Belháború is dúl: Zelenszkij leszámol az ukrán oligarchákkal, köztük volt mentorával
Miközben az oroszok megszállva tartják országa ötödét és módszeresen lövik Ukrajna elektromos- és vízhálózatát, Volodimir Zelenszkij belső frontokon is kemény harcot vív: az ukrán elnök igyekszik leszámolni a korrupt oligarchákkal. Köztük van ex-patrónusa, Ihor Kolomojszkij is, aki „fénykorában” friss húst szóratott tárgyalásai előtt cápaakváriumába, hogy a frászt hozza azokra a partnereire, akiket meg akart ijeszteni. Vendégszerzőnk megrajzolja a belháború hátterét.
„Egyikük-másikuk alig működött már. Most mind működni fognak!” – jelentette ki Volodimir Zelenszkij arról az öt hatalmas cégről, amelyeket november elején rendelt a Védelmi Minisztérium alá, kihasználva a háború adta különleges jogi lehetőségeket. „E lépések segítenek a védelmi szektor sürgős szükségleteinek kielégítésében. Minden erőnket földünk és népünk felszabadítására, a hadsereg támogatására kell fordítanunk” – fogalmazott az ukrán elnök. Hangsúlyozta: ez nem államosítás, ám nehéz a dologról mást gondolni. Hogy mi van a háttérben? Lássuk először is az érintett cégeket!
A nehézteherautókat gyártó AvtoKrAZ hajdanán még Amerikába is szállított, de fő kliense az ukrán hadsereg, az eddigi tulaj pedig Konsztantyin Zsevago, egy 48 esztendős dollármilliárdos. A zaporizzsjai Motor Szics repülőgép-hajtóműveket, helikoptermotorokat és ipari turbinákat gyárt, Európa egyik legnagyobb cége ebben a műfajban. Hajdani urát, Vjacseszlav Boguszlajevet már két héttel a nagy einstand és röviddel 74. születésnapja előtt őrizetbe vette az ukrán elhárítás, mert fű alatt az orosz ellenségnek adott el alkatrészeket. Boguszlajev egyébként néhány éve egy kínai vállalatnak szerette volna eladni cégét, de az ukrán hatóságok megakadályozták az ügyletet.
A Zaporizstranszformator villamos-hálózatokhoz gyárt alkatrészeket. Tulajdonosa egy Konsztantyin Grigorisin nevű, 55 éves fizikus volt, aki ugyan Ukrajnában született, de aztán Oroszországban üzletelt többet. Mivel ott a jelek szerint elfelejtett befizetni az adóhatóságnak mintegy 10 millió dollárt, 2015-ben visszaköltözött Ukrajnába. Ő alapította egyébként a Nemzetközi Úszóligát, az ISL-t, amely sikeres kezdés után – épp az ukrajnai háború miatt – az idén nem rendez versenyeket.
A Kolomojszkij-kalamajka
A legérdekesebb azonban mégiscsak az, hogy Zelenszkij azt az oligarchát is megfosztotta vagyonának jelentős részétől, akinek politikai karrierjét köszönheti: volt patrónusa, az 59 éves Ihor Kolomojszkij nagytulajdonos volt az einstandolt Ukrnafta és Ukrtatnafta olajvállalatokban. Nem egészen négy éve a választási kampányban még Kolomojszkij testőre kísérgette Zelenszkijt, ügyvédje adott neki tanácsokat, és fekete Range Rovere szállítgatta fellépéseire. Az akkor hatalmon lévő oligarcha-elnök, Petro Porosenko a kampány során még csak „Kolomojszkij bábjának” nevezte Zelenszkijt – mielőtt 73-24 százalékos arányban csúfos vereséget szenvedett volna ellenében.
