„Nem a korábbi megmozdulások ellen vagyunk, sőt” – egyházi iskolai tanárok szerveznek menetet az oktatásért
Bencsik Andrásék megdöbbennének, ha tudnák, mennyien vannak a sztrájkolók vagy egy-egy petíció aláírói között a hagyományosan a Fideszre szavazók – válaszolnak a kormánymédia tanárellenes kirohanásaira a november 8-i, tisztán egyházi iskolai pedagógusok által szervezett menet képviselői. A Tanárballagáson olyan állásfoglalást olvasnak majd fel, ami nemcsak a tarthatatlanná vált bérhelyzet rendezését követeli, hanem új nemzeti oktatási stratégiát is. A szervezőcsapat két tagja, Lakatos Máté és Mikesy András interjúnkban azt is elmondja, az élőláncok és október 23. után miért volt szükség egy kifejezetten felekezeti hátterű megmozdulásra.
Ha minden a tervek szerint alakul, kedd délután öt és hat óra között a budapesti Deák Ferenc tér és a Szent István-bazilika között ballagási sorba állt pedagógusok sokasága fogja kifejezni az elégedetlenségét a magyar oktatási rendszerrel. A demonstráció mögött ezúttal nem áll se szakszervezet, se aktivista mozgalom: a Tanárballagást kizárólag egyházi iskolákban tanító tanárok szervezik. Közös ötpontos állásfoglalásuk interjúfelvételünk után vált véglegessé. A követelések címszavai: 1) Új nemzeti oktatási stratégiát! 2) Gyerekbarát oktatást! 3) Autonómiát! 4) Vonzó pedagógus-életpályát, értékálló és igazságos bért! 5) Megbecsülést a pedagógusoknak! „A tanári tiltakozások az oktatás mély válságának tünetei, a sürgős változás iránti vágy vezeti őket. Szolidaritást és együttműködést várunk a véleményükért kiálló pedagógusokkal” – olvasható az állásfoglalás egyik pontja alatt.
A Tanárballagás hatfős szervezői csoportjának két tagját, Lakatos Mátét (korábbi írása lapunkban itt) és Mikesy Andrást céljaik részletezésére kértük.
×××
– A Tanárballagás híre úgy terjed, mint az első kizárólag egyházi intézményekben dolgozó tanárok által szervezett oktatásügyi megmozdulás. Ez így pontos?
Lakatos Máté: Nem tudunk más akcióról, amely ilyen keretek között szerveződött volna, bár márciusban volt egy rövidebb zenés kiállás a budai Szent Imre-szobornál. A Tanárballagáson közel harminc – vidéki és budapesti – intézmény pedagógusai vesznek részt. Minden egyes iskolához van helyi kapcsolattartónk, a szervezők négy tantestületből kerülnek ki.
Mikesy András: A visszajelzések alapján a római- és görögkatolikus mellett református, evangélikus, baptista, metodista iskolákból vagy óvodákból is lesznek kollégák a keddi rendezvényen.
– Miért tartották fontosnak, hogy legyen egy ilyen, kifejezetten felekezeti hátterű demonstráció?
Lakatos Máté: A kollégáink nagyjából száz százaléka egyetértett az eddigi megmozdulások tartalmával, de többen akadtak köztük, akiknek – fogalmazzunk így – stílusproblémája vagy politikai fenntartása volt. Erre mondtuk, hogy rendben, szervezzünk akkor egy olyan akciót, ami nem polgári engedetlenség, nem sztrájk, nem is az iskolák területén van munkaidőben, csendes formátuma pedig olyan, amit a lehető legtöbb kolléga magáénak tud érezni.
– Megfeküdte a gyomrukat a színpadi trágárság, netán a tömegben fotózkodó ellenzéki politikus volt sok október 23-án?
