Szívügy, tengernyi állami pénz nélkül – szót kérnek a honfoglalásos sikerfilm készítői
Nemcsak a szereplők vállalták díjazás nélkül a felvételeket, hanem a tudományos háttérmunkát végző szakemberek is – írják a két hete a Youtube-on megjelent Lovakon, nyergekben készítői. Az ismeretterjesztő rövidfilm óriási érdeklődéssel találkozott, csak a Válasz Online Facebook-oldaláról több tízezren értesültek róla és ugyanott közel 800 kommentet is kapott. Az alkotócsapat három tagja lapunkat kereste meg azzal, hogy válaszoljanak néhány, a filmkészítés körülményével kapcsolatban felvetődött kérdésre. Leszögezik: munkájuk egyáltalán nem hibátlan, de a nyeregkápák dőlésszöge és hasonló kérdések inkább a szűkebb szakértőket izgathatják.
Mire írásunk megjelenik, a 90 ezer nézőn is túl lehet a Lovakon, nyergekben – A honfoglaló magyarok hadművészete. Rengeteg kommentet, üzenetet kaptunk számos platformon, és láthatóan sokan nem értik, pontosan miért és hogyan született meg ez a film, mi volt az alkotók mozgatórugója. Véleményünk szerint tanulságos erre válaszolni, akár egy ilyen rendhagyó írás keretei között is.
Először is: miért? Rossz tapasztalatok, űrszittyák, széthúzás régészek, történészek és hagyományőrzők között. Sok-sok negatív inspirációt láttunk magunk körül. „Ellenpromóció” helyett azonban kezdettől határozottan úgy láttuk, hogy a korabeli valóságot kell bemutatnunk; ideje volt létrehozni egy szakmailag és minőségileg is helytálló víziót a 10. századi magyarokról, mely bizonyítja, hogy nem csak üres elégedetlenkedésre vagyunk képesek.
Miből lesz a cserebogár? Kétperces animációt terveztünk, elsőre ugyanis ennyire volt pénzünk. (Az alkotói csapat kezdetben Hajnal Ödön filmes szakemberből, Mestellér János és Tompa Balázs hagyományőrzőkből, Gallina Zsolt, Türk Attila és Zágorhidi Czigány Bertalan régészekből állt.) Majd egyre csak jöttek az ötletek, egyre nagyobbat álmodtunk: kitaláltunk az animációs rész köré/mellé egy rövid kerettörténetet a tárgy, vagyis a fegyver születésétől a harcoson át a hadseregig. Végig kényesen ügyeltünk rá, hogy az alapkoncepció kidolgozásában régészek és a leletpontosságra ügyelő hagyományőrzők vegyenek részt, így biztosítva a megfelelő tudományos hátteret, valamint a gyakorlati „működőképességet”.
Több néző hitetlenkedve fogadta, hogy a film nem kis részben „kalákában” készült. Hogyan is volt tehát a finanszírozás? Sok mai megaprojektet látva talán el sem hiszi a kedves olvasó: először 2-3 millió forintot dobtunk össze mi magunk, de rájöttünk, hogy ebből bizony filmet nem lehet csinálni. A hiányzó részt Türk Attila finanszírozta az ELKH MŐK költségvetéséből, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetében futó TKP pályázat keretéből, közben pedig az anyagi kezdőlöketet biztosító Ásatárs Kft. (melynek tulajdonosa Gallina Zsolt) is egyre mélyebben nyúlt a zsebébe. Anyagi lehetőségeink határán megkerestük a régészeti profilú Salisbury Kft. tulajdonosát, Hoffmann Józsefet is a támogatás érdekében, aki szintén a projekt mellé állt.
Az összelapátolt pénz még így is messze, nagyságrendekkel elmaradt a zsíros állami vagy „külföldi” megrendelésektől. És mégis el lehetett indulni, sőt meg is született a film az igencsak szűkös keretből. Ehhez elengedhetetlen volt, hogy a szereplők díjazás nélkül vállalták a felvételeket, ahogy a tudományos háttérmunkát végző szakemberek is.
