„Ne várd szelíden a végső éjt!”– ha jól használjuk, az MI nem árt, hanem több jövedelmet és szabadidőt ad
„Teremtsük meg annak lehetőségét, hogy az emberek fokozatosan egyre kevesebb és kevesebb munkával érjék el a jogosultságot az »alapjövedelemre«, hogy egyre hamarabb kezdhessenek olyan tevékenységbe, mely az emberi élet kiteljesedését segíti elő a mindennapi kenyérkereset helyett!” – írja a lapunknak küldött vitacikkében Csépányi-Fürjes László. Az informatikai doktorjelölt P. Szathmáry István grafikusművész felvetésére válaszol, mely szerint a mesterséges intelligencia lassan, de biztosan kinyírhatja a művészeteket. „Az MI és az automatizálás áldás lehet az emberiségnek, ha arra használjuk, amire valójában kell” – szól a válasz. Vélemény.
Ne várd szelíden azt a végső éjt,
Tombolj, dühöngj, az alkony hogyha jő,
Védd, védd, amíg csak védheted, a fényt.
Ha minden büszke harc már véget ért,
És karjaidban nincs is már erő,
Ne várd szelíden azt a végső éjt.
Védd, védd, amíg csak védheted, a fényt.
Idézet a Csillagok között című filmből
Dylan Thomas (Do Not Go Gentle Into That Good Night)
Mindig előszeretettel olvasom a Mesterséges Intelligencia különböző aspektusait elemző írásokat, mivel magam is a Miskolci Egyetem Informatikai Intézetének kutatójaként az emberközpontú MI-megoldások megvalósításán dolgozom. (Hogy mit jelent az emberközpontúság, mindjárt kifejtem.) Természetes hát, ha P. Szathmáry István napokban megjelent írása felkeltette érdeklődésemet. Teljes mértékben megértve P. Szathmáry aggodalmát, ott folytatnám, ahol ő befejezte: „Talán nincs is békésebb dolog, mint a vég. Legyünk békétlenek! Ezt kívánom a grafikusoknak”. Én is azt mondom, ne várjuk meg azt a bizonyos véget! Mert hát valóban helyzet van, és egyre inkább az lesz.
Neumann János: Túlélhetjük-e a technikát? című írásában a tudomány oszthatatlanságáról ír: „…a hasznos és veszedelmes technika annyira közel van egymáshoz, hogy sohasem lehet megkülönböztetni az oroszlánt a báránytól.” Milyen igaz! De természetesen ő sem arra gondolt, hogy üljünk ölbe tett kézzel és várjuk az oroszlánt. Arra viszont figyelmeztet, hogy az elkerülhetetlen, megállíthatatlan technikai fejlődés magában hordoz bizonyos veszélyeket, melyekkel mindenképpen foglalkozniuk szükséges a technológia létrehozóinak is.
Bár már rég érett a dolog, valahogy mégis mind úgy gondoltuk: van még időnk arra, hogy elemezzük a helyzetet, hogy felkészültebben érjen minket az MI megjelenése. Azt gondoltuk, hogy igazán akkor jelent gondot az MI, ha az erős formában jelentkezik, vagyis egy általános értelemben vett, tudattal rendelkező megvalósulásként, nem pedig a ma nagyrészt gyenge MI-ként hivatkozott, speciális feladatokra használt, valódi tudattal nem rendelkező formaként. Tévedtünk. Azt is mondhatnánk: ránk rúgta az ajtót a valóság, de igazság szerint inkább belopózott a zsebünkbe, gondoljunk itt az okos eszközök példa nélküli elterjedésére.
A józan kutató hiába figyelmeztet, kér, követel, hogy ezt a valóban fantasztikus és rengeteg lehetőséget rejtő MI technológiát arra használjuk, amire való. Valakinek mindig eszébe jut egy ötlet, ami a technológiát inkább oroszlánná, mintsem báránnyá teszi. De hát mire is való tulajdonképpen az MI, és mire nem? Mi az, amire pedig végképp nem lenne szabad használni?
