„Mi már akkor tudtuk, hogy a kormány megvette a Pegasust” – momentumos lett a Jobbik volt alelnöke
„Amikor láttam, hogy megy a terelés az ülésen, és a titkosszolgálati ablakzsiráfot vetítik le nekem diákon ahelyett, hogy a Pegasusról beszélnének, addig vitatkoztam velük, hogy csak előhozták valamilyen hátsó irodából azt a bizonyos szerződést. Amikor kézbe vettem, a mellettem ülő másik ellenzéki országgyűlési képviselő külön kérte, hogy vegyék jegyzőkönyvbe: ezt a dokumentumot ő nem nézte meg” – számol be a nemzetbiztonsági bizottság elnökeként szerzett tapasztalatairól a Válasz Online-nak Stummer János. A másik jelenlévő ellenzéki elmondása szerint az MSZP-s Molnár Zsolt volt, és Stummer azt sem tartja kizártnak, hogy Kósa Lajos nem véletlenül kottyantotta el a Pegasus-ügyet annak idején. A pártját tavasszal elhagyó egykori Jobbik-alelnök a Momentumban folytatja – de nem tartja magát megélhetési politikusnak. Az alábbi interjú a Válasz Online újságíróiskolája, a Válasz Műhely számára készült vizsgamunka.
– Köszönthetjük a megélhetési politikusok táborában?
– A Momentumba való belépésem miatt? Dehogy. Ez a döntés nem arról szól, hogy miből lesz a családom asztalán kenyér, hanem arról, hogy elkötelezett vagyok az ország jövője iránt. 38 évesen egyszerűen még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy befejezzem ezt a hivatást, és abbahagyjam a küzdelmet ezzel a hatalommal szemben. Változtatni akarok, tenni a hazámért.
– Miért nem a DK vagy a Mi Hazánk?
– Szélsőséges pártokat említ. Az a mérsékelt, középre tartó politika, amelynek a képviseletére a Momentum vállalkozni készül a következő években, számomra rokonszenves, és érzem benne a helyem.
– Jobbikosként is rokonszenvezett a Momentummal?
– A Momentummal kapcsolatban az első személyes élményem 2017 decemberéből van, amikor az Állami Számvevőszék megbüntette a Jobbikot. Éppen a Lendvai utcai Fidesz-székház előtt tartottunk emiatt tüntetést, amikor a Momentum Fekete-Győr Andrással az élen megjelent, és szolidaritását fejezte ki. Akkor én voltam az, aki a Jobbik részéről megköszönte, hogy ott vannak. Aztán egy végigküzdött idei választási kampány után láttam, hogy április 3-án ki hajlandó felelősséget vállalni a vereségért, és ki az, aki inkább elbújik előle, vagy másra mutogat. Donáth Annának, a Momentum akkori elnöknek volt bátorsága kiállni az emberek elé a vesztes választás után. Erre a bátorságra van szükségünk a jövőben is.
– Májusban azzal indokolta a Jobbikból való kilépését, hogy „nemet mondtak a hazafias politikára és a szervezeti megújulásra”, most pedig egy interjúban azzal, hogy a párt elvesztette a politikacsinálás és a reális önértékelés képességét. Miért változott a kérdésre adott válasza?
– Április 3. estéjétől egyértelműen látszott, hogy a párt és annak elnöke alkalmatlan arra, hogy megértse, mi történt. Hogy magában keresse azokat a hibákat, amelyek a választási vereséghez vezettek.
– Jakab Péter volt a probléma?
– Nyilván az elnök személye körül összpontosult az a politikai irányvonal a Jobbik életében 2020 és 2022 között. Ami abban a pártban ebben az időszakban történt, azért elsősorban őt terheli politikai felelősség.
– Csakhogy amikor a Momentumba belépett, már nem ő volt a Jobbik elnöke. Miért nem lépett vissza, ha csak Jakab volt a gond?
– A kilépésem után nekem a Jobbikkal kapcsolatban mindenfajta érdeklődésem megszűnt. Ha érdekelne, mi van velük, még mindig annak a pártnak a tagja lennék.
– Fölégette a hidakat?
– Föl. Nincsen sem politikai, sem emberi kapcsolatom a Jobbik jelenlegi vezetésével.
– Pedig a választás után érdekelte még a párt, elindult az elnökségért is.
– A választás után eldöntöttem, hogy megméretem magam a májusi tisztújításon. Nem akartam az életemből még pár évet azzal tölteni, hogy azon morfondírozom: most ez az a párt, vagy nem az a párt, ahol lehet tenni az országért.
– Ennek a mércéje pedig az volt, hogy Stummer Jánost választják-e elnöknek?
