Liman is az ukránoké – helyzetkép a 221. napon
Már az annektált területeken zajlik az ukrán hadsereg előretörése, amit az oroszok képtelenek megállítani. A frissen sorozott katonák érkezésétől nem javult az orosz egységek harcértéke. Oroszország háborúja Ukrajna ellen – helyzetkép a 221. napon. A varsói Keleti Tanulmányok Központjának (OSW) napi összefoglalója. Szerzők: Piotr Żochowski, Andrzej Wilk. Fordította: Zeöld Zsombor.
A legfontosabbak röviden:
- Liman október 1-jei visszavételével az ukránok olyan várost foglaltak vissza, amely Moszkva nézőpontjából (az álnépszavazások miatt) orosz területnek számít
- Megérkeztek az első, frissen sorozott orosz katonák a frontra – az itt állomásozó orosz egységek harcértéke azonban nem nőtt
- Megkezdődtek a kényszersorozások a frissen annektált területeken
- Belarusz területén növekszik a katonai aktivitás
- Újabb nyugati katonai segélycsomagot jelentettek be, illetve nehézfegyverek biztosítását Ukrájna számára
- Az ukrán haditengerészet török gyártmányú (tengeralattjáró elleni) korvettel gazdagodott
Részletes helyzetkép:
Szeptember legutolsó napjaiban az ukrán erők megkerülték a Donyeck megye északkeleti részében található orosz állásokat – ez ahhoz vezetett, hogy a környező településekről, végül pedig (október 1-jén) Limanból is sietve visszavonultak az orosz egységek. A harcok legvégén a háború előtt húszezres nagyságú várost a 2. Hadtest (az ún. Luhanszki Népi Milícia), az orosz hadsereg önkéntes tartalékosaiból (BARSz; Боевой Армейский Резерв Страны – БАРС) szervezett zászlóaljak, illetve a Nyugati és Központi Katonai Körzet egységeinek maradék alegységei védhették (maximum 5500 katonával). Az ukrán erők keleten (a Luhanszk megyében található Kreminna [Кремінна] irányában) folytatják tevékenységüket: meg nem erősített információk szerint délről a város alá érkezhettek, illetve mind egy helyi útkereszteződést, mind pedig Zaricsne [Зарічне] és Torszke [Торське] között a Zserebec folyón átkelőhelyet foglalhattak el. A Donbasz többi részén a helyzetben nem következett be számottevő változás: az orosz erők megismételték a Bahmut elleni támadáskísérleteket, s sikertelenül támadtak Sziverszktől délre, Horlivkától északnyugatra, illetve Donyeck városától észak- és délkeletre.
Október 1-jén az ukrán egységek Herszon megyében újraindították támadótevékenységüket, sikert érve el a megye Dnyipropetrovszk megyével közös határszakaszán: két települést (Arhanhelszkét [Архангельське] és Miroljubivkát [Миролюбівка]) elfoglaltak. A jelenlegi harcérintkezési vonalon tovább folytatódnak a harcok – azonban az orosz hadsereg visszavonulhatott, és a Dnyeper folyó nyugati partja mentén, attól tizenpár kilométerre délre új védelmi vonalat építhet ki. Az ukrán erők Mikolajiv és Herszon megyék közigazgatási határa mentén – többek között Herszon irányában – is támadhattak. Különösen heves harcokra kerülhetett sor a Davidiv Brid-i elágazás környékén, ahol mind az ukrán, mind ezen támadásokat követően, szeptember vége előtt végrehajtott (a védők az Inhulec folyótól keletre fekvő állásainak likvidálását célzó) orosz támadások sikertelenül zárulhattak.
Az orosz tüzérség és légierő a teljes harcérintkezési vonal mentén, illetve Csernyihiv és Szumi megyék államhatár menti járásaiban szünet nélkül támadja az ukrán hadsereg állásait és azok hátát – az államhatár menti orosz tevékenység Harkiv megyét is érintette. Az ukrán hátország elleni támadások súlypontja azonban délre tolódott: a Zaporizzsja, Krivij Rih, Mikolajiv és Odessza elleni támadások intenzitása megnőtt; ezen városok és Dnyipro ráadásul rakétatámadások célpontjává is váltak. Harkivban relatív nyugalom állt be (a megyeszékhely agglomerációjában lévő városokat támadták). Az oroszok nem szüntették be a Nikopol, Ocsakiv, Kramatorszk és Szlavjanszk elleni támadásokat sem. Az ukrán erők tüzérséggel lőtték és bombázták az agresszor Herszon és Zaporizzsja, illetve Donbaszban [lévő állásait] – ezen támadások fő célja továbbra is Herszon és Nova Kahovka (beleértve a kahovkai híd térségét), illetve a Luhanszk megyében található orosz hátország.
