„A DK az egész ellenzék hitelességét ássa alá” – Kerpel-Fronius Gábor a vállalhatatlan kompromisszumokról
A lapunk által leleplezett offshore-os DK-s parlamentbe juttatása már sok volt a Momentumnak – a párt mindent elkövet, hogy Ráczné Földi Judit ne vehesse át a mandátumát. Kerpel-Fronius Gábor elnökségi tag viszont egyúttal főpolgármester-helyettes is, azaz hivatalból kénytelen együtt dolgozni DK-sokkal. A Válasz Online éppen ezért őt kérdezte Gyurcsányékról. Akik szerinte felrúgták az ellenzéki egyezséget, s nem a Momentum tette ezt azzal, hogy nem adja áldását egy jogerősen hazug offshore-lovagra. Interjú.
– Szombat délelőtt beszélgetünk, néhány órával a miniszterelnök évértékelője előtt. Meg tudja tippelni, mit fog mondani?
– Nem szeretek tippelgetni. A helyében arról beszélnék, hol az ország helye a világban. Arról pedig tudjuk rég, hogy szöges ellentéte annak, amit mi gondolunk.
– Önök tán nem szeretnék, hogy Magyarország szuverén legyen?
– Szuverén nem attól lesz egy nemzet, hogy pukkancs, mindenkivel összevesző, az ajtót másokra rárúgó külpolitikát folytat. Egyáltalán nem tesz jót a szuverenitásnak, ha a kormány kupeckedik, kufárkodik, ha idegen keleti hatalmak érdekérvényesítőjeként tűnik fel, ha minden szögből úgy fest, hogy nap nap után elárulja az ország nyugati szövetségeseit. Az persze üdvös, ha a világ minden országával jó kapcsolatra törekszünk és tudom, hogy a nyugatiak, mondjuk a németek is kereskedtek az oroszokkal, ha érdekeik úgy kívánták…
– Akár személyes érdekeik: gondoljunk a mandátuma lejárta után a Gazpromnak jó pénzért tanácsokat adó Schröder kancellárra. Az kínosabb Szijjártó Péter minapi minszki útjánál is, nem?
– Határozottan. Az nagyon kínos volt. És ma már a németek is így látják. Az a feltételezés, hogy Oroszország rálép a demokrácia útjára, csak mert kereskednek vele, hatalmas, kiszolgáltatottságot eredményező tévedés volt, de a németek mostanra korrigáltak. Magyarországnak is ezt kellett volna tennie.
– Ha tavaly önök nyerték volna a választást, meg tudták volna ezt lépni úgy, hogy a legerősebb párt Gyurcsány Ferencé, aki szintén ezerféleképpen cimborált Putyinnal?
– Ha nyertünk volna, most Márki-Zay Péter lenne a miniszterelnök, nem Gyurcsány Ferenc. A putyini vezetés pedig más volt 2010 előtt. A Krím bekebelezése, aztán a háború tavaly teljesen új helyzetet teremtett.
– Ez a DK álláspontja is!
– Lehet olyan kérdés, amelyet hasonlóan ítélünk meg.
– Mostanában azért inkább a csatabárdokat látjuk.
– Ebben a választási rendszerben valamilyen ellenzéki együttműködés mindenképpen szükséges. Nem lehet elmenni a DK mellett, hiszen van támogatottsága. A Momentum küldetése viszont az, hogy élesen szemben álljunk a NER-rel, de ne kívánjuk vissza a 2010 előtti rossz kormányzást sem – a maga vállalhatatlan kompromisszumaival.
– Tehát épp jól jött önöknek az offshore-os DK-s, Ráczné Földi Judit parlamentbe küldése? Azzal, hogy nemet mondtak rá, demonstrálhatják, hogy nem kellenek a gyurcsányi kompromisszumok?
– Nem jött ez jól senkinek sem. A DK-nak ez a húzása az egész ellenzék hitelességét ássa alá. Egy bíróság által is kimondottan hazug offshore-lovagot delegálnak a közös listáról a parlamentbe. Minden rendelkezésre álló eszközt meg kell ragadnunk, hogy ezt megakadályozzuk. A Kúriához fordulunk, ha kell, akkor pedig alkotmányossági panasszal élünk.
– Több ellenzéki párt mégis megszavazta Rácznét. Az LMP azt mondja, csak tartja a szavát, hiszen az jelölhet, aki a megüresedő helyet birtokolta.
