Orosz összeomlás a harkivi régióban – helyzetkép a háború 200. napján
Több mint ötven települést, körülbelül háromezer négyzetkilométer területet szabadított fel az ukrán offenzíva. Hatalmas orosz blamázs történt – nem csak katonai, hanem hírszerzési és politikai értelemben is. Az ukránok megmutatták a Nyugatnak a fegyverszállítmányok értelmét. Oroszország háborúja Ukrajna ellen – helyzetkép a 200. napon. A varsói Keleti Tanulmányok Központjának (OSW) napi összefoglalója. Szerzők: Andrzej Wilk, Piotr Żochowski, Krzysztof Nieczypor. Fordította: Zeöld Zsombor.
A legfontosabbak röviden:
- Az ukránok eredményei a harkivi régióban: mintha három nap alatt a Budapest–Székesfehérvár távolságot megtéve Vas megye területének kb. 90%-át szabadították volna fel. A cél Szlavjaszk és Kramatorszk tehermentesítése volt, illetve az, hogy megmutassák a Nyugatnak a fegyverszállítmányok értelmét
- Berlin elkezdheti intenzívebben támogatni Ukrajnát
- Hatalmas orosz blamázs történt – nem csak katonai, hanem hírszerzési és politikai értelemben is
- Az ukrán cél a frissen visszaszerzett területek biztosítása lehet
- Az oroszok a Donbaszban azonban támadtak, illetve az ukrán energetikai kritikus infrastruktúrát lőtték
Részletes helyzetkép:
A Harkiv megyében végrehajtott támadás következményeként az ukrán egységek többek között Kupjanszkot, a Balaklija és Izjum között található közlekedési csomópont Szavincit [Савинці], illetve magát Izjumot is visszafoglalták (habár utóbbi település vonatkozásában az ukrán fél ezt egyelőre hivatalosan nem erősítette meg). Nem erősítették meg azon jelentéseket, melyek szerint az Izjumtól délre állomásozó orosz csapatösszevonás egy részének nem sikerült visszavonulnia, s így azt bekerítették. Az ukránok Csuhujivtól kelet felé támadva és átkelve a Donyec folyón Harkiv megye északkeleti részére terjesztették ki a műveleti területet (szeptember 10-én [a folyótól keletre lévő] Vaszilenkovét [Василенкове] és Artemivkát [Артемівка] elfoglalták – s a források egy része szerint azt a Vovcsanszkot [Вовчанськ] is, mely az ukrán–orosz államhatár mentén fekszik, s melyet az oroszok korábban feladtak). A Harkiv megyei tevékenységet támadásra való felfejlődés kísérte Szlavjanszktól északkeletre – itt Liman környékén folynak harcok. Luhanszk megye északnyugati részén ukrán diverzánsok is aktivizálódtak.
Szeptember 11-én az Oroszországi Föderáció Védelmi Minisztériuma elismerte, hogy az Oszkil folyó keleti oldalán egy keskeny, Luhanszk megye közigazgatási határa mentén található sáv kivételével Harkiv megye korábban elfoglalt területeiről az orosz erők teljesen visszavonultak. Még ugyanezen a napon érkeztek hírek arról, hogy az ukrán hadsereg elfoglalta a Harkivtól északra és keletre lévő településeket (Kozacsa Lopanyt [Козача Лопань] és Velikij Burlukot [Великий Бурлук]), a Csuhujiv közelében található Cskalovszkét [Чкаловське], illetve az ukrán–orosz államhatár mentén fekvő Hoptivkát [Гоптівка] (s egyes források szerint Vovcsanszkot is). Az ukrán hadsereg vezérkara arról is beszámolt, hogy szeptember 11-én az orosz erők Harkivtól északra, Veliki Prohodinál [Великі Проходи] támadáskísérletet hajtottak végre. Szeptember 6. és 11. között az ukrán erők több mint ötven település felett szerezhették vissza az ellenőrzést, körülbelül háromezer négyzetkilométer területet elfoglalva – a korábban megszállt területekbe 70 km mélyen behatolva.
A többi tevékenységi irányban a helyzet nem változott: a Donbasz maradt a legsúlyosabb harcok színtere. Az orosz erők keletről sikertelenül támadták mind Bahmutot, mind a város közelében lévő ukrán állásokat. Továbbra is harcok folynak Bahmuttól délkeletre és délre; Horlivka külterületén, Avdijivka térségében és attól északra, illetve Donyeck városától nyugatra szintén összecsapásokra került sor. Herszon megyében az orosz erők hat, korábban elfoglalt települést hagyhattak fel – másfelől viszont Herszon védelmét erősítik, s a városba további egységeket telepítenek. Az oroszok szintén elkezdték a munkát, hogy a kahovkai vízerőmű gátján lévő hídon újrainduljon a forgalom. Miután szeptember 9-én Bezimenne [Безіменне] térségében sikertelen támadást hajtottak végre, az oroszok a rákövetkező napokon nem kísérelték meg az ukrán védelem áttörését. Helyi jelentések szerint a megszálló hatalom Zaporizzsja megyében is erősítheti erőit – Mariupolból vezérelve további egységeket a frontvonalra.