Lakatos Máté: Volt pár szöveg a színpadon, aminek nem lett volna szabad elhangzani. Ennél jobban nem fogok belemenni, mert nem akarom, hogy az ügyünk ilyen kérdések körül forogjon. Másfél millió gyerek jövője a tét. Keresztényként az a feladatom, hogy megtegyem, ami tőlem telik. Diákkoromban 11 évet egyházi iskolákban töltöttem, ma is katolikus suliban tanítok, ezekhez az intézményekhez van kapcsolatom, ebben a közegben érzem otthon magam.
Mikesy András:
Nem mi tehetünk róla, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban a kormánypártok teljes egészében átengedték az oktatásügy témáját az ellenzéknek. Most az egyértelműen a politikai jobboldalhoz sorolt iskolai közegből szeretnénk kiállni és bizonyítani, hogy az elégedetlenség és a tenni akarás nem függ világnézettől,
de még pártszimpátiától se. Sok, egyébként Fidesz-szavazó támogatónk jelezte, hogy a Tanárballagás olyan rendezvény, ahova jó szívvel ki tud jönni.
Lakatos Máté: A rendezvényünk nem a korábbi megmozdulások ellen van, csupán vállalja, hogy kifejezetten a jobboldali, konzervatív, keresztény réteget szeretné megmozgatni. Ezzel együtt természetesen várunk mindenkit szeretettel, aki azonosulni tud a kiállásunk üzenetével és stílusával.
– A Fidesz-tábor radikális szárnyának szóló Vadhajtásokon patkánylázadásnak nevezték a „kommunista tanárok” tüntetéseit, az ehhez képest kommersz kormányközeli Hír TV-n Bencsik András azt mondta, „söpredék lepte el a pedagógusi pályát”, „nagypofájú nihilista, senkiházi” tanárok vannak az egyházi iskolákban is, akik trágárkodó tüntetésre buzdítják a diákjaikat. Mit szólnak ehhez?
Mikesy András: A mi iskolánk eléggé konzervatív, a tantestület többségében hitét gyakorló kollégákból áll, nem hiszem, hogy bármilyen romboló szándék vagy liberális métely settenkedne a sötétben. A szabad szellem nálunk azt jelenti, hogy van, sőt kell, hogy legyen vita, véleménycsere. Gimnáziumban ez elengedhetetlen. Ez tehát a világnézeti oldal. Ami a politikát illeti, azt hiszem, megdöbbennének a fent idézett urak, ha tudnák: kifejezetten sokan vannak a sztrájkoló vagy egy-egy petíciót aláíró tanárok között azok, akik áprilisban a Fideszre szavaztak. Ők magánbeszélgetésben elmondják, hogy összességében még mindig inkább a jobboldalnak nevezett pólust támogatják, ennek ellenére szeretnék kifejezni, hogy ez a kormányzat nagyon-nagyon alacsony teljesítményt nyújt az oktatáspolitikában.
Lakatos Máté: Katolikus vagyok, a hit a legfontosabb iránymutató az életemben, igyekszem így élni az életem. Ezért tanítok egyházi iskolában, és nyilván tanárként még nagyobb felelősség, hogy az ember jó mintát mutasson a diákjainak, hiszen a nevelés elsősorban példa. Nálunk a tanári karban azt érzem a legnagyobb erőnek, hogy van egy alapvető egy irányba húzás, ami nem egyengondolkodást jelent – politikai és vallási kérdésekben is vannak viták –, hanem közösséget. Ez az egész iskolára kisugárzik. Amit Bencsik úr mondott, egyszerre nevetséges és nagyon szomorú. Ennél bővebben nem szeretném kommentálni.
– Baloldali véleménybuborékokban terjed, hogy az egyházi iskolák 2010 óta többet kapnak, jobban is lehet ott keresni, azért késlekednek a kiállással. Tegyük tisztába: önök jobban keresnek, mint a „világi” kollégáik?
Mikesy András: Nem.
Lakatos Máté: Ugyanazon bértábla szerint kapjuk a fizetésünket, nem tudok kivételről. Tanulónként rendszerszinten azonos mértékű támogatást kap egy állami és egy egyházi iskola. Igaz, hogy az egyházak az államtól kapott forrásokon felül, egyéb bevételekből is fordíthatnak oktatási célokra, így a dologi kiadásokat nézve tűnhet úgy, hogy az egyháziak jobban járnak.
