Senki nem akar női kvótát – így értették teljesen félre az ÁSZ tanulmányát
Miközben a kormány elutasítja a genderkutatásokat, most éppen egy állami szerv publikált ilyet a közoktatásról és a diplomás nők gyermekvállalási esélyeiről. Ám a reakciók megfordultak: a sajtó pellengérre állította az Állami Számvevőszék (ÁSZ) kutatóit. Pedig a felvetés izgalmas: összefügg-e a közoktatásban a fiúk és a lányok esélyegyenlősége a felsőoktatásban részt vevő nők magasabb arányával? Hogyan érezték ki ebből a női kvóta bevezetésének a szándékát? Miért tiltotta le az ÁSZ szerzőinek megszólalását a számvevőszék elnöke, ezzel azt a benyomást erősítve, hogy itt nem tudományos publikációról, hanem politikai előkészítő anyagról van szó? Egy tökéletesen félreértett tanulmány háttere.
A közvélemény a napokban szembesült vele, hogy az Állami Számvevőszék nem pusztán ellenőriz, jelentéseket ír, de kutatásokat, elemzéseket is közöl. Például, ha egyes iskolatípusokban jelentősen eltér a tanulók közt a nemek aránya, akkor az elnök megvizsgáltathatja ennek okait. Idén nyáron, Domokos László, az előző számvevőszéki vezető megrendelésére így született a „Pink education” jelenség Magyarországon?! – A felsőfokú végzettséggel rendelkező nők túlreprezentáltságának tényezői és társadalmi hatásai 2022 című tanulmány. Néhány hétig pontosan az történt vele, ami az ÁSZ elemzéseivel szokott, kevesek érdeklődését keltette fel; azután jött egy újságíró és a téma beizzította a közéletet.
A kutatás arra volt kíváncsi, mit gondolnak a tanárok és a szülők a lányok és a fiúk oktatással kapcsolatos jellemzőiről. Felsoroltak 23 tulajdonságot és képességet, majd arra kérték az összesen 700 vizsgálati alanyt (300 tanárt és 400 szülőt, a magyar társadalmat szándékaik szerint reprezentatívan lefedő vizsgálati mintát), hogy egy 7 fokozatú skálán helyezzék el a felsorolt tulajdonságokat. A két végponton a leginkább lányos és a leginkább fiús jellemzők álltak.
Mindenki berakhatta volna középre, a 4-es értékhez az összes jellemzőt, azt állítva, hogy nem lát különbséget a két nem között, mert szerinte például a kreativitás vagy a jó memória ugyanúgy jellemző lehet a lányokra, mint a fiúkra. A történet akkor már azelőtt véget ér, hogy elkezdődött volna, de nem így történt. A szülők és pedagógusok „lányosnak” és „fiúsnak” ítéltek bizonyos tulajdonságokat, például a fiúk kreatívabbak, de a lányoknak jobb a memóriájuk – vélekedtek.
Majd a kutatók megkérték a résztvevőket, hogy rangsorolják a közoktatásban elvárt tulajdonságokat. Ugyanezeket. Így jött ki a leginkább elvárt képességek listája: szorgalom, jó szó- és írásbeli kifejezőkészség, önfegyelem, jó memória, önállóság, alkalmazkodókészség, csapatjátékosság, szófogadás, logika, érzelmi, szociális érettség.
Visszhangja már ennek is lehetett volna, mert ki szeretne olyan közoktatást, amely jobban értékeli a tanulók könnyen kezelhetőségét, mint a logikát vagy a kreativitást? A kutatás ennél tovább ment,
az iskola által elvárt tulajdonságok mellé odaillesztették, hogy a megkérdezettek ezek közül mit tartottak fiúsnak és lányosnak.
Kiderült, hogy a tíz legfontosabb érték közül nyolcat a lányokhoz kötöttek, mindössze kettőt – csapatjátékosság (7. helyen rangsorolt), logika (9.) – tartottak fiúsnak. A kutatók ez alapján állapították meg: „A kutatás legfontosabb eredménye, hogy a lányos/nőies tulajdonságok mindkét célcsoport véleménye szerint relevánsabbak, fontosabbak, szükségesebbek a jelenlegi közoktatás elvárásai szerint, mint a férfias/fiús tulajdonságok”.
