„Ezt az ellenzéket én már semmiről nem akarom meggyőzni” – Hadházy Ákos nem zárja ki, hogy pártot alapít
Jó lenne, ha az EU legalább nem ártana. Akár akaratán kívül, ahogy tette az elmúlt évtizedben – véli Hadházy Ákos. A független parlamenti képviselő szerint ha Brüsszel felül a kormány kamuígéreteinek és kontroll nélkül küld pénzt, senki soha nem lesz képes legyőzni a NER-t. Hadházy a Válasz Online-nak elmondja: már saját LMP-pártelnöki időszakában is üzent Rogán Antal, mit adjanak be, amit a Fidesz megszavazna, legnagyobb meglepetésére pedig miután elhajtotta, a javaslatot beadták a szocialisták. Ezeket az ellenzéki pártokat Hadházy már nem is akarja meggyőzni semmiről – s bár még nem döntötte el, nem zárja ki azt sem, hogy saját pártot alapít. Interjú.
– Lex Hadházy – azért ugye hízelgő, hogy törvényt szabtak önre?
– Ha a Fidesz fontosnak tartja, hogy még néhány hónapig ne is kérdezhessek, az mindenképpen elismerése a munkámnak. Minden ellenzéki vágyhat ilyesmire – már azok közül, akik valóban ellenzékinek érzik magukat, nem csak úgy tesznek. Persze eddig is az volt a gyakorlat, hogy kérdezhettem képviselőként állami szerveket, azok magasról tettek rá. Nem válaszoltak, hiába hivatkoztam én az országgyűlési törvényre, a képviselői jogaimra. Ezért inkább közérdekű adatigényléseket használtam már az utóbbi időben – arra is ritkán válaszolnak, de az legalább perelhető, a képviselői kérdés figyelmen kívül hagyása meg nem. Szóval szép gesztus, nagy kitüntetés a Lex Hadházy, de érdemben a dolgok menetén nem változtat.
– Az sem ezen múlik, hogy önnek nincs fizetése?
– Az sem, a mostani törvény előtt sem kaptam már fizetést, mivel Kövér László blokkolja az eskütételemet. Szeptember végéig tudja is, hiszen addig már nem ülésezik a parlament. A gond persze nem az én fizetésem, hanem a stábomé. Ők sem kapnak egy fillért sem. A magyar emberek, honfitársaink oldották meg végül ezt a kérdést: összedobták számukra az összeget, úgyhogy tudtuk végezni a munkánkat az elmúlt időszakban is.
– Ebből a pénzből lett a luxusautója is, amellyel titokban furikázik, amikor nem a forró vonatokról posztolgat?
– Nem, az nem ebből a pénzből lett. Négygyerekes állatorvosként valóban élek úgy, mint – mondjuk – egy német mozdonyvezető. Egy Volkswagen kisbuszról beszélünk egyébként, hibrid, tehát tényleg nem olcsó. Eladtam az előző autómat, a maradékot lízingeltem. Amikor rendeltem, a forint nem volt még kiütve, ráadásul bemutató autó volt, volt már benne kilométer bőven, szóval amit a kormánypropaganda az áráról hadovál, az messze van a valóságtól. Az mindenesetre tény – ha az autó nem is abból lett –, hogy többet adtak össze az emberek, mint amennyit kértem, így az én elmaradt fizetésem egy része is kijött belőle. Nagyon hálás vagyok ezért.
– Ezek szerint viszont nem is volt muszáj kérnie. Volt még tartaléka.
– Meg van családom is. És annyi azért nem volt, hogy egész stábot tudjak fizetni. Nem véletlenül támad egyébként a kormánymédia azzal, hogy kéregetek, kuncsorgok. Az ellenzéki munkának ugyanis ez a kulcsa: hogy az ember valóban független legyen a kormánytól. Anyagilag is.
– Csak ön független a kormánytól a parlamenti ellenzékiek közül?
– Minden pártban vannak olyanok, akik valóban le akarják váltani a NER-t, de sajnos a pártoknak minimális tagdíjbevételük van, létüket annak köszönhetik, hogy az állam fizeti a képviselői járandóságot és az alkalmazottaikat is. Minthogy pártállamban élünk, végső soron a Fidesz fizeti. Nagyon úgy fest, hogy ezért cserébe kér is ezt-azt.