– Az LMP-től kell megkérdezni, ők miért így foglaltak állást.
– Mert Gyurcsány Ferencnek köszönhetik a frakciójukat? Erre utal?
– Elegánsabb, ha ezt nem én mondom ki.
– Akárhogy is: ha egyszer az volt a deal, hogy az jelöl, akinél üresedés van, akkor tényleg önök nem tartották a szavukat.
– Szerintünk a hatpárti együttműködéshez az is hozzátartozik, hogy ha megürül egy parlamenti szék, minden párt olyan személyt igyekszik jelölni, aki erkölcsileg megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket az együttműködő ellenzék magával szemben támasztott.
Ha tehát valaki felrúgta az egyezséget, az nem a Momentum. A DK jelölte most azt a személyt, akiről jogerős ítélet mondja ki, hogy hazudott
– éppen azon követelmények egyikével kapcsolatban, amelyek minden ellenzéki indulóra vonatkoztak. Hogy ugyanis nem offshore-ozik. Ilyenkor ki kell állnunk, meg kell húznunk egy vonalat, azt kell mondanunk: eddig és ne tovább!
– Egykori párttagjuk, a most lemondott gödi polgármester, Balogh Csaba szerint a NER beépített téglaszervezete a DK. Egyetért?
– Miután az ottani DK-sok valóban Fidesz-párti aknamunkát végeztek, a párt megszabadult azoktól a helyi képviselőitől. Legyünk velük azért ennyire korrektek. Gödön azt láttuk, ami egyébként Debrecen vonatkozásában is intő jel: ha egy ekkora gyár egy város mellé települ, egy idő után nem a városnak van gyára, hanem a gyárnak városa.
– Megvették a helyi képviselőket?
– Balogh Csaba legalábbis tett erre utalást. Ahogy az az önkormányzat működött, az egyértelműen nem a város érdekeit szolgálta. Az egészet persze a kormány megfejelte azzal, hogy kivette a gyár által fizetett adókat a város zsebéből. Ettől nagyon különbözően gondolkodom az önkormányzatiságról.
– Jászberény esetében is jár a korrektség Gyurcsányéknak? Ahol a DK kezdeményezte a Fidesz álmát, a testület feloszlatását?
– Jászberénynek nézzük a jó oldalát: a tanulság az, hogy ha van beágyazott ellenzéki politikus, ekkora ellenszélben is képes lehet győzni.
– Pártlogók nélkül. Ez a mesterterv jövőre az önkormányzati választásra?
– Az egyesületi indulás sok helyen tudott győztes szövetséget teremteni. A fővárosban is hasonló volt a helyzet négy éve: a főpolgármester-jelölt zöld-sárga plakátszíneit használták az ellenzéki indulók, egymást erősítették ezáltal. Az előválasztás sem elvetendő akkor, ha van elszánás arra, hogy bárki is nyeri, a vesztesek támogatják.
– Ennyire rossz főpolgármester Karácsony Gergely?
– Miért lenne rossz?
– Ha egyszer előválasztást rendezne a főpolgármesteri posztra, ahelyett, hogy egyszerűen elindítanák újra…
– Mit is eredményezett az előválasztás 2019-ben? Azt, hogy a végén minden jelentős ellenzéki erő beállt a főpolgármester-jelölt mögé, hiszen a választók akaratával ment volna szembe, ha nem így tesz. És visszaadta a polgárok hitét abban, hogy lehet értelmesen és tartalmasan, a riválisokat megbecsülve a fővárost illető szakpolitikai kérdésekben vitázni. Abban az esetben jó megoldás tehát az előválasztás, ha a pártok nem tudnak megegyezni a személyben. Ráadásul a főpolgármesteri programba végül bekerültek azok a szempontok is, amelyeket például a Momentum főpolgármester-jelölti programjában, a Budapest 2.0-ban körvonalaztak a Momentum körül tömörülő fiatal várospolitikusok.
– A Városháza esetleges eladása is ezek között volt?
