A szaki felemelkedése az elitbe – így szorul ki az értelmiség a legjobban keresők közül
Meglepő társadalmi folyamat zajlik Magyarországon: az alkalmazott szakmunkások és betanított munkások közül az utóbbi években egyre többen kerültek fel a legfelső jövedelmi ötödbe, miközben értelmiségi csoportok kicsúsztak onnan. A Válasz Online a TÁRKI kutatása mellett két gyár és az állam által fizetett értelmiségiek példáján mutatja be az egyébként örvendetes folyamatot – vagyis azt, hogyan nőtt meg a legjobban teljesítő üzemekben dolgozó szakik jövedelme – és a negatív tendenciát, ahogy a tanárok, egyetemi oktatók alapbére becsúszik a szakmunkás minimálbér alá.
Ritkán fordul elő, hogy a kutató nem hisz a szemének. Huszár Ákossal most megesett. A magyar társadalom legmagasabb és legalacsonyabb jövedelmi ötödét vizsgálva azt találta, hogy a 2010-es évek végére a legjobban kereső húsz százalékban megnövekedett a szakmunkások, betanított munkások aránya, a legrosszabbul kereső húsz százalékában viszont egyre nagyobb súllyal jelennek meg értelmiségi csoportok.
A rendszerváltást megelőző időszak óta eltelt évtizedekben ezzel pontosan ellentétes folyamatok zajlottak Magyarországon. A felső jövedelmi csoportban folyamatosan növekedett a vállalkozók, a vezetők, illetve az értelmiségi csoportok aránya, a munkások viszont egyre inkább az alsó jövedelmi kategóriában koncentrálódtak. A legfrissebb adatok szerint megfordultak a trendek:
a szaki megérkezett a jövedelmi elitbe, az értelmiség meg a szegények közé.
A Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének kutatója szerint korábban is előfordultak már kétkezi munkások a legjobban kereső húsz százalékban, de 2015 és 2019 között a szakmunkások aránya önmagukhoz mérten jelentősen emelkedett, a betanított és segédmunkásoké pedig kiugróan megnőtt ezen a kategórián belül. A TÁRKI Társadalmi riport 2022 című kötetében megjelent tanulmányában kimutatta, hogy a 100 legtöbbet kereső között még mindig az alsóbb szintű vezetők és értelmiségiek jelenléte (32) a legerőteljesebb, őket követik a felsőszintű vezetők és értelmiségiek (22), de a vizsgált időszakban körükben csökkenés figyelhető meg. A kiesők helyére pedig jönnek a kékgallérosok, a szakmunkások (19) és a segéd- és betanított munkások (13).
Mindez megvilágíthatja annak a társadalmi mozgalomnak a mozgatórugóit, amit a pedagógusok, egyetemi oktatók és kutatók részéről látunk saját helyzetük javításáért. A pedagógusok egy éve tartó sztrájkhulláma nem pusztán jövedelmi forintokról, 10-20 százalékokról, hanem a társadalmi lecsúszás elleni fellépésről szól. A tanárok tiltakozásának jelképe sem véletlenül a korábban inkább szakiviseletnek számító kockás ing. (Ahogy Klinghammer István akadémikus, korábbi államtitkár egy Magyar Nemzetnek adott interjúban kifogásolta: „Borotválatlan, kócos, kockás inges tanári kar grasszál.”)
A Tárki kutatása nagy társadalmi vonulatokra terjed ki, a Válasz Online újságírói módszerekkel vizsgálta meg ugyanezt a témát. Fizetési adatokat, bércetliket kértünk két magyarországi üzemből, a Tárki által is vizsgált 2015 és 2019, valamint a 2022 évre vonatkozóan. Az ipari adatok bizalmas személyes és üzleti adatokat tartalmaznak, ezért ezeket névtelenül közöljük, az üzem nevét sem megjelölve.
Emellett bérkimutatást kértünk néhány meghatározó értelmiségi csoport tagjaitól is, hogy egyéni bértörténeteken keresztül lássuk, hogyan alakulnak a folyamatok.
