Ezer nőre négyszáz küret: az abortuszhalmozók miatt tragikus a magyar adat
Magyarországon ezer nőre élete folyamán négyszáznál is több abortusz jut, vannak olyan megyék, ahol ez a szám a hétszázat is megközelíti. A különbség két és félszeres a legnyugatibb és a legkeletibb területek között, a nők egyes csoportjainál pedig még dermesztőbbek az adatok. Az abortuszhalmozók miatt még a román szám is jobb a magyarnál. Pedig a családtámogatási rendszer elvileg ezen a ponton növelhetné legkönnyebben a születésszámot, hiszen csak meg kellene tartani a már megfogant magzatot. De tényleg ez történik? Lapunk ezzel az összeállítással – 19 kérdéssel és válasszal – szeretné megmutatni, hogy differenciált, kipróbált intézkedésekkel lehetne hatni a családokra. A világon máshol nem alkalmazott szívhangrendeletet viszont nem kommentáljuk, mert tudományos adatok híján pusztán az érzelmeinkre hagyatkozhatnánk. Az ilyen vitáknak nem látjuk értelmét, ezek legfeljebb arra „jók”, hogy figyelmet vonjanak magukra és megosszák a társadalmat – még a magzatot értéknek tekintőket is.
Tényleg nincs példa máshol a szívhang kötelező meghallgatására?
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) összegyűjti a világ országainak abortuszrendelkezéseit, hatalmas táblázatba foglalva az adatokat. A magyarhoz hasonló szabályt – ahol egyébként lényegében bárki megszakíttathatja a terhességét, vagyis egy megengedő szabályozás mellett tennék kötelező feltétellé a nő számára a magzati szívhang meghallgattatását – egyetlen fejlett országban sem találtunk.
Mi a helyzet az Amerikai Egyesült Államokban, ahol rengeteget hallani a szívhangról?
A magyar helyzet gyökeresen eltér az amerikaitól, mert ott az új rendelkezések szerint több államban a magzati szívhang megjelenésétől tilos az abortusz. Magyarországon pedig, úgy látszik, onnantól lehetséges.
Hogyhogy?
A magyar jogszabály a magzatvédelmi törvény végrehajtási rendeletét módosította, pontosabban annak egyik mellékletét, egy kérőlapot. A beavatkozás végrehajtásához be kell szerezni egy szülész-szakorvos leletét, amely „rögzíti, hogy az állapotos nő számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta”. A tényező lenne a magzati szívhang.
Ha szó szerint vesszük a rendelkezést, akkor csak olyan tényezőről szóló igazolást lehet bemutatni, ami létezik. Márpedig az embriónál öt-hathetes korában alakul ki az a jelenség, amit a köznyelv szívhangnak nevez. (Valójában egy néhány milliméteres emberi lénynek még nincs szíve, csak egy lüktető szívcső, ebből fejlődik ki a következő hetekben az egyre bonyolultabb felépítésű keringési központ.) A jogszabály kifacsart nyelvi megfogalmazása is erre utal. Kunetz Zsombor hívta fel a 444-en megjelenő Röntgen blogján a figyelmet arra, hogy ami nincs, azt nem lehet bemutatni.
A KSH legfrissebb, a Demográfiai Évkönyv 2021 című kötetben megjelent 2020-as adatok szerint két éve mintegy ezer olyan terhességet szakítottak meg, amelynél az embrió hathetes vagy annál fiatalabb volt. Nem volt még szívhangja, vagy nem elég régen egy erről szóló igazolás beszerzéséhez. Megkérdeztük tehát a Belügyminisztériumot, mennyire kell szigorúan venni a nehezen értelmezhető mondatot, elvégezhetőek-e a korai küretek, vagy meg kell-e várni a szívhang megjelenését annak a nőnek, aki mindenképpen meg akarja szakíttatni a terhességét. Választ egyelőre nem kaptunk, ha megérkezik, frissítjük cikkünket. Mindez azért fontos, mert az abortusznak vannak kockázatai is, és a magzat növekedésével ezek is nőnek.
A WHO adatbázisában sokkal több helyen szerepel a szívhang, mint amit idéztünk. Hogy van ez?
A művi terhesség-megszakítás a leggyakoribb nőgyógyászati beavatkozás a világon, és egyben ez az anyai halálozás egyik leggyakoribb oka. A nem biztonságos abortuszokba világszerte belehal az érintett nők nyolc százaléka. Sok fejlődő államban ezért írják elő az egészségügyi személyzet számára, hogy meg kell győződniük a beavatkozás előtt (és esetenként utána is) a magzati szívhang meglétéről. Nem a nőre kívánnak érzelmi hatást gyakorolni, csak biztonságosabbá szeretnék tenni az egyébként nem kockázatmentes műtétet.
