Sok sikert a semmihez! – köszöntjük a vadonatúj Integritás Hatóságot
Ha a Matolcsy Ádámok országában bárki elhiszi, hogy a szombat óta jogilag létező, ma munkába álló Integritás Hatóság érdemben változtatni tud a magyar közállapotokon, az olvasson több klasszikus filozófust. Egyet mindenképpen: Lánczi Andrást, aki hét éve megmondta már, hogy „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”. A valóság azért elkezdett kopogtatni Orbán Viktor ablakán is, s a váratlan kormányátalakítás is ennek következménye lehet. Vélemény.
Micsoda napra ébredtünk! Most aztán leshetnek azok ott, Brüsszelben! Újabb vereséget szenvedtek. Megalázó vereséget. Haj, pedig de nagyon meg akarták szorongatni a magyarokét! Sőt, nem is csak akarták. Ne tagadjuk a nyilvánvalót: közel jutottak. Egészen közel. Már meg is markolták, annyira közel. De most leshetnek, mégis! Ez jut annak, aki nem számol a legfontosabb körülménnyel. Azzal, hogy a magyaré: kemény. Bírja a strapát. Nem hamvas kisgyereké az, amihez ezek ott, a halódó Nyugaton szokva vannak. Azt persze le lehet kapni pikpakk, kisfiúból kislány lesz egykettőre – de a magyarból nem lesz kislány! Ma megtanulhatják a leckét ezek is. Ríttak itt, hogy mifelénk túl nagy a korrupció. Ajvékoltak, hogy a mi magyar vezetőink ellopják a pénzüket…
Na hiszen! Egyrészt: mi közük hozzá? A magyar hozzászokott, hogy négyévente arról szavaz, ki lopja el a pénzét. Meg a más pénzét. A magyar döntött idén is, ezek meg ott Brüsszelben nem tartják tiszteletben a döntését. És még ezek papolnak demokráciáról??!!?!!?
Jaj, máris elkalandoztam! Bocsássák meg nekem – mindig felhúz ez a szemforgató brüsszeli csürhe. Amely most azért nagyot koppant – hiába zsarolt, hiába adott lehetetlen határidőket, ma reggel mégis megkezdte működését az Integritás Hatóság. A testület, amely a „korrupciót” vizsgálja majd az EU-pénzek környékén. Bizony, határidőre meglett ez is. Magyar siker, a Holdról is látszik. Nagyot koppant a sok brüsszelita – de elhallgatni persze azután sem fognak. Szankciós bombáikat dobálják ránk továbbra is. Egyszerűen nem bírják megemészteni, hogy mi nem vagyunk kevert fajúak…
*
Szívesen.
A fenti sorokat bármely propagandista rendelkezésére bocsátjuk, ha esetleg gondot okozna neki egyszerre elképesztően sikeresnek, erősnek, egyúttal azonban fenyegetettnek, a gonosz Góliát által támadott hős Dávidnak mutatni a magyar kormányt az Integritás Hatóság indulásának friss híre kapcsán. Persze szükség nem lesz arrafelé kölcsönsorokra; aki megette, hogy a legkevésbé Putyin felelős az általa indított háborúért, akinek nem döcög, hogy Orbán Viktor úgy harcol a EU-s szankciók ellen, hogy megszavazza őket, aki elfogadja, hogy kizárólag utóbbiak felelősek a brutális itthoni drágulásért, az tényleg bármit elhisz. Annak az orra elé tehetjük a makacs számokat mondjuk arról, hogy nálunk drágultak legdurvábban az élelmiszerek az egész EU-ban (43 százalékkal, míg az uniós átlag 17), holott mi mentességet is kaptunk az energiaszankciókra. És akkor nálunk van ekkora „szankciós infláció”, míg a szankciópárti országokban csak fele-harmada a mienknek? Nem számít. Hiszen nálunk van ársapka nyolc terméken – ami a fenti számok tükrében leginkább azt jelenti a kereskedőknek, hogy az összes többin nincs. Ez is jó persze: az államnak.
Nagy drágulás, nagy bevétel, köszönhetően a rekordmagas magyar áfának.
Kommunikációsan is csodás húzás: a miniszterelnök személyesen töri le konkrét termékek konkrét árait, segít, ahol tud… A látszat nagyszerű – csak hát, ahogy szokta, trükközik most is.
Valóság nevű nagybátyánk (már megint a távolból kénytelen írni) leveleiből ezzel szemben tragikus kép tárul elénk. A tanári fizetésekről, oktatásról szóló sorainak tartalmát jól ismerjük legkésőbb a sztrájkok óta, nem is untatjuk vele olvasóinkat, az egészségügy összeomlásközeli állapota sem lep már meg senkit. Az mondjuk pikáns, amit egy, az állami egészségügyben (még) dolgozó orvos mondott neki a minap. „A feleségem közölte, hogy inkább vesz egy liter vért minden héten. Kenjem be magam, ha annyira hiányzik.” Ezt mesélte a doki, aki egyelőre műt államilag, miközben sokkal kényelmesebb a magánpraxis, és pénzben sem jönne ki rosszabbul, ha otthagyná a kórházi állást. Az elvileg a tanári béremelés alapjául szolgáló EU-pénzekről sincsenek jó hírei nagybátyánknak. Integritás Hatóság ide vagy oda, lehet, hogy mégsem lesz mit vizsgálnia az új hivatalnak. Mert mégsem lesznek EU-pénzek.
