Ahol több mint húsz éve nem járt vendég: a Rác fürdő sorsa most talán tényleg jobbra fordulhat
A Rác fürdő ügye az elmúlt két évtizedben folyamatosan témát adott a gazdasági lapoknak. A Demszky- és a Tarlós-korszakból megörökölt, elátkozott fürdőfejlesztés helyzete sokáig reménytelennek tűnhetett, de a tulajdonviszonyok másfél éve végre rendeződtek, és a negyedik budapesti törökfürdő hosszú kerülő után ismét köztulajdonba került. Bejártuk a bezárt fürdőt, ahol kiderült: rengeteg munkával egyáltalán nem lehetetlen a jövő évre tervezett újranyitás.
A nyolcszögletű török medence alján áll némi víz, de ez egyelőre nem a Gellért-hegy tövében fakadó, 38 fokos, gyógyhatású termálforrás vize. Esővíz csak, ami a kupola teljesen nyitott, kör alakú nyílásán, opeionján eshetett be a medencébe. A tér így is megkapóan szép: a falakat mélybordó és sötét rózsaszínre festett vakolat borítja, a pillérek közötti, szamárhátíves záródású falfülkékben török csorgókutak állnak, az egyikben egy reneszánsz faragványba illesztett kifolyóból ömlik majd be a forró termálvíz a kőburkolatos medencébe. A fejünk fölött hatalmas, fenséges török kupola, a nyílásán át benéz az ég a medencetérbe.
Azok, akik még fürödtek a régi Rác fürdőben, emlékezhetnek erre a térre, bár nem egészen így nézett ki. A falakat akkoriban fehér, erezett márványlapok borították szemmagasságig, két oldalfülkében kisebb medencék voltak, a csarnok hangulata inkább az 1960-as éveket idézte, mint az oszmán időket. Ahogyan az egész fürdőé is, aminek az utolsó üzemelő korszaka 1965 és 2002 között volt.
Az utolsó vendég 2002. július 29-én váltotta meg a 600 forintos jegyet a kopott, szocialista hangulatú előcsarnokban, és amikor aznap este bezárták a bejárati ajtót, és leeresztették a vizet, elkezdődött a kálvária, amit senki nem láthatott előre. A nagyszabású bővítéssel és szállodaépítéssel összekötött, eredetileg 5 milliárd forintos összköltségű felújításnak másfél-két évig kellett volna tartania, de végül valami egész más lett belőle: végeérhetetlen gazdasági és politikai háborúskodás, pénzügyi elszámolási és tulajdonjogi vita, ami két évtizedre témát adott az újságoknak, és feladatot az egymást követő három városvezetésnek. A Rác fürdő ügye alapvetően még a Demszky-korszak öröksége, amit a Tarlós-érában nem sikerült megoldani, most pedig a főváros jelenlegi vezetésének kell pontot tennie a végére. Erre jobb esély van, mint az előző évtizedben bármikor, 2021 augusztusa óta ugyanis a Rác birtokviszonyai teljesen rendezettek: az egész komplexum a fővárosi fürdőket üzemeltető Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. (BGYH) kizárólagos tulajdona, a fürdővel kapcsolatban senkinek nincs semmilyen további követelése, előszerződése, jelzáloga, hitele. Hasonló állapot utoljára több mint húsz évvel ezelőtt állt fenn, mielőtt a főváros akkori vezetése belevágott a balul sikerült PPP-konstrukcióba, vagyis a magántőke bevonásával végrehajtott fejlesztésbe.