Sok ellenzéki mozgás vagy éppen nem mozgás utalhat arra, hogy ennek a pénznek az elvesztésétől nagyon félnek a képviselők. Pedig gondolkodtak ők is azon, hogy ne menjenek el az alakuló ülésre, tiltakozásképpen. Csakhogy Kövér László megüzente nekik: akkor nem lesz felesketés szeptemberig. Azaz fizetés se lesz. Úgyhogy engedtek a zsarolásnak, bementek, esküt tettek. Kapnak is fizetést.
– Ha egyáltalán nem tenné le az esküt, be se menne a parlamentbe, akkor érthető lenne a kiállása. De le akarja tenni, csak éppen máskor. Ennek a hoztam is meg nem is ajándékot-hozzáállásnak mégis mi értelme?
– Dilemma volt, hogy felvegyem-e a mandátumomat, de mögöttem azért választók állnak, őket képviselnem kell. Persze, ha Kövér László úgy dönt esetleg, hogy még szeptemberben sem enged esküt tenni, akkor a kérdés eldőlt, dolgozom majd állatorvosként – bár abban az esetben sem tudom megígérni Kövér elvtársnak, hogy felhagyok a politizálással. Ha az emberek segítenek benne, menni fog úgy is, továbbra is. De most nem ezzel számolok. Szerintem fel fog esketni valamikor ez a jóember.
– A kérdés ugyanaz. Ennek mégis mi értelme?
– Az alakuló ülés kihagyása nem eszköz volt, hanem alapvetés. Nem egy konkrét dolgot akartam elérni, hanem ez a feltétele a folytatásnak. Ha úgy tetszik, az új ellenzéki politika kiindulópontja. Annak kimondása, hogy a választás körülményei nem voltak sem tiszták, sem demokratikusak. Kiharcolni pedig csak úgy tudjuk a változást, ha 50-100 ezer ember aktívan tiltakozik a kormánypropaganda gépezete ellen. Ehhez viszont az kell, hogy ezek az emberek lássák: az ellenzék egésze elszánt ebben a kérdésben. Nemcsak azt javasoltam egyébként az ellenzéki pártoknak, hogy ne menjünk el a nyitóülésre, hanem azt is, hogy semmilyen plusz bizottsági helyért járó extra juttatást ne vegyen föl senki. Ez nekem elég drága mondat: így tettem az elmúlt ciklusban is, tízmillióktól estem így el, a legkevesebbet kereső képviselő voltam – két bizottsági hellyel ugyanis már havi plusz hatszázezret lehet kapni, ha bizottsági elnök valaki, az plusz egymillió.
– Önnek kevesebb a pénze, a Fidesz hatalmát nem befolyásolja a dolog. Miért is lenne üdvös, ha kevesebbet keresne a többi ellenzéki is, miközben a NER így is, úgy is bivalyerős?
– Eredetileg nem egyedül akartam csinálni, és ha a teljes ellenzék lépett volna, akkor lett volna foganatja. Ahogy annak is lenne, ha nem vennénk részt alibi vitákban, nem interpellálgatnánk… A katás tiltakozások is sokkal erősebbek lettek volna, ha az első napon, amikor néhány száz igen tiszteletre méltó polgár lezárta a Margit-hidat… Tehát ha akkor nem csak néhány parlamenti képviselő jelenik ott meg, hogy aztán visszamenjen szavazni. Ott, a hídon kellett volna elmondaniuk a beszédeiket a képviselőknek. Komoly jelképértéke lett volna. Könnyen lehet, hogy másképp alakul a történet, ha az emberek látják rajtunk, hogy komolyan gondoljuk és nem a rendszer kiszolgálói vagyunk. De mindegy, ez a hajó elment, én ma már nem akarok meggyőzni senkit a parlamenti ellenzékből semmiről.
– Tíz éve még fideszes önkormányzati képviselő volt. Akkor még minden rendben volt a NER-rel, vagy csak naiv időszakát élte épp?
– Nagyon naiv 2006-tól egy-két évig voltam. 2008 és 2010 között láttam már, mi megy Szekszárdon, azt is, mennyit lopnak, de akkor még azt hittem, kivétel ez csupán. Hogy a mi – egyébként nagyon kedves – polgármesterünk ilyen.
Abba a hibába estem eleinte én is, amelybe mai ellenzékiek is szoktak, de még inkább Fidesz-szavazók. Amikor azt mondja az ember magának: a másik oldal sokkal rosszabb, tehát kötünk kompromisszumokat.
