Mészárosnál is „nemzetibb” nagytőkés születik? – Jászai Gellért útja a Vodafone-ig
Lehet gyorsabban terjeszkedni, mint Mészáros Lőrinc? A SCD-csoporttal egykor a turisztika „Molját” építő, majd a kudarcos kísérlet közben Medgyessy Péter exkormányfőt balatoni partszakaszhoz segítő Jászai Gellértnek sikerülhet. A balról jobbra fordult üzletember – csak úgy mellékesen – Tiborcz Istvánnal is ingatlanbizniszelt, most pedig regionális multit faraghat a hazai Vodafone-t bekebelező 4iG-ből. A Fidesz ugyanis stratégiai érdeknek tartja, hogy a közművek – köztük a digitális infrastruktúra – Jászai-féle „nemzeti nagytőkésekhez” kerüljenek. E folyamatnak vannak ésszerű elemei, de az alapja minimum billeg. Mert szinte egyetlen tény sem indokolja a „nemzeti” és a „tőkés” szavak használatát. Vélemény.
Miként lehetséges, hogy egymástól elvileg teljesen független céges és alapítványi konglomerátumok ugyanazt az ügyvédet választják a legbizalmibb munkákra? Konkrétan Kertész József Tamásról van szó, aki egyrészt főhivatásszerűen Mészáros Lőrinc cégjogi képviselője – olyannyira, hogy irodája a felcsúti milliárdos budapesti főhadiszállásán (Andrássy út 59.) működik –, másfelől ő gyakorolja a fideszes médiaholding (Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány/KESMA) alapítói jogait, sőt a most óriásira duzzadó 4iG Nyrt. meghatározó dokumentumai is nála készülnek. Ilyen együttállás a normál életben nincs, legfeljebb akkor, ha mindhárom érdekeltségnek ugyanaz a mögöttes főnöke. Ezt az eshetőséget pedig nemigen tudjuk kizárni, hiszen például a hazai sajtó tetemes részének fenti alapítványba zsúfolását Orbán Viktor kormányfő tulajdon kezével minősítette közérdekből nemzetstratégiai jelentőségűnek – azaz vonta ki a versenypiaci szabályok alól.
S ha már finnyáskodunk, hozzá is tesszük gyorsan: Kertész József Tamás ügyvédi irodájának van a névadón kívül más főalakja is. Például Lacfi Endre, aki a Gyurcsány-érában még a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vezérigazgatói kabinetfőnökeként szolgálta azt a hatalmat. Ilyen véletlenek persze előfordulnak, fontosabb a tény, hogy
Mészáros Lőrinc, a 4iG-elnök Jászai Gellért és a KESMA-bátorító miniszterelnök között „van átjárás”, ha udvariasan akarunk fogalmazni.
De ki ez a Jászai Gellért, aki három éve – a még kishalként ficánkoló 4iG-vel – megvette volna a T-Systems Magyarország nevű óriást a Deutsche Telekomtól, majd az üzlet bukása után csak azért is akkorára fújta magát, hogy most képesnek látszik a hazai Vodafone beszippantására? Hogy lett akkora ász a Jászai-vállalat, hogy egy ideig teljesen reálisnak tűnt számára a tel-avivi tőzsdén jegyzett, műholdakat üzemeltető Spacecom többségi csomagjánakmegszerzése is (Izraelben csak az utolsó pillanatban szólaltak meg a nemzetbiztonsági vészcsengők, így a 4iG végül legfeljebb 20 százalékot kaphat az űrtávközlési szupercégből)? S hogy biztosíthatta be magát Jászai annyira a Fidesznél, hogy még a magyar állam kritikus informatikai-kommunikációs hálózatát (AH Net Zrt.) is majdnem kiszervezték neki? Illetve lehet, hogy tényleg ki is szervezik, hiszen a polgári titkosszolgálatok felügyelete időközben elkerült a nagy ellenálló Pintér Sándortól – hova máshova, mint a 4iG útját eddig mintaszerűen egyengető Rogán Antal kabinetminiszterhez. (Frissítés: A 4iG-csoport cikkünk megjelenése után jelezte, hogy az AH Net végül nem lesz az övé.)