A Rác Nosztalgia Kft. nevű céget még 2001 áprilisában hozta létre a fővárosi önkormányzat, amely 25 százalékos tulajdonrészért cserébe odaadta a Gellért-hegy lábánál álló, műemlék fürdőt, a cég többségi tulajdonosai pedig magánbefektetők lettek, akik döntően bankhitelből akarták megvalósítani a terveiket: egy új luxusszálloda felépítését a fürdőtől északra fekvő, üres területen (ahol addig a legendás Ráckert szórakozóhely működött, a későbbi romkocsmák elődje), a fürdő műemléki felújítását és bővítését, valamint a Gellért-hegy tetejére vezető, a 19. század közepe óta tervezgetett sikló építését, amelynek alsó állomása a fürdő mellett lett volna. A fővárosi önkormányzatnak ezekre természetesen egyáltalán nem volt pénze, és a korszellem is azt diktálta, hogy a magántőkétől várja a csodát ahelyett, hogy mondjuk saját beruházásában egyszerűen felújítsa a fürdőt, amely valóban meglehetősen kopottas volt már. Az elképzelés eleve a korszak értékzavaros viszonyait tükrözte, és nemcsak azért, mert az akkori fejlesztési terv, amit Kaszab Ákos építész készített, mai szemmel kifejezetten rossz ízlésűnek, posztmodernnek tűnik. Hanem főként azért, mert a főváros kiengedte a kezéből Budapest négy autentikus törökfürdőjének egyikét, szinte fel sem fogva, hogy milyen kivételes érték birtokában van.
Budapest négy törökfürdője, vagyis a Rudas, a Király, a Veli bej (Császár) és a Rác, egész Európában egyedülálló: az oszmán fürdőkultúra szinte sehol máshol nem élt tovább Törökországon kívül megszakítás nélkül, autentikus épületekben, csak Budapesten. Még a jóval hosszabb ideig török uralom alatt álló Balkánon sem, ahol ugyan sok oszmán hammam fennmaradt, de fürdőként többnyire már nem üzemelnek, a 20. század folyamán az utolsók is bezártak (a ritka kivételek egyike a szerbiai Sokobanja törökfürdője). Magyarországon a fővároson kívül egyetlen működő törökfürdő van még, az egri, de ennek épületét az évszázadok során annyira modernizálták, hogy már nem kínál valódi hammam-élményt. Magától értetődő lehetne, hogy ez a négy fürdő mindig működik, látogatható, különös megbecsülésnek örvend, de a rendszerváltás óta ezt az állapotot soha nem sikerült elérni. Jelenleg kettő van nyitva: a közfürdőként üzemelő Rudas és az irgalmas rend által szépen felújított, 2011-ben újranyitott Veli bej. A Király fürdő 2019 elején bezárt, azóta felújításra vár, amit a BGYH saját beruházásában tervez elvégezni, és ma már ebben a státusban van az újranyitásra váró Rác is.
Nyilvánvaló, hogy normális körülmények között fel sem merülhetett volna, hogy a három fővárosi tulajdonú törökfürdő egyikét eladják, márpedig a Rác fejlesztésére kitalált PPP-konstrukció ténylegesen ezt jelentette, még ha a főváros egy talpalatnyi tulajdonrészt megőrzött is. A fürdő kálváriája nagyon leegyszerűsítve két szakaszra osztható: az első időszak a bezárástól 2011-ig az építkezésről szólt, a második évtized pedig a fürdőért vívott háborúról és közben az elkészült épület lepusztulásáról. A felújítás tervezése szerencsés fordulatot vett, miután a Rác Nosztalgia Kft. vezetői (Prekuta Bálint és 2005-től kezdve Valkó Csaba) 2007 elején tervezőt cseréltek, és Kaszab helyett Dévényi Tamást bízták meg a munkával. Dévényi az egyik legkiválóbb hazai műemlékes építész, és a Rác fürdő felújítása az egyik legjobban sikerült alkotása, amiért 2011-ben ICOMOS-díjat kapott. Az eredeti épület iránti maximális tisztelettel nyúlt a sokszor átépített, bonyolult történetű és elrendezésű házhoz azzal a szándékkal, hogy mindent, ami az értékeiből megmaradt, a legnagyobb gondossággal helyreállít. A Rácnak valójában ez volt az első műemléki felújítása, ugyanis az 1964-65-ös átépítés – ami a második világháború vége óta, több mint húsz éve romokban heverő komplexumot újra használhatóvá tette – meglehetősen durván elbánt a fürdővel, sőt még a korabeli műemlékes elveknek se nagyon felelt meg.