Mikesy András: Az állami iskolák a tankerülethez tartoznak, nem önálló jogi személyek, nincsen éves költségvetésük, mert olyan csak a tankerületnek van, így igazából nehéz is kiszámolni, hogy egy állami iskolára mennyi pénz jut, hiszen a forrás a tankerületé. Ezzel szemben egy egyházi iskola önálló gazdálkodási szervezet, van saját költségvetése, ilyenformán mozgékonyabb, tud spórolni, fejlesztésekre átcsoportosítani. Ehhez jön, hogy az utóbbi években sok egyházi iskola kapott extra fejlesztést, például tornacsarnokot vagy más típusú épületbővítést. Ezért érezhetik sokan, ha bemennek egy egyházi iskolába, hogy az „jobban néz ki”. De attól még a bérek nem magasabbak. Az önálló gazdálkodás és a jobb infrastrukturális körülmények miatt létező jelenség, hogy a kollégák sokszor „menekülnek” a KLIK-es iskolából az egyházi fenntartásúba. Mert ott van fénymásolópapír, szappan a vécében, nem pedig nekünk kell behozni.
Lakatos Máté: Vannak egyházi sulik, ahol az iskolai alapítvány részére kérnek támogatást a szülőktől, és utána abból finanszírozzák a vécépapírt.
– Az oktatásügyi demonstrációk kezdetben kizárólag a bérről szóltak. Aztán ez megváltozott, mostanság minden szóba kerül a decentralizációtól a szabad tankönyvválasztásig. Az önök „csomagjában” mi van?
Lakatos Máté: A legfontosabbak a gyerekek. Ők akkor járnak jól, ha tisztességesen megfizetett, nem túlterhelt tanárok foglalkoznak velük. És fontosak a saját gyerekeink is. Adhatnak nekem háromszor ennyi fizetést, ha nem lesz időm a családomra… A Facebook-felületünkön közzétettük az ötpontos állásfoglalásunkat, melynek első és legfontosabb tétele, hogy új nemzeti oktatási stratégiára van szükség.
Mikesy András: Valóban ez a legfőbb probléma: hogy az oktatás mellőzött terület, társadalmi- és kormányszinten sem foglalkozunk vele, mert egyszerűen nem prioritás, nem stratégiai ágazat. Mi, közoktatásban dolgozók azonban szeretnénk, hogy az legyen. Nem önmagunk miatt, hanem mert meggyőződésünk, hogy ez az ország, a hazánk érdeke. Még arról sincs semmiféle szakmai és társadalmi párbeszéd, hogy mi a célja a közoktatásnak Magyarországon.
Lakatos Máté: Az államnak fórumot kellene biztosítani arra, hogy az oktatáskutatók, az oktatási igazgatásban és „a terepen” dolgozó tanárok megvitathassák a legfontosabb kérdéseket, és utána meg is kellene fogadnia, amit ez a három irányzat közösen mond.
Mikesy András: Sokszor elmondták már, de tényleg a legjellemzőbb példa, hogy 12 éve nincsen oktatási minisztérium Magyarországon. Sokan azt mondják, persze, de hát anélkül is lehet jó oktatást csinálni. Ezt elméletben én is el tudom képzelni – csak még nem láttunk ilyet. Kicsit olyan helyzet ez, mintha a magyar válogatottat MLSZ és szövetségi kapitány nélkül próbálnák kijuttatni az Eb-re. Valóban arra lenne a legnagyobb szükség, hogy elkezdődjön a párbeszéd az oktatáskutatókkal, a tanárképzőkkel, a szakpolitikusokkal – már ha még vannak ilyenek –, az érdekképviseleti szervezetekkel, és egy lassú, bonyolult, sziszifuszi munka eredményeként megszületne az oktatási stratégia. Ezt hívják kormányzásnak egyébként.