Jászai Gellért tündökléseiről és botlásairól néhány éve a Magyar Narancs írt átfogó anyagot; onnan tudhatjuk, hogy fiatalon ingatlantanácsadással foglalkozott, egyebek mellett az izraeli Plaza Centersnek dolgozott. Ám igazán a 2000-res évek elején jött ki a fényre, amikor megalapította a Balaton-parti kempingeket magánosító, a turisztika „Moljának” megteremtésére hivatott SCD Groupot. Az álomprojektet Csányi Sándor OTP-je finanszírozta (sokan ezért a bankár kreatúrájaként beszéltek Jászairól), és az akkori parlamenti pártok nagykoalícióban támogatták – az MSZP-től a Fideszig. Ha Mészáros Lőrinc emberei nem tüntették volna el az internetről a Heti Válasz archívumát, most idelinkelhetnénk régi cikkünket, amely arról szólt, hogy a Balaton-privatizáló korszak első miniszterelnökét, Medgyessy Pétert miként segítette az SCD egy Tihanyra néző vízparti villához a Balaton déli oldalán. (Hogy a volt kormányfő mit fizetett a „dácsáért”, nem tudhatjuk, ám a vagyonnyilatkozatába elsőre nem sikerült beleírnia a szerzeményt.)
Mindezek után Jászai Gellért pályaíve megtört; az OTP valamiért egycsapásra kivonult az SCD mögül, de 2010-hez érve a Fidesz azért még igényt tartott a szolgálataira – egy sor különösen értékes ingatlan landolt nála például a Rogán vezette belvárosi önkormányzattól. Simicska Lajos azonban megálljt parancsolt Jászainak, s hősünk kénytelen volt átadni/eladni szinte minden kincsét, például a balatoni SCD-portfoliót vagy a Zsolnay Porcelánmanufaktúrát. A 2015-ös Orbán–Simicska-összekülönbözés után persze volt visszaút a csúcsra, a fideszesre hangolt Figyelő címlapján két évvel később már mint „Mészáros Lőrinc jobbkeze” feszített. Neki kellett volna ugyanis nemzetközi tényezőket is vonzó célponttá tenni, Mol–OTP–Richter-magasságba repíteni a felcsúti milliárdos tőzsdei érdekeltségét, az Opus Global Nyrt.-t, amelybe addigra már mindent belehordtak: szállodai, mezőgazdasági, ipari hálózatokat. Csakhogy az európai és észak-amerikai piacokhoz képest egyedi kockázatot jelentő országokra szakosodott befektetők nem szerették meg az Opus-konglomerátumot, hiába roadshow-ztak vele Londonban, Frankfurtban vagy akárhol. Ők inkább maguk döntöttek volna arról, mennyi turizmust, élelmiszeripart, bankot akarnak látni a portfoliójukban, nem kértek a készen kapott „vegyestálból”.
Mészáros Lőrinc vállalatából tehát nem sikerült nemzetközileg jegyzett magyar várat építeni, így addigi „jobbkezének” is új karrierlehetőség adódott. Konkrétan: az Opus kiszállt a kormányzati informatikai tendereken 2020-ra már taroló, de még csak egyszerű IT-cégként ismert 4iG Nyrt.-ből, és utóbbit – egy láthatatlan karmester intésére – megkapta Jászai Gellért. A cikkünk elején szereplő Kertész József Tamás-féle ügyvédi történet jelzi, hogy nem durva szakításról, pláne nem az Orbán-pikszisből való kiesésről volt szó. A 4iG új ura ugyanis véletlenül épp ekkortájt „költözött össze” Tiborcz István vállalkozásával. Ahogy megírtuk, egy hatszobás, 309 négyzetméteres, potom 107 négyzetméteres terasszal rendelkező budai – zöldmáli – hajlék került a kormányfő vejének BDPST Zrt.-jéhez. Pont abban a háromlakásos társasházban, melynek korábban minden egységét Jászai Gellért kezelte – és a két kisebbet mindvégig megtartotta. A sztori azóta pikáns fordulatot vett, hiszen a 4iG-elnök bő egy éve visszavásárolta Tiborcz ingatlanát, s – ahogy a Medgyessy-akciónál – legfeljebb az érintett felek tudják, hogy ki és mennyit nyert ezen a különös ügyleten.
