Orbán amerikai barátai szerint az USA nem nyer a háborún – Ukrajna is tét a félidős választáson
Sokan felkapták a fejüket Orbán Viktor berlini kijelentésén, hogy Donald Trump lehet a béke záloga Ukrajnában. Noha a volt elnök visszatérése legkorábban 2024-ben esedékes, hívei már a közelgő félidős választásokon győzelemhez segíthetik a Republikánus Pártot. A kiélezett szavazás egyik tétje az Ukrajnának nyújtott segítségnyújtás folytatása lehet, az amerikai jobboldalon ugyanis korántsem mindenki ért egyet a magyar kormányzati mantrával, miszerint az Egyesült Államok profitál a háborúból.
Az ukrán hősies nép, de csak a nyugati segítséggel tudja felvenni a harcot az oroszokkal, ezért a háborút ők maguk nem tudják lezárni, csak Amerika. Ugyanakkor a mostani elnök túl messzire ment, amikor háborús bűnösnek, tömeggyilkosnak nevezte Vlagyimir Putyint, így ő nem tud békét kötni. Ezért bár brutálisan hangzik, a béke reményének a neve Donald Trump – fejtegette Orbán Viktor egy október elején tartott berlini beszélgetésen.
Trump esetleges visszatérése csak 2024-ben lesz aktuális, nevének emlegetése mégis időszerű, hiszen a két elnökválasztás között szokásos félidős voksoláson idén is az urnákhoz járulnak az amerikai szavazópolgárok. Számos helyi, törzsi és tagállami tisztviselő mellett újraválasztják a szövetségi törvényhozás zömét is: a Képviselőház mind a 435 tagját, valamint a Szenátus 100 tagja közül 35-öt. Így bár a Fehér Házban november után is Joe Biden ül majd a következő két évben, könnyen lehet, hogy pártja a Kongresszus mindkét házában elveszíti többségét.
Izmosodó Trump-istálló
A leköszönő, pláne bukott elnökök többségével ellentétben Trumpnak esze ágában sem volt a háttérbe vonulni veresége után, sőt, azóta is váltig állítja, hogy választási csalás áldozata lett 2020-ban, és aktívan készül a visszatérésre. Ehhez első körben a Republikánus Párton belül kell felülkerekednie, és ehhez azt az utat választotta, hogy sok száz jelöltet biztosított támogatásáról a párt idei előválasztási küzdelmeiben. A legtöbb esetben már biztos befutók, illetve az adott pozíciót régóta betöltő politikusok mögé állt be, de volt több tucat kiélezett verseny, amelyben a hagyományos republikánus pártelit jelöltjeivel szemben hozzá hasonló populista outsidereket támogatott. A legtöbben nyertek.
Trump táborában között van például két, a startupvilágból érkezett politikus, J. D. Vance és Blake Masters, akik Ohióban, illetve Arizonában indulnak szenátori tisztségért. Ott van két tévésztár, Kari Lake egykori hírbemondó, valamint a török származású – és gyakorló muszlim – Mehmet Oz, aki Dr. Oz néven vezetetett sikeres orvosi showműsort. Ők arizonai kormányzói, illetve pennsylvaniai szenátusi székért szállnak harcba.
Ott van Herschel Walker volt amerikafutball-játékos és georgiai szenátorjelölt, aki nemcsak értelmetlen, összefüggéstelen mondataival vétette magát észre a kampányban, hanem botrányaival is. Például a vádak szerint – miközben szigorú „életvédő” álláspontot képvisel – abortuszra kényszerítette volt barátnőjét.
Walkernek négy nőtől van négy gyereke, de egyikük nevelésében sem vett részt, és szinte nincs családtagja, akit ne fenyegetett volna meg. Hamisan állította, hogy a bűnüldöző szervek tagja – egy tévévitában még egy ajándékba kapott sheriff-jelvényt is előkapott ennek bizonyítására.
Kevésbé színes az élete, de fontos tagja a Trump-istállónak Harriet Hageman: a wyomingi jogásznő azt a Liz Cheney-t győzte le az előválasztáson, aki egyike volt a Capitolium 2021. január 6-i ostroma után Trump leváltására (impeachment) szavazó tíz republikánus képviselőnek. E politikusok közül csak kettő élte túl az idei évet: négyen visszavonultak, négyüket populista jelöltek legyőzték az előválasztáson, ami nemcsak Trump bosszúálló természetének, hanem befolyásának is jele.