Folyton azt halljuk, milyen jelentősen csökken Magyarországon az abortuszok száma, akkor ez nem igaz?
De. A rendszerváltáskor még 90 ezer ilyen beavatkozást végeztek, tavaly 22 ezret. Idén lélektani határhoz érkezhetünk, közel vagyunk ahhoz, hogy évi húszezer alá essen az abortuszok száma.
A gond csak az, hogy a termékeny korban levő nők létszáma is csökken, ami önmagában is visszaveti a beavatkozások számát.
Az irány jó, de a tempó túl lassú: ezt jelzi, hogy Európában Bulgária, Észtország és Izland mögött a negyedik helyen állunk az Eurostat adatai szerint. A V4 országainak a közelében sem vagyunk, és Románia is sokkal jobb adattal rendelkezik, sokkal gyorsabban javuló mutatóval, mint hazánk. Ezer szülőképes korú nőre vetítve 2020-ben 9,8 volt a magyar abortuszadat, a román 6,7.
Vagyis javulunk, de a kép így is sötét?
Amennyiben a terhesség-megszakítások magas számát a sötétség jelének tekintjük, akkor igen. Az abortuszok száma valóban fontos mutatója egy-egy országnak, mert jelzi a fiatal generációk magzati élethez való viszonyát és az egészségkultúra fejlettségét is. (Csak azoknak az államoknak ismerjük a valós számait, amelyek nem tiltják a beavatkozást.)
A modern fogamzásgátlás korában a család méretét számtalan módon lehet szabályozni – még a témára szigorúan tekintő katolikus egyház is elfogad módszereket erre –, és ezek mindegyike kíméletesebb a művi vetélésnél. Magyarországon folyamatosan javulnak ezek az értékek, de a rendszerváltáskori számhoz nem érdemes viszonyítani, az már történelem. Cikkünkben kiindulópontnak ezért 2013-at vettük, az utolsó esztendőt, amikor még alacsonyan, 89-90 ezer körül alakult a hazai születésszám. Megvizsgáltuk, van-e kapcsolat az azóta megnőtt termékenység és a terhesség-megszakítások számának csökkenése között. 2013-hoz hasonlítottuk tehát 2020-at. (2021-ről a KSH még nem rendelkezik részletes adatokkal.) 2013 és 2020 között a teljes terhesség-megszakítási arányszám 19 százalékkal esett. Vagyis most már nem minden második magyar nőre jut élete folyamán átlagosan egy abortusz, hanem ezer közül 415-re. Elképesztő szám ez is. Nézzük, hogyan alakult ki.
Ahol csökkent az abortuszok száma, ott nőtt a születéseké, és fordítva?
Korábban már megnéztük ezt az időszakot, és megvizsgáltuk, hova került az a 3649 gyerek, amennyivel több született 2020-ban mint 2013-ban. Azt találtuk, hogy a többlet szinte kizárólag a vidéki Magyarországnak köszönhető, elsősorban az északkeleti, szegényebb régióknak. Csupán a 20 ezer lakosnál kisebb településeken sikerült tehát demográfiai fordulatot elérni, a fővárosban még csökkent is a kisbabák száma. A demográfiai trendváltás nem a szegény, iskolázatlan szülők gyerekvállalásának tudható be, hanem az érettségizett, érett vidéki nőknek. De vajon éppen ezeken a területeken csökkent leginkább az abortuszok száma is? A 20 ezer főnél kisebb településeken, az északkeleti régiókban? Egyáltalán nem.
Minden rétegnél egyenletes a csökkenés?
Nem, és már a 2013-as kiindulási évben is óriásiak voltak az eltérések. Az északkeleti válságmegyékben jóval magasabbak a számok, mint az osztrák határ mellett. 2013-ban az ország három megyéjében volt hétszáznál (!) is magasabb a már idézett arányszám (ami megmutatja, hogy ezer nőnek élete során hány abortusza lenne): Heves (744,5), Szabolcs-Szatmár-Bereg (725) és Jász-Nagykun-Szolnok (704). A „legmagzatbarátabb” terület Győr-Moson-Sopron (341) és Vas megye (364) valamint Budapest (385) volt. Tehát a megyék között több mint kétszeres különbség is kialakult.