Három tényezőt azonosítottunk:
1. Az állam által finanszírozott értelmiségi pályákon nagyfokú jövedelemvesztés zajlik, mert a gazdasági felfutás éveiben a nagy szolgáltató, gondokoskodó értelmiségi csoportok közül csak néhányét, például az orvosok bérét rendezték.
2. Az állami támogatással pörgetett szektorokban (például az építőiparban) igen jelentős jövedelemnövekedés történik, ami a szakik világára is kihat. A világban zajló termelékenységi forradalomba bekapcsolódó cégek (a gazdasági centrumokban tervezni és értékesíteni, a periférián termelni tudók), szintén magas profitra tesznek szert, és ez az alkalmazottjaik jövedelmére hatással van. A szakik felemelkedése nem minden kétkezi munkást érint, a legszegényebbek zöme továbbra is ebből a rétegből kerül ki, mert a kékgallérosokra nagyfokú jövedelmi differenciálódás a jellemző. Más értelmiségi csoportokat is érint a lecsúszás, például a szociális munkásokat.
3. A folyamatokra döntő hatással van a garantált bérminimum fogalma, amit a hétköznapokban szakmunkás minimálbérnek neveznek. Valójában a szakmunkás minimálbért alkalmazzák a diplomásokra is, és ennek ma már legalább akkora hatása van a közszolgálati értelmiség életére, mint a szakikéra. A következmény az értelmiség és a szakmunkástömegek bérének összecsúszása.
Lássuk tehát a részleteket!
A Tárki minden második évben megjelenteti a Társadalmi riport című kötetét, amelyben átvilágítja Magyarországot. A 2022-es, a Belügyminisztérium támogatásával kiadott kötetben Huszár Ákos a magyar társadalom foglalkozási osztályszerkezetét vizsgálta 1982 és 2019 között. Számunkra ebből a 2015-ös és 2019-es vizsgálat a legérdekesebb. A munkamódszere leegyszerűsítve az volt, hogy nemzetközi mintát követve több ezer alanyt beosztott öt foglalkozási csoportba, amit nagyjából úgy képzeljünk el, mintha mindegyik foglalkozását és bérét felírta volna egy színes cetlire. Mondjuk egy-egy kategóriát piros, sárga, zöld, kék és lila színűre.
A felsőszintű vezetők és értelmiségiek foglalkozási csoportjába kerültek az országgyűlési képviselők, mérnökök, orvosok, jogászok, egyetemi oktatók, középiskolai tanárok. Cikkünkben hozzájuk a piros színt társítjuk. Azokat a vállalkozó szakmunkásokat, akik tíznél több embert foglalkoztattak, a kutató a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően szintén a legfelsőbb kategóriába sorolta. Ők inkább menedzserek, mint szakik, egészen más tudni, hogyan kell beszerelni egy új zuhanytálcát, mint megszervezni legalább 11 ember számára, hogy mindig legyen munka.
Az alsó szintű vezetők és értelmiségiek, vagyis a szociális munkások, védőnők, általános iskolai tanárok, óvónők, adószakértők kerültek a következő, a sárga csoportba.
A tíznél kevesebb embert foglalkoztató vállalkozó mesteremberek, akikkel az otthonunkban felújításoknál leggyakrabban találkozunk, szintén nem sima szakmunkások, hanem vállalkozó mesteremberek, ezért a középső osztályba kerültek a pincérek és az ápolók, titkárnők mellé.
A cikkünk címében szakiként körülírt csoport tehát nem egyenlő azokkal a vállalkozó mesteremberekkel, akik egy napra százezer forintot kérnek két megrepedt fürdőszobai csempe kicseréléséért. A tanulmányban vizsgált két kategóriába tartozó szakmunkások nem vállalkozók: kivétel nélkül alkalmazottak.