A tanulmány emellett oktatási statisztikákat tartalmaz, csupa közismert adatot: mindenki tudja, hogy a csak szakmát adó középfokú oktatási intézményekbe zömmel fiúkat íratnak. Ők elveszítik ezzel a lehetőséget arra, hogy felsőfokú tanulmányokat végezzenek, mert nincs érettségijük. A gimnáziumokban nagyobb arányban tanulnak lányok, innen könnyebb út vezet a felsőoktatásba. Többen is szereznek közülük diplomát.
A kutatás röviden elemzi, milyen demográfiai és gazdasági hatással járhat a felsőoktatásban „a nők túlreprezentáltsága” (vagyis nagyobb aránya, a 2019-2020-as tanévben 55 százalék, szemben a férfiak 44 százalékával). Nem azért, hogy a nők arányán változtassanak, hanem például a vállalkozókedv vagy a kreativitás elismertsége legyen nagyobb a közoktatásban.
Az általuk feltételezett demográfiai hatások azonban jelentős visszhangot váltottak ki. Két félmondatot szó szerint idézünk: „a nemek közötti egyenlőtlenségek megfordulása a felsőoktatásban a termékenység csökkenésének kockázatához vezethet”; „A nők jelentős felülreprezentáltsága a felsőoktatásban demográfiai problémát is okoz, megnehezítve a pártalálást a közel azonos szinten képzett fiatalok között” – írják a szerzők. Mellbevágó szavak, igazságtartalmukra később visszatérünk.
A tanulmány közvetve számos kérdést vet fel, például: a nemek közötti esélyegyenlőség sérülését csak akkor kell figyelembe venni, ha az a nőket hozza hátrányosabb helyzetbe, mert ők sokkal több területen ütköznek nehézségekbe? Vagy azzal is foglalkozni kell, ha
a sok szempontból férfiközpontú társadalom egyes területein a fiúk/férfiak esélyei sérülnek?
Megbélyegzi-e a kutatót, ha nem az alacsonyabb női béreket, a politika és a gazdasági vezetők világában alulreprezentált nőket kutatja, hanem a fiúk továbbtanulási hátrányának okait boncolgatja?
Az alapkérdés azonban elsikkadt: akarunk-e olyan közoktatást a 21. században, amelyben a szorgalom (a megkérdezettek szerint az első helyen elvárt tulajdonság), az önfegyelem (3.) és a jó memória (4.) messze értékesebbnek számít, mint a logika (9.), a kreativitás (13.) és a vállalkozószellem (18.)?
Az elemzés társasági beszédtémává vált az elmúlt napokban. A reakciók nagy része önmagában fontos megállapításokat tartalmaz, ám több ezek közül egyáltalán nem szerepel az eredeti tanulmányban, csak laza asszociációval köthető hozzá vagy még azzal sem. Összeszedtük tehát a médiában megjelenteket, a legfontosabb kérdések alapján csoportosítottuk őket, majd melléjük tettük a tényadatokat.
1. Léteznek-e férfias és nőies tulajdonságok?
Az elemzést elsőként ismertető Népszava ezt írja: „A megkérdezettek többsége szerint a lányos tulajdonságok – érzelmi, szociális érettség, szorgalom, szófogadás, monotóniatűrés, jó szóbeli és írásbeli kifejezőkészség – fontosabbak az iskolákban, mint a fiús, reál tantárgyakhoz szükséges matematikai, technikai és műszaki érzék, a logika, a térlátás vagy éppen a kockázatvállalás. A férfias tulajdonságok büntetése az iskolákban mentális problémákat okoz a fiúknak, akik így nem tudják sajátos képességeiket kibontakoztatni és hatással van a szorgalmukra is.”
Az Állami Számvevőszék kutatását elsőként ismertető cikk olvasása közben eláll az olvasó lélegzete, mivel az olvasó ez alapján úgy gondolhatja, hogy ezeket a tulajdonságokat maga a számvevőszék, az állam egyik vezető szerve tartja fiúsnak vagy lányosnak. Valóban felháborító lenne, ha a kreativitást a 21. században bármelyik állami szereplő férfi tulajdonságként írná le. (Nem sokkal vigasztalóbb az sem, ha ezt pedagógusok és szülők gondolják így.)
A kutatók azonban már az elemzés elején tisztázzák, hogy ez nem a saját értékítéletük, a jelzők 700, az ország különböző területein élő, eltérő iskolatípusokban oktató tanár és szülő véleményét tükrözik.