„Természetes” persze, hogy
a 4iG részben ugyanúgy magántőkealapokon nyugszik, mint a Nemzeti Együttműködés Rendszerének majd’ minden kulcsvállalata.
(Néhány hónapja még 78 bejegyzett hazai magántőkalapról tudtunk, mára ez a szám 110-hez közelít.) Azaz per definitionem fogalmunk sem lehet arról, hogy (1) mely időpontokban ki(k) az érintett társaságok tényleges tulajdonosai, (2) csak jól ösztönzött menedzserek-e a Mészáros- és Jászai-félék, vagy birtokolják is az általuk kezelt üzletrészek meghatározó hányadát, (3) honnan származnak a magántőkealapokba pumpált tíz- és százmilliárdok, (4) illetve valóban „nemzeti” kézben vannak-e ezek az entitások, esetleg idegen – akár orosz, kínai, „kipcsak” – tőke is került a láthatatlan kasszákba.
A „boldog” tudatlanság állapotából persze nem következik, hogy ne látnánk, milyen fontosabb vállalatokat alapított vagy gyűjtött be a 4iG-kisgömböc az elmúlt két évben. És ne érzékelnénk, hogy a terjeszkedés intenzitása a Mészárosnál megszokott sebességnél is nagyobb. Vajon mi férhet még a bendőbe? Mutatjuk az állomásokat szép egymásutánjában – azért dőlt betűkkel, hogy aki nem fárasztaná magát a konkrétumokkal, tudja, mely bekezdéseket kell átugrania.
*
A 2020 augusztusában gründolt CarpathiaSat Zrt. szerény célt tűzött maga elé; azt, hogy 2024-re pályára állítja és üzemelti Magyarország első kereskedelmi, kormányzati és tudományos kutatási feladatokra is alkalmas műholdját. (Mindezt az állammal partnerségben tervezte, de mára a köztulajdon majdnem teljesen „elpárolgott” a cégből). S bár a Jászai-cég első nemzetközi jelentőségű biznisze, a Deutsche Telekommal kötött megállapodás ad acta került, a 4iG azért felvásárolta T-Systems Magyarországból korábban kiszervezett munkaerő egy jelentős részét – az INNObyte Zrt. formájában –, az agyakat tehát elszívta a német digitális multi környezetéből. Laza ujjgyakorlatként jött az adatközpont-üzemeltető DTSM Kft. megvétele, majd a védelmi és polgári (ipari, mezőgazdasági) célú drónok fejlesztésével és gyártásával foglalkozó Rotors & Cams Zrt.-ben való tulajdonszerzés. Még mindig az informatikai vonalon maradva: a 4iG „leuralta” a legmagasabb szintű minősítésekkel rendelkező Cisco-partner ACE Network Zrt.-t (akkori nevén Spacenet Zrt.-t), továbbá a vállalati számítógépes rendszereket építő Poli Computer Kft.-t, s – tovább bosszantandó a nagy német hátterű versenytársat – leszerződtette vezérhelyettesnek a T-Systems IT-területért felelős korábbi csúcsvezetőjét.