Az előző években (2006 és 2009 között) már megtörtént az épület 16. századi részének műemléki kutatása, és előkerültek a szocmodern márványlapok mögül az autentikus török kori falak és nyílások, a nagy medencéből nyíló kisebb fürdőtér – egyes feltételezések szerint magánfürdő – elbontott kupolájának indítása, valamint kiderült az is, hogy a későbbi átépítések alatt megvan a törökfürdő egykori előcsarnoka, átmeneti terei, forrásfoglalata. Világossá vált, hogy a fürdő egykor észak felől nyílt (vagyis pont fordítva, mint most), és a török időkben azon az oldalon futó utca helyét is sikerült tisztázni. Előkerült néhány nagyon apró, féltenyérnyi vakolatmaradvány is, amelyekből megállapítható volt a falak eredeti vörös és sötét rózsaszín színezése. Noha korábban írásos források alapján feltételezték, hogy a Rác fürdő középkori eredetű, Zsigmond és Mátyás korából nem kerültek elő épületrészek, viszont a törökök Tímártelepi fürdője (Debbágháne ilidzseszi) szinte teljes épségben bontakozott ki a későbbi ráépítések alól: a kutatás bőven elég adatot hozott felszínre ahhoz, hogy hitelesen helyreállítható legyen. A fürdő nagy medenceterének a kupolája is eredeti, de korábban ez sem látszott, mert eltakarta a 20. századi tetőszerkezet. A felújítás során ez újra szabadra került, bádoglemez fedést kapott, és a sarkához kapcsolódó kis medencetér elpusztult kupoláját is rekonstruálták a fellelt maradványok (és Ybl bontási rajzai) alapján. A két kupolára rá is lehet látni kívülről az előcsarnok mögött most létrejött aprócska, intim hangulatú új belső udvar felől. A Rác fürdő a helyreállítás nyomán jóval közelebb került ahhoz, hogy autentikus, valódi oszmán hammam legyen: ha egyszer megnyílik, ez lesz az egyik legnagyobb újdonsága.
Dévényi Tamás érdeme, hogy az épület újabb kori részeit is ugyanolyan gondossággal állította helyre, mint a legrégebbi, török kori szárnyait. Az oszmánok kiűzése után a fürdő folyamatosan használatban maradt, hiszen köztisztasági funkciót látott el a sűrűn lakott Tabán kellős közepén, ahol a környéken lakók számára más mosakodási, tisztálkodási lehetőség nem nagyon volt. Mivel a városrész a 18-19. században egyre növekedett, a különböző bérlők által üzemeltetett fürdőt is folyamatosan toldozgatták, bővítették. A két legjelentősebb átépítés Ybl Miklós nevéhez fűződik, aki 1864-65-ben és 1869-70-ben az eredeti mérete sokszorosára növelte, és új reprezentatív főhomlokzattal, valamint pompás új medenceterekkel látta el. Ybl művéből eredeti állapotban szinte csak a romantikus nagymedence tere (az egykori férfi gőzfürdő központi része) maradt meg a mostani felújítás kezdetéig. Ezen a keleties hatású, mór arabeszkekkel, csillagokkal, páros oszlopokkal díszített csarnokon látszik, hogy Yblt az iszlám építészet inspirálta – de a valódi török medencetérrel összehasonlítva az is feltűnő, hogy mennyire más ez a romantikus keleti mesevilág, mint a sokkal egyszerűbb, puritán autentikus oszmán épület.
A stukkódíszes főhomlokzatot és az előcsarnokot már Dévényi Tamás állította helyre korabeli fényképek alapján, az 1965-ös felújítás során ugyanis ezeket lebutították, jellegtelenné tették. A főhomlokzatra még az eredeti feliratok is felkerültek: a Rácz-fürdő cz-vel és kötőjellel, valamint az „Ásvány gőz-fürdő” és a „Női gőzfürdő”, „Uri gőzfürdő” feliratok. A felújítás meglepetése volt, hogy a főhomlokzattól jobbra eső oldalszárnyon a későbbi befalazás alól előkerült a barokk kori kosáríves kőkapu nyílása, körülötte a korabeli német feliratokkal: Raitzen Bad (a Rác fürdő német neve), valamint az egykori szolgáltatások felsorolása: Stein, Wannen, Dampf, Mineral, Eisen, Malz, Elektrische Bäder (vagyis kő-, kád-, gőz-, ásvány-, vas-, maláta- és elektromos fürdő). A kapu és a mögötte nyíló, szintén megnyitott kapualj szintje jóval lejjebb van a jelenlegi utcaszintnél. Ez egy kissé szerencsétlen, aknaszerű mélyedést eredményezett a homlokzat előtt. Ha a fürdő megnyílik, és rendszeres karbantartást kap, valószínűleg semmi problémát nem okozott volna, viszont az elmúlt évtizedben komoly gondok forrása lett, mivel a víz többek közt innen folyt be az épület mélyebben fekvő részeibe.