Az ukrán vezérkar tájékoztatása szerint a délen található orosz egységeket folyamatosan erősítik. Bergyanszkba és Melitopolba a Roszgvardija további alegységeit telepíthették – utóbbi város térségébe az ún. részleges mozgósítás keretében újonnan besorozott katonák közül az elsők is megérkezhettek. Az oroszok további, Sz–300-as rendszerekkel felszerelt alegységeket is telepíthettek – ezeket (eredeti rendeltetésükkel ellentétesen) főleg szárazföldi célpontok elleni támadásra használják. Szeptember 30-án a Krímben állomásozó katonai egységeket helyezhettek teljes harckészültségbe.
Az orosz katonák Izjumból történt kivonása a[z orosz] hadsereg tevékenységének nyílt kritikáját vonta maga után – ebben többek között Ramzan Kadirov csecsen elnök, illetve Andrej Guruljov [Андрей Викторович Гурулёв] nyugalmazott tábornok, az 58. Összhaderőnemi Hadsereg korábbi vezetője, jelenlegi Duma-képviselő is részt vett (a harcokban részt vevő önkéntesek számottevő része jön Csecsenföldről). A Donyeck megye északkeleti részén bekövetkezett vereségért az ezen a területen a művelet lefolytatását irányító parancsnokot, Alekszandr Lapin tábornokot (Központi Katonai Körzet), a teljes hadművelet sikertelenségéért pedig Valerij Geraszimov vezérkari főnököt tették felelőssé.
A következő amerikai, 1,1 milliárd dollár értékű katonai segélycsomag keretében Ukrajna 18 HIMARS-kilövőt, 12 drónelleni harcra alkalmas „Titan” rendszert, 300 gépjárművet, többtucat utánfutós teherautót, rádiolokációs-, híradós-, és felderítőeszközöket, fel nem robbant robbanóanyagok felkutatására alkalmas eszközöket és csere-/pótalkatrészeket kaphat. A korábbi csomagokkal ellentétben a bejelentett fegyverzet és katonai felszerelés többségében nem az amerikai hadsereg készleteiből származik: mindezt először le kell gyártani, így Ukrajna az eszközöket legkorábban egy–két éven belül kapja meg. Dánia, Norvégia és Németország 92 (egyes források szerint 93) millió EUR értékű szerződést írt alá, mely keretében Szlovákia Ukrajna számára 16 „Zuzana 2” önjáró löveget gyárt le. A francia sajtó szerint az ukrán hadsereg 6–12 CAESAR önjáró löveget kaphat – az ezekről szóló szerződést korábban a dán hadsereggel kötötték meg. A litván Védelmi Minisztérium a lengyel WB Electronics vállalattal kötött szerződést két szett Warmate öngyilkos drón (indítóállomások, illetve az ezekhez tartozó 37–37 ún. kamikázedrón) Ukrajnának történő leszállítására. Október 2-án Törökországban vízre bocsátották az Ada-osztályba tartozó, Ivan Mazepa hetman nevét viselő korvettet – az ukrán Haditengerészet első olyan nagy hajóját, melyet nem a Szovjetuniótól örökölt.
Az ukrán vezérkar szerint az ukrán–belarusz államhatártól 50 km-re, a breszti oblasztyban fekvő Luninec [Лунінец] repülőterén intenzív építkezés folyik: barakkokat és lőszerraktárakat újítanak fel. Az államhatár közelében Sz–400-as rendszerekkel felfegyverzett orosz rakétaszázadokat, illetve új radarállomásokat figyeltek meg. Hírszerzőtevékenység eredményeként megerősítették, hogy a belorusz hadsereg az ukrán határ közelében még mindig maximum hét BTG-t tart készenlétben (összesen négy-hatezer főt). Belaruszban fél év óta, rendszeresen folynak a katonai gyakorlatok a
biztonsági tárcák részvételével. [BTG: zászlóalj-harccsoport; kb. 800–900 főből álló, több fegyvernem (pl. haditengerészet tengerészgyalogosai, tüzérség, páncélos erők stb.) állományából összeállított alakulat, „task force”
jelleggel.]
Zaporizzsja és Herszon megyék megszállt területei annexiójának bejelentését követően megkezdődött az orosz hadseregbe történő kényszermozgósítás: a férfiakat az utcán veszik őrizetbe, és irányítják őket a katonai bizottságokhoz. Az orosz útlevél hiánya nem ad felmentést a sorozás alól, a megszálló hatóságok mindenkire, aki az annektált területeken lakik, az Oroszországi Föderáció állampolgáraként tekintenek. Az ukrán hadsereg által ellenőrzött területekre való átszökési kísérletek megakadályozása érdekében minden kivezető utat lezártak. [Ford. megjegyzés: ezzel nagy valószínűséggel hasonló helyzet fog előállni, mint amivel pl. az észtek a II. világháborúban találkoztak: az ottani lakosság egy része német [köztük a Waffen-SS], másik része a Vörös Hadsereg állományában harcolt – a front 1944-es, nyugatra történő megindulásának eredményeként pedig egymás ellen. A kialakult helyzetről (észt harcol észt ellen, más egyenruhában) 2015-ben „1944” címmel film készült.]
