A gazdasági háborút Oroszország nem tudja megnyerni – vendégünk Kaiser Ferenc hadtudós [HetiVálasz 156]
Március végén, április elején újabb nagy orosz támadás lehet a háború következő mérföldköve – mondja évkezdő podcastunkban Kaiser Ferenc. Az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar docense szerint az elmúlt hónapokban szimmetrikus hadviselés alakult ki a felek között, s szinte kizárt, hogy 2023-ban béke legyen. Egy esetleges tűzszünet után az térne vissza, ami 2022. február 24. előtt volt. Féljünk-e a világháborútól? Tényleg az USA kezében van a béke kulcsa? Podcastunkból minden kiderül. Műsorvezetők: Ablonczy Bálint, Borbás Barna.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Várható 2023-ban béke? Vagy legalább tűzszünet?
Ha lesz is tűzszünet, utána ugyanarra kell számítani, mint ami 2015 nyara és 2022. február 24-e között volt: úgynevezett alacsony intenzitású konfliktus, napi egy-két halottal. Béke abban az értelemben, hogy a két fél elismer egy közös határt, nem valószínű, hogy lesz. Ehhez egyfelől az kéne, hogy Oroszország vonuljon ki a megszállt területekről. Ez elképzelhetetlen. Nemcsak a jelenlegi, hanem bármilyen orosz vezetésnél elképzelhetetlen, hogy Moszkva visszaadja a Krímet Ukrajnának. Sőt: a frissen elfoglalt megyékre is igényt tartanának. Az ukrán politikai vezetés pedig a területi szuverenitását, tehát a saját határain belül az ország egész területének az ellenőrzését szeretné ellátni. A probléma csupán annyi, hogy itt az orosz és az ukrán vita több, mint egy magyarországi területen megy. Ameddig erről 100 ezernél jóval több négyzetkilométerről nem jutnak egyezségre a felek, addig nem lesz béke.
A tél miatt lelassultak az események, meddig tarthat ez?
Valamikor a tél és a sáros idő végére, március végére vagy áprilisra jósolnak egy nagy orosz támadást, amikor Moszkva még megpróbál területeket vissza- és elfoglalni. Ez valószínűleg Donyeck és Luhanszk térségében várható. Akkor már be fogják tudni vetni azokat a tartalékosokat is, akiket a közelmúltban hívtak be. Az ő kiképzésük azért még nagy kérdés.
Ki áll jobban most, az oroszok vagy az ukránok?
Ez a háború az irak–iráni háborúra kezd hasonlítani, ami úgynevezett szimmetrikus konfliktus volt, és nyolc éven át tartott. A szimmetrikus háborúk jellemzője, hogy a felek képességei nagyjából kiegyenlítik egymást. Itt erről van szó: bár az oroszok jelentős mennyiségi fölényben vannak a legtöbb haditechnikai eszközt tekintve, a korszerű nyugati fegyverrendszereknek köszönhetően az ukránok ezt ellensúlyozni tudják. […] A háborút mindig a gyalogság dönti el. Az amerikai, azt szoktam mondani, hogy „boots on the ground”, bakancs a földön. Tehát a területet elfoglalni, megtartani, csak a lövészkatona tudja. És ez az orosz haderőnek a legnagyobb problémája: nincs elég gyalogosa.
Az oroszok eleve az egész háborút borzasztó rossz koncepció alapján kezdték. A legjobb forgatókönyvre készültek, hogy majd az ukránok szanaszéjjel szaladnak. Ez a dolog onnantól kezdve dőlt dugába, hogy az ukránok elkezdtek védekezni. Aki a hallgatók közül volt még katona sorkatona, vagy van bármilyen ismerete a hadtudományról, az tudja, hogy a támadó sikeréhez körülbelül háromszoros erőfölény kell. A modern tapasztalatok alapján, főleg az amerikaiaknak az iraki, afganisztáni tapasztalata alapján városharcban tíz az egyhez erőfölény kell. Mert, ugye, a városban minden vasbeton épület egy-egy kis erőd. Mármost az oroszok megindultak 180 ezer emberrel egy 600 ezer négyzetkilométeres ország elfoglalására, egy 1400 kilométeres arcvonalon. Ez teljes képtelenség volt.
Meddig bírja a Nyugat Ukrajna támogatását?
A gazdasági háborút Oroszország nem tudja megnyerni. Ugyan óriási összegnek tűnik, amit az amerikaiak eddig Ukrajnának adtak, nagyjából 40-50 milliárd dollár közé becsülik. De ne feledjük, hogy az amerikai éves védelmi költségvetés 800 milliárd dollár. 2001-től 2021-ig az iraki és afganisztáni háborúra, meg egyéb helyeken, különféle terrorcsoportok elleni háborúra („War on terror”) a Pentagon 2000 milliárd dollárt költött. Vagyis évi 100 milliárdot. Ennek az összegnek kevesebb, mint a feléből az USA ledarálta az egyik legnagyobb riválisa csapásmérő fegyverrendszerének jelentős részét.
Ezek szerint igaz, hogy a háborúknak az USA tud véget vetni?
A félidős választások előtt voltak olyan amerikai kommünikék, hogy most már egyezkedni kéne az oroszokkal. Kiderült: ez igazából inkább belülre szólt, hogy a demokraták bizonyítsák, azon vannak, hogy béke legyen. Hozzá kell tenni, ha most republikánus elnök lenne, ugyanúgy támogatná Ukrajnát. Ez a háború nem csak Ukrajnáról szól. A háborús áldozat támogatásával a Nyugat Kínának is üzen. Nagyon sok szakértő meggyőződése, hogy ha az USA elengedte volna Ukrajnát, akkor már Tajvan se lenne de facto független állam. […] A Nyugat számos szempontból saját ideológiáinak a foglya is: egy új jaltai egyezményt, vagy ad absurdum egy új Molotov–Ribbentrop-paktumot már nem vállalna: nevezetesen azt, hogy majd mi, nagyok megegyezünk a kis országok feje fölött, hogy ki hova tartozik. […] Aki tényleg be tudná fejezni a háborút, az Putyin. A legegyszerűbben az agresszor tudja azt mondani, hogy „megálltam”. Ha Ukrajna jelent egyoldalú tűzszünetet, az a kapituláció bejelentése.
Többen, mások mellett Kissinger is felvetette, hogy ebből még III. világháború is lehet. Ez tényleg reális veszély?
Direkt senki sem akar világháborút, minimális eszkalációs potenciál van a konfliktusban. A legnagyobb rizikó, hogy az orosz, mondjuk úgy, hivatalos kommunikáció szerint a Baltikum tulajdonképpen még mindig az övék. A három balti állam lakossága meg politikai vezetése ezt nagyon máshogy látja. […] Nyilván van eszkalációs kockázat, ugyanakkor emlékezzünk a Lengyelországba csapódott, vélhetőleg ukrán S300-as légvédelmi rakétára: milyen higgadtan reagált a NATO és maga a lengyel kormány is! Tehát itt senki sem akar eszkalációt, Moszkva sem. […] Ha szájkaratéról van szó, akkor az Egyesült Államok is tud játszani. Egyrészt azt látjuk, hogy hivatalosan nem tárgyalunk, de azért a CIA meg az FSZB egyeztet, a vezérkari főnökök telefonáltak egyszer-kétszer. Van kommunikáció. Az USA sem akarja, hogy annyira meggyengüljön Oroszország, hogy végképp kínai báb legyen belőle. Tehát Washingtonnak azért az egyik szeme, a jobbik szeme mindig Kínán van.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