A 19. századi fürdő nagy része elpusztult a háborúban, amit pedig nem vitt el az ostrom, azt az 1964-65-ös újjáépítés során minősítették értéktelennek, és dózerolták le. Az 1960-as évek elején készült fényképeket látva az Ybl-féle épületrészek közül sokkal több eset áldozatul az érzéketlenségnek, mint a tényleges háborús rombolásnak: a komplexum nagy része viharvert, romos állapotban, de akkor még megvolt, helyreállítható lett volna. Így is fennmaradt azonban egy érdekes, ma már szokatlan épületrész, a Flóra fürdőnek nevezett tisztasági fürdő, amely egy kis, négyzetes udvar köré szerveződött. Pilléreken nyugvó árkádsorával egészen olyan, mintha egy aprócska pesti bérház belső udvara lenne. Az udvarról nyíltak mindkét szinten a kádfürdőkkel ellátott szobák, ahol a régi tabáni polgárok mosakodtak, pihentek. Egy ilyen fürdőegységet nagyon nehéz a modern kor igényeihez adaptálni, hiszen az eredeti funkcióra ma már nincs szükség. Dévényi az udvart áttört betonlemez fedéssel látta el, közepén medencét alakított ki, a szobákat pedig kibérelhető luxuslakosztályokká alakította. Az alapvető koncepció a Flóra fürdő hasznosítására továbbra sem változott: ez a rész nem működne a közfürdő részeként, hanem kibérelhető lenne nagyobb magántársaságok számára. A belsőépítészet azonban mára elavult, és a szobák is túl kicsik, érdemes némelyiket összenyitni, hogy jobban használható terek alakuljanak ki – a fürdőnek ez az egyik olyan része, ahol a 2011-es felújításhoz képest nagyobb építészeti beavatkozásra is szükség van.
Minden más, ami nem az eredeti épület része, teljesen modern stílusú, bár a beépítés követi a fürdő eredeti körvonalát, sőt még az egykori nagy fürdőudvar is újra létrejött a főbejárattól balra eső szárnyban kortárs megfogalmazásban. Ezt a koncepciót a tervező madártejhez hasonlította: a tejszínhab-darabok a régi épület megőrzött elemei, amelyek szinte úsznak egy másfajta állagú modern beépítésben. Ezekben a modern terekben kapott helyet többek között az öt különböző szaunából álló szaunavilág, a tágas központi pihenőtér, valamint az a tabáni parkra nyíló, nagy üvegfelületekkel megnyitott térsor is, ahol valószínűleg a város legmenőbb kilátású – de belátásmentes – konditermét lehet kialakítani.
A réginek és az újnak ez az izgalmas keveréke harmonikus egészet alkot, és egyben zegzugos labirintust: a fővárosi fürdők közül a Rác lesz az, ahol az ember soha nem tud majd tájékozódni, mindig meglepődik, hogy a következő sarkon mit talál, és a sokadik látogatásakor is felfedezhet egy szintet, ahol addig még nem járt. A fürdőnek pont ez adja a különös varázsát. Említést kell tenni még két egészen különleges térről, amelyek egyszerre történelmiek és modernek: az Ybl-féle zuhanycsarnokról és az eklektikus kisebb medencecsarnokról. Ez a két pazarul díszített tér a második Ybl-féle bővítés során keletkezett, de 1964-ben az egész jobb oldali épületszárnnyal együtt elbontották őket. A felújítás során előírás volt az egykori építészeti tévedés kiküszöbölése, ami a használat szempontjából is szükséges, hiszen szükség van további medenceterekre ahhoz, hogy a fürdő gazdaságosan üzemeltethető legyen.