Ma már köztudott, de nem árt itt elismételni: Zelenszkij nem a kampány három hónapja alatt szerzett ekkora népszerűséget. Már korábban az ukrán tévénézők szíve közepévé vált. Éppen Kolomojszkij hatalmas médiacsoportja, az 1+1 Media egyik csatornája vetítette 2015 és 2019 között a Szluha Narodu (A nép szolgája) című, 51 részes vígjáték-sorozatot, amelynek főszereplőjét, a szimpatikus, fiatal középiskolai töritanárt a véletlenek sorozata az elnöki székbe repíti, hogy ott kedvesen, ügyefogyottan, mégis igen ügyesen kicsinálja a korrupt oligarchákat. A főszereplő Zelenszkij volt. Kevesebben tudják, hogy a producer is. Cége, a Kvartal95 szállította be az ukrán tévétörténelem leghosszabbjának számító sorozatot Kolomojszkijnak, ami nyilván hozzájárult ahhoz, hogy offshore utakon is gyarapított magánvagyona már valóságos elnöksége előtt 20-30 millió dollárra rúghatott (beleértve londoni ingatlanjait is). A tévésorozat annyira bejött a közönségnek, hogy Zelenszkij a pártját is Szluha Narodunak nevezte el, és persze azzal kampányolt: ha hatalomra jut, kicsinálja a korrupt oligarchákat.
A kohászati mérnök Kolomojszkij a Szovjetunió bukása után függetlenné vált Ukrajna vócseres privatizációjában sorra vásárolta föl aprópénzért az acélműveket és gázkitermelő helyeket, zsákmányszerzése során nem riadva vissza a helyi hatóságok lekenyerezésétől, illetve a pajszerrel, boxerrel, láncfűrésszel, és gázpisztollyal fölszerelt csuklyás csőcselékcsapatok felvonultatásától sem. Miután eredeti tőkéjét felhalmozta – ezzel később, saját pártja parlamenti képviselőjeként kérkedett – üzletelése akadálymentesítéséért több mint 100 millió dollár kenőpénzt fizetett Leonyid Kucsma elnöknek. Egyre nagyobb irodákba költözött, végül olyan nagyba, amelyben már egy hatalmas cápa-akvárium is elfért. Ha látogatóiban, üzleti partnereiben félelmet akart kelteni, érkezésük előtt hatalmas, véres húscafatokat szóratott az állatok közé.
Kolomojszkij karrierjét végigkísérte a Henadij Boholjubovhoz kötődő barátság: tiniként számítógépeket adtak-vettek, 1992-ben együtt voltak benne a Privatbank megalapításában, s Boholjubovval közösen ellenőrizték a most einstandolt két olajvállalatot, a Ukrnaftát és az Ukrtatnaftát is.
Együtt – illetve hármasban Viktor Pincsuk csővezetékgyártó-királlyal, Kucsma exelnök vejével – ajándékozták meg Dnyipro városának zsidó közösségét, 2012-ben átadva egész Európa legnagyobb zsidó közösségi épületét, a 22 emeletes Menóra Központot. A márvánnyal borított modern héttorony-kompozícióban helyet kapott egy holokauszt-központ, két elegáns hotel, egy kóser étterem és egy élelmiszerbolt, és természetesen egy zsinagóga is. Kolomojszkij ekkor már a Zsidó Közösségek Európai Tanácsának elnöke volt, ahol két évvel korábban – legalábbis néhány nyugat-európai zsidó vezető szerint – bolsevik stílusú puccsal és sok pénzzel vette át a hatalmat.
Kolomojszkij támogatta az oroszbarát Janukovics elnök bukásával végződő Majdan forradalmat, amiért hálából az új, átmeneti vezetés 2014-ben kinevezte Dnyipropetrovszk kormányzójává. „Vajon ez az ember a világ leghatalmasabb zsidója?” – tette fel ekkortájt a költői kérdést a róla szóló cikk címében az izraeli Háárec, úgy emlegetve az oligarchát, mint aki „nem fél nagy bottal piszkálni az orosz medvét és különösen Putyin elnököt”. Putyin „különös gazemberként” emlegette Kolomojszkijt, akit az orosz hatóságok egyébiránt azzal vádoltak, hogy 4 milliárd dollárt síbolt ki a Tatnyeft olajcégből.