Ide tartoznak a gyári munkások, az építőipari nagy cégek munkavállalói, esztergályosok, varrónők, lakatosok, kőművesek, vízvezeték-szerelők, festők és mázolók. Az ő foglalkozásuk is felkerült tehát a színes cetlikre, mondjuk a kékre. A lilákra pedig a betanított munkások szakmáit írjuk, a gyári munkások képzetlen része, a telefonos ügyintézők, gépkezelők, összeszerelők, takarítók, rakodómunkások, konyhai kisegítők, növénytermesztők köre tartozik közéjük.
Mivel a kutató az összes vizsgált személy jövedelmét is ismeri, ezeket is felírta a cetlijükre, majd minden egyes cédulát bedobott egy-egy elképzelt jövedelmi fiókba. Ezeket úgy alakította ki, hogy a nemzetgazdaságban megszerzett jövedelmeket sávosan öt egységre osztotta, a legfelsőbe került a felső 20 százalék, az alsóba az alsó. Közte meg a többi.
Végül megnézte, hogy a legfelső fiókba milyen cetliket tett. Azt figyelte meg, hogy az 1980-as évek elejétől a 2010-es évek közepéig egyre nagyobb arányban talál piros cédulákat, vagyis ide egyre inkább a menedzserek, egyetemi és gimnáziumi tanárok, mérnökök, orvosok és nagyobb vállalkozók jövedelmi adata került. 2019-re azonban lényeges változás történt, több lett a szaki a felső fiókban, és értelmiségi az alsóban.
Például az alsó vezetők és értelmiségiek 2015-ben 9 százalékot tettek ki az alsó fiókban, ez 2019-re felment 11 százalékra. Mintha a szakik címkéi feljebb, az értelmiségé meg lefelé kerültek volna. (Kicsit hasonlít a kép az általa vizsgált szocialista időszakhoz, amelyben a munkásokat gazdaságilag felül-, az értelmiséget alulértékelték, de ebbe most ne menjünk bele.) Persze nem minden szakmában, az orvosok helyzete például nagyobbrészt javult 2015 óta a bérrendezés következtében.
Mi történik a magyar társadalomban? A válaszhoz 2015-ös, 2019-es jövedelmi adatokat vettünk például, kiegészítve őket a 2022-es esztendővel. Elsőként egy olyan kisebb üzemből választottunk ki három szakit és a műszaki igazgatót, amely precíz méretezéssel egyedi betonelemeket gyárt főként nyugati megrendelők számára. A dunántúli üzem alkalmazott szakmunkásainak jövedelmét vetettük egybe pedagógusokéval, akik 14 éven aluli gyerekekkel foglalkoznak. Vagyis az írásunkban sárga címkével jelölt alsóbb szintű vezető és értelmiségi csoportba tartoznak.
Az üzemen belül háromféle szakmunkást különböztetnek meg: betanított munkásnak az minősül, aki a néhány óra alatt elsajátítható műveleteket végzi, például a betonsablonokat tisztítja. Nem túl kreatív feladat, de fontos és fizikai erőt, kitartást igényel. Első emberünk 2015-ben havi bruttó 289 ezer forintot keresett, akkor a szakmunkás minimálbér 122 ezer forint volt.
Betanított munkásunk bérét egy friss diplomás pedagógussal vetjük egybe. A tanárnő gyakornokként kezdett, alapbére 2015 őszétől bruttó 171 ezer forint, jövedelme messze a betanított munkásé alatt volt. Részben azért, mert a gyerekkel való foglalkozás felelősségteljes munka, ezért egy főiskolai diploma sem elég a pedagógusi bérbesoroláshoz, előbb gyakornokként kell dolgozni.
2019-re a betanított munkás havi jövedelme 422 ezer forintra emelkedett (+133 ezer forint). Tanárnőnk közben gyakornokból pedagógus1 kategóriába lépett át, így 219 ezer forintra nőtt az alapkeresete (+48 ezer). A betanított munkáshoz képest havi kétszázezer forintra tágult a jövedelmek közötti rés, éves szinten a kétmillió forintot is meghaladva. A betanított munkás 2019-ben már biztosan magasabb jövedelmi ötödbe tartozhatott, mint a pedagógus.