A helyreállítás megtörtént, de úgy, hogy közben a két csarnokot befoglaló épületszárny nem épült újjá, vagyis a rekonstruált terek egy teljesen modern épületben vannak. Azt is mondhatnánk, hogy 1:1 arányú makettek, amelyek ezáltal pusztulásuk tényét sem tagadják el, mégis léteznek. Ráadásul a belső rekonstrukciók a korabeli fényképfelvételek alapján rigorózus pontossággal készültek el, ami különösen a zuhanycsarnok esetében hozott egyedi, bizarr hangulatú eredményt, itt ugyanis nemcsak a stukkókkal és szobrokkal gazdagon díszített falak másolatai meg a barlangi grottát idéző merülőmedence készült el, hanem az egykori zuhanyzók is pontos rekonstrukcióként születtek újjá a hozzájuk tartozó, falakon kígyózó vascsövekkel és egy vas ülőkáddal, amely a jacuzzi 19. századi verziója lehetett. Valószínűleg nem sok helyen találni hasonló zuhanycsarnokot a világban, hiszen folyamatos használat esetén az ehhez hasonló létesítményeket modernizálták, átalakították, a legritkább esetben maradtak fenn ilyen időutazást kínáló állapotban.
A rekonstruált csarnokok azonban nemcsak belső terükkel kínálnak izgalmas élményt, hanem azáltal is, hogy az életnagyságú makettek kívülről szoborszerű formáikkal jelennek meg a modern pihenőben: az egymásra halmozódó kupolák és félkupolák ezen a módon természetesen soha nem látszottak, hiszen körülvette őket az épületszárny, amely nem épült vissza. Nem véletlenül kapta a pihenőtér a Tatuin becenevet a Csillagok háborúja sivatagi bolygója után, hiszen ezek a szénaboglyára vagy kemencére emlékeztető alakzatok emlékeztetnek a filmben megjelenő Párafarm épületeire (meg a forgatási helyszín, Tunézia teljesen valódi sivatagi házaira).
A 2011-re elkészült felújítás a fürdő értékét a sokszorosára növelte: 1749 négyzetméterről 9600 négyzetméterre nőtt a teljesen modernizált fürdő területe, és felépült mellé egy 7900 négyzetméteres szálloda, amit az olasz Baglioni csoport üzemeltetett volna. Valódi érték jött létre, bár rossz konstrukcióban, hiszen a 11 milliárdos beruházás nagy része végső soron az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank hiteléből valósult meg, márpedig ha a felújítást az állam fizette, akkor a legkevésbé sem volt indokolható, hogy a fürdő magánkézbe kerüljön. Végül nem is ez történt, ugyanis a 2010-es önkormányzati választás után a PPP-konstrukciót kezdettől ellenző Tarlós István főpolgármesterként behúzta a kéziféket, és nem engedte megnyílni a szinte teljesen elkészült létesítményt. A cél a fürdő visszaszerzése lett, de ennek a háborúnak az épület adta meg az árát, amely a jogi csatározások, majd a hosszúra nyúlt felszámolás alatt mindvégig üresen állt, és pusztulni kezdett. Anélkül, hogy ennek a háborúnak minden epizódját felelevenítenénk, elég csak a fontosabb fordulópontokat felidézni:
- 2010-ben kezdődött a pereskedés a főváros és a Rác Nosztalgia Kft. között
- 2011-ben elkészült a beruházás, de a per miatt a fürdő nem nyithatott meg (a vízjog ugyanis a fővárosnál maradt)
- 2012. szeptember 28-án megkezdődött a Rác Nosztalgia Kft. csődeljárása, mivel a cég bevétel híján nem tudta törleszteni a felvett hiteleket
- 2013-ban a főváros erősen kedvezményes áron megvásárolta az MFB 7 milliárdos követelését (az összeg alig 33 százalékáért), így a csődeljárás alatt álló a Rác Nosztalgia Kft. fő hitelezőjévé vált
