Exkluzív: főtisztek és tábornokok a honvédség kirúgási listáján – mutatjuk a neveket

Vörös Szabolcs

| 2023.02.08. | sztori

Több mint száz főtisztet és tábornokot mentettek fel januárban a Magyar Honvédségnél. Fiatalítás címén lefejezték a Vezérkart, minisztériumi dolgozókat küldtek el, de a – teljes titokban előkészített – tisztogatásoknak ezzel még nincs vége. Lapunk konkrét neveket is megtudott, ezek alapján pedig az összkép legalábbis aggasztó. Azt senki nem vitatja, hogy a sereg HR-je átgondolandó, de Szalay-Bobrovniczky Kristóf miniszter statáriális eljárása könnyen kontraproduktív lehet. Azt pedig végképp senki nem érti, hogy mindezt miért egy szomszédban zajló háború és a sereg évtizedek óta legkomolyabb eszközbeszerzése közben kellett meglépni. A most bevezetett szabályokkal ráadásul a katonai pálya elveszíti az egyik legnagyobb előnyét: a kiszámíthatóságot.

Évértékelőt tartott január 17-én a honvédelmi miniszter a budapesti Bálnában. „A veszélyek korában a Magyar Kormány számára a legfontosabb a magyar emberek biztonsága. A modern katonai technológia beszerzésével párhuzamosan zajlik a haderő szervezeti átalakítása is. Ebben a munkában most korszakhatárhoz érkeztünk. A haderő személyi állományának is meg kell újulnia” – fogalmazott Szalay-Bobrovniczky Kristóf.

Azt az őt hallgató tábornokok és főtisztek sem sejtették, hogy a megújulás még ott kezdetét veszi. Velük.

Az évértékelő sajtónyilvános része után a Bálna emeletére rendelték őket, ahol a miniszter – Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének jelenlétében – felolvasta, kiket mentenek fel az aznap megjelent 8/2023-as kormányrendeletre hivatkozva, amely szerint bárki szolgálati viszonya megszüntethető, aki elmúlt 45 éves és legalább 25 évet szolgált. Az évértékelő óta eltelt időben a történteket jól ismerő forrásainkkal az összesen több mint 110 érintett közül a következők felmentéséről tudtunk megbizonyosodni:

• Sándor Zsolt altábornagy és Simon Attila János vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar főnökének helyettesei (utóbbit három hónappal korábban léptették elő);
• Bozó Tibor vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar törzsigazgatója (nyugdíjba ment);
• Lippai Péter dandártábornok, a Magyar Honvédség szárazföldi parancsnoka (az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának megbízott dékánjaként folytatja);
• Sándor Tamás vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Különleges Műveleti Parancsnokság parancsnoka;
• Kilián Nándor vezérőrnagy, egykori légierő haderőnemi szemlélő;
• Ugrik Csaba dandártábornok, az MH vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár parancsnoka;
• Kovács László dandártábornok, kibervédelmi haderőnemi szemlélő.

Rajtuk kívül többeket hívtak haza fontos NATO-beosztásból, például a szövetség legnagyobb missziója, a KFOR parancsnokhelyettesét, Szpisják József dandártábornokot. Úgy tudjuk továbbá, hogy a felmentésekkel egy időben a Honvédelmi Minisztériumban a legtöbb főosztályvezetőt leváltották. Megjegyzendő, hogy a felmentés nem jelent automatikus egzisztenciavesztést: az érintettek számára bevezetik a honvédelmi szolgálati juttatást. Ennek alapja az utolsó illetmény 70 százaléka, s akkor is megilleti az arra jogosultat az öregségi nyugdíj korhatár betöltéséig, ha mellette munkát vállal. Az ugyanakkor, hogy ki a jogosult, egyénenkénti miniszteri döntésen múlik.

Még nincs vége

Nem túlzás, január 17-én lefejezték a Honvéd Vezérkart, ám a a Szalay-Bobrovniczky-féle „fiatalításnak” ezzel még nincs vége. A következő körben az alakulatparancsnokoknak kell pontozniuk 45 évnél idősebb, legalább 25 éve szolgáló beosztottjaikat. Öt szempont alapján:

1. szakmai megfelelőség;
2. nemzetközi tapasztalat;
3. nyelvi készség;
4. fizikai állapot;
5. teljesítmény értékelés.