Az orosz tüzérség és légierő a teljes harcérintkezési vonal mentén nem hagyja abba az ukrán hadsereg állásai és azok háta elleni támadásokat (beleértve ebbe Harkiv megye frissen elvesztett területeit is), s ugyanígy jár el a Szumi megyében az államhatár mentén. A közvetlen harctérségeken kívül a fő célpontjuk továbbra is Harkiv: a város bombázása úgy vált intenzívebbé, ahogy az ukrán erők a Harkiv megyében előrenyomultak. Szeptember 11-én a helyi TEC–5 [Харківська ТЕЦ–5] kombinált hő- és villamos erőművet támadták, illetve megsemmisült néhány nagyfeszültségű távvezeték is – mindezek következtében több körzetben ideiglenesen felfüggesztették az energia- és hőszolgáltatást.
[Az oroszok] Mikolajivot, Nikopolt, Kramatorszkot, Szlavjasznkot, Zaporizzsját, illetve Harkiv, Donyeck és Mikolajiv megyében, Dnyipropetrovszk megye déli, illetve Zaporizzsja megye északi részén számos kisebb települést lőttek tüzérséggel és bombáztak. Szeptember 9. és 11. között 47 rakétatámadásra került sor (a rakéták egy részét lelőtték) – ezekben többek között Dnyipro városa, a Harkiv megyében található Nova Vodolaha [Нова Водолага], a Donyeck megyében fekvő Pokrovszk, a Mikolajiv megyében lévő Vozneszenszk [Вознесенськ], illetve Umany és Kremencsuk térségében található célpontok szenvedtek károkat. Az ukrán tüzérség és légierő főleg Herszon megyében támadott célpontokat, többek között a Nova Kahovka környékén lévő lvovei [Львове] kompátkelőt. Az ukrán vezérkar szerint nőtt az ellenséges légierő aktivitása.
Az ukrán hadsereg előrehaladását diverzánscsoportok fokozott aktivitása kísérte az orosz erők hátában. Ez idegessé teszi az agresszor biztonsági erőit, s fokozza az elnyomást. Az orosz Nemzeti Gárda szeptember 9-i közleményében bevallotta: egy hét alatt Herszon és Zaporizzsja megyében 73 olyan személyt vettek őrizetbe, akiket az ukrán hadsereggel és az SZBU-val való együttműködéssel gyanúsítanak. Tizenegy fegyver- és lőszerlerakatot fedeztek fel, hordozható NLAW, MANPADS és Igla páncéltörő- és légvédelmi rakétaindítókat koboztak el. Az ukrán különleges erők Oroszország területén is tevékenykednek: a szeptember 9-éről 10-re virradó éjjel az orosz–ukrán határtól 9 km távolságra, a kurszki oblasztyban lévő Szudzsa [Суджа] térségében az Oroszországi Föderáció a könyező erdőket átfésülő, járőröző Nemzeti Gárdájával került sor összecsapásra. Az orosz hatóságok megerősítették: a támadást négy diverzáns követte el, akik megsebesítették az egyik katonát. A kurszki oblaszty kormányzója szerint még mindig folyik a kutatóművelet, s arra kérte a lakosokat, hogy maradjanak éberek.
Az ukrán offenzíva fontos eleme az elfoglalt területeken az ún. annexiós népszavazások előkészítésének megzavarása. Jelenleg már nincs arra esély, hogy ezt Harkiv megye területén lefolytassák – de Herszon és Zaporizzsja megyében is egyre kisebb a valószínűsége. Az ukrán hadsereg tevékenysége a kollaboránsok között pánikot váltott ki – ez hatékonyan bénítja meg az oroszok által kezdeményezett ún. választási kampányt. Maguk a megszállók is lemondtak arról, hogy konkrét időpontot tűzzenek ki a népszavazásokra, s a kollaboráns közigazgatás működése egyre inkább kirakatműködéssé válik. Herszon megye megszállt területein az oroszok megerősítették a közigazgatási és rendőri berendezkedést, mozgási tilalmat vezetve be a települések között. Nova Kahovka és Kozacke [Козацьке; a Nova Kahovkával szemben lévő település a Dnyeper túlpartján] lakosait figyelmeztették: a Dnyeper átkelőihez közeledve figyelmeztetés nélkül rájuk nyitnak tüzet. Herszon megyében a kollaboráns „katonai–polgári közigazgatás” minden lakost az Oroszországba történő evakuálásra szólított fel.