Gondolhatnánk, hogy az északkeleti magas értékekből hét év alatt jelentősebb lehet a csökkenés, mint azokban a megyékben, ahol eleve kevesebb küretet végeztek. Nem teljesült a várakozásunk: Budapesten, Vas és Baranya megyében volt a legnagyobb, 29–26 százalékkos csökkenés ebben a mutatóban. Borsodban, Somogyban, Hajdúban és Szabolcsban pedig a legkisebb, 5–9 százalékos. Vagyis pont ott esett vissza leginkább a beavatkozások száma, ahol már eleve kevesebbet végeztek.
Ha jelentős javulást szeretnénk, akkor az északkeleti régiókban kellene célprogramot indítani. Az abortuszok ilyen magas aránya ugyanis arra enged következtetni, hogy sokan a fogamzásgátlás eszközének tekintik a beavatkozást. Ám arra nem alkalmas.
A gyereklányok miatt ilyen sötétek a számok?
Részben. Már 14 év alattiaknál is végeznek abortuszt, 2013-ban 161, 2020-ban 139 esetben. A 19 évnél fiatalabbaknál azonban már tömeges a terhességek megszakítása, 2020-ban közel háromezer magzatot vetettek el, és ez már javulás, nem is kicsi. Különösen első terhességnél szembeötlő a csökkenés a 19 év alattiaknál, 36 százalékot esett vissza az abortuszok száma hét esztendő alatt.
Kiknél a leggyakoribb a terhességek megszakítása?
A 20-24 éveseknél, és még azt sem lehet mondani, hogy körükben legalább a trend egyértelműen csökkenő volna. A három- és négygyerekeseknél még nőtt is az abortuszok száma 2013 óta. A növekedés ezer nőre vetítve 5 és 19 százalékos. Ötödik terhesség 20-24 éves korra? Igen, fiatalon nagycsaládossá váló nőkről van szó, akik nem kívánják már tovább növelni a gyerekeik számát. Az erre hivatott védőnői szolgálattól vagy a családsegítőtől is kaphatnának segítséget, esetleg a nőgyógyászuktól. Ehelyett egy nőgyógyászati műtőbe kerülnek.
Sokan vannak az abortuszhalmozók?
Sokan. 2013-ban 11 765 olyan nő kérte a terhessége megszakítását, aki korábban is pont ezért kereste fel a nőgyógyászatot. 2020-ra ez a szám 7501-re csökkent, de az abortuszok harmada még mindig ebbe a körbe tartozik. Óriási előrelépés lenne, ha valamilyen tapintatos módot találnának arra, hogy a válsághelyzetben levő nők segítséget kapjanak a fogamzásgátlás terén. Nem csökkentené azonnal a küretek számát, de a következő hasonló beavatkozást segítene megelőzni.
De abból nem lenne baba.
Nem, de abortusz sem.
Tehát a jellemző a tapasztalatlan nők és az abortuszhalmozók túlsúlya?
Létezik egy másik nagy csoport is: olyan nők kérik a magzat elvételét, akik előző alkalommal szülni keresték fel a kórházat. 2020-ban is több mint tízezer ilyen nő volt, a terhességüket megszakíttatóknak csaknem fele tehát azok közül került ki, akiket otthon gyermek vagy gyermekek vártak. Az abortuszt kérők közül közel hatezer nőnek ötnél több terhessége volt már.
Ötnél több?
Az abortuszt kérő 25-29 éves nők 30 százaléka ötször vagy annál többször volt várandós. A 30-34 éveseknél 37, a 35-39 éveseknél 35 százalékos ez az arány. Nem tapasztalatlan nőkről van szó.
Látszik azért valamelyest a családtámogatások hatása a számokon?
Igen, főként az érettebb nőknél, leginkább a negyven évnél idősebbeknél, ott 33 százalékos a visszaesés az abortuszok számában, valószínűleg azért, mert elfogadnak egy kistestvért a már meglévők mellé. A családtámogatási rendszer mellett ebben annak is szerepe lehet, hogy a társadalom is elfogadóbb lett a későn szülő anyák iránt.
Csakhogy 40 évnél idősebbekre nem lehet termékenységi programot építeni.
Nem. A gyermek vállalásához egy másik szereplő, egy stabil partner, szóval apa is szükséges. A hajadonok (vagyis akik nem házasságban élnek) 25 éves életkor felett ezer megfelelő korú és státuszú nőre vetítve akár kétszer gyakrabban vetetik el a gyereküket, mint a házasok. Az ő körükben jóval szerényebb a beavatkozások számában a visszaesés, mint azoknál a nőknél, akik párjukkal hivatalossá tették a kapcsolatukat.