Hogy végül mennyire erősödik meg, az attól függ, hogy jelöltjei hogyan szerepelnek november 8-án. Ha jól, nagy lépést tesz afelé, hogy végleg maga alá gyűrje a régi pártelitet, és egyenes út vezethet számára a 2024-es jelöléséhez. Ha nem, akkor éles harc várhat a pártra a következő két évben. Ennek során olyan politikusok rúghatnak labdába, mint Ron DeSantis, a kultúrharcos ügyekkel országos népszerűségre szert tevő floridai kormányzó, vagy Mike Pence, Trump volt alelnöke, aki volt főnöke és hívei szemében ma már áruló, hiszen nem volt hajlandó csalásra hivatkozva megtagadni a 2020-as eredmények hitelesítését. Márpedig Trump jelöltjei – a papírformára sokszor rácáfolva – nem állnak rosszul, még Herschel Walker is nyerhet.
Elcsalt választás, orosz szimpátia
Trump embereit összeköti, hogy nem ismerik el a 2020-as elnökválasztás eredményét. A november 8-án induló republikánus jelöltek többsége „választástagadó”, csak a kongresszusba 140-170 ilyen képviselő ülhet be. És ami még aggasztóbb, hogy számos államban a főügyészi és/vagy államtitkári tisztséget is megszerezhetik (utóbbi betöltői felelősek a választások lebonyolításáért), hogy 2024-ben úgymond meg tudják akadályozni a „csalást”. Sokan nem csinálnak titkot abból, hogy csak a republikánusok győzelmét ismerik majd el, és mindenfajta jogi és obstrukciós eszközzel akadályozni fogják ennek ellenkezőjét.
De van egy másik törésvonal is a hagyományos pártelit és a Trump-féle populisták között. Ez pedig a külpolitika, azon belül is az Ukrajna elleni orosz invázió.
Magának Trumpnak régóta a bögyében van Ukrajna, hiszen egy Volodimir Zelenszkijjel folytatott 2019-es telefonhívása vezetett el az ellene indított első impeachment eljáráshoz (azzal zsarolta az ukrán elnököt, hogy ha a kormánya nem indít korrupciós vizsgálatot Joe Biden fia ellen, visszatartja a katonai támogatást). Az invázió előtti napokban pedig zseninek nevezte Putyint.
Ha megnézzük, mit mond a háborúról a médiája és az általa támogatott politikusok, értelmet nyer Orbán Viktor berlini kijelentése. Míg a régivágású republikánusok – a demokrata pártelittel kézen fogva – általában héja, azaz keménykezű, az amerikai nagyhatalmi státuszt a világ minden részén projektáló külpolitikát folytatnak, addig a populisták nemcsak hogy az izolacionizmus hívei, de nyitottak a háború Kreml szájíze szerinti értelmezésére is.
A CPAC nevű, a Republikánus Párt Trump-szárnyához kötődő jobboldali szervezet, amely májusban Magyarországon tartott fiókrendezvényt, augusztusban Orbán Viktort fogadta vezérszónokként Texasban, szeptemberben négy „Ukrajna által megszállt” terület orosz annektálásáról számolt be egy később törölt Twitter-posztban, és feltette a kérdést, hogy meddig tömi ajándékpénzzel Biden Kijevet.
Az elsőszámú jobboldali hírtelevízió, a Fox News képernyőjén az utóbbi néhány hónapban számos olyan oroszpárti üzenet jelent meg, amely a magyar közönségnek nagyon is ismerős. Legnagyobb szószólójuk a vezető jobboldali megmondóember, Tucker Carlson volt, akit 2021-ben a magyar kormánypárt szellemi holdudvarát építgető Matthias Corvinus Collegium is vendégül látott, sőt több napon át Budapestről vezette népszerű talkshowját. Ám Trump kedvenc tévése messze nincs egyedül ezekkel az üzenetekkel.
„Béke kell, a szankciók nem működnek”
A Fox News arcai a legtöbbször Putyin nukleáris fenyegetéséből indulnak ki, és úgy vélik, az ukránbarát amerikai politika a harmadik világháborúba rántja a világot. Nem értik, hogy miért nem törekszik senki a békére, miközben véget lehetne vetni a konfliktusnak, ha mindkét fél kitenné az asztalra a sérelmeit, és megegyeznének egy kompromisszumban. Gyakran bírálják Zelenszkijt, Tucker Carlson például a Demokrata Párt bábjának nevezte az ukrán elnököt. Ők is mondják, hogy a szankciók nem működnek, csak „provokálják” Putyint, aki valójában nem agresszor, pusztán védi magát a „terjeszkedő” NATO-tól.