A szakink 2022-ben újabb emelést kapott és már havi bruttó 501 ezer forintot keresett (+79 ezer), a tanárnő alapbére viszont becsúszott a szakmunkás minimálbér alá, ezt az állam 52 ezer forint ágazati szakmai pótlékkal kiegészítette, és 312 ezerre növelte.
A betanított munkás tavaly már kiugróan többet keresett, mint az immár szakmai tapasztalatot szerző tanárnő.
Az üzemben a segédmunkások feladata rövid idő alatt megtanulható munkafolyamatok kivitelezése. Az egyik tartósan ott dolgozó szaki 293 ezer forintot keresett 2015-ben, ez akkor egy több mint 30 éve a pályán levő pedagógus1 besorolású, főiskolát végzett általános iskolai tanár alapbérének felelt meg. A pedagógusnál erre még rájött tíz százalék osztályfőnöki pótlék, vagyis 2015-ben a tanárunk jobban keresett a szakmunkásunknál, 322 ezer forint volt a bruttó bére.
2019-ben a szakmunkás havi bére felszökött 484 ezer forintra, a pedagógus viszont erőteljesen lemaradt, holott jövedelmi kategóriát is ugrott, és minősítette magát, pedagógus2 kategóriába került át. Így 356 ezer forint lett a havi alapbére.
A szaki 2022-ben 532 ezer forintot kapott (+48 ezer), a tanárunk alapbére ugyan nem nőtt, de bevezettek egy ágazati szakmai pótlékot, így 71 ezer forinttal több került a bércetlijére, összességében 428 ezer forint lett a bruttó jövedelme. Vagyis több mint évi egymillióval kevesebb bruttóval számolhatott, mint a szakmunkás, aki nem rendelkezik érettségivel. Hasonló béreket látunk a kereskedelemben is, a tanár nagyjából a Lidlbe belépők bruttó jövedelmében részesül, a három év gyakorlattal rendelkező bolti alkalmazottak keresetétől viszont már lemarad. (A német lánc is nagy újító a kereskedelem terén, az ott dolgozók nem sima pénztárosok vagy árufeltöltők.)
A gyárban létezik még egy munkáskategória, a legügyesebb szakmunkásoké, akiknek érettségijük van, tudnak tervrajzot olvasni, önálló szakmai döntéseket hozni és utasításokat adni a kollégáiknak. A legjobban díjazott szakmunkás bére 2015 és 2019 között gyárunkban 394 ezer forintról 536 ezerre nőtt, tavalyra pedig 622 ezerre emelkedett.
Az ő bérét egy egyetemi diplomával rendelkező tanáréval vetjük egybe, aki pedagógus2 minősítésű, emellett osztályfőnök, munkacsoport-vezető és 35 éve a pályán van. A tanár úr bére 2022-ben 543 ezer forint volt, miután osztályfőnökként 29 ezer, munkaközösség vezetőként pedig 11 ezer forint pótlékot kapott. Ám még ő sem tudta megelőzni a kiemelt szakmunkásunkat, aki bruttó 622 ezer forintot keresett havonta.
A pedagógusok bérét alapvetően két tétel növeli: 1. a szakmunkás minimálbér, ami alá évente ezrével, tízezerével csúsznak be a tanárok, így a jövedelmüket fel kell hozni erre a szintre; 2. az ágazati bérpótlék, ami idén 20 százalékról 32 százalékra emelkedett. A példánkban szereplő kiemelt üzem dolgozói közül egyetlen szakmunkást sem érintett a szakmunkás minimálbér, az sokkal inkább a diplomások jövedelmére volt hatással.
A szakmunkás minimálbér annyira meghatározója lett a pedagógusok bérezésének, hogy 2023-ban már egyetemi diplomával és 17 éves szakmai gyakorlatig mindenki egyenbért kap a pedagógus1 kategóriában. Ami úgy néz ki, hogy a szakik garantált minimálbérére (idén 296 400 forint) felkerekítik az alapbérüket, és ezt egészítik ki az ennek 32 százalékát kitevő ágazati szakmai pótlékkal, idén így keres a fél tantestület bruttó 391 ezer forintot. (Az osztályfőnökök, munkacsoportvezetők ennél néhány tízezer forinttal többet.)