A jól megtervezett ukrán offenzívát nemcsak a további győzelmek igazolják, hanem az is, ahogyan a visszafoglalt települések biztonsági helyzetét azonnal stabilizálják. Az ellenség kezéből kicsavart területeken a[z ukrán] rendőrség és az SZBU a korábban összegyűjtött anyagok alapján a kollaborációval gyanúsított személyeket keresi. Ezen tevékenység része annak a megelőző és pszichológiai műveletnek, melynek célja: a kollaboránsok legyenek tudatában annak, hogy
aktivitásukat állandó jelleggel figyelik, s az összegyűjtött bizonyítékok a büntetőjogi eljárás megalapozását szolgálják.
Az ukrán közösségi médiában eluralkodó túlzott eufória légkörét (melyben további települések – pl. a donyecki repülőtér – elfoglalásáról szóló, megerősítetlen információk keringenek) az ukrán védelmi tárca hűtötte le. Hanna Malar védelmi miniszter-helyettes arra szólított fel, hogy ne tegyenek közzé további városok felszabadításáról szóló, meg nem erősített jelentéseket. Kiemelte: sok, felszabadítottnak tekintett helységben a valóságban még mindig heves harcok dúlnak.
Az ukrán offenzíva sikere és az azt kísérő, az oroszok vereségét hangsúlyozó információáradat meglepte az orosz védelmi tárcát, mely a fronthelyzettel kapcsolatos hivatalos közleményeket monopolizálta. Csak szeptember 10-én döntöttek egy rövid közlemény kiadásáról, melyben leszögezték: „az elmúlt három nap során Izjum és Balaklija térségében a hadsereg átcsoportosítást hajtott végre”. A kísérlet, hogy azt a látszatot kelték, az ukrán hadsereg a korábban az oroszok által tervszerűen kiürített területre vonult be, fiaskóval ért véget: ennek abszurditása a közösségi médiában gúny tárgyává vált, és az orosz hadsereg lejáratására használták ki. Annak érdekében, hogy saját információs politikája negatív hatásait korlátozza, a védelmi tárca a közösségi médiában cenzúra bevezetésével próbálkozik.
A sikeres ellentámadást az ukrán hatóságok arra használják ki, hogy meggyőzzék nyugati partnereiket katonai segítségnyújtásuk növeléséről. Szeptember 10-én megjelentetett közleményében az ukrán Külügyminisztérium szóvivője a katonai sikereket az ukrán katonák bátorságának és a nyugati katonai támogatásnak tulajdonította. E tekintetben felszólította a partnereket a katonai segítség szállításának folytatására, hogy járuljanak hozzá a béke gyors eléréséhez. Olekszij Reznyikov védelmi miniszter szerint az ukrán hadsereg sikeres támadása fontos érv lesz a nyugati politikusok meggyőzésében: növeljék a katonai támogatást.
A védelmi tárca vezetőjének szavait a szeptember 10-én korábban nem bejelentett kijevi látogatásra utazó Annalena Baerbock miniszter erősítette meg. A német diplomácia első embere elmondta: a változó fronthelyzet Németország számára szükségessé tette „az eddig biztosított segítségnyújtás elemzését” és ebben az ügyben további lépések megtételét. Baerbock megerősítette: Berlin „Ukrajna mellett áll addig, míg az szükséges”, Kijevet fegyverszállításokkal, humanitárius és pénzügyi segítséggel támogatva. Egy szeptember 11-én megjelent interjúban Anka Feldhusen, Németország ukrajnai nagykövetet elismerte: „a berlini politikusok örülnek az ukrán hadsereg támadásának”.
Szeptember 10-i beszédében Volodimir Zelenszkij elnök úgy értékelte, hogy „az orosz fél jelenleg nem képes adekvát álláspontot kialakítani – emiatt a háború befelezéséről szóló megbeszélések lehetetlenek”; Dmitro Kuleba külügyminiszter pedig azt mondta: a harcmező a legjobb hely a Putyinnal folytatandó megbeszélésekre. Zelenszkij szintén bejelentette, hogy az Ukrajnával és Európával szembeni energetikai zsarolás miatt a közelgő tél Ukrajna számára döntő fontosságú lesz. „A következő kilencven nap többről fog dönteni, mint az ukrán függetlenség harminc éve” – mondta, felszólítva a demokratikus világot „az orosz állam és állampolgárok teljes izolálására”, illetve a „szisztematikus fegyverszállításra Ukrajna számára”.
