Utazás a magyar magány mélyére – 2022 a szlovákiai magyar szerkesztő szemével
„Moszkva soha nem jön ki rosszul Orbánék helyezkedéséből. A magyarok viszont elég sokszor” – summáz Szalay Zoltán a lapunk felkérésére írt, 2022-t szlovákiai magyar szemmel elemző cikkében. Egyúttal megmutatja: az Orbán-kormány Moszkva-hűségéből fakadó elmagányosodása az oka annak, hogy éppen csak a felvidéki magyarok érdekeiért nem áll ki a szavakban mindig nagyon nemzeti anyaországi vezetés. Lapunk az év utolsó munkahetén vissza- és előretekintő, elemző írásokat közöl: tegnap Lányi András írásával indítottuk a sort, ma pedig az idén létrejött, a Válasz Online-hoz hasonlóan politikai és gazdasági érdekköröktől függetlenül működő szlovákiai magyar portál, a Napunk.sk vezető szerkesztőjének írása következik.
A száz év magány korszaka véget ért – jelentette ki Orbán Viktor Trianon századik évfordulóján, 2020 júniusában Sátoraljaújhelyen. Sokan azt várták, az évforduló alaposan próbára teszi majd Magyarország kapcsolatát a szomszédaival, ám a valódi próbatétel bő másfél évvel később, 2022 februárjában érkezett Oroszország ukrajnai inváziójával. Ez volt az a törés, amely után szinte soha nem látott, új karantén várt Magyarországra. Van azonban egy uniós szomszéd, aki életben tarthatja a magyarok reményét a szabadulásra, bár ebben sem lesz nagy köszönet.
Orbán és Putyin is meg akarja változtatni a határokat – írta február 4-én a Postoj nevű konzervatív szlovák hírportálon megjelent cikkében Karel Hirman szlovák energetikai szakember. Hirman Orbán Viktor február 1-jei moszkvai útjára reagálva elmélkedett arról, hogy ahogy Putyin a 20. század legnagyobb tragédiájaként emlegeti a Szovjetunió felbomlását, úgy Orbán Viktor és a Fidesz számára a történelmi Magyarország összeomlása jelent hasonló traumát.
Ahogy Putyin a külhoni oroszok támogatásával kezdte agresszív terjeszkedését, úgy Orbán is osztogatja a magyar útleveleket és masszívan támogatja a külhoni magyarokat.
Orbán jelszava Hirman szerint az, hogy közeleg az idő, amikor a magyarok elégtételt vehetnek a múlt sérelmeiért, és egyesíthetik a nemzetet a Kárpát-medencében.
A cikk megjelenése után néhány héttel kitört az ukrajnai háború, Orbán Viktort egyre többen nevezték nyíltan Putyin trójai falovának az Európai Unióban, a fenti cikk szerzője, Karel Hirman pedig nem sokkal később, szeptemberben gazdasági miniszter lett Pozsonyban.
Mintha Orbán maga is olvasta volna Hirman cikkét, júliusban Tusványoson azt mondta hírhedt fajkeveredős beszédében: „a világ tartozik nekünk, és ezt a tartozást be akarjuk, és be is fogjuk vasalni”. Lehet, hogy főleg a saját táborának szánta szavait, de azok eljutottak a szomszédokhoz is, akikben nem kifejezetten növelték a Budapesttel szembeni bizalmat.
Az elmagányosodás fokozatai
Nem Karel Hirman volt az egyetlen szlovák politikus, aki már-már hisztérikus hangnemet ütött meg az Orbán és Putyin közötti kapcsolatok témájában. Áprilisban nagy visszhangot váltott ki, amikor Boris Kollár házelnök, a Sme rodina (Család Vagyunk) nevű populista-jobboldali párt elnöke azt mondta egy vitaműsorban: Orbán Putyin segítségével akarja felparcellázni Szlovákiát. Kollár is a magyar útlevél-osztogatással, valamint a magyar kormány szlovákiai ingatlanvásárlásaival indokolta ezt a kijelentését.
Bár Kollár is elsősorban a saját közönségét akarhatta feltüzelni ezekkel a szavakkal (az egyik tanácsadója az az Anton Hrnko nevű nacionalista történész, aki az egykor a hírhedt Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Pártban politizált), viselkedése Magyarország térségbeli megítélésének alakulásáról is sokat elárul.