Néhány szempontnak alpontjai is vannak, az egyes jellemzőkre 0, 0,5, illetve 1 pont adható. Ha valaki a maximális 9 pontból 6-ot megkap, főszabály szerint maradhat. Fontos: az intézkedések a hivatásos állományt érintik, a szerződéseseket nem.

A fiatalítással kapcsolatban számos kérdés felvetődött, de megnyugtatóan sem a miniszter, sem a HM nem tudta ezeket megválaszolni. Például azt, hogy miért most kellett ennyire drasztikusat lépni.

Nem elég, hogy a szomszédban egy éve tart a teljes értékű invázió, ezzel párhuzamosan folyik a Zrínyi haderőfejlesztés program. Soha nem látott értékben soha nem látott fejlettségű eszközök érkeznek a Honvédséghez.

Ezek rendszerbe állítása pedig összetett kihívás. Nem egyszerűen arról van szó, hogy ki kell képezni a Lynx-, Panzerhaubitze- vagy Leopard-kezelőket, hanem például csapatmozgásra is meg kell tanítani őket. Ha ez a tudás nincs meg, kezelheti kiválóan a 21. századi technikát az őrmester, az önmagában nem sokat ér. Hogy érjen valamit – ahhoz kellenek a tapasztalt vezetők.

Emellett önmagában paradox, hogy törvénybe foglalt veszélyhelyzet idején – a legújabb rogáni zsargon szerint: „a veszélyek korában” – több tucat, több évtizedes tapasztalattal rendelkező, nemzetközi missziókat megjárt és ott parancsnokoskodó katonát ebrudalnak ki a Honvédségtől egyik napról a másikra. Semmilyen rendszer – egy ennyire összetett meg pláne – nem tud megújulni ilyen módszerekkel, még ha a megújulás kívánatos is volna.

Szike helyett bárd

Azt ugyanis senki nem tagadja, hogy a Magyar Honvédség fejnehéz. Persze nehéz is volna nem annak lennie, miután a 2012-es szolgálati törvény hatályba lépése óta 65 év a katonák nyugdíjkorhatára. Az így „beragadók” miatt sokan nem tudnak előrelépni azok közül, akiket szolgálati idejük és tapasztalatuk erre predesztinálna. Csakhogy most hentesbárddal csaptak oda egy olyan területre, amelyhez békeidőben is sebészszikével érdemes hozzányúlni. Azt mondani például, hogy 55 év fölött „kinyitjuk a rendszert”, X és Y opciót a korhatárt elért tábornokoknak felajánlva, amivel megmarad a szolgálati jogviszony, miközben lehetőséghez jut az eggyel fiatalabb generáció. Forrásaink szerint

a statáriális eljárással épp a sereg alapját jelentő bizalmat és az utánpótlást jelentő toborzási kedvet ássák alá:

hogyan döntsön a katonai hivatás mellett valaki, aki nem lehet biztos abban, hogy 45 éves kora után – pontosan máig nem tudni, milyen szempontok alapján – bármikor lapátra tehetik? Kollégái sorsát látva hogyan kérdőjelezzen meg ezután bármit is egy tábornok? A megújulást feltételező kreatív-innovatív gondolkodás és az – egzisztenciális félelemből következő – parancsuralmi rendszer felé való elmozdulás definíció szerint kizárja egymást. A kezdeti ambíciókhoz viszonyított ukrajnai lebőgésével épp erre jó – elrettentő – példa az orosz hadsereg. Az elégedetlen leszerelt katona a legrosszabb ómen a seregnek, márpedig most ezekből „keletkezett” több száz.

Mivel a cikkünk elején emlegetett Bálna-eseményen az érintetteket hidegzuhanyként érte a bejelentés, adódik a kérdés, hogyan lehetett ezt véghezvinni anélkül, hogy a Honvédség vezetői ebből bármit megsejtsenek, s esetleg megelőző lépésekkel tompítsák a döntést. Minden szervezetben, még egy ennyire fegyelmezettben is, előfordul szivárgás; nem életszerű, hogy egy ekkora horderejű lépést házon belül úgy tudtak előkészíteni, hogy arról senki ne szerezzen tudomást. Emiatt

forrásaink nem zárják ki, hogy a listák összeállítását kiszervezték – elképzelhető, hogy a szó szoros értelmében: külső helyszínre.