Sokan gyanították, hogy Kolomojszkij emberei tüntették el a nyilvánosság elől a dnyiprói városvezetés egyik tagját, aki arra készült, hogy lerántsa a leplet a helyi korrupcióról. Kolomojszkij biztonsági szolgálatát hamar virtigli zsoldoshadsereggé fejlesztette, hogy megakadályozza a 2014-ben egyértelműen ellenséggé vált Moszkva által támogatott szakadárok csapatait abban, hogy a Donbasz irányából betörjenek Dnyipropetrovszkba, amelyet privát kiskirályságaként működtetett.
A londoni Spectator „a világ egyik legnagyobb piramisjátékának” nevezte azt a folyamatot, amelyben a gyanú szerint kitolta az ügyfelek 3,8 milliárd dollárját a Privatbankból. A pénzintézeti csődtömeget aztán az ukrán állam kényszerült átvenni és talpra állítani 5,5 milliárd dolláros költséggel. Az elsikkasztott pénz jelentős része meglepő módon az Egyesült Államok középnyugati tájékán landolhatott: Kolomojszkij acélműveket és hatalmas ingatlanokat vásárolt Illinoisban, Kentuckyban, Michiganben és Virginiában, irodaházakat Texasban és Ohióban, olyannyira, hogy Cleveland belvárosának legnagyobb ingatlantulajdonosává vált. Amerikából nemsokára kitiltották pénzmosás miatt (ő tagadta, hogy rossz fát tett volna a tűzre).
Botrányait követően előbb Svájcba, majd Izraelbe költözött. Zelenszkij mindkét helyen meglátogatta, legalább egy ízben részt vett a születésnapi ünnepségén is. Kolomojszkijnak az ukrán mellett ciprusi és izraeli útlevele is van. Amikor egy újságíró nekiszegezte a kérdést, hogy ez miként lehetséges, amikor az ukrán törvények tiltják a kettős állampolgárságot, ezt válaszolta: „Az ukrán alkotmányban az áll, hogy a kettős állampolgárság tilos. A hármas állampolgárság nem tilos.”
Nem zárható ki, hogy most már mégis csupán kettős állampolgár. Júliusban keringeni kezdett a net ukrán fertályán egy állítólagos elnöki rendelet fotokópiája, amely őt, valamint két további, izraeli állampolgársággal is rendelkező oligarchát, Hennadij Korbant és Vagyim Rabinovicsot látszott megfosztani ukrán állampolgárságától – sokan kételkednek azonban a dokumentum hitelességében.
Kettős szorításban
Hatalomra jutása után Zelenszkij egy ideig nem mert nekimenni az oligarcháknak, ám a tétlenség miatt egyrészt lejtőre került a népszerűsége, másrészt az Ukrajnát már a háború előtt is támogató Washington is ösztökélte a korrupció elleni fellépésre.
Zelenszkij tavaly el is kezdte szuttyongatni a régi hatalmi elit tagjait. Elsőként a 68 éves Viktor Medvedcsukkal szemben lépett föl, kikezdve televíziós érdekeltségeit, majd háziőrizetbe helyeztetve az oroszbarát üzletembert – nem a rendes jogi utat, hanem a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács különleges jogköreit használva. Medvedcsukra úgy emlékezhetnek a tévénézők, mint egy kekiruhás, megbilincselt, görnyedt figurára, akit már a háború elején elfogott az ukrán hadsereg, s akit később ukrán hadifoglyokra cseréltek ki. Helikopterét és Gulfstream jetjét már a nyáron átvette az ukrán légierő, s a napokban jött a hír, hogy szuperjachtját, a Horvátországban kikötött Royal Romance-t is lefoglalták – érdekes módon nem a horvát rendőrök, hanem az amerikai FBI emberei. A tervezett árverésből 200 millió dollárra számít az ukrán állam.