2012-ben már láttam, hogy nagy bajok vannak, de még akkor is lehetett volna, hogy egyszerűen kiszállok, nem fordulok a nyilvánossághoz. Utóbbi lépésemhez az kellett, hogy az általam feltárt helyi trafikmutyiról kiderült, cseppet sem egyedi eset, hanem rendszerré áll össze, szándékosan szervezték így, központilag. Akkor, 2013-ban ezért borítottam az asztalt. Mindenesetre, aki kicsit is tisztességes, már régen otthagyta a rendszert. Hegedüs Zsuzsa bohózatba forduló lemondása, mégsem lemondása, aztán mégis lemondása történetén most már persze csak derül az ember, de az első megszólalása tiszteletreméltó volt. Csak sajnos az is nagyon késői.
– Moralizál?
– Nem ördögtől való a morál, épp ellenkezőleg! Úgyhogy már miért ne tehetném? De vannak praktikus szempontok is. Most már nem biztos, hogy van értelme kiszállni, felállni, lemondani – a rendszer 2022-re valószínűleg eljutott arra a pontra, amikor ennek már nincsen hatása a politikai folyamatokra. S noha leszögezhetjük, hogy Orbán fajelméleti fejtegetései abszurdak és vállalhatatlanok, nagyon is tudatosan dobták be őket – amíg ezeken csámcsog a közvélemény, addig sem a brutális energiaár-emeléssel van elfoglalva. Meg annak a hátterével, amelyet ha kicsit megvilágítunk, rögtön ugyanazt találjuk, mint mindig: még ebből is lopnak. Amikor ugyanis Mészáros Lőrinc erőmű-tulajdonos volt, az áram adta a nagyobb tételt a számlán. Amióta az erőművet eladta és szolgáltatót vásárolt, azóta a rendszerhasználati díj adja a nagyobb részt. Persze ameddig a közpénzből működtetett pártpropagandát nem sikerül megszüntetni, a közmédia élére nem sikerül konszenzusos jelöltet állítani, esély sincs rá, hogy a valóságnak politikai következményei is legyenek.
– Egyedül megrohamozná az MTVA-székházat, vagy mégis mi a mesterterv?
– A politikai nyomásgyakorlás eszközeit nem kell feltalálni, azok léteznek. Lehetnek tüntetések, sztrájkok. A kérdés csak az, mennyien vesznek részt ezeken. Rá lehet venni az embereket, hogy vegyenek részt, csak ahhoz azt kell látniuk rajtunk, hogy komolyan gondoljuk. 2018-ban látták, meg is indult valami a rabszolgatörvény elleni tüntetésekkel, majd a tévészékházzal… Aztán az ellenzék kihátrált ebből. Konkrét ügyek kellenek tehát. Például a fizetett kormányhirdetések tilalma ilyen követelés kellene, hogy legyen. Egyrészt közvetlenül mossák velük az emberek agyát, másrészt ezekből fizetik ki a propagandamédiát. A tervem az volt, hogy erről először is meggyőzöm az ellenzéki kollégákat: hogy együtt álljunk bele.
– Miért nem sikerült?
– Mert többen azt mondták, hogy ez a Hadházy nünükéje, a Hadházy témája, ha beleállnának, azzal nem magunkat emelnénk, hanem engem. Szóval: inkább nem. Tragikomikus hozzáállás, de jellemző a mai ellenzékre. Mint mondtam, már nem is akarom őket meggyőzni semmiről.
– Nem lehet, hogy ön egyszerűen összeférhetetlen figura? Márki-Zay Péter mozgalmában benne van, de a pártjába nem lép be, a Momentummal szövetkezett, de a frakcióba nem hajlandó beülni… Belekezd, aztán kihátrál mindig?