Erre enged következtetni az is, hogy a felmentett katonák a mai napig nem kaptak választ olyan kérdésekre, mint hogy például illetményük bruttó vagy nettó 70 százalékát kapják meg a honvédelmi szolgálati juttatás keretében, vagy, hogy maradhatnak-e szolgálati lakásaikban. Ha ezt a HM-személyügy készítette volna elő, hangzik a lapunknak nyilatkozók érvelése, biztosan kidolgozták volna ezeket a részletszabályokat. Mivel a döntés körülményeit forrásaink szerint a felmentettek sem ismerik pontosan, azonnal megindultak a pletykák. Az ide vonatkozó legmeredekebb feltételezés, hogy a listákat annál a Századvégnél állíthatták össze, amelynek Szalay-Bobrovniczky miniszter korábban elnökhelyettese volt.

NATO-tlanítás? Nem!

A másik legnagyobb aggály, amelyet Vadai Ágnes DK-s szakpolitikus dobott be a köztudatba, hogy a Vezérkar-lefejezés egyúttal „NATO-tlanítást” is jelent, hiszen a felmentettek karrierjük legjavát már a nyugati szövetségi keretek közt szocializálva abszolválták. A nekünk nyilatkozók szerint ez egyelőre alaptalan aggodalom, hiszen a most előrébb lépő fiatalabb tisztekre még inkább igaz, hogy a NATO-sztenderdeket sajátították el.

Ráadásul ha ez igazolható lenne, azt minden bizonnyal legnagyobb szövetségesünk sem hagyná szó nélkül. Márpedig ilyen – nyilvános – aggodalmak egyelőre nem hangzottak el. Forrásainkat sokkal jobban aggasztja, hogy mivel most „mindenki eggyel feljebb lép”, a taktikai szinten nélkülözhetetlen tisztekből – hadnagy, főhadnagy, százados – hiány lesz, a tisztképzési kvótákon ugyanis nem emeltek. Magyarra lefordítva:

a hirtelen fiatalítással járó tömeges előléptetések miatt kevesebben lesznek azok, akiknek feladata – szakasz- és századszinten – a tényleges harctéri vezetés.

Kérdéseinkkel megkerestük a Honvédelmi Minisztériumot. Szerettük volna megtudni, hogy:

• Pontosan milyen szempontok alapján döntöttek a magas rangú tisztek felmentéséről/áthelyezéséről/nyugdíjazásáról?
• Mennyire szolgálja az ország biztonságát egy ekkora horderejű döntés egy szomszédban folyó háború közben?
• Tájékoztatták-e előzetesen a döntésekről a NATO-t?
• Mennyire szolgálja az intézkedés a „katonaság mint hivatás” célkitűzést? Hogyan tekintsen valaki életpályaként a katonaságra, ha nem lehet abban biztos, hogy 45 éves kora után az állomány tagja maradhat? Lehet-e hatása ennek a toborzás sikerességére?

A minisztériumi sajtóosztályról megkeresésünk után öt nappal azt a tájékoztatást kaptuk – szóban –, hogy a HM hivatalos lapjában, a honvedelem.hu-n, illetve a Szalay-Bobrovniczky Kristóffal január végén megjelent Bloomberg-interjúból választ kaphatunk a kérdésekre. Ez természetesen nincs így, ellenben a tartalékos tiszt miniszterről sokat elárul ez a bekezdés az említett Bloomberg-cikkből: „»Amikor ilyen léptékű dolgokat csinálsz, nem lehetnek hátsó szándékaid – mondta Szalay-Bobrovniczky az irodájában adott interjúban, két gépkarabéllyal és egy pisztollyal az íróasztalán. – Meritokráciát és versenyt szeretnék bevezetni a Honvédségnél.«”

Nyitókép: Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi minisztert (j) és Ruszin-Szendi Romulusz altábornagyot, a Magyar Honvédség parancsnokát (b) katonai tiszteletadással köszöntik az egységes alapkiképzést teljesítő önkéntes területvédelmi tartalékos állomány katonai eskütételén Kecskeméten, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison 2022. november 9-én (fotó: MTI/Bús Csaba)

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>