– Igen. Nekem volt egy világos és koherens ajánlatom a Jobbik közösségének, hogy én hogyan képzelem el a párt jövőjét. Erre összesen 29 százalék mondott igent, ezzel szemben a másik jelöltet választották meg 70 százalékkal úgy, hogy ő azt mondta: azért szavazzatok rám, mert én vagyok a Jakab Péter, ha úgy érzitek, hogy meg kell büntetni engem, akkor büntessetek meg. Mást nem mondott, mégis nyert. Amikor pedig ezt látja az ember, akkor azt mondja, hogy innen föl kell állni, és el kell menni, mert ez a mentalitás sehova nem vezet.
– Jakab Pétert azzal kritizálta, hogy továbbra is csak annyit mond: Orbánt le kell váltani. Nem éppen ennyi a Momentum legfőbb üzenete is?
– A Momentum érzi a kormányzás felelősségének a súlyát. Megértették, hogy ellenzékben politizálni egészen más, mint ott állni a kormányrúdnál, az ország és a nemzet érdekében felelős döntéseket hozni, amelyeken sokmillió ember jövője múlik. Ennek a közösségnek a következő években az egyik legfontosabb feladata tehát a kormányzóképesség felmutatása lesz. Nehéz munka, mert a Fidesz az utóbbi 12 évben egészen nyomasztó információs aszimmetriát épített ki Magyarországon. A kormányzati döntések meghozatalához szükséges információktól például mindenkit elzár. Információs csapdahelyzet teremtettek, amelyből nekünk ki kell törnünk. Ez a valódi kormányképességhez vezető út első lépése.
– Diktatúra van?
– Nem tudok azonosulni azzal a nézettel, hogy Magyarországon diktatúra lenne, de azzal, hogy a demokratikus intézményrendszer ellenőrző funkcióit a Fidesz szisztematikusan leépítette, egyet tudok érteni.
A nemzetbiztonsági bizottságban, annak elnökeként például a Pegasus-ügynél is érzékeltem, milyen kevés eszköz áll a rendelkezésemre ahhoz, hogy akár a polgári, akár a katonai titkosszolgálatok működését ellenőrizni tudjam.
– Van értelme egyáltalán ilyen bizottságoknak?
– A rendelkezésre álló keretek maximális kihasználásával valamelyest így is tudtam képviselni az engem megválasztókat. Az már más tészta, hogy ezek a keretek a jogállam fenntartása szempontjából elegendőek-e. A bizottságon belül már akkor is tudtuk, hogy ezt a szoftvert beszerezték, amikor a nyilvánosságban erről még nem lehetett beszélni. Ezt később ugye Kósa Lajos kottyintotta el. Akkor mindenki Kósán nevetett, de nem tartom kizártnak, hogy az a november eleji elszólás tudatos volt.
– Mert?
– Mert a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság még augusztusban megkezdett egy vizsgálatot. A választás előtt pedig nem volt mindegy a Fidesznek, hogy november elején vagy január közepén derül ki, hogy a saját politikai érdekei alapján egy ilyen eszközzel megfigyelte ellenlábasait. Ezért nem tartom kizártnak, hogy akkor nem véletlen elszólást, hanem tudatos előrefutást láttunk. Tavaly októberben mindenesetre mi már tudtuk a bizottságban, hogy a kormány megvette a Pegasust. Volt egy kihelyezett biztonsági ülés a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatban. Három ellenzéki tagja volt az előző ciklusban a bizottságnak. Ungár Péter a bizottsági ülés időpontjában éppen Oroszországban tartózkodott, úgyhogy Molnár Zsolt és én mentünk el erre az ülésre. Amikor láttam, hogy megy a terelés az ülésen, és a titkosszolgálati ablakzsiráfot vetítik le nekem diákon ahelyett, hogy a Pegasusról beszélnének, addig vitatkoztam velük, hogy csak előhozták valamilyen hátsó irodából azt a bizonyos szerződést. Amikor kézbe vettem, akkor a mellettem ülő másik ellenzéki országgyűlési képviselő külön kérte, hogy vegyék jegyzőkönyvbe: ezt a dokumentumot ő nem nézte meg. Nem hiszem, hogy egy jól működő demokratikus intézményrendszerben én ülök akkor ott egyedüli ellenzéki képviselőként a komplett magyar titkosszolgálati intézményrendszerrel szemben, miközben mindenki azt nézi, hogy Stummer mit silabizál ki abból a szerződésből.
– Miért is van az, hogy – amint fenti példája is igazolni látszik – fontos ügyekben egyes ellenzéki pártok feltűnően passzívak?