Zelenszkij jogászai 2021-ben hónapokig reszelgettek egy oligarchaellenes törvénytervezetet, amely sok csócsálás után végül idén tavasszal lépett hatályba. Oligarcha az – szögezte le a jogszabály – akire a következő négy kritériumból legalább három igaz: részt vesz a politikai életben, jelentős befolyása van a médiára, valamiféle monopóliummal rendelkező üzlet tulajdonosa, és vagyona meghaladja a 60 millió dollárt. Oligarcha akár külföldi állampolgár is lehet. Az oligarchákat eltiltották a pártok finanszírozásától, illetve bármilyen privatizációban való részvételtől, kötelezővé tették számukra a rendszeres vagyonbevallások leadását, ugyanúgy, mint a politikusoknak. Regisztrálják is őket, ám a lista nem lelhető föl az interneten. Ukrán újságok mindenesetre tudni vélik, hogy a névsor közel 90 nevet tartalmaz.
Sokan attól tartottak, hogy a megtámadott oligarchák szövetségre lépnek, hogy megbuktassák Zelenszkijt, ám ehelyett egymásnak adták a kilincset az elnöknél, hogy jobb bánásmódot alkudjanak ki maguknak. Elsőként Kolomojszkij kereste föl Zelenszkijt, majd Ukrajna leggazdagabbja, Rinat Ahmetov, akinek legnagyobb acélművét, a mariupoli Azovsztalt akkortájt lőtték szét az oroszok. Van még néhány acélgyára, és a System Capital Management holdingon keresztül pénzintézeteken át a gyógyszergyártásig egész vertikumokat ellenőriz (több forrás szerint az ő érdekeltségi körébe tartozik a Dunaferr is). Médiaérdekeltségeiről mindenesetre lemondott. Utána járult az elnök elé Viktor Pincsuk, végül pedig Putyin volt gázügyi politikuskenő embere, a hajdanán Magyarországon is üzletelő, Ausztriában élő Dmitro Firtas. Hogy ők mit intéztek, nem tudni, mint ahogy arról is keveset, hogy vagyonuk csökkenésében mennyi a háború és mennyi a kijevi politika szerepe.
A talpon maradt nagyok közül jószerivel csak az elnök-előd, Porosenko nem állt be a gazsulálók sorába. Úgy tűnik, ott túl nagy a harag: az ő nyakába az orosz invázió előestéjén Zelenszkij hazaárulási pert akasztott, hogy így vonja ki a forgalomból. Az akció nemcsak a nyugati fővárosokban nem aratott tetszést, hanem az ukrán polgárokat is megosztotta. A bírák felmentették Porosenkót. Aki egyébként Ukrajna csokikirálya, a nevéből képzett Roshen cég uralja az ország csokoládé- és kekszgyártási kapacitásait (tíz éve, még gazdasági miniszter korában, a magyar Bonbonettit is megvásárolta, s így nála landolt a Tibi csoki, a Dunakavics és a Cherry Queen konyakmeggy gyártási joga).
A volt és a mostani elnök feszült viszonyának tudható be, hogy a minap Zelenszkij elnök szokatlan élességgel szólt be a Porosenko pártjához tartozó kijevi polgármesternek, a volt bokszoló Vitalij Klicskónak a melegedőhelyek építésének állítólagos lassúsága miatt, aki azzal vágott vissza, hogy a háború talán nem a legjobb idő egymás cseszegetésére. Az ellenzék egyébként aligha tudja Zelenszkijt leváltani a háború alatt: egyrészt aránylag jó viharkormányosnak bizonyult (kollégái szerint békeidőben rosszabb teljesítményt nyújtana), és nagyjából a Nyugat is meg van vele elégedve.