– A Városházát nem is lehetett volna eladni, hiszen korlátozottan forgalomképes. Nem is adjuk el, hanem komoly pénzeket költünk a felújítására. Kár persze tagadni: energetikailag és helykihasználás szempontjából is előnytelen épület. Idén tizenegyszer annyiba kerülne a fűtése mint tavaly – ezért vagyunk kénytelenek gyakran home office-t elrendelni. Így tudtuk „leszorítani” az energiaszámlát – a tavalyi hétszeresére. Emellett viszont van történeti értéke az épületnek, úgyhogy
nem eladjuk, hanem kinyitjuk a Madách tér felé: lezárult a tervpályázat, a bejárat a park felől lesz, nem egy szűk utcából, az épület alja pedig közösségi terekkel, kiállítóterekkel lesz tele a Nyitott Városháza koncepciónak megfelelően.
– A fővárosi vagyonkezelő vezetője korábban mégis az elvileg nem létező opcióról, az eladásról egyeztetett – és csak ejnyebejnyét kapott. Az nem az ellenzék hitelességét rontotta, hogy nem rúgták ki azonnal?
– A hangfelvétel, amelyből mindez kiderült, jó eséllyel részben manipulált volt, másrészt Barts Balázs szakértelme nélkülözhetetlen.
– Mindenki pótolható – kivéve Barts Balázst?
– Nem ezt mondtam. Írásbeli intést kapott – szerintem ez a helyzetnek megfelelő válaszlépés volt.
– És az megfelelő helyzetértékelés, amit Donáth Anna mond mostanság? Hogy hibáztak, amikor tavaly a kiábrándult fideszes szavazót akarták megszólítani, merthogy olyan nincs is.
– Ez helytálló.
– Ön pedig kifejezetten rájuk utazott már négy éve is. Tévedett tehát?
– Részben tévedtem, igen.
– Ha nincs ilyen réteg, mégis hogyan nyerték meg Budát? Kikkel?
– Kétségkívül vannak emberek, akik úgy érzik, hogy az értékrendjükbe a Fidesz már nem fér bele. Ez az értékrend, a szabadelvű-konzervatívoké, a keresztény középosztályi, polgári hozzám családilag is közel áll, tudok tehát azonosulni velük. Úgy érzik, a párt, amely természetes otthonuk volt, elhúzódott mellőlük. Ők maradtak, ahol voltak – politikailag viszont otthontalanná váltak így. Hajnal Miklós 12. kerületi sikerében ezeknek az embereknek nyilvánvalóan van szerepük. Emellett viszont nem lehet nem észrevenni azt az ijesztő jelenséget, hogy a propaganda hatására sokkal nagyobb tömeg fordult ki korábban büszkén vállalt antikommunista, antiszovjet értékrendjéből, s lett például Vlagyimir Putyin és Oroszország rajongója – holott tíz-tizenöt éve ezt még elképzelni sem tudta volna magáról.
– Az ellenzék sokat segített ebben: Márki-Zay Péter megszólalásával a kampányban, amikor közölte, hogy katonákat is küldene Ukrajnába… Miközben alapjáraton nyilván senki nem szeretne Donyeckben meghalni.
– Azzal hajlamos vagyok egyetérteni, hogy egy miniszterelnök-jelölt ne improvizáljon ilyen fontos kérdésben a stúdióban, de ez az átalakulás nem tavaly történt meg és nem Márki-Zay Péter hatására. Tíz éve indult, tudatos kormánypropaganda épült rá. Ami azért nagyon veszélyes, mert bár mindig azt emlegetjük, hogy itthon milyen jó az EU megítélése, ha mélyebbre nézünk, máris ijesztő a helyzet.
– A magyar azért szereti az uniót, mert onnan pénz jön.
– Bizony. Aztán ha nem jön… Nézzük csak meg az értékfelméréseket! Mind azt mutatják, hogy nekünk inkább délkeleti értékrendünk van. Az is ki szokott jönni, hogy a putyini típusú, erős kezű vezető az, amire a magyar nép egy része vágyik.
A Fidesz uralmának ez a fő motívuma: „megvédünk benneteket”. Többek között a nemzethaláltól, amitől Vörösmarty óta félünk – ezt a fenti háttérrel könnyű átfordítani az EU-val szembeni utálattá, merthogy az ugye el akarja venni a kultúránkat, meg a gyerekeink nemét akarja megváltoztatni…
A hazugságnak ez a szintje a propaganda részéről nem mindenkit győz meg, de arra jó, hogy nagyon sokakat elbizonytalanítson abban, hogy egyáltalán létezik igazság. Ez a legnagyobb átka. Hogy aláássa az együttműködéshez szükséges alapvető bizalmat, amely a demokratikus működés alapja.
