Kollégánk Európa legsötétebb városában: ilyen, amikor tényleg hat a moszkvai energiafegyver [HetiVálasz 148]
Vörös Szabolcs kollégánk egy hetet töltött Moldovában: az országban, amely az ukrán hadsereg miatt létezhet és ahol manapság nulladik kézből lehet tapasztalni, hogyan néz ki az igazán hatásos moszkvai energiafegyver, a gázhiányból következő áramkimaradás miatt ugyanis elsötétült a főváros. Ebben az adásban ő beszél a kisinyovi mindennapokról , a Lenin-szobrok árnyékában Nyugat és Kelet között hánykolódó történelemről és arról, milyen amikor orosz pénzekből támad „színes forradalom”. Műsorvezetők: Ablonczy Bálint, Borbás Barna.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Miért érdemes most Európa legszegényebb országára, Moldovára figyelni?
Nagyon érdekes megnézni, hogy a posztszovjet államok hányféleképpen reagálnak az orosz-ukrán háborúra. Mennyire van játékterük, mennyire tudják azt az érzetet kelteni, hogy itt a pillanat számukra, amikor esetleg újratárgyalhatják, újragondolhatják az Oroszországgal fenntartott viszonyt. Minél függetlenebb gazdaságilag egy állam, annál nagyobb eséllyel teheti ezt meg. Gondoljunk csak Kazahsztánra, vagy legutóbb a tádzsik elnök volt sztár a világsajtóban, amikor beolvasott Vlagyimir Putyinnak. Moldova ezt jóval kevésbé teheti meg: gyakorlatilag kizárólag az orosz gázra van utalva. […] Ráaádsul van egy oroszbarát szeparatista része Moldovának, ez a Dnyeszter Menti Köztársaság, ismertebb nevén Transznisztria, amely 1992 óta működik de facto függetlenül, de Moszkva támogatásával, és az ő fennhatóságuk alatt van a nemzetközi jogi értelemben vett Moldova egyetlen hőerőműve, ahová a moldovai törzsterületekről befut a Gazprom által szállított gáz, majd áram formájában visszakerül a moldáv, illetve a transznisztriai háztartásokhoz. És mivel ez az erőmű jóval kevesebb gázt kap, ezért azt mondták, hogy 50%-kal csökkentik az áramtermelést. Pedig ez az egy erőmű az ország energiafelhasználásának 70%-át jelenti. Ennek következménye a városok elsötétülése.
Az országnak most nyugatbarát vezetése van, de Moszkva keletről szorongatja különböző eszközökkel. Hogyan lett itt egyáltalán nyugatos vezetés, ha az energiatkitettség masszív, s kulturálisan is sokkal közelebb vannak az orosz világhoz?
A kilencvenes-kétezres évek itt nagyon durva volt. Főügyészi pozíciókat vettek tízmillió dollárokért, bírák tűntek el, ügyészek tűntek el, szóval tényleg, ez a masszív vadkelet. Ebből lett az embereknek elegük. Azt gondolták, tényleg nincs más kiút ennek az országnak, csak a nyugati orientáció. A kérdés most az lesz, hogy a többségnek ez lesz az erősebb beállítódás, vagy pedig a mindennapi megélhetés felülír mindent. Bár ha ez a kormány bukna, akkor nem tudna más jönni, mint egy szocialista-kommunista szövetség, és hát jobb azzal se lenne. Senki sem fogja garantálni, hogy akkor másnaptól „ötöd áron kapjuk a gázt”. […] Most ezres tüntetések vannak a fővárosban, amit egy Moszkva-barát populista párt vállal magára.
Mit lehetett látni ezeken a tüntetéseken?
Olyan 5-10 ezer ember van kint, ez az ottani körülmények között nem tűnik annyira soknak vagy fenyegetőnek. Amikor ott voltam, azt láttam, hogy sokszor azt se tudták szegények, hol vannak. 30-40 fős osztagokat hoztak busszal vidékről. […] Amikor a rendőrség házkutatást tartott a tüntetéseket szervező párthoz kötődő szervezőknél, köteg készpénzeket találtak. Ebből arra következtetnek, hogy gyakorlatilag ők buszoztatják és fizetik napi díjjal az embereket, hogy ott üvöltözzenek a városban.
Nyitókép: Vörös Szabolcs