2. Magyarországon a nők „jelentősen túlreprezentáltak” a felsőoktatásban
Ennél a pontnál a legzavarbaejtőbb, hogy a tanulmányt az Állami Számvevőszék jegyzi. Ha ugyanis a jelentősen túlreprezentáltak kifejezés egy ellenőrzési dokumentumban szerepelne, az azt jelentené, hogy a számvevők azonnali intézkedést várnak. Ha viszont a tudomány nyelvén hangzik el ez a szókapcsolat, az annyit tesz, hogy az átlagtól jelentősen eltérő értékről beszélünk.
A tanulmány nem azt állítja, hogy túl sok a diplomás nő, csak azt állapítja meg, hogy magasabb és egyre nő a részvételi arányuk a férfiakéhoz képest.
Az anyagban sincs szó felsőoktatási női kvótáról, ennek ellenére többen párhuzamot vontak a numerus clausus bevezetésével. Szellemes és jól megírt cikkekkel szólaltak fel a női kvóta bevezetése ellen, ami miatt természetesen lapunk is tiltakozna, csak éppen az anyag ezt nem említi.
„A harmadik évezred Európájában az Állami Számvevőszék le merte írni, hogy ha túl sok a diplomás nő, az rosszul hat a népesedésre, mert a diplomás nők kisebb eséllyel kötnek házasságot és vállalnak gyereket. Ezek szerint a nőknek nem tanulniuk kellene, hanem szülni. Régi mantrája ez a Fidesznek, de így feketén-fehéren leírva mellbevágó. Még írásban is indulatos vagyok e primitív, nőellenes és lealacsonyító gondolatmenet láttán” – írta Gurmai Zita, az MSZP politikusa Az új ellenség: a diplomás nő című cikkében. Már nem csak laza asszociációkról van szó, hanem tárgybeli tévedésekről – semmilyen statisztikai adat nem támasztja alá, hogy a diplomás nők kisebb eséllyel kötnek házasságot és vállalnak gyereket. Az viszont tény, hogy 2001 és 2011 között a teljes lakosságon belül is túlsúlyba kerültek a felsőfokú végzettségű nők a férfiakkal szemben. 2001-ben a nőknek csak 8,8 százaléka volt diplomás, a férfiaknak pedig 9,6 százaléka, az utolsó, 2011-es népszámláláson már a nők vezettek 15,5 százalékos értékkel, a férfiak 13,3 százalékával szemben.
A felsőoktatási intézményekben nyílik a rés, a 25-29 évesek között 2021-ben kétszer annyi nő szerzett oklevelet, mint férfi. A pedagógusképzésben résztvevő hallgatók 81 százaléka volt nő 2021-ben, az orvosképzésben 67,5; a jogtudomány terén 65 százalék. A nemek közötti – csak éppen fordított – egyenlőtlenség jellemzi a műszaki képzést is: az informatikai hallgatók 85 százaléka férfi, a műszaki egyetemistáknak pedig 75 százaléka. Tényadatok, a kérdés az, hogyan értékeljük őket, egyiket soknak, a másikat kevésnek tartjuk, vagy éppen úgy jó ez, ahogy van?
Ám, ha a túlreprezentáltságon valaki nem aránybeli többletet, hanem azt érti, hogy túl sok a diplomás nő, akkor alaposan félreértette a helyzetet. A tanulmány ábráiból is kiderül, hogy 2010 óta Magyarországon jelentősen visszaesett a felsőfokú tanulmányokat folytatók száma.
A magyar egyetemeknek nem az a bajuk, hogy túl sok bennük a nő, hanem az, hogy túl kevés – ahogy a férfi is.
Mármint akkor, ha magas hozzáadott értékű gazdaságot képzelünk el magunknak.
Már 2016-ban is sereghajtók, hátulról a hetedikek voltunk az EU-ban a 30-34 év közötti diplomások számában, a 2021-ben nyilvánosságra hozott számok szerint a harmadik legrosszabb helyen álltunk. Az elemzés erre nem tér ki, és ez az egyik hiányossága, hogy nem helyezi el a nemzetközi térben az adatokat. Ám ez csak egy gyors kutatási jelentés egy 700 fős mintáról, nem pedig egy nagydoktori értekezés, igazságtalanság volna azt várni tőle.