Mindeközben Jászaiék már rárobbantak a távközlési piacra is – megvették a Hungaro DigiTel Kft.-t, azaz Magyarország vezető, sőt a térség egyik meghatározó műholdas szolgáltatóját. Övék lett a telekommunikációs óriás Invitech ICT Services Kft., melynek infrastruktúráját 11 ezer kilométer országos lefedettségű optikai hálózat alkotja. „Vállukra vették” a sokáig a legnagyobbnak látszó zsákmányt, a telefon–internet–televízió-hármasságot szolgáltató, 232 milliárd forintos Digi Távközlési és Szolgáltató Kft.-t – és a hozzá tartozó az Invitel Zrt.-t.
Ezzel párhuzamosan beindult a 4iG nyugat-balkáni offenzívája is: a Telenor Montenegro felvásárlása és átkeresztelése ONE Crna Gora márkanévre, valamint az ALBtelecom és a One Telecommunications megszerzése, azaz albán távközlési piac „magyarosítása”. Majd újabb koronaékszerként a 4iG privatizálhatta az Antenna Hungáriát – többszörös apportművelet után közel 77 százalékot szerezve az addig állami műsorterjesztő, rendezvényszervező, távközlő vállalatban. Nem mellékesen: ugyanez a 4iG-sített Antenna Hungária jelenleg 25 százalékos tulajdonosa a magyarországi Yettelnek, vagyis a Vodafone és a Magyar Telekom riválisának.
Jászai Gellérték tehát ilyen előzmények után és körülmények között hódítanák meg a hazai Vodafone-t, szállnának be a hadiiparba, illetve vennének részt valamilyen formában az izraeli SpaceCom életében. Bónusz: a Jászai körüli magántőkealap-hálózat a fenti eseménysor előtt vagy közben megszerezte a Krisztina Plaza irodaházat a Déli pályaudvarnál, egy másik irodaépületet a Daubner Cukrászdánál (Montevideo u. 2/C.), egy telket a Normafa út 7. szám alatt, valamint a Tiborcz Istvánnal is kapcsolatba hozott háromlakásos társasházat a Felső Zöldmáli úton.
*
Amennyiben a Vodafone-ügylet valóban összejön – és a Yettelben is megmarad a 4iG-csoport kisebbségi részesedése –, Jászai Gellértéknek a hazai mobilpiac körülbelül 55 százalékában lesz valamiféle befolyása. Mindeközben a vezetékes internetszolgáltatás szűk 45 százaléka kerülhet hozzájuk (Digi+Vodafone), a televíziós műsorterjesztésnek pedig közel a felét ellenőriznék (Digi+Vodafone+MindigTV). Gazdaságtörténeti távlatban a 4iG mindezt egy szempillantás alatt hozná össze.
És akkor álljon itt néhány kérdés önmagunkhoz: miért nem lehet mindennek felhőtlenül örülni? Miért nem vesszük tudomásul, hogy a Vodafone-szerzés legalább olyan horderejű ügylet lehet a magyar távközlésben, mint az állami Matáv-monopólium harminc évvel ezelőtti eladása? Miért nem látjuk be, hogy egy olyan agyonszabályozott és nagy beruházásigényű szektorra, mint a telekommunikáció, nem lehet sok szereplőt ráengedni, mert nem lesz egységes szolgáltatási színvonal, azaz minden magyar digitális „jóléte” kerülne veszélybe? Jobb, ha külföldi nagyvállalatok kartelleznek a fejünk fölött a saját hazánkban, és minden fontos döntés Berlinben vagy Londonban születik? Miért nem tudjuk eléggé átélni az Indexnek nyilatkozó Jászai Gellért értékelését, amely szerint a Vodafone-tranzakciónak kiemelt szerepe van „egy protekcionista gazdaságpolitika nemzetstratégiai célkitűzésének a megvalósításában”? Ugyan miért nem tapsolunk, hogy a Mol, az OTP, a Richter és a Magyar Telekom mellett lehet még egy blue chip a hazai részvénypiacon – ha már Mészáros Lőrinc Opus Globalját nem sikerült feltolni a nagyok közé? Elvégre a 4iG épülő infokommunikációs portfoliója sokkal tisztább, mint az összemixelt Opusé, tehát bizonyára a nemzetközi befektetők figyelmét is felkelti majd (pláne, hogy német haditőkét már sikerült a vállalatba terelni). Miért nem jó még egy magyar multi, amely ráadásul tőzsdei körülmények között, állandó közzétételi kötelezettségekkel, relatíve átlátható módon működik?