Az orosz hadsereg által az [Ukrajnában] lévő energetikai kritikus infrastruktúra ellen végrehajtott rakétatámadásokra reagálva Zelenszkij elnök érzelmes nyilatkozatot tett közzé, melyben azt Oroszország oldaláról célzott és cinikus terrorcselekménynek nevezte. Bejelentette: a Kreml nincs abban az állapotban, hogy az ukránokat megfélemlítse vagy letörje ellenállásukat – s még víz-, villany- és gázhiány sem fogja Kijevet arra kényszeríteni, hogy bármifajta engedményt tegyen Moszkvának. „A hideg, az éhség, a sötétség és a szomjúság sem annyira szörnyű és halálos, mint az orosz »barátság és testvériség«”
Az OSW szakértőinek kommentárja:
- A Kupjanszk irányában végrehajtott ukrán támadás pár nap alatt Harkiv megyében számos irányban, illetve Donyeck megyében, Szlavjanszktól északkeletre végrehajtott offenzívává változott. Az ukrán erők arra törekedtek, hogy a Harkiv és Donyeck megyék közigazgatási határán állomásozó orosz csapatösszevonást legelőszöris elvágják saját hátországától, majd bekerítsék – ez azt eredményezte, hogy a Donyeck megyét megszabadították az északról eredő fenyegetéstől. A végrehajtott tevékenység eredményeként a Szlavjanszkot és Kramatorszkot érintő fenyegetést nem pusztán eliminálták, hanem (az Oszkil folyó keleti partja kivételével) Harkiv megye megszállt területének majd’ minden négyzetméterét felszabadították. Az oroszok attól tartva, hogy az ukrán erők bekerítik és megsemmisítik őket, visszavonultak, így a védők Donyeck megyében található állásai elleni négy támadási irányból az ukránok egyet teljesen megszüntettek (az agresszornak továbbra is rendelkezésére állnak a Luhanszk megyéből [nyugati] irányban, Donyeck térségéből, illetve Mariupol térségéből [északra] tevékenykedő csapatösszevonások).
- A Harkiv megyei offenzíva február 24-e óta az ukrán hadsereg első olyan lépése, melynek köszönhetően [Kijev] műveleti szinten ragadta meg a kezdeményezést – ezen a szinten ilyen siker a háború kezdete óta először fordult elő. Ez szintén az első olyan siker, melyet szövetségiként lehet leírni: a vezérkari döntéseket az amerikai felderítési adatokra alapozva dolgozták ki, az áttörés fő erejét pedig a Lengyelországtól kapott [T–72-es] harckocsik biztosították.
- Kiderült, hogy az orosz erők teljesen felkészületlenek voltak saját fő utánpótlási vonaluk (Valujki–Kupjanszk–Izjum [Валуйки–Куп’янськ–Ізюм]) megvédésére Harkiv megyében: akár nem voltak képesek megfelelően felderíteni az ukrán oldalon zajló előkészületeket, akár félvállról vették a Csuhujiv és Balaklija között alakuló támadócsoport létrejöttét, blamázs lett a vége. A helyzet szeptember 6-a és 12-e közötti fejlődése azt mutatja, hogy az oroszok még egy ennyire kritikus szakasz védelmét sem biztosították megfelelőképpen – az egyetlen védelmi vonalat a Roszgvardija és az ún. Luhanszki Népi Milícia másodvonalbeli [olv.: rosszabbul felszerelt, kiképzett] alegységei látták el legénységgel. (Összehasonlításként: a Herszon és a Zaporizzsja megyében lévő három védvonalat az orosz hadsereg reguláris egységeinek katonái erősítik.) Tartalékot sem képeztek, mely rövid idő alatt a visszavonuló hadsereget megtámogathatta volna, és megállíthatta volna a[z ukrán] támadást. Mindezen túlmenően: az ukrán támadást megelőző időszakban az oroszok egységeik egy részét visszavonták, és azokat a Herszon megyében található csapatösszevonás megerősítésére irányították át. Az agresszor erőinek még egy relatív gyors összevonása sem változtatja meg azt, hogy az oroszok fontos csatát vesztettek, és február 24-e óta először veszítették el a kezdeményezést. (Ráadásul kicsi a valószínűsége annak, hogy ez az erő sikerrel hajthatna végre ellentámadást, és a korábban megszállt területek felett visszaszerezhetné az ellenőrzést.)