– Belekezdek? Én még soha egyetlen pártot nem alapítottam! A Fideszben kiskatona voltam csak, aztán azt mondtam, nem kellene lopni, amire nyilvánvaló lett, hogy el kell jönnöm. Az LMP-ben felkértek a vezetésre, de az vezethetetlen párt volt, az elnököknek nem volt több joguk, mint egy szóvivőnek. Egy titkár meg tudta akadályozni 2018-ban, hogy koordináljuk az indulást a többi ellenzéki párttal – holott az elnökséget már sikerült erről meggyőznöm addigra. Az MMM-ben alapító vagyok, alelnök is voltam, és tag vagyok most is, mert tisztelem Márki-Zay Péter elhivatottságát, de rengeteg szervezési hiba volt ott. Ezt akkor is elmondtam. Veszélyeztette a lehetőséget, hogy a mostani pártokon kívül is legyen jól szervezett politikai erő. Amikor ezt elmondtam, polgármester úr nem nagyon hallgatta meg. Sok hibát elkövetett, a kampányban is, miniszterelnök-jelöltként – de a választási vereség nem ezen múlt. Akkor sem, ha a pártok rá próbálják kenni azóta. Szóval ami az én összeférhetetlen személyiségemet, lojalitásomat illeti: nem hiszem, hogy lenne velem ilyen gond. Sőt. 2013-ban jöttem ugye el a Fidesztől, miközben korábban is láttam már, hogy probléma van.
Ha visszanézek, inkább azt mondom: túl sok kompromisszumot kötöttem. Még akkor is, ha mások sokkal-sokkal többet kötnek, mint én.
– Nem lehet, hogy azoknak a másoknak van igazuk? Akik megfogadják G. Fodor Gábor tanácsát, ellenzékiként legfeljebb konstruktív javaslatokkal élnek a nemzet üdvére, elfogadva, hogy sosem lesznek hatalmon.
– Működik ilyen ellenzék Oroszországban. Látjuk, hova vezet. A kontroll nélküli hatalom őrületéhez. Itthon is láthatók ennek a jelei. A Szabad Európán nemrég jelent meg egy cikk, amelyből kiderül, hogy Rogán Antalnak kapcsolattartói vannak egyes ellenzéki pártokban, akik tolmácsolják a kéréseit. Például azt, hogy nem kellene ezt az energiaár-emelést nagyon piszkálni…
– Neveket akarunk hallani!
– Pártelnöki időszakomból tudok konkrét példát hozni. Akkor magam is tapasztaltam ilyet.
– Milyet?
– Pártom egyik, akkor még nem képviselő tagjától kaptam egy üzenetet, amelynek feladója Rogán Antal volt. Közölte, hogy milyen reklámtörvényt adjunk be, amelyet szívesen megszavazna a Fidesz. Elhajtottam, aztán meglepve tapasztaltam, hogy az MSZP beadta azt a törvényjavaslatot. Igaz, Botka László akkor az asztalra csapott, ezért végül a szocialisták nem szavazták meg.
– Csak aztán Botkát megpuccsolták az MSZP-ben.
– Igen, a fő ok pedig talán éppen ez volt. Az álellenzékiség pedig tényleg nem lehet üdvös modell: annak látszatdemokrácia a vége, az orosz állapotok magyar változata.
– Ön lenne akkor a magyar Navalnij?
– Eszem ágában sincs! Nem biztos, hogy jól bírnám a szibériai környezetet. Navalnij munkájának talán meglesz a gyümölcse, ha túléli a börtönt, talán még láthatja majd ő is, de magányos harcosként általában azért nem lehet eredményt elérni.
– Szóval akkor lesz saját pártja önnek is?
– Meglátjuk. Egyelőre nem tudom, de nem mondom biztosra, hogy nem lesz. Ahogy az ellenzéki pártokat most elnézem, valószínűleg szükség lenne rá. Önmagában azonban nem tudja legyőzni ezt a rendszert a legjobb párt sem, ha a választás körülményein nem sikerül változtatni.
Annak nincs értelme, hogy legyen egy Hadházy-párt, sok más elvérzett formáció után még egy. Értelme akkor van, ha rengeteg aktivistát sikerül megnyerni, illetve olyan alapítókat, akik ismertek, valamit letettek már az asztalra, van vesztenivalójuk és mégis beleállnak.
– Megkereste már Jaksity Györgyöt?
– Maradjunk annyiban: ha pártalapításra adnám a fejem, ő például éppen olyan ember, akit feltétlenül meg kellene keresni. Amit a Corvinus diplomaosztóján elmondott, nagyon igaz, és hogy őszinte mert lenni, igazat mert mondani, tiszteletet érdemel. Sok ember van, aki a háttérből segít, de kevesen, akik az arcukat vállalva hajlandók támogatni ellenzéki kezdeményezést. Róna Péter, Bod Péter Ákos, Jeszenszky Géza… Nagyon tisztelem őket, de nem voltak sokan a hozzájuk hasonlók. Pártot csak akkor érdemes alapítani, ha sok ilyen ember hajlandó együtt cselekedni.