Van azonban egy jelentős különbség is az érvkészletben. Míg a fősodratú magyar kormányzati álláspont szerint a háború folytatása Amerika érdeke, és szándékosan gyengíti Európát azzal, hogy leválasztja Oroszország energiaforrásairól,
Orbán Viktor amerikai szimpatizánsai szerint az Egyesült Államok egyáltalán nem nyer a háborúval, hanem veszít vele.
Noha Carlson részéről elhangzott olyan vád, hogy a Nyugat megtiltotta Zelenszkijnek a békekötést áprilisban, kényszerítve az ukránokat, hogy az utolsó emberig harcoljanak, sokkal gyakoribb narratíva, hogy Ukrajna a zsaroló, amely arcátlanul követeli az újabb segélyeket, és az Egyesült Államok az áldozat, amelynek visszaélnek a jószándékával.
Ráadásul egyáltalán nem gondolják, hogy gazdaságilag jól jár az USA – Tucker Carlson szerint a Raytheon és a Lockheed hadiipari cégek igen, de a háború nemcsak Európa, hanem a teljes Nyugat gazdaságát kifekteti, mert ha „Németországban recesszió van, itt is az lesz, sőt már van”, és ennek csak Kína örül, mert így egyenes útja nyílik a globális dominancia felé.
Egy hangos, de növekvő kisebbség
A Fox Newsról érkező üzenetek hatással vannak – a legújabb felmérések szerint immár minden harmadik republikánus szavazó azt vallja, hogy Amerika túl sok támogatást ad Ukrajnának, míg márciusban csak 9% gondolta ezt, és a demokratáknál ma is hasonló az arány.
De a csatorna által közvetített gondolkodásmód tükröződik az utóbbi évben jobboldali sztárrá avanzsált, a demokratákat élesen bíráló Elon Musk október elején közzétett, Ukrajnában nagy felháborodást kiváltó „béketervében” is, amely szerint a megtámadott országnak semlegességet kellene vállalnia, lemondania a Krímről és biztosítani a félsziget vízellátását, valamint megismételni a négy annektált területen a népszavazást. (Volt, aki megjegyezte: Musk szóhasználata a Krím Ukrajnához csatolására – „Hruscsov hibája” – nem is a Fox News, hanem az orosz állami média kedvelt kifejezése.)
Musknál fontosabb, hogy a republikánus politikusok körében is érezhető az eltolódás. A párt jelöltjeinek több mint kétezer, augusztustól közzétett Twitter-posztját összegző elemzés szerint egyelőre egy hangos kisebbség képviseli az oroszbarát álláspontot, de egyre hangosabbak, egyre többen vannak, és messze a legtöbb interakciót az Ukrajnával vagy éppen a NATO-val szemben kritikus posztok hozzák össze.
A hangos kisebbség élvonalában ott találjuk a Trump táborát erősítő politikusokat. J. D. Vance még februárban azt mondta: „Őszinte leszek, nem érdekel, mi lesz Ukrajnával.” Most pedig úgy érzi, már elég pénzt adtak a megtámadott országnak, többet nem kell. Blake Masters szerint a háború „európai ügy”, és májusban botrányosnak nevezte, hogy a Kongresszus 40 milliárd dolláros segélyt szavazott meg Ukrajnának.
Egy massachusettsi jelölt, Donnie Palmer a Twitteren így vette védelmébe Trumpot: „Vajon ő vitt minket háborúba? Ő robbantott fel 2 gázvezetéket, ő támogat nácikat Ukrajnában?” (Arra, hogy az Északi Áramlat elleni merényletet az USA követte el, a Foxon is rendszeresek az utalások.)
Se szeri, se száma azoknak a republikánus politikusoknak – és nemcsak Trump támogatói között –, akik azért ellenzik az amerikai szerepvállalást, mert az túl drága, miközben odahaza is van probléma. Leginkább a gazdaság, amelynek siralmas állapotához a háború is hozzájárul. Az USA a recesszió határán van – vagy már el is kezdődött –, az infláció 9% körül alakul és ezzel negyven éves csúcsot döntött. Energiaválság is van: magas a benzinár, a lakossági gáz- és villanyár átlagosan 34-60 százalékkal nőtt. (Részben azért, mert az amerikai cégek az idén rengeteg földgázt exportáltak az orosz gázt kiváltani próbáló Európába, és ezért például az amerikai gáztározók töltöttségi szintje a sokéves átlag alatt van.)