De vajon mindez azt jelzi, hogy az értelmiségi lét maga értékelődött le? Véletlenül sem: a gyár műszaki igazgatójának bére a 2015-ös 621 ezerről tavalyra 1 millió 270 ezerre nőtt. Jobban emelkedett, mint a beosztottjaié.
Egy-egy példából persze nem lehet fontos következtetést levonni, és eszünk ágában sincs a nagy felelősséggel járó építőipari munkát egybevetni a gyerekek tanításával és nevelésével együtt járó terheléssel – mindkettő társadalmilag fontos tevékenység. A szakmunkásokra és betanított munkásokra ugyanúgy hat az infláció, tehát a bérük emelése üdvözlendő dolog. A keresetek egybevetésével azt szerettük volna megmutatni, merre tartanak a kiemelt gazdasági üzemek és merre a tantestületek.
Nézzük meg most az egyetemi oktatókat, akiket a kutató a legmagasabb értelmiségi kategóriába sorol. Az ELTE oktatóitól, kutatóitól kértünk béradatokat, akik közül 650-en tiltakoztak a minap alacsony béreiket kifogásolva, a számuk mostanára ezer közelébe emelkedett. Az ELTE jelenleg is állami fenntartású intézmény, munkatársaira a közalkalmazotti bértábla vonatkozik. Néhány alapítványi egyetem bérszintje jelentősen meghaladhatja ezt. Az ő bérüket egy közép-dunántúli finommechanikai üzem legjobban kereső szakmunkásaival vetettük egybe.
Tátrai Annamária szociológus már a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének korábbi mozgalmában is részt vett, akkor tanárok egy táblán mutatták fel a bérüket, ő például azt, hogy 2017-ben félállásban nettó 76 482 forintot keresett. 2019-ben tanársegédként 232 ezer forint lett volna teljes státuszban a bruttó bére. Üzemünkben ez egy betanított munkát végző szerelő bruttó bérének felelt meg túlórákkal és műszakpótlékkal együtt. 2022-ben sikerült a szociológus teljes munkaidőre felszorzott bérét bruttó 298 ezer forintra feltornáznia, a betanított szerelő ekkor már 340 ezer forintot keresett. A magasabb képzettségű, bonyolultabb munkafolyamat elvégzésére képes műszerész kategóriába tartozó legjobb szerelő 2019-ben 300 ezer forintot, 2022-ben bruttó 480 ezer forintot keresett. Ám fontos megjegyezni, hogy közben az üzem technológiailag sokkal kifinomultabb munkafolyamatokra állt át. A szociológus jövedelme egyikükét sem érte el.
Tátrai Annamária idén megint emelést kap, de nem azért, mert rendezték volna a kereseteket, hanem mostanára immár az adjunktusi alapjuttatás is becsúszott a szakmunkás garantált bérminimum alá, azt pedig tiltja a törvény, ki kell egészíteni.
Hasonlóképpen járt Gregor Anikó szociológus is, akinek bérét teljes státuszra számítottuk át. 2015-ben tanársegédként bruttó 258 ezer forintot keresett, kicsit többet az alapfizetésnél, mert az ő feladata volt egy angol nyelvű szak megszervezése. Üzemünkben akkor egy gépkezelő bruttó 240 ezer forintot vitt haza. Tavaly a kutató bruttó bére 363 ezerre nőtt adjunktusként. Részint azért, mert az ő juttatását is fel kellett kerekíteni a szakmunkás minimálbérre, másrészt ehhez még kapott 15 százalék munkáltatói döntésen alapuló bérkiegészítést. A gépkezelő ekkor 492 ezer forintot keresett, igaz rengeteg túlórát és műszakpótlékot is fizettek neki. Gregor Anikó bére messze lemaradt tehát az eddig idézett szakik mögött, de nem csak az övé. Tíz éve az adjunktusok keresete még a nemzetgazdasági átlagbér körül alakult, ma annak 60 százaléka alá csökkent. Tegyük hozzá, hogy a szakmunkások között is óriási szórás lehet, itt a legmodernebb gépek kezelésére képes munkás jövedelmét vettük figyelembe.