A házasoknál 30 év felett 32-42 százalékos a különböző életkorúak körében az abortuszok számának csökkenése, a hajadonoknál 15-26 százalék. Tudományos kutatások mutatnak rá az apa szerepére, amikor például Nagy Beáta Magda doktori disszertációjában azt kérdezte a művi abortuszon átesett nőktől, mi befolyásolta a döntésüket, a négy leggyakoribb ok közül három a párkapcsolatra (nem elég stabil, biztonságos – 67 százalék) vagy az apára (nem akarta a gyerekeket – 61 százalék; nem gondolta magát alkalmasnak az apaságra – 49 százalék) vonatkozott, a maradék pedig az anyagiakra (61 százalék).
A legjobb családtámogatási rendszer sem tud ezen változtatni, de ha egy férfi nem akar gyereket egy nőtől, vagy egy nő nem akar szülni neki, akkor miért esik teherbe? Miért nem védekeznek?
Mi történik az elváltakkal?
A KSH adatai alapján érdekesen változott az elvált nők helyzete, 38-52 százalékkal kevesebb terhesség-megszakítást kértek, mint hét évvel korábban. Az okot nem ismerjük, esetleg új partnerük van, és új családot alapítanak.
Hatvan éve hozzáférhető a hormonális fogamzásgátlás Magyarországon, ma a tapasztól a legszegényebbek körében alkalmazott, hónapokig védelmet nyújtó fogamzásgátló injekcióig rengeteg lehetőség van a védekezésre. Hogyan fordulhat az elő, hogy 10-ből 4 nő élete során mégis átesik abortuszon?
Két szám: 6 abortusz vagy 86 – ennyi jut száz megszületett gyermekre a diplomás és az általános iskolát sem befejező nőknél.
Vagyis a képzettség ennyire meghatározó?
Igen. A különbség még nagyobb, ha a 30-34 éves felsőfokú végzettségű nőket vetjük össze a 40 feletti tanulatlan asszonyokkal – száz megszületett gyermekre az első körben 4, a másodikban 204 abortusz jut. Ráadásul utóbbi körben valamelyest még nőtt is az elvetett magzatok száma 2013 óta. Nem sikerült lenyomni a számot a nyolc általános végzettek körében sem.
A befejezett középiskolával rendelkezőknél viszont hét év alatt 41 százalék volt a visszaesés, a diplomásoknál 37 – az amúgy is jóval alacsonyabb értékből. Vagyis
az abortuszok száma csökkentésének egyik leghatásosabb módja az iskolázottság növelése lenne.
Akkor tehát szívhang vagy nem szívhang?
Tényleg nem szeretnénk semmit mondani erről, és nemcsak azért, mert nem találtunk tudományos választ a kérdésre, hanem azért sem, mert egy olyan országban, ahol statisztikailag minden második nő (és férfi) érintett élete során – jórészt eltitkolt – abortuszokban, egy ilyen vita túl indulatos lenne ahhoz, hogy a magzatok, vagy a döntés előtt levő párok érdekét szolgálhassa. Egy biztos: az abortuszproblémát a nagyvárosi értelmiség saját köreiben nehezen tudja megoldani, egyszerűen ezért, mert a sokkoló magyar adatok nem innen, hanem egy teljesen más közegből származnak, és valószínűleg nem is az élet tisztelete vagy nem tisztelete áll a döntések középpontjában. Nem túl gyakorlatias megközelítés az érintettek zöménél az sem, hogy mikortól kezdődik az emberi élet: a katolikus tanítás szerinti fogantatástól, vagy a szívdobbanástól, ahogy az amerikai jogszabályok sugallják.
Valójában az abortuszok száma a fokozottan érintett csoportok révén csökkenthető a leghatásosabban. Nem tiltással, hanem felvilágosítással, fogamzásgátló szerek és a róluk szóló információk biztosításával. Ám ehhez a falusiakat, a bizonytalan párkapcsolatban élőket, a nagycsaládosokat, az iskolázatlanokat és az északkelet-magyarországi térségekben lakókat, köztük vélhetően sok szegény és cigány családot kellene segítő szándékkal és nagy tapintattal megkeresni. Pont azokat, akiket még egy több milliós családtámogatás sem tudott meggyőzni a magzatuk megtartásáról.
Persze ez némileg bonyolultabb feladat egy pongyola szívhangrendelet megszövegezésénél.
Nyitókép (illusztráció): NurPhoto/Artur Widak