– Most itt egy személyről van szó. Az, hogy a párt közösségével kapcsolatban ez mit igazol, meg mit nem, azt nem tudom. Hogy nem mindig a legjobb döntést hozzák meg ellenzéki pártok, annak lehet belső oka, a politikai talentum hiánya, de persze nem zárható ki az sem, hogy vannak külső okok.
– Ha már rossz döntések: Gelencsér Ferenc Momentum-elnök néhány hónapja botrányt kavart, amikor azt írta ki a Facebookra, hogy „Kitartás”. Csak nem ez tetszett meg a pártban az ex-jobbikosnak?
– Ne viccelődjünk már! Aki csinálta már ezt a szakmát és nem csak a pálya széléről magyaráz, az tudja jól, hogy mi is emberek vagyunk, mi is hibázhatunk, nekünk is vannak rosszul sikerült napjaink, rosszul sikerült nyilatkozataink. Nekem is van a pályafutásomban nem egy és nem kettő olyan megszólalás és nyilatkozat, amelyre nem két évvel később, hanem már aznap este azt mondtam: ez nem volt tökéletes.
– Természetesen mindenki hibázhat, de azért ezt nehéz az apró hiba kategóriába sorolni.
– Nem tudom, hogy ennek az esetnek mi a háttere, de azt tudom, hogy mindenféle szélsőséges és radikális eszme távol áll Gelencsér Ferenctől és a Momentumtól.
– 2014-ben, a netadótüntetés idején írta, hogy nem érdekli, ha nácinak gondolják. Lát hasonlóságot a két üzenet között?
– Ezt a lufit hónapok óta fújják a Karmelitában. Ez egy nyolc évvel ezelőtt leírt szó kontextusból történő kiragadása. A jelen politikai helyzet és a következő évek szempontjából nincs jelentősége.
– Meglátjuk, hogy a szavazók is így gondolják-e. Az biztos, hogy a Momentumban van, aki nem: történt kilépés az ön belépése miatt. Lesznek még ilyen kilépések?
– Azt tudom csak mondani, hogy én az utóbbi egy-két hétben minden tőlem telhetőt megtettem annak érdekében, hogy a lehető legtöbb momentumossal tudjak beszélni, bizonyos kérdéseket hosszú és őszinte beszélgetések során tettünk tisztába. Szerintem a lehető legtöbb emberrel sikerült és sikerülni fog megtalálni a közös hangot és közösen fogunk tudni dolgozni a kitűzött céljainkért
– Ön például azt mondta, hogy olyan helyekre is el kell jutni, ahol eddig csak tévében láttak momentumost. Azért igazolták önt, mert „le kell menni vidékre”?
– Nem le kell menni vidékre, hanem ott kell lenni. Tudja ezt a Momentum és tudom én is, ezen a téren még sok tennivaló áll előttünk. Ha ennyien maradunk, az nem lesz elég a kormányváltáshoz. Rohamléptekkel kell a következő években építeni a vidéki hálózatot. Ahhoz, hogy a mostani hatalomnak ez a párt kihívója legyen, a leendő miniszterelnök-jelölt mögé lehetőleg minden választókerületben életképes és valódi beágyazottsággal rendelkező képviselőjelöltet kell majd állítani, aki nem a választás napját megelőző két hónapban jelenik meg a választókerületben, hanem ott van és ott dolgozik sok-sok évet. Csak így lehet az emberek bizalmát kérni 2026-ban.
– Előbb még jön az EP-választás. Azt mondta tavasszal, hogy arra nem szövetségeket kell kötni, hanem minden pártnak önmagát kell erősítenie. Most is így gondolja?
– Azt mondtam, hogy nem elsősorban a szövetségkötésekre, hanem az önálló arcél kidomborítására kell koncentrálni. Ezt továbbra is tartom. Az európai integrációban rejlő sok erősségre és lehetőségre úgy kell a politikánkban tekinteni, hogy a nemzeti szuverenitásban rejlő erősségeket és lehetőségeket felerősítsék és ne elnyomják. Ne tekintsünk e két dologra úgy, mintha ezek egymással merőben ellentétes felfogások lennének. Az igazság és a helyes út valahol ott van középen, és ezt kell nekünk majd jól képviselni egy nagyon zajos, nagyon kemény kampányban. Egyszerre lesznek felbolydulva a helyi közösségek, mert önkormányzati választás is lesz, és egyszerre lesz ez egy nagyon pártos választási kampány, hiszen várhatóan az ellenzéki pártok nagy része is külön fog indulni. Nekünk ebben a csatazajban kell majd világos, európai jövőt mutatnunk.
– Ön a Jobbikból érkezett, amely a keleti nyitás vágyától, az oroszbarátságtól jutott el a középig, most pedig abba a Momentumba lépett be, amelynek hitvallása a nyugati orientáció. Jó ez az út, vagy megpróbálná visszahúzni ezt a közösséget?