Nap mint nap halljuk, hogy korunk társadalma adatgyártó, adatfeldolgozó és adatvezérelt. Mindenünk az adat. Mérünk mindent az iparban, az orvostudományban, az oktatásban, a mezőgazdaságban és sorolhatjuk napestig. Mindenhol vizsgálódunk, keressük a megoldásokat a légszennyezésre, pandémiára, betegségekre és az életünk megannyi problémájára. És valóban, ezen adatok feldolgozásához, értelmezéséhez kiváló eszköz a gépi tanulás és a mesterséges intelligencia.
Olyan feladatokra való tehát az MI, melyeket egy ember képtelen lenne elvégezni, mert olyan bonyolultak, vagy mert felfoghatatlanul nagy mennyiségű adatot kellene feldolgozni a megoldásukhoz. Olyan ez, mint egy hatalmas kőtömb felemelése, melyet emberi erővel már képtelenek vagyunk megmozdítani.
Előbbiek okán talán már sejthető, véleményem szerint mire nem kellene használni az MI-t: minden olyan tevékenységre, mely az emberi kreativitást, gondolkodást váltja ki, helyettesíti vagy automatizálja. És itt a helyettesítésen, illetve automatizáláson van a hangsúly. Képeket, festményeket generálni, zenét komponálni, mesét, verset íratni az MI-vel értelmetlen és az emberre vonatkoztatott hatását tekintve rendkívül káros. Szándékosan a legkreatívabb tevékenységeket soroltam itt, de természetesen a sor nem áll meg. Ügyvédi, bírói, újságírói tevékenység, tanítás, könyvelés, sok-sok olyan munka létezik, mely bizonyos szintű kreativitást igényel, és gyakorlatilag hamarosan automatizálhatóvá válik. És a munkakörök felsorolása még ezután is folytatható, hiszen természetesen nem jelentenek kivételt a fizikai munkakörök sem.
Nagyon fontos leszögezni, hogy nem arra gondolok, hogy ezeket a tevékenységeket ne próbáljuk meg segíteni minél jobb eszközökkel. Nem! Arra gondolok, hogy segítsük ezeket a tevékenységeket, és ne automatizáljuk, ne vegyük el őket az embertől. Adjuk meg az embernek a lehetőséget, hogy megőrizhesse a munkájának az értelmes, szerethető részét, és segítsük át azokon a részeken, amik gondot, fásultságot és kimerültséget okoznak. Ezt jelenti számomra az emberközpontú MI. Az értelmes munkavégzési lehetőség támogatását. Azt vallom, ez lenne az erkölcsi kötelessége minden MI kutatónak és fejlesztőnek. Tudom, erős állítás, hogy a fent említett tevékenységek automatizálása az emberiségre nézve káros, talán nincs is erre még egyértelmű tudományosan megalapozott bizonyíték, viszont nagyon sok jel erre enged következtetni. Számomra a legfontosabb és legmeggyőzőbb bizonyíték az ember természetes igénye az úgynevezett értelmes munkavégzésre: vagyis annak az elemi tapasztalata, hogy látjuk munkánk és életünk értelmét.
A P. Szathmáry István által felvetett problémát kiegészíteném egy másik fontos kérdéssel. Ha mindent jól és emberközpontúan is automatizálunk, a robotizált vállalatok száma akkor is nőni fog. Mi lesz így a munkahelyeinkkel, hogyan lesz nyugdíjunk? Mert a probléma nem az, hogy az MI öntudatra ébred-e vagy sem, hanem az, hogy nem is kell neki öntudat ahhoz, hogy gyakorlatilag bármilyen munkát el tudjon végezni. Mire alapozom ezt a kijelentést? Gyakorlatilag mindannyian olyan tevékenységeket végzünk, amelyeket fel tudunk kisebb, viszonylag egyszerű résztevékenységekre bontani. Ezek a kicsi résztevékenységek már általában jól automatizálhatók, vagy ha nem, akkor tovább lehet őket bontani. Ezen az elven dolgoznak az összeszerelő üzemek. Az egyre okosabb gyenge MI-k ezeket egyre nagyobb számban tudják majd elvégezni, mindenféle nagy általános tudat megléte nélkül.