– Demokratikusan mégis hogyan akarnak ezen változtatni? A választási rendszer miatt muszáj együttműködniük a DK-val is, amely épp elcsaklizza a politikusaikat…
– Tény. Ezeket az embereket meg kellene kérdezni, milyen személyes előnyökért mentek a DK-ba.
– Mondjuk ott legalább nem kérdés, ki vezeti a pártot…
– Nálunk sem kérdés. A pártelnök Gelencsér Ferenc, Donáth Anna pedig arcot, irányt ad a politikánknak. Szerintem igenis fontos üzenet, hogy azért, mert gyereket vállal, nálunk nem kell háttérbe szorulnia senkinek – a csapat segít és megoldja, hogy annyit vállalhasson, amennyit kicsi gyerek mellett tud. Hogy ne kelljen például pártszervezési kérdésekkel foglalkoznia. Azokban egyébként Gelencsér Ferenc remekül teljesít.
– Mert megvan benne a… Tudja, mi!
– Mi?
– Jaj! Nem sokkal azután, hogy azt a bejegyzést megosztotta, páros pingpongmeccset játszottunk a Margit-szigeten a városházi sportnapon, az egyik ellenfelem pedig Karácsony Gergely volt. Ők nyertek, aztán amikor kezet fogtunk, ennyit mondott széles mosollyal: „Kitartás!”. Az én mosolyom azért nem volt olyan őszinte. Az eset legfőbb tanulsága, hogy fáradt, túlterhelt politikus tartsa távol magát a közösségi médiától. Csakhogy jövőre, meg 2026-ban nem ez fog számítani és nem is az, kinek a személyes ambícióit hogyan tudják kielégíteni a DK-ban.
– Mi fog számítani?
– Az, hogy ki tudja érthetően elmondani, miért lesz jobb, ha az ellenzék kormányra kerül. Mi ebbe az irányba indultunk el a Holnap Magyarországa programmal, az oktatást, a gazdaságot és a klímabiztonságot helyezve a középpontba. Erről kell beszélni és arról, melyek azok a morális kompromisszumok, amelyeket semmiképp sem szabad megkötni egy ellenzéki együttműködésben. Ennyi idővel a választások előtt tehát egyáltalán nem gond, ha vannak kemény viták. A természetes helyzet az lenne, hogy mindegyik párt nekiindul a választásnak, aztán aki bejutott, koalíciót köt kemény feltételekkel. Itthon azonban természetellenes helyzetet állított elő a kormány: bele vagyunk kényszerítve a megegyezésbe már a választás előtt. Tavaly ezt úgy oldottuk meg, hogy lemetszettük a karakteres programjegyeket, hogy mindenkinek megfelelő legyen a program – ami végül senkinek sem felelt meg. Ez az út volt járhatatlan.
– Már megbocsásson, de kit érdekel a program? A Fidesznek régóta nincs, aztán kétharmadokkal nyer.
– A Fidesznek azért nincs szüksége programra, mert a választással visszamenőlegesen jóváhagyatja mindazt, amit négy év alatt tett, egyúttal arra kér felhatalmazást, hogy újabb négy évig azt tegyen, amit csak akar. Egyébként pontosan ezzel írták le Körösényi Andrásék a plebiszciter vezérdemokrácia sajátosságait.
– A Fidesz mindenesetre rendre megkapja a kétharmadot, önök meg statisztálnak ahhoz, hogy a demokrácia látszata közben fennmaradjon.
– Ez nem statisztaszerep. Ilyen iszonyatosan lejtős pályán is le lehet győzni a Fideszt. Éppen a négyévenkénti választás fontossága teremt lehetőséget az ellenzék számára, bármilyen csekélyet is.
– Hogyan?
– Némi szerencse is kell hozzá, az tény, ahogy az is, hogy az tavaly nem volt adott. Állítom viszont, hogy ha a háború nem tör ki, messze nem lett volna ekkora az ellenzék veresége még a színtelen-szagtalan programmal együtt sem. A bizonytalanságtól visszariadó szavazók aránya így viszont nagyon nagy volt.
– Tényleg, ön tudott az amerikai kampánypénzekről?
– Nem.
– Karácsony Gergely szoros munkatársaként nem tudott róluk?