– Ha mégsem lesz pártja két év múlva, kire szavaz akkor, az EP-választáson?
– Az ellenzéki pártok között nincs egyenlőség a szememben, tehát tudok közülük választani, de inkább nem válaszolok erre most. Azt sajnos kevesen látják be a pártok közül, hogy ha a játékszabályok ezek maradnak, ha a propagandagépezet a Fidesz kezében marad, bármikor felemelheti és leejtheti őket a jövőben is. Láttuk, hogyan emelte meg a Mi Hazánkat a kormánypárt, amikor az volt az érdeke. Ugyanígy le is ejtheti, ha az lesz. Akárcsak a Jobbikot – be vannak tárazva a kompromittáló felvételek, dokumentumok, azokat csak elő kell húzniuk a megfelelő pillanatban.
– Miért is gond, ha rálátunk az ellenzék szennyesére is?
– Az nem baj! Dehogy baj! Gond azzal van, hogy mindez csak akkor valósul meg, ha a Fidesz érdekét szolgálja. Hogy Rogán parancsára, gombnyomásra indul a propagandagépezet, politikai céllal, nem a tájékoztatás igényével. Amíg ez így van, esélye nincs tisztességes politikai versenynek.
– Fura, hogy előző kérdésünkre nem vágta rá, hogy a kétfarkúakra szavaz majd. Még önt is támogatták Zuglóban, parlamenten kívüliek, aligha korruptak, ráadásul beleálltak a katatüntetésbe. Netán nem bírja a „narkósokat”?
– A Kutyapártot nagyon tisztelem, ott egytől egyig minden politikusra igaz, ami más pártokra nem – hogy ők tényleg le szeretnék váltani ezt a rendszert. Más kérdés, hogy a politikájuk ebben a formában mennyire lehet sikeres. A Momentum is tiszteletre méltó párt egyébként, remélem, lesz is még velük közös munka – akkor is, ha a választás után szerintem rossz döntést hoztak, amikor bementek rögtön esküt tenni.
– A pártokat tehát nem sikerült meggyőznie. Netán Brüsszelben bízik, hogy kikényszeríti majd a változó feltételeket?
– Óva intenék attól, hogy Brüsszelre az ellenzék afféle utolsó szalmaszálként tekintsen. A mi gondjainkat nekünk kell megoldanunk, itthon.
Az mindenesetre jó lenne, ha az EU legalább nem ártana. Akár akaratán kívül – ahogy tette az elmúlt évtizedben. Az általa küldött pénzből épült ki a NER, egyrészt. Másrészt az ország versenyképessége éppen ezért nemhogy javult volna, de még romlott is. Olyan gazdaságban, ahol nem teljesítménnyel, hanem korrupcióval lehet könnyen pénzhez jutni, ez már csak így lesz. A propaganda leállítása mellett ennek a pénznek az elapasztása fontos ahhoz, hogy a választás egyszer még demokratikus lehessen Magyarországon.
– Inkább szenvedjen a nép is, csak hogy Mészáros Lőrinc se hízhasson, s jobbak legyen az ellenzék indulási körülményei?
– Szó sincs erről! Nem azt szeretném, hogy ezek a pénzek ne érkezzenek meg az országba. Azt nem szeretném, hogy továbbra is kontroll nélkül érkezzenek. Ezért indítottam el már 2018-ban az aláírásgyűjtést az Európai Ügyészséghez való csatlakozás mellett.
– Nem jött össze az egymillió.
– A 680 ezer is nagyon sok, de az egymillió is kevés lett volna ahhoz, hogy csatlakozzon az ország. Azt valóban akkor lehet elérni, ha az EU részéről is fennáll ez a nyomás. Bár a tárgyalásokon nem vagyok ott és a hírek is ellentmondásosak, vannak azért jelek, hogy ma már ez alakul: Navracsics Tibor nyilatkozatai például. Aki, hadd tegyem hozzá gyorsan, a leggerinctelenebb fideszes a szememben.
– Mert megpróbál pénzt hozni az országnak súlyos válság idején?
