„Ez nem Afganisztán, az ukránok harcolnak a hazájukért” – Vörös Szabolcs jelenti a bahmuti pokolból
Hetven órát töltött a kelet-ukrajnai húsdarálóban Vörös Szabolcs kollégánk, aki tapasztalatairól nagy riportban számolt be. Podcastunkban a Válasz Online eddigi legveszélyesebb küldetésének kulisszatitkairól mesél: például arról, hogyan létezhet normalitás egy folyamatos tűz alatt álló városban. Tényleg Amerika vív proxyháborút Oroszországgal? Az ukránok javára billentik az erőviszonyokat a tegnap bejelentett nyugati harckocsi-szállítmányok? Miért zaklatják a kárpátaljai magyarokat, és hogy függ ez össze a magyar kormány külpolitikájával? Mit jelez, hogy a gyanú szerint ukrán kormánytisztviselők nyerészkedtek a hadiszállításokon? Műsorvezetők: Ablonczy Bálint és Stumpf András.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Miért vállal az ember személyes kockázatot, hogy riportot készítsen a frontvonalon?
Újra és újra el kell mondani, hogy közvetlen szomszédságunkban a második világháború óta nem látott intenzitású vérontás folyik. Nekünk ezt meg kell mutatnunk az olvasóknak. A magyar sajtóból különösen is kevés híradás jelent meg Donyeck megyéből. A mostani utamon bő másfél hetet voltam Kijevben és sikerült megbízható fixert, helyi segítőt találni, akivel dolgozhattam Bahmutban.
A háború kitörése óta többször jártál Ukrajnában, ott voltál például a bucsai tömegsírok kihantolásánál, sok mindent megéltél. Mi volt számodra a legmeglepőbb ezekben az emberpróbáló helyzetekben?
Ilyen helyzetben mindig arra csodálkozom rá, hogy az ember mennyire alkalmazkodóképes. A telefonomon még ott van a légiriadókat jelző app, ma is bejelzett, Kijevben ugyanis hetente három-négy ilyen riasztás van. Ha rakéták tartanak a város felé és ezt észleli a légvédelem, akkor megszólalnak a szirénák és fedezékbe kell vonulni. Ha nem ekkora a veszély, akkor csak az applikáció pittyeg, sziréna nincs, de azért a nyilvános helyekről kizavarnak. Ennek ellenére a városban zajlik az élet, működik a tömegközlekedés, az ember este elmehet étterembe, bulizni, a kijárási tilalomig persze. Első ránézésre olyan, mint egy normális város. Ahogy haladunk kelet felé, sűrűsödnek a dolgok, de ettől függetlenül, a helyben maradt emberek próbálják élni a mindennapi életüket. Pedig arrafelé tényleg elképesztő a helyzet. A frontvonaltól 30 kilométerre aludtunk, de még ott is felébred az ember éjszaka az ágyútűzre. Bahmutban két-három másodpercenként robban valami, az egy borzalmas húsdaráló, de amikor ott az ember felfedezi a normális élet jeleit, ahogy például egy nyugdíjas rendíthetetlenül tolja a biciklijét, az csodálatos. Segít abban is, hogy az ember ne legyen depressziós és ne hasson rá olyan végletesen a sok szörnyűség.
A német kormány tegnap bejelentette, hogy Leopárd tankokat küld Ukrajnának, más európai országok is ezt tervezik. Ez hogyan változtatja meg a háború menetét, győzhetnek az ukránok?
Ez attól függ, hogyan definiáljuk ukrán szempontból a győzelmet. Ha az a végcél, hogy a február 24-i vonalakig szorítsák vissza az oroszokat, az szerintem abszolút reális. A déli fronton, ahol amúgy is kevesebb a földrajzi akadály, a most felajánlott 120-130 nyugati harckocsi segítségével visszafoglalhatják mondjuk a Zaporizzsjai terület és a Herszoni terület megszállt részeit, ennek is komoly esélye van. A Krím és az Oroszországba kebelezett bábköztársaságok ügye más kérdés. Ráadásul a tankokat le kell szállítani, a személyzetet ki kell képezni, szakértők szerint legkorábban tavasz végére, nyár elejére tudja ezeket az eszközöket bevetni az ukrán hadsereg.
A magyar kormány kommunikációjában rendszeresen visszaköszön, hogy itt tulajdonképpen Amerika proxyháborújáról van szó, azaz az USA küzd Oroszországgal, csak éppen szegény ukránok területén. Te tapasztaltad ennek valami jelét odakint?
Én mindenütt csak ukrán katonákat láttam. Összesen egy amerikaival találkoztam, egy Alaszkából érkezett önkéntessel, aki egy mentőautó volánjánál várta a sebesülteket a soledari bekötőútnál. Az kétségtelen, hogy az ukrán katonák egy részét Nyugaton képezték ki, nyugati fegyverekkel harcolnak, de ettől ők még egy percig sem gondolják úgy, hogy nem a hazájukat védik. Ha én valamelyiküknek felvetem, hogy tulajdonképpen Amerika érdekeiért harcolnak, alighanem ott helyben véget ér a terepmunkám. Ettől még nyilvánvaló, hogy az USA-nak nincs ellenére Oroszország kivéreztetése, de amennyiben kizárólag proxyháború lenne, Ukrajna már régen összeomlott volna. Valahogy úgy, ahogy az afgán hadsereg, abban a pillanatban, amikor Amerika kivonult: megkapták a kiképzést, a felszerelést, de nem volt, amiért harcoljanak. Ehhez képest Ukrajnában egy évvel a háború elindulása után is a lakosság 85 százaléka mondja, hogy folytatni kell a küzdelmet, a hadseregnek pedig elképesztően nagy, 96 százalékos a támogatottsága.
Nyitókép: Vörös Szabolcs Bahmutban 2023. január 15-én
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