Érdemes hozzátenni, hogy az arányok tekintetében nemzetközi összehasonlításban nem kirívó a magyar felsőoktatási nőtöbblet, sőt. Még a pedagógusok közötti sem, mert az átlagot leviszi, hogy a felsőoktatásban nálunk több a férfi oktató az OECD országok átlagánál.
3. A nők magasabb aránya a felsőoktatásban demográfiai következményekkel jár
Minden azzal jár persze, például az iskolázottabbak tovább élnek, és ez is demográfia. A kutatás azonban a párkeresésre és a termékenységre utal, és Magyarországon forradalom zajlott a házasságkötő-termekben az elmúlt években.
A tanulmány kapcsán többen is idézték a Válasz Online korábbi cikkét, amely szerint a kormányzat családpolitikai intézkedéseire a diplomás nők jól reagáltak, három százalékkal több gyereket szültek, mint korábban. Csakhogy azt is írtuk, hogy az érettségizettek 11 százalékkal szültek többet. A vitában – fájdalom – egyik sem releváns, mert az ÁSZ elemzői sem mondták azt, hogy a diplomások kevesebbet szülnének. Két dolgot állítottak: ha a diplomás nők aránya nagyobb, mint a férfiaké, akkor a nők nehezebben találnak megfelelő képzettségű társat maguknak, és így csökkenhet a születések száma.
Valójában a nők iskolai végzettség szerinti termékenységi mutatóját kellene ismerni az állítás igazságtartalmának vizsgálatához, de az elcsúsztatott tavalyi népszámlálás miatt a KSH legfrissebb számai is szakállasak, 2016-osak. Akkor a teljes termékenységi arányszám (vagyis az a mutató, hogy életük folyamán hány gyereknek adnak életet) a diplomás nők körében magasabb volt a csak érettségizetteknél. Pedig a fiatal felsőfokú végzettségűek körében már akkor is megvolt a női többlet, mégis többet szültek, mint a csak középiskolát végzettek.
Viccesen még azt is mondhatnánk ez alapján, hogy a termékenység növelésének egyik módja éppen a diplomás nők arányának emelése lenne,
de az ÁSZ kutatói tényleg nem utaltak semmilyen módon csökkentésre.
Arra viszont igen, hogy a magyar házasságkötési statisztikák alapján a diplomás férfiak azonos iskolázottságú vagy maguknál képzetlenebb társat keresnek, és ez megnehezítheti a diplomás nők párválasztását, ami a születésszám csökkenéséhez vezethet. Több diplomás nő, kevesebb diplomás férfi, kevesebb pár, több gyermektelen nő – logikus. Így is történhetne, de mintha a valóság egy másik forgatókönyvet követne.
Amíg az ötvenes években születetteknél még 50 százalékkal többen voltak a diplomás gyermektelenek, mint a csak érettségizettek, ez a szám mostanra 21 százalékra csökkent. Hiába van sokkal több diplomás nő, a gyermektelenek aránya köztük a gimnáziumi végzettségűekhez mérten nem nőtt, hanem visszaesett. Nagyon, és az okát is tudjuk.
Az ÁSZ-nak igaza van abban, hogy a párok elsősorban az azonos képzettségűek közül házasodnak, de a KSH elemzése szerint 2016-ban 62 százalékkal nagyobb arányban kötöttek diplomás nők házasságot csak érettségizett férfivel, mint diplomás férfiak csak érettségizett nőkkel. Hétszer több diplomás nő ment hozzá csak szakiskolát végzett férfihez, mint ahány diplomás férfi szakmunkás feleséget választott.
Alapvetően változtak a párválasztási szokások.
A legfrissebb adataink 2020-ból valók, akkor 17 ezer diplomás férfi és 22 ezer diplomás nő kötött házasságot a KSH Demográfiai Évkönyve szerint. Tehát ötezerrel (!) több volt a diplomás menyasszony, mint a vőlegény. Közülük közel 13 ezren azonos képzettségű társ mellett kötelezték el magukat. A férfiak mintegy 4000, a nők mintegy 8000 esetben azonban képzettségi szempontból „lefelé” házasodtak, csak érettségivel rendelkező társat választottak. Háromszáz diplomás férfi és 1700 diplomás nő pedig két képzettségi szintkülönbséget is felvállalt, olyan társsal lépett frigyre, akinek a legmagasabb iskolai végzettsége szakiskola volt.