- 2013-ban és 2014-ben majdnem sikerült a háborúskodó feleknek megegyezni, az első ajánlat szerint a főváros visszavette volna a fürdőt, a szálloda viszont a magánbefektetőké maradhatott volna, a második szerint a főváros 93 százalékos tulajdonrészt szerzett volna; végül nem született egyezség
- 2016. június 14-én megkezdődött a Rác Nosztalgia Kft. felszámolása, amit kiemelt felszámolásokat végző Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. hajtott végre; a felszámolás rendkívüli módon elhúzódott
- 2019. május 24-én a fővárosi közgyűlés eldöntötte, hogy legfeljebb 7,4 milliárdért a fővárosi önkormányzat megpróbálja a felszámolási eljárás során visszavásárolni a fürdőt
- 2021. március 16-án végre meghirdette a felszámoló eladásra a fürdőt, a főváros kitartott vételi szándéka mellett (bár időközben a városvezetés megváltozott)
- 2021. augusztus 4-én a főváros egyedüli pályázóként, 5 milliárd forintos kikiáltási áron megvette a fürdőt és a szállodát; az épületegyüttesnek azonban csak hónapokkal később jutott ténylegesen a birtokába
A fenti eseménysornak két fontos tanulsága van: az egyik, hogy a fürdő sorsa döntően azért alakult ilyen mostohán, mert a Tarlós-korszakban a városvezetés célul tűzte ki, hogy visszaszerzi az elvesztett vagyont; ez végül megvalósult, de a vártnál sokkal hosszabb időt vett igénybe, és az épület a várakozást erősen megsínylette. A másik, hogy a Karácsony Gergely-féle városvezetés folytatta, amit az elődje elindított, és amikor eljött a döntő pillanat, vagyis megnyílt a visszavásárlás lehetősége, nem hagyta elúszni a lehetőséget. Újabb példa ez arra, hogy a várospolitikában létezik a város érdeke mentén a pártpolitikai ellentéteket felülíró folyamatosság.
A fürdő így lett újra a BGYH-é, aminek most már „csak” annyi a feladata, hogy az épületet használhatóvá tegye, kijavítsa az elmúlt évtizedben keletkezett károkat, és megnyissa a nagyközönség előtt a fürdőt rendes budapesti közfürdőként, ahogyan azt mindig is működtetni kellett volna.
A képeinken is látszik, hogy a Rác fürdő nincs fényes állapotban. Az elmúlt években az épületnek gyakorlatilag nem volt gazdája, hiszen a csődeljárás, majd felszámolás alatt álló cég nem üzemeltette. Ennek következtében háromszor szenvedett árvízkárt, 2013-ban, 2016-ban és 2020-ban, mivel a pinceszinten a vízmentesítést biztosító szivattyúk nem indultak el. Különösen az első árvíz okozott súlyos károkat, ekkor az alagsorban másfél méter magasan állt a víz. A víz azonban nemcsak alulról, hanem felülről is támadja az épületet: a tetőn elrohadt a fapallókból álló burkolat, és a kerek bevilágító ablakok szigetelése megadta magát, a réseken mindenhol beszivárog az eső. Nyilvánvalóan teljes cserére szorul a gépészet, hiszen a szivattyúk a vízben álltak. Nincs sokkal jobb állapotban a szálloda sem, amelynek egyik kristálycsillárja nemrég egy bécsi árverésen bukkant fel: ez azzal magyarázható, hogy a Hegyalja út felől több betörés is történt, és a tettesek nemcsak a berendezési tárgyakat vitték el, hanem a rézvezetékeket is elkezdték helyenként kiszedni a falból.
A BGYH tavaly márciusban elvégezte az egész épület penésztelenítését, ugyanis a vizesedés miatt egészségre veszélyes állapotok alakultak ki. Tavaly március 31-én a cég szerződést kötött Dévényi Tamással arról, hogy az építész irodája – amely kizárólagos szerzői jogokkal rendelkezik a tervezésre, és egyébként is a legjobban ismeri a házat – elvégzi a felújításhoz szükséges teljes állapotfelmérést.