Az OSW szakértőinek kommentárja:
- Liman az orosz védelem utolsó számottevő pontja volt Donyeck megye északkeleti részén, elfoglalása minden kétséget kizáróan ukrán taktikai siker – egyben olyan esemény, melynek politikai szempontból sokkal nagyobb jelentősége lehet. A város helyi közlekedési–logisztikai csomópont, elfoglalása az ukrán fél számára Szlavjanszk irányába biztosítja a Donyec folyón helyben található átkelőket, illetve Harkiv megye oldaláról lehetővé teszi a Sziverszkkel való összeköttetés megteremtését – azonban semmifajta nagyobb műveleti jelentősége nincs. Liman elfoglalása és az, hogy az ukrán hadsereg átlépte a Luhanszk megye határát, megerősíti: a szeptember elején a fronton visszaszerzett kezdeményezés továbbra is az ukránok oldalán van. Ebben az összefüggésben kell vizsgálni a Herszon megyében zajló támadóműveletek újraindítását is. Az ukrán hadsereg következetesen szorítja ki az ellenséges egységeket azon területekről, melyeknek a Kreml szerint Oroszországhoz kellene tartozniuk. Azt kell feltételeznünk, hogy Kijev következetesen fog arra törekedni, hogy a lehető legnagyobb területet szerezze vissza, mindenekelőtt Luhanszk megyében. A többi irányban kifejtett tevékenységet azonban jelenleg inkább az orosz erők lekötésével, illetve az elért sikerekkel kapcsolatos eufória kihasználásával összefüggésben kell szemlélni.
- Limant feladva az orosz hadsereg február 24-ét követően harmadszor mutatta meg, hogy – a szovjet időkkel ellentétben – képes meghozni a döntést a visszavonulásról, hogy minimalizálja az élőerő veszteségeit. A város védelmének utolsó hetei azonban azt mutatják, hogy ezen túlmenően az orosz hadsereg modus operandi-ja (működési elvei) teljes mértékben illeszkednek a szovjet hagyományokba (ragaszkodás a megállapított műveleti tervhez, a fronthelyzettel kapcsolatos ügyek elkenése, a rugalmasság hiánya). Még inkább mutatja ezt a Donbasz többi részén megfigyelhető helyzet: itt az oroszok szünet nélkül támadnak. Továbbra is nyitott kérdés, miért nem döntöttek az offenzíva feladása mellett, miért nem kezdtek védekezni, s miért nem dobták át erőik egy részét Liman védelmének megerősítésére. Azt kell feltételezni, hogy az orosz haderő e térségben lévő csapatösszevonása hosszabb ideje nem rendelkezik megfelelő tartalékokkal, mely anélkül tehetné lehetővé a harcban való részvételt, hogy egyéb [front]szakaszokat kimerítenének. Helyi információkból az derül ki, hogy [az oroszok] minden új erősítést következetesen délre – Herszon és Zaporizzsja megyékbe – vezényelnek.
- Míg Liman elvesztése nem változtatta meg számottevően a katonai helyzetet, más dimenzióban azonban jelentős problémát okoz Oroszországnak: elvesztett terület orosz nézőpontból már Oroszország területének részét képezi. Ebben az összefüggésben kell tekinteni azon nyílt kritikára, mely az Oroszországi Fegyveres Erők nem pusztán helyi, hanem legmagasabb szintű vezetésének tevékenységét érintette. Ez a helyzet negatívan befolyásolja az orosz katonák motivációját, különösen mivel egységeik egyre nagyobb része fog az újonnan mozgósítottakból kikerülni.
- Az „annektált” területeken végrehajtandó kényszersorozásról szóló döntés mögött egyértelműen elnyomó szándék húzódik meg. A besorozottaknak nincs kedvük harcolni, harci képességeik pedig alacsonyak – mindez azt jelenti, hogy még a mozgósítási tervek végrehajtása esetén sem garantált a felállított vagy feltöltött egységek harci potenciáljának megerősödése. Az orosz mozgósítás még mindig szervezési zavarokkal küszködik. A kaotikus sorozásba esetenként olyanok is beleesnek, akik alkalmatlanok a katonai szolgáltatva vagy elégtelen szakképesítéssel rendelkeznek. A mozgósítás elleni hangulat erősödése reakciót váltott ki a helyi hatóságokból: ők arra kényszerítették a katonai hatóságokat, hogy ellenőrizzék a sorozás jogszerűségét – ez pedig a már besorozottak egy részének [sorozás alóli] felmentését eredményezte. Mindez azonban nem javított a sorozási eljáráson: a katonai bizottságok még mindig a terv teljesítésének nyomása alatt tevékenykednek, s nem hagynak fel a katonai behívók az utcákon vagy a települések kijáratainál történő kiosztásával.
Az OSW-elemzések magyar fordításai április 25-től kizárólag a Válasz Online felületén jelennek meg. Az erről szóló információkat itt olvashatja, a háború kitörése óta kiadott elemzések magyar változatát pedig itt találja.
Nyitókép: Az oroszok által hátrahagyott harci járművek roncsai a felszabadított Izjumban (fotó: Metin Aktas / Anadolu Agency via AFP)