Az ÁSZ túlaggódta magát, a diplomás nők nem maradnak többen pártában azért, mert a felsőfokú végzettségű férfiak száma alacsonyabb. Választanak inkább egy szakit maguknak.
4. Az ÁSZ a kutatásával nők elleni lépéseket alapoz meg, a nők számának/arányának csökkentését készíti elő a felsőoktatásban
Vágó István a korábbi televíziós műsorvezető, a DK önkormányzati képviselőjének Facebook-megjegyzése: „Túl sok a diplomás nő – ezt most nem az afgán tálibok mondják, hanem a magyar Állami Számvevőszék.” Láttuk már, hogy az ÁSZ nem pontosan ezt állította, de ha egy országban olyan szinten koncentrált és kiszámíthatatlan a döntéshozatal, mint nálunk, akkor könnyen hiszterizálódhat a közélet.
A Blikk címében már odáig jutott: „Botrányos kijelentést tett az Állami Számvevőszék: az okos nők miatt nem születik elég gyerek – Kitiltanák őket az egyetemekről?” A cikk így kezdődik: „Az Állami Számvevőszék úgy vélekedik, a túl sok tanult nő miatt csökken a házasságok, így a gyermekek száma is. Javaslattal ugyan még csak részben éltek arra vonatkozóan, hogy a hölgyek legyenek kevesebben a felsőoktatásban, ám már e korai ötlet hallattán is sokaknak felszaladt a szemöldöke.”
Valójában nem csökken a házasságok száma, hanem durván nő. Az újszülötteké a tavalyi tömeges koronavírusoltások miatt ugyan visszaesett, de semmilyen javaslat nem volt arra vonatkozóan, hogy a „hölgyek legyenek kevesebben a felsőoktatásban”. A bulvárlap bevezetőjében egyetlen valós információ, hogy sokaknak felszaladt a szemöldökük, főleg azoknak, akik olvasták az eredeti tanulmányt, mert egyre távolabbra kerülünk az abban felvetett jelenség elemzésétől.
Az ÁSZ elemzését ismert kutatók írták, akik jártasabbak az oktatás és a pszichológia terén, mint a demográfiában. A kutatást vezető Németh Erzsébet pszichológiából írta a PhD-jét és kommunikációtudományból habilitált; 2011-ig a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének docense volt, jelenleg a Közszolgálati Egyetem és a Metropolitan Egyetem tanára, az ÁSZ igazgatója. Az elemzés többi szerzője az ÁSZ számvevője.
A pink education, vagyis a nők túlreprezeltáltsága az oktatás magasabb szintjein bonyolult probléma, az egész fejlett világot foglalkoztatja,
és éppen azért olyan nehezen kutatható, mert pszichológusok, demográfusok, oktatáskutatók, gazdasági szakemberek mellett a nemek társadalmi szerepét (ez a politika által szitokszóvá tett genderkutatást) vizsgáló tudósok együttműködése nélkül nem lehet megérteni a folyamatokat. Normál esetben a tudósok konferenciát szerveznének a téma köré, ahol több tudományterület szakértői mondanák el a saját álláspontjukat. Nem a női kvótáról, Isten ments, hanem a közoktatás alsó szintjeinek esélyegyenlőségéről, a tanárok által jutalmazott magatartások következményeiről, annak okairól, miért kerülnek be a felsőoktatásba nagyobb arányban a lányok, mint a fiúk.
Ám ettől messze vagyunk, sőt egyre messzebb kerülünk. A mostani történet azért is pöröghetett fel a sajtóban, mert az ÁSZ kutatói nem viselkedhetnek kutatóként, nem védhették meg, vagy korrigálhatták a saját állításaikat a tudományos viták során szokásos módon. Windisch László, az új számvevőszéki elnök senkinek sem adott nyilatkozati engedélyt. Lapunknak az ÁSZ sajtóirodája arra hivatkozott, hogy azért, mert az elemzést még az előző elnök idején rendelték meg.
Mintha ennek a kutatásban szereplő adatokhoz, tudományos állításokhoz bármi köze lenne.
Nyitókép: végzős hallgatók a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karának oklevélátadó ünnepségén a Ludovika Arénában 2019. július 6-án (fotó: MTI/Mohai Balázs)