Lakatos Máté:
Tizenkét éve úgy zajlanak a kormányülések, hogy nincs ott egy ember, akinek az első számú felelőssége a közoktatás. Akinek azért kellene ott ülni, hogy forrásokért harcoljon, egyeztetéseket folytasson.
Csák János miniszter mondta nemrég, hogy bizony ő néha nem tud aludni a magyar nők termékenységi mutatói miatt. Elsőre megmosolyogtatónak hangzik, de lássuk be, legalább van egy ember a csúcspolitikában, aki ki meri mondani, amit a szívén visel. De vajon van a kormányban bárki, aki az oktatás miatt nem tud aludni? Akinek a tanárok helyzete miatt van álmatlan éjszakája? Jó lenne, ha lenne.
– Mégis: az összes tüntetés és engedetlenség fő célja a bérrendezés. Miközben szakmai fórumokon is elmondják, hogy ez a legtöbb minőségi problémát nem oldja meg. Akkor mit old meg?
Lakatos Máté: Ha megnőnek a bérek, akkor nagyon sok tanárnak, így nekem sem kellene másodállásban dolgozni a családfenntartáshoz. Egy kipihentebb tanár nyilván jobban helyt tud állni az iskolában, aminek a gyerekek a nyertesei. A bérrendezés lelassítaná vagy talán meg is állítaná a pályaelhagyást. Ha pedig még visszavándorlás is kezdődne, akkor megjelenne a tanári pályán egy egészséges versenyhelyzet is.
Mikesy András: Az iskolánkból az elmúlt évben hárman is kiléptek, kifejezetten a pénz miatt. Szomorú, hogy fiatalokat veszítettünk el így, hiszen a pályakezdőknek a legrosszabb a mostani bérezési rendszer. (A kezdő pedagógus fizetés mindenhol – ágazati pótlékkal együtt – nettó 207 480 forint – a szerk.) A másik, amit érzékelek, hogy a mostani diákjaim közül már alig akar valaki pedagógus lenni. Még az sem nyitott a pályára, akinek meglenne hozzá a vénája. És miért nem nyitott? A válasz: hogy ő bizony nem lesz lúzer. Ezt hallani azért fáj. Szeretném átélni, milyen az, amikor matekból jó képességű diákomnak felelősen érvelek amellett, hogy a mérnökség helyett válassza a pedagógusi pályát. Jó szívvel ezt egyelőre nem tudom megtenni. Utolsó szempontként egy absztrakció: ha a közoktatás egy ház, akkor a bérezés az alap. Ha kiöntik rendesen az alapot, attól még nem lesz jó a közoktatás „háza”, mert nincs kész. De ha nincsen alap, arra nem lehet építeni. Tehát rendes, versenyképes bér nélkül nincs normális közoktatás. Ha a béreket rendeztük, akkor el lehet kezdeni beszélni arról, hogy mitől lesz más, mitől lesz jobb, mint eddig.
– A tüntetésekkel egyelőre nem sikerült elérni, hogy a miniszterelnök a szokásos pénteki interjújában akár csak megemlítse a témát. Más fórumokon azért elhangzottak kormányzati ígéretek. Ez eredmény?
Lakatos Máté: A Magyarország Kormánya Facebook-oldalon ez szerepelt: jelentősen emelkedHETnek a pedagógusbérek, HA sikerül megállapodni az unióval. Ez elég távol áll a konkrét vállalástól és ígérettől. Ha hozzátesszük, hogy az életpályamodellből egy év után kivették, hogy a vetítési alap a mindenkori minimálbér, ami hosszú távon is garantálta volna a pedagógusbérek értékállóságát, akkor érthető a tanárok bizalmatlansága a kormány ígéreteivel kapcsolatban.
Mikesy András: Ami elhangzott, tényleg elég homályosra sikerült. Úgy érzem – az előbbi képpel élve –, hogy amennyire csak lehet, megpróbálják kispórolni a cementet az alapból. Így viszont össze fog dőlni az egész ház.
Nyitókép: oktatásügyi demonstráció a Szent István-bazilika előtt, a Ne féljetek! szentírási idézettel (fotó: MTI/Bruzák Noémi)