Az elit háborúja az egyszerű emberek ellen
Hogy a morgolódás átvált-e konkrét külpolitikai irányváltásba, egyelőre kérdéses. Az ukránok aggódnak – a helyi közösségi médiában ez az egyik legfelkapottabb téma, de politikusok is hangot adtak félelmeiknek. Jelenleg a republikánus pártban még többségben van a régi héja álláspont, amelynek egyik élharcosa Mitch McConnell szenátusi frakcióvezető. Viszont alsóházi kollégája, a házelnöki tisztségre pályázó Kevin McCarthy már a populista szárnynak is elkezdett hízelegni, amikor október elején azt mondta: bár Ukrajna fontos, az emberei egy recesszió és migrációs válság közepette nem fognak „biankó csekket” kiállítani az országnak a jövőben.
Sokatmondó, hogy míg márciusban az első, 14 milliárd dolláros amerikai segélycsomagot csak 10 republikánus képviselő nem szavazta meg, a májusi 40 milliárd dollárosra már 57 mondott nemet, köztük a Trump-szárny sztárjai, például az összeesküvés-elméleteket propagáló Marjorie Taylor-Greene.
A legújabb, 12 milliárd dolláros csomagra pedig már csak 10 republikánus képviselő voksolt igennel és 201 nemmel, jóllehet ebben más tételek is voltak.
Márpedig a képviselőháznak az esetleges további segélycsomagokat is meg kell szavaznia. A legnagyobb kérdés persze az, hogy egyáltalán meglesz-e többség a republikánusoknak. Az alsóházban ez az október végi állapotok alapján felettébb valószínű (a közvéleménykutatási adatokat matematikai modellekkel elemző FiveThirtyEight portál szerint 80% esély van rá), a felsőben viszont számos szoros verseny miatt kétesélyes a küzdelem.
A félidős választások hagyományosan az ellenzéknek kedveznek, de a küzdelmet idén nyitottá tette, hogy Legfelsőbb Bíróság júniusban megsemmisítette a Roe vs. Wade néven elhíresült, az abortuszt alapjogként elismerő 1973-as precedensítéletet, és a tagállamok hatáskörébe utalta a magzatelhajtás szabályozását. Ezután sok republikánus vezetésű államban szinte teljeskörű abortusztilalmat vezettek be. Csakhogy az amerikaiak alig 8 százaléka vallja, hogy az abortusznak minden esetben tiltottnak kellene lennie.
Az ítélet galvanizálta a baloldali és független szavazók egy részét is, különösen a nőket, ami a nyáron lendületet adott a demokratáknak – egy időközin még az erősen jobbos Alaszkában is le tudták győzni Sarah Palin volt alelnökjelöltet. Ez a lendület azonban az őszre kifulladt és a demokraták többi témája sem működik. A Capitolium ostromát vizsgáló Január 6. Bizottság meghallgatásain hiába derültek ki hajmeresztő dolgok Trumpról – például hogy nem bánta volna, ha a lázongók felakasztják alelnökét, vagy stábjának tagjai egyszerű szavazatszámlálókat fenyegettek börtönnel –, ez a választók zömét a jelek szerint nem hatotta meg.
Sokkal többet nyom a latban a megélhetési válság, az amerikai–mexikói határon rekordokat döntő illegális migráció és a sokéves csökkenés után ismét felfelé ívelő erőszakos bűnözés.
A republikánusok ezeket a problémákat ügyesen fűzik fel egy egységes narratívára, miszerint a baloldali elit többfrontos háborút vív az egyszerű amerikaiak ellen. Ennek során rájuk szabadítja az illegális bevándorlókat, a hátrányos helyzetű közösségek diszkriminációjára hivatkozva meggyengíti a rendőri szerveket, miközben gyermekeik agyát az iskolákban kritikai fajelmélettel és genderidentitás-ideológiával mossa át. Ebbe a képbe tökéletesen illeszkedik az is, hogy dollármilliárdokat költ egy távoli háború finanszírozására, amely nemcsak nukleáris armageddonnal fenyeget, de amelynek folytatása aktívan hozzájárul a pénztárcájukat érzékenyen érintő inflációs és energiaválság fokozódásához is.
Az Orbán Viktor által felhozott érvet tehát, hogy ugyanis Amerika jár jól az ukrajnai háborúval, a tengeren túl éppen a magyar miniszterelnök nagy reménységének, Donald Trumpnak a hívei utasítják vissza a leghangosabban.
Nyitókép: Trump hívei a volt elnök beszédét hallgatják egy Save America tüntetésen a texasi Robstownban (fotó: Brandon Bell / Getty Images via AFP)