| Név | Becsült vagyon (milliárd dollár) | |
| 2022. január | 2022. július | |
| Rinat Ahmetov | 13,7 | 4,4 |
| Viktor Pincsuk | 2,6 | 2 |
| Vagyim Novinszkij | 3,5 | 1,4 |
| Henadij Boholjubov | 2 | 1,1 |
| Ihor Kolomojszkij | 1,8 | 1 |
| Petro Porosenko | 1,6 | 0,7 |
(forrás: Forbes, Forbes Ukraine, Mihajlo Minakov blogja a Wilson Center oldalán)
Az oligarcha-törvény „alighanem jószándékú, de a gyakorlatban arra adott hatalmat adott az elnöknek, hogy személyes bosszúhadjáratokat folytasson” – vélekedett a minap a brit Financial Times. Az ukránok arról is tippelgetnek, hogy a Kolomojszkijjal való leszámolás valóság-e, vagy látszat csupán. Az összeesküvés-elméletek terjesztői szerint Zelenszkij így akarja a háború elől megmenteni volt patrónusa maradék vagyonát, ám abból, hogy Kolomojszkij bejelentette, pert fontolgat, arra lehet következtetni, hogy a nagy szakítás igenis megtörtént.
Épül az Ukrán Nemzeti Együttműködés Rendszere?
Fontos megjegyezni: Ukrajna valódi oligarchia volt, a görög szó eredeti értelmében. Az országban a „kevesek uralma” valósult meg. Az a tíz-húsz ember lopta szét a gazdaságot, akik a politikát is befolyásuk alatt tartották és érdekeik szerint alakítgatták, nagyjából úgy, mint Jelcin Oroszországában. Putyin Oroszországa vagy Orbán Magyarországa más tészta, hiszen az üzleti élet nagykutyái nem önálló hatalmi tényezők, csak a központi akarat végrehajtói vagy parírozó eltűrői – nem valódi oligarchák.
Az Egyesült Államok és szövetségesei már a háború előtt ambicionálták, hogy Ukrajnából működőképes Nyugat-barát ország váljék, mert csak így lehet megbízható pufferzóna Kelet és Nyugat között. A háború persze sok mindent felülírt, de ez a cél hosszabb távra megmaradt. A majdani helyreállítást költségeket 350 milliárd dollártól ezermilliárdig becsülik most a szakértők, persze hozzátéve, hogy az összeg napról napra nő. Egyelőre az is kérdés, hogy ezt miből fedezik majd, az viszont egyértelmű, hogy a Nyugat nem akar számolatlanul pénzt önteni egy feneketlen zsákba.
Hogy Zelenszkij milyen irányba és meddig jut a belső háborúban, még csak találgatni lehet. A GDP zuhan, az ország gyakorlatilag fizetésképtelen, az infrastruktúra romokban hever, az áram, a víz és a fűtés hiánya miatt milliók hagyják el otthonukat, a harcok miatt a munkából több százezer ember hiányzik. Az „oligarchátlanításban” ugyanakkor még az elnök drukkerei szerint is az eddigi erőfeszítések sokszorosára volna szükség.
Az öt vállalat einstandjának bejelentésekor Zelenszkijék megemlítették, de tulajdonképpen nyitva hagyták azt a mellékesnek egyáltalán nem mondható kérdést, hogy a cégeket a háború után visszaadják-e, megtartják-e az államnak vagy privatizálják másoknak. Ha Zelenszkij csak hatalmi ambícióitól fűtve jár el, a régi oligarchák helyébe saját klienseit, barátait és családtagjait ülteti, kialakítja az önmagára szabott ukrán nemzeti együttműködés rendszerét. A gazdaság és a nép aligha járna jól ezzel a forgatókönyvvel, és a nyugati donorok sem díjaznák. Az Ukrajna sorsának jóra fordulásában bizakodók sikeres előképként hozzák föl például Romániát, ahol nagyjából az utóbbi évtizedben Amerika segítségével számoltak le korrupt politikusok és üzletemberek százaival. Bár a folyamatot rengeteg tévedés és túlkapás tarkította, a gazdaság tisztulása hatalmas fejlődést hozott.
A megbízható szabályozás, a joguralom és a tisztább verseny sokat hozhatna a háború utáni Ukrajna konyhájára is.
Nyitókép: Volodimir Zelenszkijt és Ihor Kolomojszkijt ábrázoló – „Az oligarchák szolgája – Az oligarchák bábja” feliratú – választási plakát az ukrajnai Lvivben 2019. február 8-án (fotó: AFP/Yuriy Dyachyshyn)