Ha nem az eleresztett költségvetés, akkor hát mi a siker titka? Mindenekelőtt az, hogy minden egyes résztvevő szakmai lelkesedésből állt a film mellett, mely valódi „szívügy” lett. És talán ezért is sikerült jól. Haszonszerzési vágy és megfelelési kényszer nélkül dolgoztunk, tengernyi állami pénz nélkül, és a saját terveinket, vágyainkat, akaratunkat valósítottuk meg: erre vagyunk a legbüszkébbek. Csakis magunkkal kellett időnként megalkudni, hiszen a csapat sok erős egyéniségből állt, határozott egyéni elképzelésekkel.
A szakértő csoporthoz újabb meghatározó szereplők csatlakoztak (kiemelten a szövegkönyvet is jegyző Sudár Balázs turkológus, valamint B. Szabó János és Bácsatyai Dániel történészek, Török Béla archeometallurgiával foglalkozó szakember). Megkerestük az általunk ismert legjobb, illetve legautentikusabb hazai mesterembereket, továbbá a honfoglalás kori lovas harcost megjelenítő, hagyományőrző személyeket és csoportokat, és a többség kötélnek állt. A korabeli bucavaskohászatot művelő Thiele Ádám, a fegyverkovács Ádámffy Zsigmond, az íjkészítő Marx Tibor, Paku Sándor, Pári Vilmos, a kardműves és ötvös Aranyosi János (Keleti Szövetség) a maga műfajában a legjobb magyar hagyományőrző mesterek közé tartozik. A mezei lovas katonát, más néven tegzest, vagyis a zömöt a Zengő Nyíl Történelmi Íjásziskola és a Magyar Történelmi Íjász Társaság, jelesül Kiss Attila és társai jelenítették meg. A honfoglalás kori elit lovasságot a Nyugati Gyepűk Pajzsa Haditorna Egyesület, Tompa Balázs vezetésével keltette életre, aki a mai lovas hagyományőrzés egyik legprofesszionálisabb figurája. A tábori életet, a kellékeket, felszerelést a Magyar Történelmi Íjász Társaság, a Kazár Bazár, a Keleti Szövetség, az Iloncsuk Szabadcsapat és az Ásatárs Kft. biztosította – többek között. A film zenéjét végig Sudár Balázs játszotta.
A Lovakon, nyergekben nem hibátlan, magunk is látjuk, barátok és ellenlábasok is citálják, de a kezdeményezés jó és a nehézségekhez képest nem kell szégyenkeznünk. A – főleg rekonstrukcióval foglalkozók részéről megfogalmazott – kritikákra reagálva, fontos megjegyezni, hogy az anyag egyfajta látlelet is a magyar hagyományőrző mozgalom mai színvonaláról. A rekonstrukciós munka nagyon aktív folyamat, melyben például a viselet, fegyverzet egyes elemeinek újraalkotását szükséges rendszeresen átértékelni, felülbírálni, új megoldásokat keresni. Éppen ezért megjelennek olyan megoldások a filmezett hagyományőrzők felszerelésében, amelyek esetenként vitathatóak. Azonban meglátásunk szerint ezek ellenére is az elkészült anyag bőven megüti a bátran felvállalható oktatási anyag színvonalát. Egy iskolás gyermek tudásszintjén – csúnyán fogalmazva – lényegtelenek olyan részletek, mint például az íj szarvának csapolási megoldása, vagy a nyeregkápák dőlésszöge.
Azonban a sokszor nehéz és a szereplők, a körülmények miatt borzasztóan összetett forgatás során egyvalamire kényesen figyeltünk: nem alkudtunk meg a modern, műanyag világgal. A korhű valóságot, tárgyi világot és harcos létformát igyekeztünk megjeleníteni, még ha jóhiszemű hibákkal, bizonytalnságokkal is. Szabad akaratból, nagy pénzek nélkül, vállalva a sok nehézséget: így léptünk a virtuális küzdőtérre.
Gallina Zsolt régész, Ásatárs Kft. – Tompa Balázs hagyományőrző, a Nyugati Gyepűk Pajzsa Haditorna Egyesület vezetője – Zágorhidi Czigány Bertalan régész, PPKE RI doktorandusz
Nyitókép: részlet a Lovakon, nyergekben c. filmből
Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