Seláf Levente, az ELTE irodalomtörténésze docensként dolgozik. A docensek alapjövedelme 2018 óta nem emelkedett – ahogy a professzoroké sem –, ezt a bölcsészkaron a munkáltató 15 százalékkal kiegészítette 2022-ben. Az irodalomtörténész tavaly így havonta bruttó 505 ezer forintot keresett. Üzemünkben az egyik legkeresettebb szakmunkás, aki speciális tudással rendelkezik, saválló lemezeket is képes hegeszteni, 2015-ben 240 ezer forintot keresett, 2019-ben ez 440 ezerre szökött fel a túlórákkal együtt. Tavaly bruttó 590 ezer forint volt a bruttója. A nyugati bérekhez mérten ez sem kiugró díjazás, de az itthoni torz oktatói jövedelmekhez mérten az, meghaladta a docensét.
Miért maradnak ezért a pénzért az egyetemeken? Sokan csak félállást vállalnak, hogy jusson idejük mellette pénzkeresésre. Tátrai Annamária pedig azt mondja: „Szeretek tanítani, úgy érzem, van társadalmi haszna. Emellett az egyetemi oktatásnak magas a presztízse és értelmes emberekkel dolgozom együtt. Hozzá kell tenni, hogy ez egy alapbér, amit – ha valaki ügyes és szerencsés – magas színvonalú kutatási teljesítmény esetén ösztöndíjakkal, például nemzeti kiválóság programmal ki lehet egészíteni. Akkor kicsit emberibb.”
„Folyamatos a hanyatlás a bölcsészettudomány és a tanárképzés társadalmi és anyagi megbecsülésében egyaránt”
– teszi hozzá Seláf Levente, aki a Sorbonne-on doktorált, és 2006 óta dolgozik az ELTE-n. A mostani jövedelme rosszabb életszínvonalat biztosít számára, mint az első, tudományos munkatársi szerződése és az akkori Bolyai-ösztöndíja. A 48 éves docens azt meséli, hogy amikor Senior EURIAS ösztöndíjas volt egy tanévig, havonta hatszorosát kapta a magyar adjunktusi bérének. Amikor időnként piaci megbízást kap, például tolmácsolni hívják, egy napi munkáért fél havi egyetemi jövedelmét keresi meg, annyira eltávolodtak egymástól a piaci és az állami bérek. Egyelőre mégsem hagyja ott a pályát, mert úgy látja, a jövő pedagógusainak képzése olyan társadalmi haszonnal jár, amiért érdemes egy darabig még kitartani, és bár a kutatási feltételek sem megfelelőek, mégis fontosnak tartja a projektjei továbbvitelét, például a régi magyar versek elemzését digitális eszközökkel.
Fontos kérdés persze, hogy a történtek mennyire illeszkednek bele a világ folyamataiba. Egy-egy szakmunkáscsoport kiemelkedő bérezésére mindenhol van példa, a tanárok pedig sehol sem kapnak csúcsfizetést, de a fiatal tanároknak a szakmunkás minimálbért alig meghaladó keresete tényleg riasztó.
Huszár Ákos tanulmányából kitűnik, hogy a magyar helyzetre hatással lehet társadalmunk sajátos szerkezete is. Magyarország ugyanis szakiország. Az európai átlagnak csupán a felét teszi ki nálunk a magas szintű vezetők aránya, viszont a betanított és segédmunkásoké sokkal magasabb: 32 százalék, szemben az európai 19 százalékkal.
Nyitókép: építőmunkás a budapesti Biodóm tetején 2022. október 11-én (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
