„Putyin erkölcsileg már vesztett” – volt TASZSZ-tudósító szovjet múltról, orosz jelenről és háborúról [HetiVálasz 142]
„Elítéljük a Kremlben uralkodó szektának az orosz nemzeti érdekkel teljesen ellentétes, csupán Putyin elnök hatalmi ambícióit kiszolgáló politikáját, az Ukrajna ellen indított bűnös háborút. Valójában senki sem tudja, csak sejthető, mi járt a nemzetvezető fejében, amikor eldöntötte a szomszédos testvérnép véres megtámadását. Abban viszont mindenki egyetért, hogy Oroszország tekintélye és a világban elfoglalt helye jelentős csorbát szenved” – írta júniusban a Válasz Online-on Borisz Sesztakov, a szovjet/orosz TASZSZ hírügynökség volt budapesti tudósítója. A veterán újságírót most HetiVálasz podcastunkban kértük e szavak kifejtésére – meg még sok minden másra. Hogy lehetett valaki TASZSZ-tudósító a szovjet időkben? Hogyan tekintettek rá Magyarországon? Hogyan élte meg a közelmúltban elhunyt Mihail Gorbacsov főtitkárságát és a jelcini 90-es éveket? S persze: oroszként hogyan tekint az ukránokra és az ellenük indított háborúra? Borisz Sesztakovot Vörös Szabolcs kérdezi. (Adásunkat Vlagyimir Putyin részleges mozgósításra vonatkozó szerdai bejelentése előtt vettük fel.)
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Hogyan lett 28 évesen a TASZSZ vezető budapesti tudósítója?
„A szovjet egyetemeken elindult a toborzás a szocialista országok egyetemeire. Mindenkit célzottan küldtek. Mindenkinek már megvolt a jövendő állása, attól függően, hogy melyik cég tartott rá igényt a jövőben. Én eleve a TASZSZ papírjaival kerültem Magyarországra ’68-ban – amikor elkezdtem járni az ELTE bölcsészkarára, már tudtam, hogy a végén TASZSZ-os leszek. Négy évet dolgoztam tudósítóként, amikor a vezető tudósító szívrohamot kapott, a főnököm pedig Mihail Szuszlovtól kért hozzájárulást ahhoz, hogy 28 évesen budapesti irodavezetővé nevezzenek ki.”
Hogy tekintettek Magyarországon a hivatalos szovjet szócső vezető újságírójára?
„Óvatosan kezelt mindenki. Nagyon fontos volt, hogy mit mond a TASZSZ, és ennek megfelelően minden egyes szón, jelzőn rágódni kellett. Nagy felelősség volt. Közben kialakult a Szovjetunióban egy – mi így hívtuk – »magyar maffia«: magyarul tudó szakemberek, akik mind ismerték egymást és próbáltak mindent megtenni azért, hogy jobb legyen a két nép kapcsolata. Bátorítottuk azt, ami jó, hogy a Kremlben elnöklő öregek ne próbálják elnyomni a magyar kísérleteket. Ezen dolgoztunk, és igyekeztünk ennek megfelelő anyagokat küldeni.”
Miért vonzó az oroszoknak Putyin?
„Az orosz történelem nem nagyon ismer demokráciát – inkább az elitek közti véres hatalmi harcokról szól. A leválthatóság soha nem tartozott az orosz erények közé. Erős kéz után sokan és sok mindenhol áhítoznak, de az oroszok etatisták is: az államtól várják az összes problémájuk megoldását, és szinte vakul megelőlegezik a bizalmat a központi hatalomnak. Erről évtizedek dolga lenne leszoktatni őket. Ez sajnos hátravan, de bízom abban, hogy magához tér az ország – véget ér a háború, és demokratikus reformok következnek be Oroszországban.”
„[Putyin] azt mutatta nekem, hogy kész befejezni a háborút, amint lehetséges. Ez volt a benyomásom, mert ahogy haladnak a dolgok, az neki elég problémás” – mondta a héten Erdoğan török elnök. Igazat beszélhet?
„A Putyin-rezsim erkölcsileg már elvesztette a háborút. Katonailag is kezdi elveszíteni, ez pedig lázba hozza az elitet és közvetlenül a Kreml-beli uralkodó csapatot. Hogy le akarják-e zárni? Le, de szerintem más lesz a forgatókönyv. Putyint leváltja a környezete, és felajánlja magát a Nyugatnak: »velünk lehet tárgyalni«. Putyint kikiáltják bűnbaknak, miközben ők is jelentősen hozzájárultak a történtekhez. Hogy a felajánlkozásukra után hogy viselkedik a Nyugat, és mi lesz ennek az eredménye – nem tudom. De fellélegeznék.”
Nyitókép: Borisz Sesztakov (fotó: D. Horváth Gábor)