- Az ukrán hadsereg Donbasz irányában folytatott offenzívája az ellenség jövőbeni hozzáállásától fog függeni. Az, hogy az orosz hadsereg visszavonult Harkiv megye eddig elfoglalt területének nagy részéből, paradox módon a védők következő lépéseit nehezíti meg: ők az ellenség fegyverrel történő kiszorításából tértek át több, az oroszok által harc nélkül feladott település elfoglalására. Ez, illetve a soron következő műveleti tervek kidolgozásának szükségessége az oroszoknak időt ad vagy arra, hogy ellenlépéseket készítsenek elő – vagy arra, hogy az új állásaikban megerősítsék magukat. A Liman térségében zajló tevékenység azt mutatja, hogy az orosz erők képesek hatékony ellenállást kifejteni – még akkor is, ha korábban (mint támadó fél) az adott irányban nem készítettek elő védvonalat. Tekintettel azonban az Ukrajna február vége óta megszállt részeinek felszabadítását kísérő eufóriára és a harcok folytatására irányuló motiváció megerősödésére, az ukrán erők számára fontosabb kihívást fog jelenteni a további tevékenység folytatásához szükséges, nyugatról származó fegyver- és lőszermennyiség, illetve hadianyag biztosítása.
- Az ukrán offenzíva megkérdőjelezte az orosz katonai felderítés, illetve a katonai hírszerzés és az FSZB által végzett hírszerzési tevékenység hatékonyságát és eredményességét. Az, hogy az orosz fél oldaláról nem érkezett gyors reakció az ukrán hadsereg előrehaladására, valószínűsíti a feltételezést, hogy az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erőinek parancsnoki karában nagyfokú a feszültség és az alkalmatlanság. Az ukránok által visszafoglalt területet sem nem készítették fel a védelemre, sem nem állt rendelkezésre olyan erő, mely képes lett volna visszaverni a támadást a saját erők logisztikai támogatását szolgáló, fontos közlekedési–kommunikációs csomópontokból. Az egységek gyors kivonása (melyre az oroszok „átcsoportosításként” hivatkoznak) az élőerő és technika nagymértékű pusztulását korlátozhatta – ez gyakran pánikszerűen történt ([az ukránok] jelentős mennyiségű nehézfegyverzethez és lőszerhez jutottak). Mindez egy alacsony morállal bíró orosz katonaságról tanúskodik, mely egy erősen motivált [ukrán féllel] harcol. A számottevő területveszteség nem annyira az orosz hadseregről kialakult képet ásta alá, hanem azt a képességét kérdőjelezte meg, hogy képes-e katonai műveleti tervezésre, s előre tudja-e látni az ukrán hadsereg lépéseit.
- A védők offenzívájának következtében az Oroszország által elszenvedett nem katonai költségek sokkalta nagyobbak, mint pusztán az a tény, hogy a korábban elfoglalt terület egy részét elvesztették: ezek a Kreml számára súlyos politikai és imázsbeli problémákat okoznak. Az ukrán hadsereg hatékony támadása megsemmisítette a „különleges művelet” fokozatos sikeréről és annak közelgő befejezéséről szóló orosz propagandaüzenetet – s szintén megzavarta az ún. annexiós népszavazások előkészítését, illetve jelentősen megnehezítette azok őszre tervezett lefolytatását, továbbá pánikot váltott ki a kollaboránsok között, és lerombolta a megszállt területek az orosz államhoz „örökkévalóságig” való tartozásának narratíváját. Oroszországban egyre több kritika éri a „különleges művelet” irányításának módját.
- Az az orosz támadás, mely több körzetben megszüntette az áramszolgáltatást, megmutatja: elégtelen légvédelmi rakétatüzérség miatt mennyire sebezhető Ukrajna kritikus infrastruktúrája. Habár pár óra alatt sikerült az áramellátást helyreállítani az érintett területek többségében, jelenleg nincs részletes információ a pusztítás nagyságáról. Annyit tudni, hogy a Harkivban lévő 5-ös számú hőerőmű súlyosan megsérült – a létesítmény a város és a környék lakossága kb. egynegyedének biztosít fűtést. A (nagy valószínűséggel a közeljövőben is) megismétlendő támadások egyes városokban – különösen az ország keleti részén – fűtésszünethez vezethetnek; ez a közelgő tél miatt a lakosság számára katasztrofális következményekkel járhat.
Az OSW-elemzések magyar fordításai április 25-től kizárólag a Válasz Online felületén jelennek meg. Az erről szóló információkat itt olvashatja, a háború kitörése óta kiadott elemzések magyar változatát pedig itt találja.
Nyitókép: előrenyomuló ukrán tankok a keleti fronton (Ukrán Védelmi Minisztérium / AFP)