– Nem volt városházi ügy, én pedig nem voltam része a kampánycsapatnak. Annyit tudok, hogy a Momentum minden kampányköltése szabályos volt. Mindenesetre,
ha a Rogán-féle titkosszolgálat olyan minőségű munkát végez általában is, amilyet a kampánypénzekről szóló jelentések esetében, akkor azért aggódom az ország biztonságáért.
– Valahonnan mégiscsak kell pénz. Ha nem külföldről, akkor honnan lesz?
– Jó tapasztalataink vannak a belföldi gyűjtésekkel. Amikor Ukrajnának generátorokat vásároltunk, így jött össze pillanatok alatt hatmillió forint. Ami nagyon fontos akkor, amikor Magyarország megítélése borzalmassá vált a kormány oroszpártisága miatt. Ellenzéki pártként kötelességünknek éreztük az egyértelmű állásfoglalást.
– Játsszunk el a gondolattal, ha lehetetlennek látszik is: nyernek három év múlva. A generátorokra hivatkozva majd el tudják érni, hogy Ukrajna változtasson a magyar kisebbséget is hátrányosan érintő nyelvtörvényen?
– Épeszű ember nem azonosulhat az ukrán nyelvtörvénnyel. A mindenkori magyar kormánynak célja kell, hogy legyen annak megváltoztatása. De úgy érhető el ez, hogy blokkoljuk Ukrajna közeledését az EU-hoz? Hogy az ukránok ellenségeit támogatjuk? Vagy úgy, hogy jó viszonyt alakítunk ki velük, aztán azon az alapon fogalmazzuk meg a kritikánkat? Szerintem utóbbi célravezetőbb. Az ma már mindenképpen látszik, hogy a Fidesz politikája nem segített az ottani magyarokon, hanem egyenesen rontott a helyzetükön.
– Ha így is durván nyer a Fidesz jövőre meg aztán ’26-ban, belátja, hogy az ellenzéki politizálásnak nincs értelme?
– Az önkormányzati politikára ez egyáltalán nem igaz. Még a megcsorbított jogosítványok mellett is lehet befolyásolni a környezetet a városlakók érdekében.
– Azzal, hogy a munkahelyük parkját kellemessé és bejárhatóvá teszik? Nagyjából ennyi maradt…
– Meg ott van mondjuk a Blaha Lujza tér…
– Azt felejtsük is el, hogy a harmadik világbéli állapotok megszűnnek egyszer az aluljáróban?
– Hogy hajléktalan emberek vannak, az nem egy köztér felújításától fog megváltozni, a főváros viszont az erején felül küzd azért, hogy megfelelő ellátást biztosítsunk nekik. Támogatott lakhatás is van, igyekszünk megakadályozni azt is, hogy belekerüljenek emberek ebbe a helyzetbe. A megoldás egyik része a pénz, a másik viszont az odafigyelés. Ahogy általában sem mindegy, milyen politikai kultúrával vezetnek egy közösséget: diktátumokkal vagy megegyezésre való törekvéssel. Ennek is van hatása. Tény, hogy a kormány elvette az önkormányzatoktól az oktatást, az egészségügyet, ráadásul az adóbevételek nagy részét is. Amit kapunk, az meg célhoz kötött. Ez tehát nagyrészt zsákban futás. Mégis vannak eldöntendő kérdések, amelyek meghatározzák százezrek életét: elég fontos lesz például, hogyan fogjuk használni a Lánchidat.
– Vitézy Dávid már fel is sorakozott az autómentes híd terve mellett.
– Örülök neki és egyetértek vele.
– Azzal is, hogy a 105-ös busz viszont akkor ne húszpercenként járjon?
– Azzal is. Én már akkor közlekedtem a 105-össel, amikor még 4-es busznak hívták. Rendszeresen leszálltam az akkor még Rooseveltről elnevezett mai Széchenyi téren, átgyalogoltam a hídon, a Clarkon meg felszálltam az eggyel korábbi járatra – akkora dugó volt mindig az autók miatt. Tehát igen, számomra az autómentes, gyakori buszjáratokkal ellátott híd terve a legkedvesebb. Csakhogy itt sem a városvezetés ízlése fog dönteni: ebben a kérdésben is kikérjük a budapestiek véleményét. A főváros vezetése tehát nem alibipolitika. Hogy a versenyszám mára nagyrészt a zsákban futás lett, arról nem mi tehetünk. És abban a versenyszámban is lehet ám nyerni.
Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs
Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
