasan van a talajvíz (5-30 méter), már egyedi ingatlanok fűtésére is versenyképes megoldás. Sőt, hűteni, pusztán a talajvíz átfolyatásával, hőszivattyú bekapcsolása nélkül is lehet, ennél olcsóbb és környezetkímélőbb technológia hűtésre talán nem is létezik. (A feltaláló 2016-ban pályázott a prototípus kialakítására, 2018-ban el is nyert 50 millió forintot, amelyből 2020-ra meg is épült a prototípus. Az eddigi tapasztalatok nagyon kedvezőek.)
A hőszivattyús megoldásokat sok helyen sikerrel alkalmazzák a gáz helyettesítésére. Svájcban és Svédországban a háztartások gyakorlatilag gázzal már nem fűtenek. További előnyük ezeknek a rendszereknek, hogy jól illeszkednek a decentralizált energia-modellbe, amely a teljes energiafüggetlenség megvalósításának elsődleges eszköze. Ebben a modellben napelemmel vagy szélgenerátorral elégítik ki az ingatlan áramigényét (beleértve a hőszivattyúkat is). A modell képes megvalósítani a nulla rezsi követelményét (az amortizációt leszámítva, mert erre minden rendszerben kell fedezetet képezni). Ma már arra is van lehetőség, hogy a megújuló áramot tárolóba (akkumulátorba) táplálják és ne a hálózatba, megspórolva azokat a nehézségeket, amivel eddig a nap- és szélenergiával termelt áram hasznosítása együtt járt.
A megújuló energia hasznosításának – de kiváltképp, ha mindez a decentralizált modellben történik – éppen az a lényege, hogy általa teljes mértékben megvalósítható a nulla rezsi programja.
Amit eddig a drága energiahordozók importjára fordítottunk, az a pénz itthon marad, a fogyasztónál, szabadon elkölthető jövedelemmé válik, akár éppen a decentralizált modellre történő átállást megvalósító beruházás finanszírozására is fordítható. Ezek a felszabaduló források – ha okosan használjuk fel őket – lehetővé teszik, hogy tovagyűrűző hatások induljanak be a gazdaságban. Ezt egy korábbi írásomban Münchhausen-effektusnak neveztem el. Ha a kormány hozzájutna az uniós támogatásokhoz, azzal (vagy ami ennél is jobb lenne, a támogatások által fedezett adókedvezményekkel) ösztönözhetné a lakosságot a decentralizált modellre történő átállásra. (Vagy ahol nem lehetséges, ott az energiahatékonyság más módjainak – például szigetelés – a bevetésére.)
Jól be lehetne csatornázni a változtatási kényszert, amit a rezsicsökkentés összeomlása okozott. Sokan látnák jó befektetésnek a saját energiaellátási rendszerük átalakítását, pláne, ha ehhez támogatásokat és kedvezményeket vehetnének igénybe. Ez nagy szívó hatást tudna kifejteni a magyar gazdaságra, különösen a kkv-szektorra. Egész iparágak alakulhatnának az igények kielégítésére, ráadásul ezek a cégek exportképesek is lennének. A nulla rezsi nem csak önmagában, de tovagyűrűző hatásaiban is sokat tudna javítani mind a külkereskedelmi, mind a fizetési mérlegen és természetesen a költségvetési deficiten is. Maga Orbán ismerte el tusványosi beszédében, hogy 2022-ben a büdzsének kétezer milliárd forintba kerülne a rezsicsökkentés változatlan formában történő fenntartása. Így most ennek nagyobbik részét a lakosságra terhelik. Ami – akárhogy is nézzük – brutális megszorítás. Mindezt meg lehetett volna spórolni, ha az ország érdekeinek megfelelően a három ciklusa alatt fokozatosan, a megújuló energia adta lehetőségeket kihasználva megszüntette volna a gázfüggőséget. De fontosabb volt nyerészkedni!
A rezsicsökkentés csodafegyverként való bevetésével ugyan háromszor is választást lehetett nyerni, de egyúttal sikerült az országnak ma még felbecsülhetetlen mértékű károkat okozni.
Én például az agglomerációnak egy olyan településén élek, ahol hónapokig nem vitték el a szemetet, mert a meghibásodott kukásautók javítására az alacsonyan tartott hatósági ár miatt nem képződik fedezet. A negyven fokos kánikula idején, már másodszor kellett elzárni a vizet több mint 48 órára, mert a hálózat nem bírta a terhelést. A szolgáltatónak nemhogy fejlesztésre, de a lerobbant vezetékek karbantartására sincsen forrása. Közgazdasági alaptétel, hogy ha az árak nem tartalmazzák az amortizációt, akkor valami ilyesmi szokott előfordulni. Mint a hatósági árak paradicsomában, a szocializmusban, ahogy ezt mi, idősebbek megtapasztalhattuk annak idején.
A rezsicsökkentés szemléletét, annak következményeit fel kell számolni: nincs más út kikászálódni abból a gödörből, amibe az elhibázott politika taszította az országot. Uniós források nélkül ez lehetetlen, de azokkal is csak úgy lehetséges, ha a vesztünket okozó energiafüggőségen radikálisan változtatunk. Azon pedig csak úgy tudunk enyhíteni, ha megértjük az idők szavát, és kihasználjuk a megújuló energia adta lehetőségeket. Minden rosszban van valami jó. A rezsicsökkentés összeomlása kellett ahhoz, hogy mindenki előtt világossá váljon, amit Jaksity György a Corvinus Egyetem évnyitóján a minap ki is mondott: ez így nem mehet tovább!
Nyitókép: MTI / Czeglédi Zsolt