Sokszor halljuk, hogy a technológia egyrészről elvesz, másrészről ad. Munkahelyek szűnnek meg, ugyanakkor új munkahelyek keletkeznek. Olyan tevékenységekre keletkezik igény, amely tevékenységeket ma még talán nem is ismerünk. A történelem, az ipari forradalom megmutatta, hogyan zajlik mindez. Az automatizáltság foka tehát elkerülhetetlenül növekszik, egyre hatékonyabban állítja elő a világ a termékeket. Ami viszont érthetetlen, hogy a hatékonyság növekedéséből a társadalom miért nem kapja meg a neki járó jutalmat. Tudom, ez némileg közgazdasági és filozófiai kérdés, amibe most kénytelen vagyok belekontárkodni. Azt hiszem, itt az ideje, hogy komolyan elgondolkodjunk azon, hogy az ember miért kénytelen egyre több munkát végezni, és nem feltétlenül a legértelmesebb fajtát. Miért van az, hogy azt halljuk, a nyugdíjkorhatár folyamatos emelésére van szükség, mert a társadalom elöregedésével nem lesz képes annyi járulékot befizetni, mely megteremti a nyugdíjak fedezetét? Miközben az automatizáció segítségével, a hatékonyság növekedésével egyre több terméket, szolgáltatást állít elő, egyre kevesebb munkavállaló. Ez hatalmas ellentmondás! Az egyenlet egyik oldalán tehát ott vannak az automatizált vállalatok, plusz a fogyatkozó számú munkavállalók, a másik oldalán pedig a nyugdíjasok. Viszont az automatizált vállalatok nem veszik ki részüket a nyugdíjak fedezetének előállításából, csak a munkavállalók. Ez nagyon leegyszerűsített és rendkívül kérlelhetetlen képlet.
A nyugdíjrendszer véleményem szerint is átfogó reformra szorul. A folyamatokat tekintve talán most jöhet el ez ideje annak, hogy kezdjük el az iparban mérni az automatizáltság szintjét. Mert így tudnánk – az automatizáltság függvényében – kiszámíthatóvá tenni a vállaltok nyugdíjjárulékhoz hasonló hozzájárulását a nyugdíjrendszerhez. Eddigieken túl mindez lehetőséget teremtene a nyugdíjkorhatár csökkentésére. Ez gyakorlatilag a sokat vitatott alapjövedelem kérdését nyitja ki. Lehet-e, kell-e alapjövedelem, torzítja vagy segíti a társadalmat? Sok a kérdés és azt hisszük, nem tudjuk a választ, mert még nem próbáltuk. Én azt mondom: már kipróbáltuk. Mert mi más a nyugdíj, mint alapjövedelem? És működik, csak nem úgy bevezetve, ahogy a legtöbben ajánlják. Nem mindenkinél egyszerre, hanem a nyugdíjkorhatár csökkentésével, vagy ha úgy tetszik, lefelé irányuló kiterjesztésével. Egyszerűsítve és világosan fogalmazva:
teremtsük meg annak lehetőségét, hogy az emberek fokozatosan egyre kevesebb és kevesebb munkával érjék el a jogosultságot az alapjövedelemre, hogy egyre hamarabb kezdhessenek olyan tevékenységbe, mely az emberi élet kiteljesedését segíti elő a mindennapi kenyérkereset helyett!
Így továbbra is a munkát jutalmazzuk, meghagyjuk a lehetőséget az értelmes munkavégzésre, de nem vesszük el az automatizálás eredményeit sem.
Végül, hogy megválaszoljam korábbiakban feltett kérdésemet: az MI és az automatizálás áldás lehet az emberiségnek, ha arra használjuk, amire valójában kell. Ha az értelmes emberi tevékenységeket segítjük velük, és ha megteremtjük annak a lehetőségét, hogy a kenyérkereset fáradságos tevékenységétől az emberek minél hamarabb visszavonulhassanak és anyagilag független, teljes életet élhessenek nem csak öregkorukban, hanem attól jóval hamarabb is.
Nyitókép: VICTOR HABBICK VISIONS / SCIENCE P / VHB / Science Photo Library via AFP
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