A válasz meglehetősen brutálisan hangzik:
nem lehet globális térben is versenyképes nemzeti bajnok cégeket úgy felépíteni, hogy a megerősödésük teljes egészében mentes az elemi tisztességtől és a társadalmi-közösségi felhatalmazástól.
Merthogy valójában három ősforrása van az ilyesfajta NER-terjeszkedésnek: a piaci szabályok teljes megkerülése kormányzati beavatkozással, az állami tartalékok saját pénzként kezelése, valamint a lopás.
Kicsit részletesebben a három ősforrásról: (1) Lényegében nem tud olyan akvizíciót bejelenteni például a 4iG, amelyet a hatalom ne emelne ki azonnal a piaci, versenyhivatali viszonyrendszerből – ez történt a Digi-vásárlásnál, a statáriális Antenna Hungária-privatizációnál, s persze pontosan erre készülnek a Vodafone-ügyben is. (2) Ami az állami tartalékok – felhatalmazás és nyakló nélküli – bevetését illeti, sok hajmeresztő példát sorolhatnánk a kormány gyakorlatából. Őrült pénzért vettük a Budapest Bankot, csak azért, hogy később beolvasszák Mészáros Lőrinc bankholdingjába, azaz valódi ellentételezés nélkül megfosszák befolyásától a mindenkori magyar államot. Ugyancsak önmagát megkárosítva vásárolta meg a „köz” a felcsúti baráttól a Mátrai Erőművet, a Budapest–Belgrád-vasútvonal pedig szinte garantáltan nem térül meg az ükunokáink ükunokái életében sem. S miközben a Fidesz ellenzékben teljes joggal mérgelődött az állam és a magánszféra PPP-típusú pénzégetései láttán, most megcsinálja ugyanezt a magyar sztrádákkal. Ráadásul itt a tervezett Vodafone-vásárlás, amelyben minden menedzsmentjog és -felelősség a 4iG nevű magánvállalaté, viszont a 700 milliárdot érő cég vételárának felét leszünk szívesek mi – azaz az államban testet öltő közösség – kiköhögni. Mindezt azután, hogy a jegybank Növekedési Kötvényprogramjának legnagyobb nyertese is a 4iG lett. (3) És itt van még a lopás, a korrupció, amelynek egészen különleges megjelenési formái az egy-két szereplős, jócskán túlárazott, esetleg eleve csillagászati összegekre kiírt állami tenderek – amelyek egyik haszonélvezője épp a 4iG. Lehetséges, hogy a közbeszerzésekből „kimenekített” tíz- és százmilliárdok a már emlegetett titkos magántőkealapokban landoltak, de ezt persze nem tudjuk, csak sejtjük. Egy biztos: a 4iG-ben közel 60 százalékos többsége van olyan magyar és portugál bejegyzésű alapoknak, amelyről csak mondják, hogy „nemzeti”, de a világért meg nem mutatnák.
Az a furcsa helyzet állt tehát elő, hogy erősen hinnünk kellene abban, hogy úgymond „nemzetstratégiai ügy” a piaci szabályok kormányzati kiiktatása, a központi pénztartalékok kreatív – értsd: az állampolgár érdeke felől értelmezhetetlen – kezelése, valamint maga a lopás is.
Hát, nem hisszük.
A cikkben szereplő cégadatokat az Opten Kft. szolgáltatta.
