„Lehet, hogy ez tudatos: nem kellenek okos emberek” – Palya Tamás kirúgásról, megfőzött békákról, lelkiismeretről [HetiVálasz 144]
Alighanem a legolvasottabb magyar Facebook-bejegyzés a napokban Palya Tamásé. A budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium matematika-kémia szakos tanárát múlt pénteken rúgta ki az illetékes tankerület, amiért – a kiüresített sztrájk helyett – polgári engedetlenséggel hívta fel a figyelmet a közoktatás tarthatatlan állapotaira. Megbánta-e, amit tett? Vajon miért most rúgták ki őket, és mit érzett a szerdai élőlánc-tüntetésen? HetiVálasz podcastunkban Palya Tamást Élő Anita és Vörös Szabolcs kérdezi.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
„A Kölcsey volt tanára”. Meg lehet ezt szokni?
Nehezen áll még át az ember agya, de most már azért megszokom – végül is megvan, hogy hogyan tovább. Úgyhogy így már azért ki tudom mondani, hogy tanár voltam, sőt nemcsak azt, hogy a Kölcsey tanára voltam, hanem hogy: tanár voltam – amíg hagytak.
Mit érzett a szerdai élőlánc-tüntetésen?
„Megdöbbentő volt. Tényleg nem gondoltam, hogy ekkora tömeg lesz. Nem egy sorban álltak a diákok, hanem több sorban, rengeteg iskolából. Én nyilván a Kölcseysekhez mentem, az osztályomból voltak ott sokan, és döbbenetes, hogy megállítottak idegen emberek, gratuláltak. Volt, aki szelfizni akart velem, mintha valami rocksztár lennék. Ráadásul dudáltak az autók – nagyon felemelő volt.”
Miért most rúgták ki önöket? Nem ez az első alkalom, hogy demonstráltak a közoktatás hiányosságai miatt.
„Valóban, tavasszal is volt ilyen, és akkor még csak egy levelet sem kaptunk. Valószínűleg az lehet az oka, hogy április 3-án választások történtek az országban, az új főnökünk pedig bejelentette, hogy »itt rend lesz«, és ő nem ismeri a polgári engedetlenséget. Ez számomra azért volt furcsa, mert tizenegynéhány évvel ezelőtt, a Parlament előtt ezzel pont az éppen kormányzó frakció tagjai éltek, amikor elbontották a kordont – ezek szerint nekik lehetett (annak ellenére, hogy ők a törvényalkotók), nekem meg másik négy kollégámnak nem lehetett. Eszembe jut a klasszikus béka hasonlat: hideg vízben elkezdtek melegíteni minket. 2010 óta mindig azt gondoljuk, hogy most már nincs lejjebb, de még mindig tudnak kitalálni valamit. Hogy miért csinálják? A kevésbé negatív válasz, hogy egyszerűen nem érdekli a kormányt az oktatás. A negatívabb válasz meg az, hogy ez tudatos: nem kellenek okos emberek, mert minek?”
Megbánta az engedetlenséget?
„Nem. Ha újrakezdeném, újra megcsinálnám, akkor is, ha tudnám, hogy ez lesz a vége, mert – lehet, hogy nagy szavak, de – nekem nagyon fontos, hogy bele tudjak nézni a tükörbe, és tiszta legyen a lelkiismeretem. És így tiszta. (…) Örültem volna, ha többen beleállunk, mert lehet, hogy ha ötvenen lettünk volna, akkor nem rúgnak ki ötven embert. (…) A kollégáim sokkal nehezebben élik meg a történteket, mint én. Érthető, mert valaki posztolt egy olyet rólam, hogy ebben a helyzetben az egyetlen nyertes én vagyok. A többiek mind vesztesek: az osztályom, a többi gyerek, a kollegák, az igazgató, az iskola – ők most nagyon nagy bajban vannak. Én viszont megtalálom, amit szeretek csinálni. Nyilván hiányozni fog a tanítás, de nem tudok mást mondani, mint Luther: »Itt állok, mást nem tehetek.«”