Az elmúlt években nem nagyon hallhattunk hasonló kijelentéseket Orbán Viktor címére Szlovákiában. Igor Matovič korábbi kormányfő kifejezetten jó viszonyt alakított ki Budapesttel annak ellenére is, hogy néhány éve még legfőbb ellenségének nevezte Orbán Viktort. Matovič tavalyi (első) bukása után Eduard Heger kormánya is törekedett a korrekt viszonyra, habár Ivan Korčok külügyminiszter aktívan beleállt a konfliktusokba.
A magyar miniszterelnök úgy fordulhatott rá 2022-re, hogy a V4-ek közül csak a tavaly decemberben Csehországban hivatalba lépett Fiala-kormánnyal voltak komolyabb ellentétei, habár ezek is inkább abból fakadtak, hogy Orbán nyíltan kiállt a leváltott Andrej Babiš mellett.
Az ukrajnai háború kitörésével egy csapásra változott meg minden. Az csak jóval később, az év végén derült ki, milyen gyakorlati következményei lehetnek annak, hogy Orbán legközelebbi szövetségeseit is elvesztette. Habár a V4-es miniszterelnökök novemberi kassai csúcstalálkozóján még úgy tűnt, Orbán érdekei továbbra is érvényesülhetnek a V4-eken belül, néhány héttel később Budapest ezzel együtt is csak annyit volt képes elérni az EU-ban, hogy valamivel kevesebb uniós forrástól vágják el az eredetileg tervezettnél. Ennél többre nem futotta, pedig Orbánék – erre lejjebb kitérünk – sok mindent hajlandók voltak feláldozni.
A sálgate és környéke
A magyar kormányfő eközben nem mulasztotta el tovább hergelni maga ellen a szomszédos országok közvéleményét. Pár nappal a V4-es miniszterelnökök kassai találkozója előtt rég nem látott közép-európai vihart kavart az a sálas incidens, amely mintha egy új, kibővített kisantantot hívott volna életre pillanatok alatt.
Majdhogynem ártatlan esetnek indult: Orbán Viktor egy nagy-magyarországos sálat villantott Dzsudzsák Balázzsal pózolva a Facebookon. A reakciók viszont megdöbbentő gyorsasággal érkeztek az összes környező országból, Ukrajnától (amely még a magyar nagykövetet is bekérette) Ausztriáig – az egyetlen Szerbia kivételével.
Voltak már ilyen „Nagy-Magyarország-incidensek” korábban is, súlyosabbak is (amikor például a Fidesz-elnökség egy Nagy-Magyarország-térkép alatt tárgyalt, az mégiscsak látványosabb eset volt), és nem túl valószínű, hogy ezúttal a magyar miniszterelnök szándékosan akart volna provokálni. Most mégis mindenki sokkal érzékenyebben reagált, mint korábban. Ez pedig alighanem összefügg az átalakult geopolitikai helyzettel is.
A három V4-es ország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia Ukrajna legelkötelezettebb hívei között sorakoztak fel az orosz agresszió kezdete után, vezetőik gyakorlati és jelképes szinten is mindent megtettek Kijev támogatásáért, miközben Magyarország csak tessék-lássék csatlakozott hozzájuk, vagy éppen nem is csatlakozott. Miközben a környező országok miniszterelnökei egymásnak adták a kilincset Zelenszkijnél, Szijjártó Péter Moszkvába utazgatott, Orbán Viktor pedig az áprilisi választások után legyőzött ellenfelének kiáltotta ki az ukrán elnököt.
A szomszédos országokban ámuldozva találgatták, miért dörgölőzik a magyar kormányfő az orosz diktátorhoz azon az áron is, hogy minden térségbeli szövetségesét elveszíti.
Budapest újabb és újabb vétófenyegetéseivel a feszültség nem csökkent, a cseh képviselőházi elnök Putyin trójai falovának nevezte Orbánt, az új szlovák külügyminiszter, Rastislav Káčer pedig kijelentette, a szankcióellenes magyar kampányt mintha Moszkva kézikönyvéből másolták volna.
Közben az Európai Bizottság megüzente, hogy az uniós szankció pörölyének le kell csapnia, a magyar kormány pedig kétségbeesetten elkezdett barátok után kajtatni.
