A nemzet vagy a NER bíborosa? Fejérdy András és Ungváry Krisztián vitája Mindszentyről [HetiVálasz 149]
Szemtől szembe ültettük a Telexen október 23-án Mindszenty József néhai hercegprímást „a NER bíborosának” nevező Ungváry Krisztiánt és a cikket a köztévé egyik műsorában erősen kifogásoló Fejérdy Andrást. Az egyház mozgásterétől az antiszemitizmusig minden szóba kerül. Műsorvezetők: Borbás Barna, Stumpf András.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Ungváry Krisztián szerint miért nem alkalmas Mindszenty József arra, hogy kultusza legyen?
Ungváry Krisztián: Elsősorban azért, mert nála erre sokkal alkalmasabb személyek vannak a katolikus egyházban, másodsorban pedig azért, mert az életmű – fogalmazzunk most nagyon neutrálisan – olyan szinten összetett, hogy a végtelenségig lehetne idézgetni kínos részleteket a Balogh Margit-féle 1500 oldalas életrajzból. Így az az állítás, hogy ő lenne a „nemzet bíborosa” és hogy példakép lehetne, ebben a formában nem tartható fent. Ténykérdés, hogy Mindszenty a kommunizmus áldozata, akit megkínoztak, bebörtönöztek. Az is nyilvánvaló, hogy soha nem tett semmit anyagi haszonszerzésből, és hogy nagyon mély és őszinte hite volt – ez mind nem képezi vita tárgyát. Vita tárgyát az képezi, hogy ez a hajlíthatatlan magatartása segített-e az egyházának, illetve az országnak, illetve hogy egyáltalán alkalmas-e az egész életmű arra, hogy központi helyre tegyük. Véleményem szerint nem.
Fejérdy András szerint tudott-e Mindszenty Magyarország érdekében cselekedni?
Fejérdy András: Voltak periódusok és lépések, amiken keresztül igen. Különösen az 1960-as évektől kezdve, ahogy a nemzetközi politikai kontextus megváltozott, erre a segítségre nem volt alkalma, lehetősége, hiába próbálkozott a maga korlátozott eszközeivel és a maga gondolatvilágával. Már maga a jelenléte Magyarországon fékezte a kollaboránsokat és bátorságot adott a kommunista rendszerrel szemben ellenállóknak. Ez az értékelés egyébként Barankovics Istvántól származik a ’60-as évekből. Egy biztos: mindig segíteni akarta az ország ügyét. Volt, amikor sikerült, volt, amikor nem.
Van-e szükség a köztudatban élő Mindszenty-kép „korrekciójára”?
Ungváry Krisztián: Azok miatt a nagyon súlyos hiányosságok és problémák miatt, amik az életmű integráns módon elválaszthatatlan részei – a királypártiság legavíttabb formája, hajlam a politikai és világnézeti kirekesztésre és gyűlölködésre, a zsidóüldözésekkor produkált kétarcú magatartása stb. – nem alkalmas példaképnek, mert ahelyett, hogy egyesítené az országot és a nemzetet, továbbra is megosztja azt.
Fejérdy András: A történeti kutatások a legjobb úton haladnak egy árnyalt, kiegyensúlyozott és a problémákra is rámutató Mindszenty-profil megrajzolásához. […] Szerintem a hiányosságok ellenére is, vagy azokkal együtt lehet belőle példakép. A szentek sem szuperhősök. Ugyanolyan esendő, korlátokkal rendelkező emberek, mint bármelyikünk. Mindszentynek igenis van olyan arca – a szenvedést és a kínokat is vállaló kiállása az egyházért és a katolicizmusért – , ami minden problémával együtt példa lehet.
A témáról szóló korábbi páros interjúnk Kovács Gergely posztulátorral, a Mindszenty Alapítvány képviselőjével és Koronkai Zoltán jezsuita szerzetessel itt olvasható.
Nyitókép: Fejérdy András és Ungváry Krisztián (fotó: Borbás Barna)