– Éveken át előadni az európai értelmiségit, kritizálni a Fidesz-kormány lépéseit, aztán visszaszaladni miniszternek, hogy megszerezze a pénzeket, amelyekre az egész bűnös rendszer épül? Ez az én szememben gerinctelenség.
– Akkor is, ha ezek a pénzek segíthetnének, hogy mondjuk télen ki tudják fűteni a házukat az emberek itthon?
– Akkor tessék odamenni és azt mondani, hogy csatlakozunk az Európai Ügyészséghez! Ehhez viszont nem kell Navracsics. Elég, ha Orbán így dönt, kimegy, aláírja, mellesleg pedig tartózkodik a fajelméleti szólamoktól. Mindenesetre Navracsics szerint ma már a kormányban sem utasítják el az Európai Ügyészséghez való csatlakozást. Ezt akár jó hírnek is tekinthetjük.
– Amit egyébként nem is biztos, hogy kért az EU. A vádkikényszerítés intézményének bevezetését ráadásul sokkal egyértelműbben felajánlották.
– Persze, mert az nem alternatívája az Európai Ügyészségnek. A magyar ügyészség vádkikényszerítés után is elszabotálhatja az igazságszolgáltatást, ha akarja. Elhúzza nyolc évig a nyomozást, aztán néhány kis halra kér felfüggesztett börtönt. Az Öveges-programnál ez történt. Vagy Bánki Erik esetében a Volvo-beszerzések ügyében: amikor beadvánnyal éltem, arra hivatkozva utasították el a meggyanúsítását, hogy tanúként azt mondta, nem bűnös. Márpedig ha azt mondja, akkor nem bűnös – a magyar vádhatóság így áll a fideszes csúcsemberekhez.
– Az Európai Ügyészséget tán nem lehetne kijátszani?
– Természetesen az ő kapacitásuk is véges, nem helyettesítenék a jól működő magyar rendőrséget, adóhivatalt és ügyészséget, de akkor már a NER-nagyurak nem lehetnének teljesen biztosak benne, hogy mind megússzák a börtönt. Ha viszont az unió lesz olyan ostoba, és elfogadja a vádkikényszerítést a csatlakozás alternatívájaként, akkor nem változik itt semmi sem. Visszatartó ereje csak annak lehet, ha valóban félniük kell a börtöntől – ha megjelenhet itt Laura Codruța Kövesi és ellenőrizheti, mi zajlik az EU-s forrásokkal.
– Egy román? Mi az ország szuverenitásának elvesztése, ha nem ez?
– Jó vicc, de Laura Codruța Kövesi elégszer bizonyította már, hogy nemcsak Romániában, hanem más országokban is képes elfogulatlanul nyomozni. Másrészt az uniós ügyészség úgy működik, hogy magyar ügyészek nyomoznak, csak kapnak három európai ügyészt, három különböző országból, akik felügyelik a tevékenységüket. Amint vádat emelnek, az ügy magyar bíróság elé kerül. Sajnos persze már a bíróságokkal is komoly gondok vannak itthon. Indokolatlanul kevés figyelmet kap például Szabó Gabriella bíró esete, akit azért rúgtak ki, mert kérdést merészelt feltenni az Európai Bíróságnak a Stop Soros-törvényről. Szakmai kérdést, mert úgy látta, lehet, hogy EU-joggal ütközik a jogszabály. S ki rúgta ki? Az a Tatár-Kis Péter, aki Schadl Györggyel egyeztetett arról, hogyan lehetetlenítse el a saját bíróját, hogy a „Tónihoz” bekötött korrupt végrehajtó kedvére tevékenykedhessen. A Kúria alelnöke pedig az a Patyi András, akinek a vezetése alatt sok milliárdot loptak el a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Ezen egyik pillanatról a másikra nem tudunk változtatni, az azonban uniós felelősség, hogy ne nézzenek félre tovább és ne dőljenek be az ügyészségi csatlakozás helyett felkínált szemfényvesztő ígéreteknek. Az ellenzék felelőssége pedig óriási abban, hogy a sajnálatosan, de biztosan növekvő társadalmi feszültséget hogyan használja. Annak érdekében kellene, hogy a következő választásokra tisztességesebb játékszabályokat harcoljunk ki. A „mondjon le” ide már kevés lesz: tüntetéseknek csak konkrét követelésekkel van értelmük – azok között pedig kötelezően ott kell lenniük a propaganda megtörését célzóknak.
Nyitókép: AFP/Kisbenedek Attila