Szijjártót nem zavarják a Beneš-dekrétumok
December elején ebben a hangulatban érkezett Pozsonyba Szijjártó Péter, hogy rendhagyó turné keretében végiglátogassa az összes valamirevaló szlovákiai politikai pártot. Abban, hogy a Szövetség néven bő egy éve létrejött egyesült magyar pártot felkereste, nem volt semmi szokatlan, ezt minden pozsonyi látogatásakor megteszi. Azzal viszont már kisebb belpolitikai vihart kavart, hogy Robert Fico korábbi miniszterelnökkel, a populista-baloldali Smer elnökével kiállt egy közös sajtótájékoztatóra.
Fico 2020-ban azért vesztette el a parlamenti választást, mert a 2018-as Kuciak-gyilkosság után fokozatosan kiderült, hogy a kormányai idején (2006-tól kétéves megszakítással 2020-ig a Smer kormányzott) a maffia megdöbbentő mértékben összefonódott a politikai hatalommal, a rendőrséggel és az igazságszolgáltatással. 2020 után ügyészek, bírók, rendőrök, kormánytisztviselők és kormányközeli vállalkozók tucatjai ellen indultak eljárások, néhányukat mára jogerősen el is ítélték. Fico viszont időközben Igor Matovič amatőr és kaotikus kormányzásának köszönhetően ismét megerősödött, és jelenleg őrületes erőbedobással küzd azért, hogy minél hamarabb ismét hatalomra kerülhessen, így megúszva a felelősségre vonást.
Ficóról a szlovákiai magyarok emlékezetében sem él túl pozitív kép. Az ő kormányai alatt hurcolták meg Malina Hedviget, fogadták el a magyarellenes államnyelvtörvényt, lehetetlenítették el a kettős állampolgárságot, verették meg a DAC-szurkolókat, és a sort még lehetne folytatni. Miután Bugár Béláék 2016-ban általános megrökönyödésre koalícióra léptek velük, négy év alatt a szavazóik 70 százakékát elvesztették.
Fico Szijjártó társaságában mégis arról beszélt: az Európai Bizottságnak valójában nem Magyarországon, hanem Szlovákiában kellene vizsgálnia a jogállamiságot, mert itt a kormány politikai hadjáratot indított az ellenzék ellen. Szijjártó ugyan hangsúlyozta, ő nem akar belekeveredni a szlovák belügyekbe, de azzal, hogy kiállt a korábbi miniszterelnök mellé, ezt óhatatlanul megtette. Rastislav Káčer külügyminiszter a néhány órával később tartott V4-es külügyminiszteri sajtótájékoztatón diplomaták között szokatlanul éles hangnemben ki is kérte magának Szijjártó viselkedését.
A magyar külügyminiszter pozsonyi turnéja kapcsán különösen érdekes volt, hogy a kisebbségi témák alig kerültek szóba. Pedig lett volna miről beszélni: a szlovák hatóságok az elmúlt években a második világháború utáni, a magyarok és a németek elleni Beneš-dekrétumok alapján kezdtek földelkobzásokba, a kettős állampolgárság kérdése továbbra sem tisztázott, és a jelenlegi, bukdácsoló, de még mindig hatalmon lévő koalíció nem nagyon akarja teljesíteni az átfogó kisebbségi törvény elfogadásáról szóló ígéretét.
Szijjártó, aki azonnal ugrik, ha az ukrán kormány a legkisebb olyan lépést is teszi, ami kisebbségellenesnek tekinthető, egyetlen szóra sem méltatta a Beneš-dekrétumok ügyét Pozsonyban. Ebből két dologra következtethetünk. Az egyik, hogy
a magát nemzetinek nevező Orbán-kormány azonnal feláldozza a határon túliak ügyét, ha az EU-val szembeni, jelenleg totális kudarcra álló szabadságharcának érdekei úgy kívánják.
Ebből pedig egyenesen következik a másik tanulság: amikor az Orbán-kormány mégiscsak kiáll a határon túliak jogai mellett, mint a kárpátaljaiak esetében, ezt minden bizonnyal nem őszinte szándékkal teszi, hanem sokkal inkább geopolitikai számításból. Moszkva soha nem jön ki rosszul Orbánék helyezkedéséből. A magyarok viszont elég sokszor.