„Az már most is látszik, hogy jelentős felújításra van szükség ahhoz, hogy a fürdő újra megnyitható legyen. Az erős- és a gyengeáramú elektromos hálózatot teljesen cserélni kell, részben az állapota miatt, részben mert a 2010 előtti szabványok szerint épült ki. Ugyanez az oka annak, hogy a liftek is mind cserére szorulnak”, magyarázza Borosné Szűts Ildikó vezérigazgató. Emellett szükség van a lapostető szigetelésére, a beázó bevilágító ablakok cseréjére, a gépészet cseréjére, valamint a legsúlyosabban sérült részeken, például a Flóra fürdőben, teljes belsőépítészeti átalakításra. Szó sincs azonban arról, hogy a 2011-es felújítás egy az egyben mehetne a kukába, vagy teljesen tönkrement volna. Inkább az ellenkezője az igaz: a fürdő legértékesebb részei ma is olyanok, mintha szinte csak vizet kéne engedni a medencékbe és befűteni a szaunákat, máris működhetne. A nemes anyagokból készült burkolatok, kő- és mozaikfelületek nincsenek nagyon megviselt állapotban, és a történelmi épületrészek rekonstrukciója is alapvetően kiállta az idő próbáját.
„Nyilván mindenki arra kíváncsi, hogy mikor nyílik meg a fürdő. Szeretnénk, ha ez minél hamarabb megtörténne, de a folyamatnak számos állomása van, amelyek egymásra épülnek. Májusra kapunk a tervezőtől egy árazott felújítási tervet, ezután írhatjuk ki a közbeszerzést. Ha ez sikeres, és szeptemberre megvan a kivitelező, akkor akár jövő év elejére elvégezhetők a munkálatok. Az ütemezett nyitás is lehetséges, de a három nagy medencének mindenképpen el kell készülnie ahhoz, hogy érdemes legyen a fürdőt megnyitni”, mondja a vezérigazgató. Hogy mennyibe fog kerülni a felújítás, azt egyelőre nem lehet tudni, a tavalyi kalkuláció 2,5 milliárd forint volt, de azóta az építőiparban még jobban elszálltak az árak.
Mindeddig csak a fürdőről volt szó, de ott van a szomszédban a szintén teljes felújításra szoruló szálloda is. Ez viszont már nem a BGYH feladata. „A szálloda ügyét el kell választani a fürdőétől, mert ebben az esetben indokolt a magántőke bevonása. Abból indultunk ki, hogy a BGYH nem foglalkozik szállodák üzemeltetésével, a feladat nem vág a cég profiljába. A főpolgármesteri kabinet úgy döntött, hogy első körben meghirdetjük a szállodát húsz éves bérleti szerződéssel egy professzionális szállodaüzemeltetőnek. A pályázatot nemsokára kiírja a BGYH, reméljük, hogy lesz alkalmas jelentkező, mert ez lenne a legjobb megoldás”, mondja Bősz Anett főpolgármester-helyettes. A bérlő feladata lenne a szálloda felújítása, korszerűsítése, ami legalább akkora összeg, mint a fürdőé, és a befolyó bérleti díjból a fürdőre is lehetne költeni. A két létesítmény olyan szoros szimbiózisban működhetne, mint a Gellért fürdő és a hozzátartozó szálloda, ahol a szállóvendégek használhatják a termálfürdő szolgáltatásait. Amennyiben nem lesz jelentkező, a helyzet nehezebb: fontolóra kell venni az épület értékesítését. Ehhez azonban mindenképpen szükség van közgyűlési határozatra és politikai döntésre is.
Akármi is lesz a szállodával, a Rác fürdő sorsát már nem érinti: mindenképpen a BGYH tulajdonában és üzemeltetésében álló közfürdő lesz. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen színvonalú felújítás után nem lesz olcsó tömegfürdő, inkább a legdrágább, a Gellérthez hasonló kategóriába fog tartozni. A turisták is gyorsan fel fogják fedezni a nyitás után, hiszen a törökfürdők speciális vonzerőt jelentenek. Ezzel együtt jó lenne, ha az átlag fővárosi lakos számára sem lenne teljesen elérhetetlen, hiszen végső soron közpénzből épült újjá, és közpénzből lett visszavásárolva. Emellett Budapest identitásához hozzátartozik, hogy a törökfürdői ne legyenek elzárva, és ne alakuljanak a leggazdagabbak játszóterévé – különben mit sem ér az a fürdőkultúra-hagyomány, amire olyan büszkék vagyunk.
Nyitókép: a helyreállított nyolcszögletű török medence (fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