Pedig olyan jól indult minden. Az eredeti terv ugye az volt, hogy a késsel-villával étkezni kétségtelenül és kifogástalanul képes Navracsics Tibor elvegyül egykori munkatársai között Brüsszelben és elintézi, hogy ejtsék a magyar állapotok miatti jogállamisági mechanizmust, főleg pedig a pénzbefagyasztásokat. Erre volt is esély: sem a Bizottság, sem a Tanács nem érdekelt abban, hogy megoldatlan probléma legyen az asztalon, e testületek működési logikája a kompromisszum. Az Európai Parlamenté nem, de jó ötletnek látszott mondjuk egy új hatóság felállítása – a Bizottság így megmutathatja a Parlamentnek, hogy lám, rászorította a magyarokat bűnös korrupt gyakorlatuk feladására, szóval lehet haladni tovább, nincs itt semmi látnivaló. Csakhogy a többi miniszter meg a miniszterelnök közben tovább szapulta Brüsszelt, háborús bűnösök érdekeit szolgáló vétókat lengettek be, ennek következtében pedig már a régi szövetségesek sem hajlandók egy asztalhoz ülni magyarokkal. A V4-ből mára V1 lett. Minthogy kitűnő taktikai érzékkel időközben az Európai Néppártból is kivonult, a magyar kormánypárt őket sem tudhatja maga mögött – még a néppárti EP-képviselők is megszavazták nemrég, hogy nincs demokrácia Magyarországon. Ami persze sajtpapír, cetli, semmiség – legyinthetünk szokás szerint. Kivéve, ha a bizalmatlansági indítványt is megszavazzák a Bizottsággal szemben. Megbízható forrásból eljutott hozzánk olyan információ: már aláírásgyűjtés is indult ezért, és amennyire a bögyében van mindenkinek pártunk és kormányunk, most
még az sem elképzelhetetlen, hogy néppárti szavazatokkal bukjon egy néppárti elnök vezette Bizottság. Kifejezetten a magyarügy miatt.
Ha ez nem következik is be, a legoptimistább forgatókönyv tehát ma már az, hogy „csupán” a harmadát veszik majd el a Magyarországnak elvileg járó pénznek. Nem a kétharmadát. Vagy az egészet. Az ország szövetségeseivel perlekedő, ellenségeivel pedig cimboráló magyar kormányfő téves nemzetközi helyzetértékelésének tehát legjobb esetben is százmilliárdokban mérhető mínusz lesz a következménye – energiafronton pedig még ennél is nagyobb.
Az oroszoktól való függés kialakítása persze nem a miniszterelnök sara (Gyurcsány Ferencék vitték lelkesen ezt a vonalat anno), azonban egykori önmagával szembefordulva Orbán Viktor folytatta tovább 2010 után. Így tettek persze sokan, például Angela Merkel is – abban a pénzbő, prosperáló évtizedben senkinek sem tűnt fel a stratégiai hiba. Ahogy az sem zavarta az EU többségét, hogy itt, a periférián az ő pénzük ömlik kormányközeli oligarchák számláira, akik ebből a pénzből vásárolják fel az országot, és alakítanak ki békeidőben leválthatatlan rendszert. Nemcsak félrenéztek – ők maguk finanszírozták a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kiépülését. Nagyjából elég volt ehhez cserébe, hogy a német ipar érdekei itt sose sérüljenek. Nem sérültek. Ellentétben mondjuk a jogállamisággal – amint az mára már német néppárti képviselőknek is leesett.
Eső után köpönyeg jeligére persze.
Néhány rongyos ezermilliárd miatt ugyan ki mondana le a teljhatalomról és teremtene tisztességes versenyen alapuló politikai és gazdasági rendszert? Ha akarná, se tudná megcsinálni ráadásul: a rombolás már megtörtént.