– Sehova nem akarom ezt a közösséget húzni. Jobboldali, konzervatív liberális beállítottságú ember vagyok, európai elköteleződéssel, egy kormányra készülő nagy pártban pedig ennek a véleménynek is helye van.
– Azokat a bizonytalanokat, akiket nem tudott megszólítani a Jobbikban, mondjuk Békés megyében, momentumosként majd sikerül?
– A katasztrofális vereségnek nem az volt az elsődleges oka, hogy a nagyon magas választási részvételen fölül nem sikerült még újabb embereket megszólítani.
– Hanem?
– Az volt az elsődleges oka, hogy az ellenzéki tábor elkötelezett részét is sikerült a Fidesznek elbizonytalanítania. Mondok saját példát. Egy héttel a választás előtt Telekgerendáson, egy 1500 fős Békés megyei településen mozgósítottunk, vittem a leveleket én is. Az egyik faluszéli utcában négy levelet adtam át, és ezt a négy családot 55 percen keresztül kellett győzködni, hogy menjenek el szavazni. A saját táborunkkal ez volt a végén a helyzet. Rettenetesen fegyelmezett munkára lesz szükség, mert
egyetlen képviselőjelöltünket sem hozhatjuk még egyszer abba a helyzetbe, hogy hiába dolgozik rengeteget, mégis megnyerhetetlen számára az egyéni körzetes választás a katasztrofális országos kommunikációs teljesítmény miatt.
– Nem is jeleskedett a központi ellenzéki kampány gondolatainak megosztásában.
– Én a saját utamat jártam. Azzal a munkával, amit ott letettünk az asztalra, nagyon komoly beágyazottságot sikerült felmutatni. Volt kezdeményezőkészség, volt önálló elképzelés arról, hogy abban a régióban mit kellene csinálni. Ez a legtöbb helyen nem így volt. A Jobbikban engem még idén januárban megkértek, hogy tartsak előadást a saját kampányomról a többi képviselőjelöltnek, hogy mi mit és hogyan csinálunk abban a mintául szolgáló projektben. Csakhogy két hónappal a választás előtt már nem arról kellett volna előadást tartani a többi jelöltnek, hogy hogyan kezdjék el a kampányukat. Mi már akkor két éve dolgoztunk keményen. Ez a történet szerintem sok mindent megmagyaráz.
– A következő választásra már elkezdte a munkát?
– Igen, elkezdtem.
– Tehát képviselőjelölt lesz Békésben?
– Nem, ez még egyelőre nem jelent semmit. Nyilván nem láthatom még pontosan, hogy hogyan fog alakulni a következő néhány év munkája.
– De szeretné megpróbálni újra?
– Igen, de erről majd a Momentum dönt. Ha nem lennének országos ambícióim, akkor a nyilvánosság nyomásának nem tettem volna ki sem magamat, sem a családomat. Persze a Momentum közösségének még nagyon sokat kell épülnie addig, hogy 2026-ban kihívóként versenybe tudjon szállni a Fidesszel, hát még, hogy a haza szolgálatában működtessen egy kormányzati struktúrát. Ezen fogunk dolgozni.
– Ha holnap valami csoda folytán a Momentum kerülne a kormányra, akkor tehát nem lenne még kész rá?
– Mondjuk ki az igazságot, a Momentum nem fog holnap kormányra kerülni, erről már Donáth Anna is többször írt. A rendszerváltás óta minden ciklusban előkerül, hogy majd lesz előrehozott választás. De nem lesz. A következő országgyűlési választás 2026 tavaszán esedékes. Akkor nyílik meg a lehetőség arra, hogy ne a Fidesz, hanem a Momentum legyen kormányon. Addigra készen fogunk állni a feladatra.
– Ilyenekről a Jobbik is ábrándozott, aztán…
– Valóban, a Jobbik az előző választásokon rendre rosszul mérte fel, hogy milyen eredményre számíthat, de ebben a szakmában nem mehetsz ki a pályára úgy, hogy jó a döntetlen vagy a tisztes vereség is. Így nem lehet csinálni. A cél az, hogy a hazánknak jobb legyen, ehhez pedig a választási győzelmen keresztül vezet az út. Én 2022 végén csak azt a célt tudom kitűzni magam elé, hogy a következő választást ez a párt megnyerje. Ha nem tudnék így kimenni a pályára, akkor inkább maradnék az öltözőben, vagy felülnék én is a lelátóra. Én viszont abban hiszek, hogy ha elvégezzük a munkát, annak lehet várni az eredményét is. Ha csak a duma van, abból meg soha nem lesz előrelépés.
