„Nekünk az Árpád-kor nem a hobbink, hanem a szakmánk” – Thoroczkay Gábor Aranybulláról és botrányos mondatokról
II. András nem volt egy Szent István, de tényleg el kell felejteni a könnyelmű „lúzer” képét vele kapcsolatban – rak rendet az 1222-es Aranybulla kiadójával kapcsolatban Thoroczkay Gábor történész. Az ELTE docensét azért hívtuk podcastunkba, mert több téma metszéspontjában segíthet tisztábban látni: társszerzője Az Árpádok országa című, kilenc hónap kényszercsúszás után megjelent nagyszabású kötetnek, anno megszólalt nálunk a székesfehérvári kiállítás botrányáról szóló cikkben, az Árpád-kor kutatójaként pedig segítheti az összezavarodott nézőt, aki végigküzdötte magát az Aranybulla-sorozaton. Műsorvezetők: Borbás Barna, Zsuppán András.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Pontosan egy évvel ezelőtt lapunkban kapott nyilvánosságot az Árpád-koros kiállítás körüli botrány. Hogyan látta „belülről”?
Mi 2021 decemberében tudtuk meg, hogy a szerzőtársaink egy részétől megválnak, átstrukturálják a katalógust, és átveszi a kiállítás feletti irányítást a Magyarságkutató Intézet. A többit a Válasz Online dokumentálta: a szerzőgárda – tudtommal mindenki, bár lehet, hogy voltak kivételek – felállt. […] Nem sokkal később megtudtuk, hogy a kötet meg fog valósulni, mégpedig a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Nemzeti Múzeum égisze alatt. Kétségtelenül magisztrális munka született.
A Magyarságkutató Intézet szerint a „régi” akadémiás, egyetemi történészek a gátjai a paradigmaváltásnak, ami például náluk az archeogenetikával történik.
A klasszikus műhelyek valóban igencsak elutasítóak velük szemben. Ha objektívek vagyunk, el kell mondani, hogy a Magyarságkutatónak is vannak eredményei, például az Árpád-házi dinasztia kutatásában: Szent László maradványaiból ők tudtak először örökítőanyagot kinyerni, ez a korábbi szakembereknek nem sikerült. Ezt el kell ismerni. Az ezen kívüli dolgaikkal kapcsolatban viszont már több a gyanakvás. […] Amikor tavaly decemberben fölálltunk és nem voltunk hajlandók együttműködni az átjátszott kiállítási katalógus megírásában, Makoldi Miklóssal (az MKI Régészeti Intézet vezetője – a szerk.) teljesen kulturáltan lehetett levelezni, európai hangvételben ment a kommunikáció. De például a főigazgató Horváth-Lugossy Gábor a székesfehérvári Árpád-házi kiállítás záróeseményén „magyarság- és kereszténységellenes” erőkről beszélt, akik megpróbáltak keresztbe tenni a tárlatnak. Ezek mások nem lehettek, mint mi, a felállt szerzőgárda. Kérdezem én: ki itt magyar- és keresztényellenes? Madas Edit kódexkutató? Földváry Miklós, aki megújította a magyar liturgiatörténetet? Vagy Szovák Kornél, aki bencés diák volt, és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem a professzora? De a magam nevében is kikérem ezt a szóhasználatot. Akik ezekkel a régebbi magyar történelmi korokkal foglalkoznak, azért, hogy úgy mondjam, a hazafiságnak elég jó arányát tudhatják magukénak. Nekünk ez a szakmánk, ami másnak esetleg csak a hobbija.
A botrányosan rosszul sikerült Aranybulla c. sorozat ismét ráirányítja a figyelmet egyes történelmi kérdésekre. Például, hogy milyen király is volt az oklevelet kiadó II. András.
II. Andrásról a 19. század második felétől kezdve sokáig kiirthatatlan jelző volt a „könnyelmű”. Tehát, hogy az ő időszaka hisztérikus válságperiódus volt reformcsírákkal, illetve reform-nekibuzdulásokkal. Ez a kép nem volt tartható, ezt újra kellett írni. […] Az Aranybulla leglényegesebb tétele az, hogy helyzetbe hoz egy új társadalmi csoportot: a királyi szervienseket. Ez, ugye, a közszabadok felső rétege, a társadalomnak viszont a középrétege. Régebben azt gondolták, hogy ezek azonosak a nemesekkel, de ezt későbbi történészek megcáfolták. […] Az Aranybulla legfontosabb magja, hogy mit kezd a királyi szerviensekkel. A Zsoldos Attila előtti kutatásban azt gondolták, hogy az Andrással szembeni csoportok rákényszerítették őt, hogy kiadja ezt az oklevelet. […] Zsoldos Attila ezt cáfolja. Szerinte a király nagyon ügyesen hozott egy olyan törvényt, amivel kifogta a szelet a vele szemben állók vitorlájából.
A mai ember számára alapvető kérdés, hogy mit tud kezdeni egy olyan meghatározó kanonizált történelmi eseménnyel, mint az Aranybulla kiadása. Tehát: mit tud?
Az Aranybulla korának óriási jelentősége van. Az úgynevezett Szent István-i állammodell, tehát ez a furcsa, Európa perifériáján berendezkedő, német mintákat követő királyság nagyjából II. Andrásig változatlan, de az ő uralkodása alatt rengeteg modernizációs lépés történik: gazdaságpolitikában, társadalompolitikában, mindenütt. Ezt az üzenetet kell továbbadni. […] Belső korszakhatár az Árpád-koron belül II. András ideje, amikor modernizálódik az ország, még egy lépéssel közelebb kerül a Nyugathoz. […] Minden valószínűség szerint ekkor jelenik meg idehaza a gótika, ekkor születik Anonymus gesztája és még sorolhatnám.
Az Árpád-ház alakjairól sokszor szoborszerűen gondolkodunk, pedig tele volt a kor testvérháborúval, intrikával, belharccal. Tényleg ez a legjelentősebb uralkodóházunk?
A trónharcok kivédhetetlenek, a korban Európa-szerte ez van. Amit az utókor problémaként lát az Árpádoknál, az megvan másutt is. Ez tényleg jó dinasztia volt. Sokat köszönhetünk nekik. Én a leginkább döntőnek a Szent István-i négy évtizedet tartom; meg lehet nézni, hogy például a lengyeleknél sokkal döcögősebb az indulás, a csehek be vannak szorulva a német birodalomba, méghozzá évszázadokra. […] Az Árpád-kor is ott van a „top”-on, egyfajta aranykor, persze szerencsére nem az egyetlen a magyar történelemben.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
