„Nem állja meg a helyét” – Krizbai ezredes a Honvédség állítólagos orosztalanításáról
Lapunk múlt héten megírta: már több mint 110 tábornokot és főtiszteit érintett a Magyar Honvédség – teljes titokban előkészített – fiatalítása. Információnkat Gulyás Gergely kancelláriaminiszter is megerősítette. A legfontosabb kérdések azonban továbbra is tisztázatlanok: miért egy szomszédban zajló háborúban és miért így kellett ezt meglépni? A hadsereg ugyanis nem egy multi, ahol bármikor szélnek ereszthető a menedzsment. Miért baj, ha bizonytalan az állomány, és mi olvasható ki a most felmentettek listájából? Tényleg „orosztalanítás” történik? Aki válaszol: Krizbai János ny. ezredes, a HM volt Humánpolitikai Főosztályvezető-helyettese, a Hadtudományi Társaság szakértője. A műsorvezető Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
A hadseregreform igénye nem újkeletű. Mikortól lehetett észlelni, hogy baj lehet?
„A baj régről eredeztethető, és nem azért, mert vezetői, személyi hibákat követtek el az elmúlt évtizedekben. Olyan sok változáson ment keresztül a Magyar Honvédség ez idő alatt – és olyan gyorsan történtek ezek –, hogy azokat a kérdéseket, amelyek egy ilyen jól szervezett vagy formalizált szervezetben be szoktak következni, törvényszerűen be is következtek. Maga a hadsereg is belépett egy piaci környezetbe, piacgazdaságban jellemző hatások alatt találta magát. Változtak a szövetségi rendszerek, a Varsói Szerződés megszűnt, a NATO filozófiát, stratégiát váltott az akkori kihívásoknak megfelelően. Ezek a hatások ráadásul forrás- és feltételhiányos állapotban érték a hadsereget, s ez a változásokat nehezebbé tette. Egészen új típusú filozófiát igényel az önkéntes haderő működtetése. Az egyebek – nemzetközi kihívások, missziós feladatok, NATO-tagság – mellett ez is plusz feladatként jelentkezett. Mivel az állomány érezte a bizonytalanságot, nagyon sokan voltak, akik önként kiváltak a Honvédségből, éltek azokkal a törvényes lehetőségekkel, amelyek más országokban is jellemezték a haderő csökkentését. Átfogó és szerteágazó változáson ment tehát keresztül a haderő, amely törvényszerűen megerősítette a bizonytalanságot az állománynál.”
Mit mond el az átalakításokról az, hogy a Vezérkarból számos vezetőt – minden előkészítés nélkül, egyik napról a másikra, egy háború közepén – felmentettek?
„Teljesen más egy multinacionális vállalatnál ilyet megtenni, amikor az egész menedzsmentet felmentik. A Honvédség sokkal zártabban működik, de mintha civil szervezetfejlesztési könyvből kiolvasva hozták volna meg ezeket a döntéseket, nem mérve fel azt, hogy ez egy más típusú rendszer, ebben másképp hatnak a különböző lépések. Amit szintén fel kell mérni, hogy mivel az elmúlt több mint tíz évben megváltozott a szolgálati idő hossza, az állomány jó része arra rendezkedett be, hogy »valahogy eljutni legalább a 60. életévig, amikor valamilyen lehetőséggel ki tud lépni a rendszerből«. A fiatalabb állomány és az alacsonyabb beosztásokban szolgálók egy részének ez lassította az előmenetelét, nem akarták túl gyorsan elérni az üvegplafont, hogy ne szűküljenek a lehetőségeik. Inkább kérték, hogy ne léptessék elő őket. Ezért jelenthet problémát, hogyha nagyon sokakat kiléptetnek a felső vezetésből. Vajon tud-e mögéjük lépni a következő generáció? Mert ha az állomány másra rendezkedett be, akkor nem tud. Sok kérdést felvet, hogy az látszik: a Honvédség vezetése azokról a lépésekről, amelyek a jövőt meghatározzák, nem tudott.”
Ez elmúlt napokban a Szabad Európa írt arról, hogy a fiatalítás valójában a Honvédség orosztalanítsa. Valóban?
„Ez alacsonyabb szintű állományt tekintve sem állja meg a helyét. A Varsói Szerződés megszűntétől kezdve az állomány egésze készül a NATO-tagságra. Sokan, akik még korábbi időszakban léptek be, elvégeztek olyan iskolákat, amelyek messze túlmutattak a korábbi hazai képzésen. Akik pedig szovjet akadémiákat végeztek, már régen kiléptek a rendszerből. A mostani tiszti állomány már döntően abba a fejlesztési és gondolkodási körbe tartozik, amelynek – a NATO-elvek alapján – piacgazdaságban működő, de a társadalom érdekében dolgozó szervezet az alapértéke. Ennek érdekében nagyon sok vezetőváltás történt – akár önkéntes nyugdíjba vonulással is. A hadsereg működésében a társadalmi konszenzus mindig azt jelentette, hogy tudják, mi a feladatuk, nem ideológiai alapú megközelítéssel végezték a munkájukat.”
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