Napestig sorolhatnánk a példákat. Csak néhány: a tudományos akadémia kutatóhálózatát jogellenesen vették el, ki is mondta most az Alkotmánybíróság, csak hát kicsit lassú volt a testület, nincs mit tenni, így jártak. Az egyetemek vagyonostul kiszervezve, pártkáderek vezetése alatt, nagy nehezen még a Színművészetit is sikerült elfoglalnia az ideológiai janicsárképzés gondolatára gerjedő Vidnyánszky Attilának, aki arra büszke, hogy kifüstölt egy liberális fészket, csak hát sajnos az ifjak átnevelése nem olyan egyszerű, mint remélte. Tényleg nem: még a történtek után oda jelentkezettek, a most ott tanulók is kikérték maguknak ezt az elmebajt a minap. Hadd kérjék, mást úgyse kapnak. Néhány kósza független médium lehozza a nyilatkozatukat, na bumm. Szíves német közreműködéssel ugyanis a sajtópiac is megszűnt. A lapok nagy része immár kormánykézen tesz úgy, mintha újság lenne, vagy nem is vesződik ilyesmivel, csak közli a propagandaminisztérium anyagait. Olyasmit például biztosan nem ír meg, hogy – amint lapunk feltárta – immár a jegybankelnök Porsche-gyűjtő fiacskája is százmilliárdos vagyonról rendelkezhet, köztük olyan ingatlanokról is, amelyek nem olyan rég még az apukája által vezetett közintézmény tulajdonát képezték. Jogállam? Ott, ahol ezért nemhogy bilincs nem csattan, de egy ország csendben nézi végig? Azaz végig sem nézi, mert jelentős részéhez el sem juthat a hír? Ne viccelődjünk.
Minthogy fenti esetben EU-pénz nem is érintett, a csodálatos új Integritás Hatóság nem tudna mit kezdeni a helyzettel. Általában a magyar jogállamiság kikényszerítése pedig nem lehet dolga az efféle egyleteknek – még az uniónak sem. Azt csak a magyarok oldhatnák meg.
Békeidőben persze megoldhatatlan lenne már ez – csakhogy éppen most érnek véget a békeidők. Öröm az ürömben, hogy a jelek szerint a kormányfő is érzékeli ezt. Jó jel, ha legalább nem hiszi el saját propagandáját. Hogy a büszkén moszkovita gáztárgyaló Szijjártó Péter mellett energiaügyi tárcát kapott a cseppet sem moszkovita Lantos Csaba, ezt jelezheti: hogy Orbán Viktor sem olyan biztos a fényes orosz győzelemben, mint sugallja. Legalábbis felkészül a helyzetre, ha onnan mondjuk mégsem jönne gáz. Lantos ugyanis többek között ebben van otthon: az általa eddig elnökölt MET Group vásárol a világ minden részéről.
Persze hogy neki miért éri meg bemenni ebbe a kormányba, azt sajnos csak találgatni lehet. Talán a hazát akarja szolgálni, esetleg ő is szenved a gazdagember-betegségben, és kell neki egy jól csengő titulus, de az is meglehet, hogy a miniszterség csak ugródeszka egy hatalmas energiacég, az MVM élére. Nagybátyánk legalábbis azt írta legutóbbi levelében, hogy a miniszterelnök belátta: koncepciója a köztulajdonban tartott, olcsón energiát szolgáltató állami cégről kudarcot vallott, s most már inkább amolyan
Mol-szerű regionális tőzsdei multit faragna a villamos művekből. Ennek vezére lehetne aztán Lantos, a molos Hernádiéhoz hasonló kirobbanthatatlan pozícióban.
Ilyen ígéret nélkül legalábbis furcsa volna egy amúgy sikeres ember részéről, ha bemenne a kormányba olyan szerepbe, amelyben a mozgástere csekély – tekintve, hogy az MVM főbb testületei pillanatnyilag Rogán Antal embereivel vannak kitömve.
A váratlan kormányátalakításnak mindenesetre nemcsak ezen a fronton van köze a válsághoz: nagybátyánk szerint Palkovics László miniszteri lemondása mögött is az energiaügy áll. Nem úgy persze, ahogy először elterjedt, hogy a jó Palkovics szereti a szélenergiát, a csúnya kormányfő meg nem. Állítólag a rendszerhasználati díjak horribilis mértéke kezdett már nagyon kínos lenni, kormányülésen többször is szóba került, de Palkovics az energiahivatalra hivatkozva odázta el ezek csökkentését többször is.
Valóság nagybátyánk tehát beszivárgott a kormányba, kénytelenek figyelni rá, meg is kavarja a lapokat néha, de ez még mindig nagyon messze van bármiféle kormányválságtól. Rogán Antal továbbra is a legerősebb kormánytag, a gazdasági nagy varázsló szerepét most a vele tandemben hajtó Nagy Márton viszi, a „jó királyt” tehermentesítő „vadászgörényét” pedig ismét Lázár János: ha nagybátyánk nem téved, ő éppen minden 50 millió forintnál nagyobb értékű beruházásra akarja rátenni a kezét.
Jó munkát kívánunk hát a ma első munkanapját töltő Integritás Hatóságnak – de sajnos nem bízunk abban, hogy érdemben változtatni tudnak a hazai közállapotokon, arcátlan lopásokon. Amit korrupciónak neveznek, az ugyanis nem rendszerhiba, hanem – a klasszikus filozófussal szólva –„gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”.
Nyitókép: Orbán Viktor kormányfő érkezik a Polgári Magyarországért Alapítvány rendezvényére, a Polgári Piknikre a kötcsei Dobozy kúriához 2022. szeptember 10-én (fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)