Szlovákia fordulat előtt
Szlovákia azért is különösen fontos Orbánék számára, mert 2023-ban egyedül itt számíthatnak olyan politikai fordulatra, amely megtörheti a magyar magányt. Csehországban Andrej Babiš volt kormányfő nem teljesen esélytelen ugyan a januári köztársaságielnök-választáson, ám valószínűbb, hogy a második fordulóban alulmarad. Lengyelországban pedig akár vissza is térhet ősszel az a Donald Tusk, aki Orbán Viktor egyik legkeményebb európai kritikusa.
Szlovákiában (amely nem mellesleg Magyarország második legnagyobb kereskedelmi partnere) más folyamatok vannak kibontakozóban. Habár a fenti idézetekből és nyilatkozatokból olyan kép rajzolódhat ki az országról, hogy Orbánék politikájára itt nincs különösebb igény, ez csak a felszín. Valójában
az elmúlt években Szlovákia lett a leginkább Orbán-pozitív ország az egész régióban, mégpedig több okból.
A 2020 óta kormányzó, jobboldali-liberális túlsúlyú koalíció példátlan felfordulást okozott az országban. Az embereket nemcsak a járványkezelés idején tapasztalt zűrzavar háborította fel (amelyre egyébként az ellenzék különösen cinikusan és gátlástalanul játszott rá), hanem az állandó, vulgáris és kemény civakodások, a minden téren jelentkező kiszámíthatatlanság, a közügyek követhetetlenné válása is. Igor Matovič, aki tíz éven keresztül harcolt Fico ellen, az elmúlt két évben totális háborút indított a libertariánus Richard Sulíkkal, saját koalícióbeli partnerével szemben. Ennek a vége az lett, hogy Sulík kilépett a koalícióból, és az ellenzéki pártokkal közösen megbuktatta Eduard Heger kormányát, amelyet valójában Matovič irányított. Habár jelenleg nem kizárt, hogy Heger képes lehet egy új többséget összegyűjteni a parlamentben, a közvélemény mostanra egyértelműen és minden téren elutasítja ezt a kormányt, a jobboldali-liberális pártokkal szembeni bizalom pedig mélyponton van.
A válság jele az is, hogy bár Szlovákia kívülről egyértelműen Ukrajna-pártinak tűnik, ez a kép nem igazán fedi a valóságot. Pár napja jelent meg az a felmérés, amely kimutatta, Szlovákiában messze a leginkább elutasító a lakosság az ukrajnai menekültekkel szemben a V4-es országok közül. Míg például Magyarországon 82 százalék pozitívan viszonyul hozzájuk és csak 15 százalék negatívan, Szlovákiában 52 százalék elutasító, és mindössze 42 százalék elfogadó.
A Putyin iránti bizalom is meglehetősen magas Szlovákiában: egy októberi felmérés kimutatta, hogy a szlovákiaiak 18,6 százaléka bízik az orosz államfőben – Csehországban ez mindössze 8,5 százalék. Ugyanebben a felmérésben szerepelt egy ennél is érdekesebb adat:
Orbán Viktor Szlovákiában a második legmegbízhatóbbnak tartott külföldi politikus. A válaszadók 32,5 százaléka szavazott rá, csak Emmanuel Macron előzte meg egyetlen százalékponttal, Zelenszkij vagy Biden jócskán elmaradnak tőle.
A lényeg: az általános társadalmi hangulat Szlovákiában egy rendpárti és Orbán-pozitív, Ukrajnával szemben távolságtartó és Oroszországgal szemben a jelenleginél sokkal elnézőbb politikai fordulatot jelez előre. Ha 2023-ban előrehozott választások lesznek (ami jelenleg nagyon is valószínű), Fico és korábbi partnere, Peter Pellegrini örülhetnek, ők pedig azonnal a Fidesz legközelebbi térségbeli partnereiként léphetnek fel.
Aki jól járna ezzel: a NER és vidéke. Aki sokkal kevésbé (ahogy ezt a fenti példák is mutatják): a magyarok határokon innen és túl.
Nyitókép: takarítják a budapesti Hősök terét a visegrádi országok elnökeinek fogadási ceremóniája előtt 2021. november 29-én (fotó: AFP/Kisbenedek Attila)
Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
