Az energiakrízis hozhatja el a békét – elemzői csúcs a (gáz)háborúról [HetiVálasz 136]
Az orosz-európai energiaháború egy pókerjátszma, amiben a gáz teljes lekapcsolása az aduász Moszkva kezében, ezt nem fogják kijátszani – véli Pletser Tamás, az Erste Bank olaj- és gázipari elemzője. Ha a német gazdaság köhög, a magyar ágynak esik, ezért nagyon kockázatos nekünk, jut-e elég energia a német cégeknek – mondja Molnár Tamás Levente, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója. De miért a szénhidrogén-árak változása hozhatja el a békét? Podcast energiaválságról, gázháborúról és Európáról, különös tekintettel Németországra.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Az adás Youtube-csatornánkról is elérhető. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Mennyi orosz gáz jön most Európába?
Pletser Tamás: Négy nagy útvonal volt/van vezetékes úton: a Jamal vezeték gyakorlatilag teljesen kiszáradt, az Északi Áramlat-1, ami körülbelül 20 százalékon ketyeg, a Török Áramlat – amin mi is kapunk nagyobb mennyiséget – többé-kevésbé működik, bár ennek kisebb a kapacitása, és végül Ukrajnán keresztül is áramlik még gáz. Hogy ne legyen gond a téllel, 40 vagy 50 milliárd köbméternek kellene még bejönni. Most úgy néz ki, hogy a jelenlegi kapacitásokkal ez a mennyiség nem lesz meg.
Meddig mennek el az oroszok? Elképzelhető, hogy teljesen elzárják a gázcsapokat?
Pletser Tamás: Erre különböző játékelméleti megfontolások vannak. Azt gondolom, hogy a végsőkig senki sem fog elmenni, nem fogják az oroszok teljesen lekapcsolni a földgázt, ugyanis akkor az ő zsarolási potenciáljuk vész el, nem maradna aduász a kezükben. Ugyanúgy az Európai Unió sem fogja a szankciókat teljes mértékben visszavonni. […] Pókerjátszma zajlik itt, ami jó hír, az az, hogy az utóbbi időszakban mintha politikailag lenne valami enyhülés. Ez nagyon jól látszott például a törökök által levezényelt gabona- és műtrágya- deal körül: arról volt szó, hogy a törökök közvetítésével történt egy olyan megállapodás, hogy az oroszok és az ukránok is végre exportálhatnak gabonát, amire nagyon nagy szüksége lenne a világnak.
Európa gazdasági motorja Németország. Kibírják a német cégek ilyen kevés gázzal?
Pletser Tamás: Biztos, hogy komoly csapások fogják őket érni. Ott van a BASF vegyipari cég, Ludwigshafenben van a legnagyobb üzeme, ami közel 4 milliárd köbméternyi földgázt fogyaszt önmagában. Ez a magyar fogyasztás kb. 40 százaléka. Ha ez az üzem leáll, az (beszállítókkal együtt) több százezer ember megélhetését érinti. […] A mostani 200 euró/megawattórás ár nyilván ezeket az üzemeket nemzetközi szinte lehetetlen helyzetbe hozza.
Elvileg idén az utolsó három atomerőművet is lekapcsolnák Németországban. Jön a hátraarc?
Molnár Tamás Levente: Borzasztó költséges lenne ezeket az atomerőműveket meghosszabbítani. A gazdasági racionalitás amellett szólna, hogy levegyék a hálózatról ezt a három atomerőművet. […] Nem csak az atomról megy a vita: kevesebb földgáz jön, lennének még fekete- és barnakőszénre épülő erőművek, csak hát ez politikai kérdés is, mivel a Zöldek kormányon vannak, és ezt a keserű pirulát nekik kell lenyelni. Ahogy a korábbi adásban mondtam: le kell vágni a szent tehenüket.
Egyszerre kéne zöldíteni és megoldani az energiabiztonságot – ez lehetetlennek tűnik.
Pletser Tamás: Németország ott követte el az igazi hibát, hogy a 2010-es évek második felében a gázellátást és az energellátásnak nagy részét Oroszországra bízta. […] A német és az osztrák világ nagyon bízott az oroszokban. És valóban: az oroszok kereskedelmileg kiváló, precíz partnerek voltak, mindent megtettek, hogy a szerződésnek megfelelően lépjenek. Politikailag nem voltak megbízhatóak. […] És ezt a németek nem akarták észrevenni: miközben az oroszok a Krímet már elfoglalták 2014 elején, az Északi Áramlat-2. szerződést utána kötötték.
Molnár Tamás Levente: Ez volt a német Ostpolitik lényege: gázszállításokon, energiaszállításokon keresztül kialakítani a bizalmat a gazdasági és a politikai szereplők között, ami majd át fog alakulni társadalmi, kulturális, akadémiai kapcsolatokba is. […] A gond az volt, hogy túlságosan a nyugati megközelítésből indultak ki, és azt gondolták, hogy a keleti társadalmak is hasonlóképpen ketyegnek, mint a nyugatiak. […] Hübrisz volt azt gondolni, hogy a kínai meg az orosz társadalmak úgy gondolkodnak, olyanok lesznek, mint a nyugatiak. Látható, hogy ez nem így működik. […] A Német Szociáldemokrata Párt még a Krím elfoglalása után is kitartott amellett – és én ezt tartom főbűnnek – , hogy megpróbálta elbagatellizálni a feszültséget, lesöpörni a nagyon komoly biztonsági dilemmákat az oroszokkal kapcsolatban.
Meddig húzódhat az energiaháború?
Pletser Tamás: Azt gondolom, a békét leginkább a szénhidrogén árak változása fogja elhozni. Gondoljunk bele: 4-5 éven belül Oroszország el fogja Európát feszíteni, mint földgázpiacot – ez a teljes exportjának a háromnegyede –, kőolajból pedig most elindult egy recessziós félelem, elindultak lefele a kőolaj árak, most 70 dollár körül van az Ural típusú kőolaj hordója. […] Most egy drága, költséges háborút viselnek; hogyha a kőolaj ára le fog esni, és elveszítik az oroszok a földgázpiacukat, akkor ez 2-3 éven belül el fogja hozni a békét. Egyszerűen azért, mert Oroszország képtelen lesz fennmaradni.
